Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-18 / 67. szám

6 DÉLMAGYARQR3ZAG Oroszországot csak a Haris Vorst, svájci újságíró, aki a Berliner Tageblatt megbízásából a háború folyamán már főbb izben járt Oroszországban ós igy illetékes arra, hogy a mostani orosz esemé­nyekhez hozzászóljon, a következő­ket irja ez eseménvekke: kapcso­latban: M :: hónapok óta nyilvánvaló volt. hogy az orosz kormány csak a személye:' azon szűk körére támaszkodik, ameiyner; rendelkezé­sére adottak az állam hatalmi eszközei, mig az ország -töfbbi része min- szorosabban hozzá/ satlakozott az ei.eazékiiez Eddig azonl a.11 a haladó körök kitértek a nyüt erő­próba elő!, mert attól lehetett tartamok hogy a hatokat azzal csak növelik. Tehát törvé­nyes eszközök alkalmazásával akarták a kor­mányt és a koronát engedékenységre bírni. \mikor -tehát megjött annak a hire. liogy ,a cár a pétervári forrongásra feleletül -a duma feloszlatására határozta el magát, mindenkire, aki ismeri az orosz viszonyokat, aiarmirozólag kellett, hogv hasson. Persze, ha a Gaiiczin-korrnány tartani akarta ma­gát, felkér hihetetlen volt az a kísérlet, hogy a dumától megszabaduljon. Nem a duma végleges feloszlatásáról volt szó. hanem elő­vigyázat okából azzal biztatták az országot, hogv áprilisban vagy későbben ismét össze­hívják a dumát. Az orosz közvélemény azon­ban ennek nem adott hitelt és a birodalom haladó körei arra kényszerültek, hogv a cselekvés terére lépjenek, ha nem akarják az alkalmat elszalasztani és megkíséreljék, hogy „szükség esetén a konnánv ellenére is legyőzzék a külső ellenséget." Ha nem igy cselekednek, az a veszélv íenyegette volna őket, hogy a nagv tömegek fölötti uralmat elveszítik- Mert a Pétervárott kitört forrongás, mely csakhamar elharapó­zott a birodalomban, az ellenzék vezéreinek az akarata ellenére támadt. Nyilvánvalóan tényleg élelmezési nehézségekből keletkezeti az elégedetlenség, melyet e szokatlanul hideg télen a fűtőanyag hiánya még növelt. Már március 5-én kifejtettem e helyütt, hogy a háborúéi lenes, szélsőségesen forradalmi és bocsánat, ugy, itt a — szedő ia hibás, -- ámde hogyan érttessem én ezt uneg Eenmeft Gould­éail, vagy hogyan világosítsam fel erről Trisz­tán és Izolda niiegbáiítiotit eaelamét'?! -Se­hogy, — be kell lnramsm « nyalka«íkáinaj s .viseűnttaa -a cdeébenfiőtket. IT-toljáiia is: a me­llyen tisztelt, szedőnek valiamdlyies .igiazsáiga mégis vsak 'tehet a. tévedés ikugiktájátóin. Nem itianthaitjnk kiizárrteak, ugyebár, hogy lehet­őnek: ibftvos dolgok, amelyeik azért jócskán bfi­BMfeék is s viszont, egyes bűnös dolgoktól se.ni tehet eltagadni több-k!fivesrbb mértékű hű­vösséget. Nincs igazam, szerkesztő uram f íEzuton kérek- tehát bocsánfflfest- ünnepé­lyesem! Trisztán és Izolda szel lemétől. :E kér­désben valiamélyes fbáftorraifcáist ad uíakeni az. liogy — ha már meg kell mondani az iga­zat, — ia monda saterérat anégtU csak volt va­kum! bűnös is a szép szőke Izolda, szerelmé­ben. Hiszen ez ia végzetesen szeretni tudó Iki­tPályiaány az ő nagyhét yjáuiaik, Mánk király­nak veit :a iuenyasszanya s Iám, a hajón ha­ilátosiani beleszereti vén Trisztánlía, ez meg vi­sssowt ő bele: — a nagybácsi hoppon maradt, Igaz meg másrészt, liogy — ugyancsak a monda «®aránit — a, (.Szőke Iseult, tévedésből itta aneg TrisaftÁniMd « bájú/tót, mely iá kát wáveft örökre <^fybe.ícgraaBtofct8. De vésjaeaw, szerkesztő (Jar! mert a sajtó­hibából még — sajtóliha lesz, a mi'ttam is volna oly .rossz ebben a háborús viliágban. Zsoldos Benő. béke állithatja talpra. anardíisztikiis áramlatok az orosz munkás­ság körében óriásilag megnövekedtek. A szél­sőbal agitátorai természetesen mindenkép­pen azon voltak, hogv ezt a kedvező hely­zetet kiaknázzák. Ily körülmények között a legújabb eseményekkel szemben a haladó­párti .ellenzék már nem maradhatott tétlen. Be kellett bizonyítania, boga- van hatalma, ha nem akarta azt elveszíteni. Ha az oly gyakran kifejezésre jut­tatott optimizmosát csak a legtávo­labbról is igazolni akarta, ama rendkívül súlyos feladat előtt állott, hogy megbuktassa a kormányt, a nélkül, hogy legfőbb célját: a há­ború folytatását veszélyeztesse. És ha ez sikerül neki. további feladata: a jelenlegi zűrzavarból legalább félig-meddig tűrhető állapotokat teremteni. A pétervári forradalomról szóló hírek arról tanúskodnak, hogv a haladó < körök ezen tényállás teljes tudatával cselekedtek. A duma megtagadta a cár elnápolási ukázá­va! szemben az engedelmességet. Az ellen­zék haladópárti vezérei az általános tiszte­letnek örvendő és mérsékelten nacionalista Rodziartko dumaelnök elnöklete alatt ideig­lenes kormánvt alakított és az ő hozzájáru­lásuk nélkül keletkezett forrongást felhasz­nálták arra, hogy a hatalmat magukhoz ra­gad iák. A pétervári csapatok csatlakoztak hozzájuk, az eddigi kormány tagiait elfog­ták és a főváros ugylátszik már teljésen a kezükön van. Mindenesetre jellemző, hogv u hivatalos pétervári Távirati ügynökség a hatalmukban van- Ez első ismert hírek alap­ján nem tagadható, hogv az első lépéseket nagy tetterővel és ügyességgel tették meg. Mint fog azonban a helyzet .továbbfejlődni? Pétervár maga még nem Oroszország. Mi­ként fog az uj helyzettel szemben a cár. a fronton 'és az ország ben veiében levő had­sereg viselkedni? Egvelőre nincs antimonar. chisztikiK iellesre a mozgalomnak. Arra ke­zesség Podzianko neve egymaga K A uén és a hadsereg, élén a cárral, valószínűleg kénytelen lesz alkalmazkodni, mivel kiilöm­ben a teljes dezorganizáció következté­ben a néore és hadseregre leírha­tatlan nyomor várna. A legnehezebb feladat: az óriási birodalom egész közigazgatási szervezetét gyorsan és biztosan kézhez kaparitani. azután megkísé­relni a teüesen züllött forgalmi és élelmezési rendszerben rendet teremteni, még hátra van. Dacára annak a komor képnek, rnelv az összes orosz hírekből már rég volt meg­alkotható, nem szabad Oroszország belső nehézségeit túlértékelni. Mert külömben megfoghatatlanók volnának a háborúra el­szánt ellenzéki vezérek optimisztikus nyilat­kozatai. amelyeket elvégre mégsem szabad bloffnek tekinteni. Nem .szabad azonban fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy még a helvszinen levő és legjobban értesült embe­rek sem kénesek az óriás: birodalom fölötte bonyolult viszonvarban teljesen tájékozódni. Ha sikerül az u.i kormánynak. ..amelv az ország bizalmát bírja" a hatalmat gyorsan és biztosan magához ragadni, akkor az uj lendület és minden erőnek tevékeny rész­véte még sok mindent megjavíthat. Nagy előny lenne az is. ha megszimiTék a folyto­nos miniszter változásokkal súlyosbított rend­szertelenség. De azok a baiok, amelyeknek Orosz­ország a betege, sokkal mélyebben fekvők és csak a béke által gyógyít­hatók ki. Ép azért még egv haladó minisztérium sem fogja lehetővé tenni, (hogv oly állapotokat teremtsen, amelyek lehetővé teszik a számá­ra, hogv valóban Miljukov-féle utópisztikus hadi célok után fusson- E szempontból a Riecs-mek az a sürgönviekmtése érdekes, hogv Kerenszki mtmikáácépviselonek. aki ellene van az imperialisztikus hódítási ter­veknek, nemcsak a nép, de a müveit osztá­lyok körében is 'sok a hive. Már többször juttattam kifejezésre azt a nézetemet, hogy a béke abban a pillanatban közeleg komo­lyan. amint egv haladó minisztérium meg­győződik arról a saját munkája révén, hogy Oroszország eddigi válsága nem tisztán az eddigi kormányokon mult. A válságnak fő­kép az az oka, hogy a jelenlegi Oroszország még képtelen arra, hogy egy modern há­ború követelményeinek megfeleljen Az intellektuális vakokról. II. Nem kívánkozunk (kii a másik forgata­gos, tülekedő életbe. Nem, addig nem. mig a íátóvilág részéről csak sajnálkozást, kö­nyörületet és olyan fajtáját kapjuk a rész­vétnek. mely megingat, keserűséggel tölt el. Addig nem, mig az emberek alig titkol­ható irtózatta valóságos szeretetté, megér­téssé nem válik, mig be nem akarnak ha­tolni a lelkünkbe és együtt nem birjálk érez­ni velünk a végigszenvedett kálvária krisz­tusi megnyugvását. Hiszen a látóvilágba is dolgozni men­nénk vissza. Egyedül ia munka a mi vilá-' gunk! Formák, a ,mozgás finomságai, az érintkezés simasága úgyis megszűnt szá­munkra. Am nem a társas kenetekbe való beilleszkedésünkről van szó, még csak a ma­gunk szalmára joggal vindikálható munka, az életben való munkálkodás után sem nyúj­togatjuk koldus módjára kezünket. Pusztán azért indult útjára ez a szomorú, mégis méltatlankodó hang, hogy az emberek, az ép életben sürgő és mozgó emberek idegen­kedését, irtózatát enyhítsük magunk iránt. Hiszen kifejezni sem lehet, micsoda bántó, lesújtó érzéseket ébresztenek bennünk az elkeseredésnek mennyi háborgását futtat­ják végig rajtunk a minden kis megértést nélkülöző viselkedésükkel. Csak villamosra kell szállni egyikünknek, ha mindjárt kellő kalauzolással is. hogy izelitőt kapjunk a fe­lénk sugárzó és. nem tehet eléggé hangoz­tatni fájó, fedingerlő szánakozásból. „Sze­gény." „Borzasztó." „Vigyázz, vak!" ilyen és ebez hasonló suttogásokat hallunk. Ha tudnák, hogy micsoda durva kézzel nyúl­nak bele nyomorúságunknak szentségébe, • bizony őrizkednének felénk még csak egv sóhajt is küldeni. Nem, nem igy kell nézni a vakot. Nem szabad igy nézni a vakot. Még a legszub­initelügensebbet sem, ki valamikor koldulás­vágtunk a magunk örömtelennek vélt uj éle­tét, míg a társadalom és kultura emelte fa­lak, a vakök gyámolitását szolgáló intézetek magukba nem fogadták és mig belőle is hasznos, munkás polgárt nem neveltek. Mennyivel ke-vésbbé bennünket, kik pá­lyánk, szándékaink és terveink kezdetén vagy derekán roppantunk meg, kik otthagy­tunk mindem, ami mozgás, (fény-és csillogó öröm vok, és kik csupán intelligenciánk folytán is .nagyobb, szomjasa,bb igényekkel vágtunk neki az életnek. Ám mégsem meg­különböztetést 'kivárnunk magunknak vindi­kálni. Minden kalibere a vaknak vak. És ez magában foglal annyi érzést, fogékonyságot, annyi reszketösz e1í zi b L'Irtást. hogy minden •bántódás, minden brutalitás százszorosan dübörög Végig rajta, kiforgatja és lelkileg jó időre megbénítja. Több kíméletet, több megértést, több simulast kérünk tehát. -Nem á magunk akaratából jöttünk erre a néha rosszul berendezettnek képzelt világra. Nem a magunk akaratából bénultunk meg. És ba már végigszenvedtük a hetedixigletti büntetést is. ha,már feltápászkodtunk a sö­tétben vaíió elterüfésüP'kből; ha már neki­vágtunk a magunk öramteltmiek vélt uj éfc­tlinknek, ha már dolgozunk ós produkálunk

Next

/
Thumbnails
Contents