Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-14 / 61. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Szeged, 1917. március 11. Anglia önblokádja. Az éles buvárhajó-harc eddigi eredmé­nyéről hivatalos nyilatkozatok hangzottak el. A német birodalmi gyűlés i főbizottságának nemrégiben tartott ülésén Helffericih állam­titkár kijelentette, ihogy a buvárhajó-harc teijesitményei minden várakozást felülmúl­nak. Lloyd George, az angol miniszterelnök is nyilatkozott az éles búvárbajó-harc kö­vetkezményeiről. Lloyd George súlyosnak mondotta a helyzetet Angliára nézve. Most flelfferidh újból nyilatkozatot tett erről a kérdésről. Megemlíti, Ihogy azok a közlések, amelyek eddig Lloyd George 'beszédéről a Reuter-ügynökség jelentése alapján megje­.. fentek, igen szűkszavúak. A beszéd szósze­rinti szövege sokkal meggyőzőbben érvel a német buvárhajó-harc eredményei mellett. Lloyd George azt mondotta, ihogy az éles buvárhajó-harc a legborzasztóbb veszede­lem, amely valaha Angliát érte- Továbbá, hogy Anglia bűnös hóbortba esnék, ha jövő­jét arra a reménységre alapítaná, hogy mó­dokat fog találni a buvárhajó-harc sikeres leküzdésére. i Érthető, ha enek a beszédnek szósze­rinti szövegét a Reuter-ügynökség nem sie­tett közölni a külfölddel. Lloyd George ugyan beszédének további folyamán fölemlíti azo­kat a módozatokat, amelyekkel a buvár­hajó-harc következményeit enyhíteni lehet, 'de ezek Angliára nem valami reménytkel­tőek. Az angol miniszterelnök ugyanis nem lát célravezető eszközöket a blokád megszün­tetésére. Azt mondja, hogy Anglia sikeresen csak ugy védekezihetik a buvárhaió-barccal szemben, ha sürgősen függetleníti magát minden behozataltól. Anglia tehát kénytelen saját magát blokirozni, szükségleteit a mi­nimumra redukálni, ihogy hajótérveszteségé • némileg ellensúlyozza. Lloyd George meg­erősítette, hogy a most leíolvt évben a leg­utolsó békeesztendő ötven millió tonnájával szemben csak harminc millió tonna hagyta el az angol kikötőket. A fabelhozatalt — mondia az angol mi­niszterelnök — teljesen fölöslegessé kell ten­ni, a vasérc-szükségletet uj kohók épitésé­vel kell kielégíteni, hogy az élelmiszerbeho­zatal nagyobb csökkenést ne szenvedjen. Az élelmiszerkészletek ugyanis nyugtalaní­tóan csekélyek, a legközelebbi aratásig An­glia mindenképen a külföldről való behoza­talra szorul és — teszi hozzá Helfferioh — oly mértékben, mint soha azelőtt. Helííerieh megállapítja, hogy azok a tervek, amelyekkel az angol miniszterelnök a blokád súlyos következményeitől meg akarja védeni Angliát, nem reálisak, meg nem valósithatók, mert az a lázas igyekezet, amellyel Angliát egyszeriben földművelő or­szággá akarja tenni, a réteket és legelöket gabonatermő vidékké varázsolni, az önvé­delemnek kényszere, amely eredményre nem vezethet. Mindenesetre a bőséghez szokott ango­loktól a lemondásnak legmagasabb foka, hogy Lloyd George az alma, paradicsom, kávé. kakaó és ásványvíz behozatalát egé­szen el akarja tiltani, a tea, narancs, szőlő, mandula, idió és hus behozatalát tetemesen csökkenteni. Az éles buvárbajó-iharcnak te­hát már is meg van az a legjelentősebb ered­ménye. hogy Anglia kezdi megismerni a szükséget és nélkülözést. .Az elbizakodott­ság, a fölényes hang. a más nemzetek érde­keivel nem számoló erőszak megtörik a szi­gorított blokádon. Az angol lélek részvél nélkül tud elhaladni idegen népek szenvedé­sei mellett, de a saját gyomrának panaszát nem sokáig birja el. Messzemenő perspektívája van a buvár­lhajó-harc sikerének, amelyet Lloyd George meglepő nyíltsággal ismert el. Nemcsak u miatt, hogy a békének legeredményesebb előkészítője, hanem a távolabbi jövő szem­pontjából is. Angira tudvalevőleg tengeri egyeduralmára 'alapította'hatalmát. Fennen hirdette, hogy korlátlan ur ,a tengeren és presztízse a iháboru előtt oly nagy volt, hogy népeket tudott a saját hatalmi körébe vonni és érdekeinek szolgálatába állítani. Az éles buvárhajó-harc bebizonyította, hogy az angolok tengeri zsarnokságát meg I lehet törni és Anglia szabad forgalmát a tengeren meg lelhet bénítani. Anglia aligha­nem szívesen lemondott volna minden re­mélt győzelméről, ha a sors megkíméli ettől a borzalmas vereségtől., amely viíághatai­mát alapjaiban ingatja meg. . A kancellár helyettese a buvárhajő-harcról és Lloyd George beszédéről. Berlin, március 13. Dr. Helffárich, a kancellár helyettese ma fogadta a budapesti Az Esi munkatársát és nyilatkozott előtte az általános helyzetről. Dr. Helfferidh nyi­latkozatában többek közt a következőket mondta: —- Legutóbb a Reichstag'ban már kije­lentette. a kancellár, ihogy a tengeralattjáró­harc eredményei messze túlhaladták admi­ralitásunk várakozásait. Ámde még a biro­dalmi kancellárnál, tengerészeti vezérka­runknál és én nálam is jobb felvilágosítást adhat önnek e kérdésére — az angol minisz­terelnök. El keli olvasni azt a nagy beszé­det, amit Lloyd George február 23-ikán az alsóháziban elmondott- Ebből kiderül, hogy Lloyd George szereti a nyílt őszinteséget. Parlamentjének minden kertelés nélkül meg­mondta, hogy a mi tengeralattjáró-háborúnk a legborzasztóbb veszedelem, amely Angliát valaha fenyegette. Kifejezte ugyanazt a re­ményét. Ihogy módokat fognak találni a bu­várhajókkal való sikeres megküzdésre, de hozzátette: „Bűnös hóbortba esnék, ha erre a reménységre alapítanánk jövőnket." Nagy elégtétel vo.lt nekem, hogy Lloyd George nyilvánosan, szinte minden pontban meg­erősítette az én véleményemet azokról a körülményekről, amelyekre bizodalmunkat építettük, amikor a szigorított tengeralatt­járó-harcot elhatároztuk. Megerősítette, hogy a lefolyt évben már csak harminc millió tonna hagyta el az angol kikötőket, mig a legutolsó békeesztendő forgalma ötven mil­lió tonna volt és ihogy az angol kereskedelmi flottának körülbelül felét közvetlen hadi­célokra kellett igénybe venni. Elismerte, hogy csak egyetlen mód van a „legborzasztóbb veszedelmet" kikerülni és ez az, hogy Anglia sürgősen függetlenitse magát minden beho­zataltól. — A fabelhozatalt, amely az ő adatai szerint a legutóbbi évben még 6,400.000 ton­nára rúgott, fölöslegessé kell tenni, és pedig ugy. hogy az erdők vágása odahaza Angliá­ban elégséges legyen bányagerendáknak, a franciaországi erdők pedig elégitsé-k iki a lövészárkok szükségletét. Hogy honnan ve­gyék azonban a munkaerőt e 6.4 millió ton­na pótlásához, ez Lloyd George titka marad. — Vasércben, is sok millió tonnát visz be Anglia a külföldről, különösen Spanyol­országból és Svédországból. Itt is a hazai termelés növelésével akar segíteni. Az angol érc ugyan tartalmában sokkal silányabb és a nagy tartalmú külföldi ércekről való le­mondás, iha egyébként lehetséges volna is, uj kohók épitését tenné szükségessé- Lloyd George ezt azonban szívesen vállalja, mert a hajó térben takarékoskodni kell minden áron. — A hatmadik tétel, amely a legtöbb beviteli tonnát emészti, az élelmiszerek. Lloy'd George megállapítja, hogy az angol gabonaszükséglet hetven-nyolcvan százalé­kát a külföldről kell fedezni. Es hozzáteszi: „E pillanatban élelmiszerkészleteink cseké­lyek, — nyugtalanítóan csekélyebbek, mint bármikor az év e szakában voltak." Lloyd George szerint Anglia csak ugy menekülhet a „legborzasztóbb veszedelem"­től, hogyha a brit réteket és legelőket fel­szántják és gabonával, burgonyával és más hasznos dolgokkal ültetik és vetik 'be. Ámde a téli munka messzire elmarad a tavalyi mögött és a tavaszi pzt a hiányt már alig pótolhatja még akkor is, ha, mint angol lapok jelentik, az . ekék éjszaka aeetyién világítás mellett fognak dolgozni. Még kevésbé lehet­séges azonban néhány hét alatt, amely még rendelkezésre áll, említésre méltóan több területet megművelni az előbbi esztendők megművelt földjéhez képest, nem is szólva a munkások, igás állatok és a trágya hiá­nyáról. Ámde még ha Lloyd George ener­giája a lehetetlent is lehetővé tenné, a leg­közelebbi aratásig Anglia mindenképpen a külföldről való behozatalra szorul oly mér­tékben, mint soha az előtt. És itten a mí buvárhajóink a szigetországot életerén fog­ják találni. — Lloyd George azt reméli, hogy min­den csak némiképpen, nélkülözhető cikk szi­gorú behozatali tilalmával megmenekül bu­várhajóink karmaitól. Oda -jutottak tehát, hogy Anglia most önmagát blokirozza, mi­után a központi hatalmak ellen való blokád­ja csütörtököt mondott. Lloyd George csu­pán a papirossal 640.000 tonna hajótért akar megtakarítani­— Az alma. paradicsom,, nyers gyü­mölcs, kávé. kakaó és ásványvíz behozata­lát egészen el akarja tiltani, a tea, narancs, szőlő, mandula, dió és hus behozatalát tete­mesen akarja csökkenteni. El akarja tiltani, minden szövetséges 'barátsága mellett is, a Franciaországból és Olaszországból való luxuscikk-behozatalt. — iMindent összevéve, Lloyd George szigorú rendszabályaival össze-vissza nem takarít meg többet másfél millió tonnánál évenként, az-az három százalékát annak a hajóürtartalomnak, amely egy békeesztendő­ben angol kikötőkbe érkezett. Ebből megítél­heti. mily gyenge alapon nyugszik Lloyd George reménysége, hogy ..Anglia legbor­zasztóbb veszedelmén" úrrá lehet. Azt hi­szem. jó reménységgel lehetünk, hogy ha a nagyhangú angol egyszerre ily szerényen kezd beszélni. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next

/
Thumbnails
Contents