Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-08 / 32. szám

m&'k w- f&rdf* i. ügyi gazdálkodásról részletes kimutatást t®. ' gyertek közzé. (.4 miniszterelnök válasza.) Gróf Tisza István miniszterelnök vála­szol az interpellációra. Kelemen több konkrét esetet hozott fel, amelyre fel fogja hívni a hadügyminiszter figyelmét. Azonkívül olyan tömegét emiitette a bajoknak, hogy arra alig lehet egy interpelláció keretében vála­szolni. Nem is helyes az ilyen dolgokat fe­lületesen érinteni, mert ez nem jó hatást tesz. Pontosan most nem felelhet meg, mert nem ismerj az összes tényeket. Abban, hogy' ta­karékoskodni kell mindenben, de különösen az emberanyagban, a felszólalóval teljesen •egyetért. Ez a törekvés már meg volt kez­dettől fogva, de ha ezen a téren sok kivánni való is van még ihátra, lehetetlen szemet hunyni, hogy máris sok történt. Óriási fel­adat az élelmezés ellátása és a járvány ter­jedésének meggátlása. Mindkét feladatot elég jól megoldották. Elismeri, hogy h'bák nagyobb arányokban történnek, mint a né­meteknél, akiknek a szervezettsége tökéletes. A katonaorvosi ügyeknél ugy akart a had­ügyi kormányzat segíteni a bajokon, bogy magas rangokat adott egyes polgári orvo­soknak. Általában a betegek nagy része ná­lunk is meggyógyul. Reflektált ezután még a betegszállításokra és ismertette, hogy a tuberkulotikusak gyógykezelésére nagy gon­dot fordítanak. Kelemen Béla rövid replikája után a Ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. (Rakovszky interpellációja.) Ezután Rakovszky István mondotta el interpellációját. Az „Esti Ujság"-ban meg­jelent egy cikk, hogy a kiegyezést 20 évre megkötötték és a fogyasztók érdekeit kiszol­gáltatják az agráriusoknak. A cenzúra a többi lapnak nem engedte meg a hir közlé­sét. Kérdi, hogy milyen célt szolgált a cen­zúra ennek a hirnek a letiltásával. Dr, Balogh Jenő igazságügyminiszter azt felelte, hogy hibák lehetnek a cenzúra működésében, de külföldön sokkal nagyobb Ihibákaí is követ el a cenzúra. A kérdéses cikk a jelen esetben alkalmas lehetett arra, hogy a polgárokat két részre ossza, már pe dig most egységesen kell a külföld előtt megjelennünk. Ez a legfőbb cél, ezért nem engedték meg a kérdéses cikk közlését. Rakovszky nem vette tudomásul a ml niszter válaszát, a Ház azonban tudomásul vette. i A többi interpellációk elmaradtak és az iilés ezután véget ért. IHdUttn iiüi magas kamatozású elsőrangú biztonságú tőkekamatadó-mentes nálam napi árfolyamon kaphatók Felvilágosítás, tájékoztatás díjmentes. Szécsi Ede bank- és váltó üzlete Kiggó­ufea 5. sz. Revolveres merénylet a képviselőházban. — Egy részeg huszár háromszor a képviselők közé lőtt. — (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szerdán délután háromnegyed négy órakor, gróf Batthyányi Tivadar beszéde közben 3 képviselőház üléstermében izgalmas incidens történt, amely a tanácskozást rövid időre megzavarta. A 8-as számú karzaton fölemel­kedett egy honvédhuszártizedes, behajolt az ülésterembe és szolgálati revolveréből gyors egymásutánban háromszor lőtt a képviselők közé. A lövések zajára az ülésteremben nagy izgalom támadt, a képviselők fölemel­kedtek helyükről, csak gróf Tisza István miniszterelnök maradi nyugodtan a helyén. Az óriási tumultusban Batthyányi nem foly­tathatta beszédét. Csakhamar azonban hely­reállott a nyugalom, mert kiderült, hogy a képviselők közül senki sem sebesüli meg. Legelőbb Kun Béla nyerte vissza lélekjelen­étét, aki nyugodt hangon szólt oda Bat­thyányihoz, hogy folytassa beszédét. Nem­sokára az izgalom hullámai teljesen elsimul­tak és gróf Batthyányi folytatta beszédét. Ezzel a képviselőházi incidens befejeződött. Pár pillanat múlva nyoma sem volt az előbbi izgalmas jelenetnek. A képviselőház karzatán ezalatt meg­indult a nyomozás a lövöldözés ügyében. A Ház alkalmazottai és a rendőrség, akik a lövések zajára a 8-as számú karzatra siettek, ott találták a merénylőt, akit egy német vöröskeresztes katona fogott le, aki ott ült a lövöldöző katona mellett. A merénylőt ez­után a háznagyi hivataliba vezették, ahol Benitzky Tamás főfelügyelő hallgatta ki. A kihallgatásnál jelen volt Sándor János bel­ügyminiszter, a képviselőház részéről pedig dr. Tóth Ferenc elnöki osztálytanácsos. A kihallgatás alkalmával megállapították, hogy a lövöldöző katona Palafalvy György, a 2. honvédhuszárezred tizedese, kit a .harctéren az 1. és 2. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. A merénylő elmondotta, hogy polgári foglalkozására nézve palacserép­fedő, a biharmegyei Pocsajon született és legutóbb Kirlibabánál harcolt, ahonnan nem­régiben rövid szabadságra hazaérkezett. A merénylet előzményeiről a következő érdekes részleteket vallotta a honvéd-tizedes; —- Délután a Szabadság-téren egy jó! öltözött feketeruhás urat pillantottam meg, akiről azt hittem, hogy ismerősöm. Meg­szólítottam és azt kérdeztem tőle, hogyan juthatnék be a képviselőház karzatára. A megszólított erre a zsebébe nyúlt és átadott egy belépőjegyet. Nagyon megörültem és beszédbe ereszkedtünk. Ekkor tudtam meg, hogy szerencsére épen Beöthy Pálnak, a képviselőház elnökének komornyikját szólí­tottam meg. A lövöldöző honvédtizedes a merénylet­re vonatkozólag hozzá intézett kérdésekre zavaros feleleteket adott. Amidőn azt kér­dezték tőle, mit akart, ezt felelte: — Nem tudom, mit csináltam. - — Kit akart lelőni? — Senkit, — mondta. Majd igy intézték hozzá a kérdést: — Kinek szánta a golyókat? — Nem tudom én, kérem — válaszolta a lövöldöző honvédtizedes, aki tettének oká­ról nem tudott beszámolni. ,, Majd a merénylőt megmotozták. Töb­bek között egy fíorfi Károlynéhoz cimzett é­Debrecenbe szóló tábori levelezőlapot talál­tak nála. Kihallgatásának további során el­mondotta, hogy gróf Tisza Kálmán századá­ban szolgált. Gróf Tisza Kálmánt, aki védet­lenül jelen volt, értesítették erről és besietett a kihallgatási terembe. A lövöldöző katona, igazgat mondott, gróf Tisza a huszárra rá­ismert. Elmondotta, hogy egy időben a tiszti étkezőben felszolgáló pincér volt, de folyton részegeskedett és emiatt máshová vezényel­ték. A huszárt kihallgatása után letartóztat­ták és a rendőrségre kisérték. Megáliapitot ták, hogy a merénylet idején is részeg voh. Mikor a merénylőt elvezették a képvi­selőház épületéből, épen szembejött Bod Dezső főkapitány, aki a merénylet színibe lyére sitett. Boda ezekkel a szavakkal for­dult a merénylőhöz: — Mit csináltál, fiam? A huszár ezt felelte: — Harminc hónapig voltam a harctere megszoktam a lövöldözést. Már csak hus/ korona volt a zsebemben. El vagyok kesi redve. Amidőn a képviselőházban a golyók ke resésére indultak, három közül kettőt meg­találtak a menyezetben. Az első lövés utá : felütötték a karját a merénylőnek, igy jutci tak a golyók a rnenyezetbe. Később az eb-ó golyót is megtalálták a diplomaták páholyt! ba fúródva. Simontsits Elemér, a képviselőház alel­nöke a „Magyarország" munkatársának m latkozott a merénylet ügyében. Elmondott hogy Palafalvy szerdán délelőtt bement képviselőházba és Beöthy Pál elnököt k reste. Mikor megtudta, hogy Beöthy bek , felkereste komornyikját és kenyérjegyet ké tőle. Azt mondotta, hogy pénze van, de k • nyeret nem tud kapni. A lövések az ehr ­emelvény felé Irányultak és az elnöki en: • vénytől a kijárat felé eső, fával borított os . lopba fúródtak. A szilánkok báró Hámos A tat és Szász Pál képviselőket érték. Én me bemutatása pénteken lesz az r á n i á b a n

Next

/
Thumbnails
Contents