Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-15 / 62. szám

2 DÉLMAG TARORSKÁG Szeged, 3917. március 15. Szeged és a közgazdasági egyetem. Széchenyi nagylelkűségének emlékét idé­e,\ föl a Hangya szövetkezet milliós alapít­ványa a közgazdasági egyetem felállítására. Akikor a tudományos élet terén maradt el a nemzet, a műveltségben való megerősödésre volt szükség. A Hangya fölterjesztésében, amellyel a kormánynak a milliós alapítványt felajánlja, Magyarország értelmiségének gazdasági elmaradottságára hivatkozik. A Hangya ezt főképen annak tulajdonítja, hogy Magyarországon egyedül a jogi kép­zettség biztosit tekintélyt és érvényesülést. Szükség van tehát egy gazdasági egyetem létesítésére, ahol a jövő nemzedék a reális és gyakorlati ismereteket elsajátítsa. A há­ború utáni jövőbe a gazdasági .újjászületés legyében -kell elindulni. Széchenyi nagylelkűségének számos kö­vetője akadt, ami lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémiának felállítását. A Hangya alapítványának is követőkre kell találnia a nemzetnél. Mihamarabb össze kell gyűlnie annak az összegnek, amely a gazda­sági egyetem felállítását biztosítja. A kor­mány minden bizonnyal a legjobb akarattal karolja fel ezt az ügyet," amely nemzeti köz­szükségletet lesz hivatva kielégíteni. A Hangya a kormánynak tett alapítvá­nyában a gazdasági egyetem 'fölállításának helyét Budapesten jeíöli meg. A fővárosi sajtó a nagyjelentőségű alapitvánnyal érde­*ie szerint foglalkozik és lelkesen üdvözli a Hangya szövetkezet kezdeményezését- A B. H., a fővárosi sajtónak ez a tekintélyes orgánuma emellett vezető helyen annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a gazda­sági egyetemet Szegeden állítsák föl. , Jól esik olvasnunk e megnyilatkozást a JB. H. (hasábjain Szeged hivatása mellett. A Vidományegyetem is a legalkalmasabb hely­re került volna Szegeden, De bár ennek a városnak sok-sok törekvése nem valósult meg eddig, noha a magyar géniusz erejének itt van a legbőségesebb termése, mégis elég­tétellel tapasztaljuk, hogy Szegednek, ennek •si színmagyar városnaK nemzeti hivatottsá­ga a köztudatba ment át, amelv elől kitérni többé nem lehet. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat, hogy a B. H. a nemzet közvéleményének figyelmét a közgazdasági egyetem ügyében Szegedre terelte. Mindent el kell követnünk már most, amikor az intézmény létesítése a kezdeményezés stádiumában van. hogy más városok agilitása és ébersége bennün­ket meg ne előzzön- Az előkészítő munkát azonnal meg kell kezdenünk, a közhangula­tot Szeged hivatottsága mellett állandóan ébren kell tartanunk, amit a siker reményé­vel tehetünk meg, amidőn Szeged jogos kí­vánalmainak oly kiváló szószólója van. mint « B. H. Szegedet nemcsak magyarsága, hanem földrajzi fekvése és a Balkánhoz való köze­lebbi gazdasági kapcsolata is /predesztinál­ják arra, hogy oly intézmények birtokába jusson, amelyek fejlődését, szellemi és anya­gi javakban való megerősödését szolgálják. Maga a város minden alkalommal bebizo­nyította áldozatkészségét, amikor ily intéz­mények létesítéséről volt <szó. Annak idején a tudományegyetem felállításának céljaira is több milliót, legutóbb a Balkán-Akadémia lé­tesítésére is tekintélyes összeget ajánlott fel. A közgazdasági egyetem felállításához, a mely egyedülvaló intézménye lenne az or­szágnak, oly nagy érdekei fűződnek a nem­eet jövendő boldogulásának, hogy a város » maga részéről most is minden lehető ál­dozatra hajlandó lenne annak az elérésére, hogy ez a kiválóan fontos intézmény, az or­neág gazdasági műveltségének ez az élteti j jbrrása Szeged magyarságának talajából j WkacUoi ki. Francia irónő a francia hazugságok ellen. Zürich, március hó. Miként egy évszázaddal azelőtt francia nő irta a legjobb könyvet Németországról, ugy most is francia asszony hallatja a hang­ját „Asszonyi hang a világ zűrzavarában" cimen, amely oly átható, tiszta és világ-os, hogy még a cenzor sem merte elfojtani azt. Az irónja ugyan törült itt is, ott is, de még mindig bámulatba ejt szemethunyó enyhe­sége- Ccipy M. asszony könyve, alig hogy megjelent, máris hat kiadást ért meg. Ami­kor ez a bátor asszony a francia sajtó eldur­vulása láttára megvetően felkiált, vájjon 'ha­zája még mindig a jó izlés Franciaországa-e, olvasói, akik nagy számmal vannak, erre azt adják válaszul: országunk még nem vesztette el egészen a józan eszét. Ez a bátor asszony kigúnyolja a tul­termékeny poilu-irodalmat, amely odahaza készül és -szembeállítja azzal a derék francia katonák azon egyöntetű válaszát: „A né­metek ép olyan emberek, mint mi." Sőt megemlékezik a lovagias baj­társiasság eseteiről, amelyekben né­met és francia katonák egyformán érdekeltek. Capy asszony (hangsúlyozza, hogy a német halottaknál és foglyoknál talált levelek haj­szálnyi olyan, érzelmekről tesznek tanúságot, amilyen érzelmek eltöl'tik a tisztességes franciákat is. És mit mond azokhoz a német katona-naplókíhoz. amelyeket Bédie tanár adott ki? Amióta egy zürichi újságban kéz­zelfoghatóan bebizonyítottam azok hamisí­tott voltát, azóta elhallgattak. Ezek a né­met altisztek és közkatonák csodálatos fran­cia-németséggel imák és mesés műveltségük és irói készségük csak olyan 'stilisztikai hi­bákat követtet el velük, aminőket az olyan francia szokott elkövetni, aki meglehetősen jó' tud németül, de mégsem eléggé jól. A Quai d'Orsay hamisítói, akik részint német naplókat, részint poilu hős-leveleket gyárta­nak. természetesen nem sejtik, (hogy abban a helyzetben vagyunk, ihogy gyártmányai­kat fölülvizsgáljuk. Tizenhárom idézett név közül mindössze három szerepel veszteség listáinkban és ezek közül az egyik, állítólag az „altonai 9. utászezredből", valójában a 9. pommerániai gyalogezredből való. Mivel minden elesettnél és fogolynál, az állítólagos napló-szerzőknél, ott kell, hogy legyenek a szeméyi adatai, bizonyos, Ihogy gyártott nevekről és naplókról van szó­Capy asszony megállapítja azt is, hogy a francia pékinsek (bujkálok) arra buzdít­ják a „szines franciákat", hogy német földön ne rakjanak zabolát az érzelmeikre. Ilyen szadisztikus biztatásra az egyik szines igy válaszolt: — Mivel odahaza vannak szüleim, fele­ségem és gyermekeim, a rájuk való emlé­kezés meg fog óvni az ilyen aljasságtól! Éles gúnnyal ostorozza Capy asszony a párisi boszorkánykonyha barlangjait, ame­lyekben oly fenséges halhatatlanok, mint Maurice Barrés és Richepin forgolódnak. Persze azt nem lehetett eddig hallani, hogy oly derék történettudós mint Sorel vagy Houssaye szintén megfordulna ott. Sajnos! Ma mindenütt nem azok viszik a nagy szót, akik a történelemnek és irodalomnak alapos ismerete és a saját tapasztalatuk által arra hivatva volnának, hanem olyanok mondanak idegen népek értékéről véleményt, akiknek a cinre vagy méltósága nem takar egyebet, mint tudatlanságot, amellyel olyan politikai események­ről mondanak Ítéletet, amelyeknek a horderejét nem is sejtik, i I1u.ghcs.nak, az ausztráliai miniszternek, aki­nek a műveltsége egy iháziszolgáénál nem nagyobb, nagy angol államférfiak gratulál­tak, amiért a hunokat oly találóan jellemez­te. Pedig a valóság az, hogy Hughes soiha­sem volt Németországban és igazán nem gyanúsítható azzal, hogy ezt az országot ismeri. \ A ihires Prévost, az „akadémikus", re­gényt irt Németországról, jóllelhet annyit tud róla, mint amennyit a szamár a hárfá­ihoz ért. Barrés és Richepin mindennap egy­egy bochet falnak fel reggelire és pezsgővel leisszák magukat. „Ezek az illusztris hono­sok azonban még mindig idehaza vannak", gúnyolódik Capy asszony. „Gyűlölettel 'hiz­lalják magukat, a kemence mögött üzletet csinálna*! a hazafiságból és agyvelejük ász­kével lángba borítják az egész vi­lágot." Capy asszony csakugyan megerősíti Napák­leonnak azt a mondását, ihogy az asszonyok sokkal bátrabbak, mint a férfiak­És vájjon Angliával máskép vagyunk? Egy hercegnő, aki mint betegápolónő Ant­werpenben egész közelről látta a háborút, 'kénytelen volt bevallani, hogy a hunok ke­gyetlenkedéséről egy szót sem hisz el. ág­ként Franciaországban, Angliáiban is a ha­zugság járma alatt nyög a tisztességes elem. B lei bír én Károly. Csekély hareitevékenység az olasz §s*onfon. BUDAPEST, március 14. (Közli * mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A harci tevé­kenység általában csekély volt. Görz Ürii­íetén repülőink az ellenséges táborokra Lu­clnico mellett bombákat hajítottak. HÖFER altábornafp, a vezérkari főnök helyedbe. Fegyveres őrség az amerikai hajókon. Genf, március 14. A Havas-iigynMs'ég jelenti: Wilson a következő jegyzéket kö­zölte a nagykövetekkel: „A január 31 -ikéíi kelt német jegyzék folytán, mely szerint a meghatározott zónán belül talált ellenséges és semleges hajókat előzetes figyelmezte­tés és megvizsgálás nélkül el fognak sül­lyeszteni, a kormány elhatározta, hogy a fenyegetett zótiákow áthaladó kereskedelmi hajókat fegyveres őrséggel fogja el!át»i, a mely őrségnek feladata a haiók védelwc és az utasok olmftnartMi."

Next

/
Thumbnails
Contents