Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-08 / 32. szám

« 8te*g#d> 110.7. február 5. JT közé/e/njezés (Saját tudósítónktól.) Nem engedjük a vita anyagát átformálni, vagy eltüntetni. A közélelmezési tanács ismeretes első ülésén az az idea merült fel, hogy a kereskedők raktárait rekvirálja a város és az összes üzleteket kapcsolja be a közélelmezési üzembe- Igy került a terv először a nyilvánosságra. Elő lehetne állni ezzel szemben azzal, hogy az az újságíró, aki a mi képviseletünkben volt jelen ennél a tanácskozásnál, a dolgot rosszul értette. Ez az eset azonban nem állhat meg, mert azóta nyomtatásba adta Szász Ernő véleményét, akinek a tervével szemben mi felihivtuk az intéző körök figyelmét arra, hogy az itteni fogyasztó közönségre a legkínosabb helyzetet teremtené az. ha az egész országban csak Szegeden szüntetnék meg a szabad kereskedelmet. Ugyanazt tettük tehát most is. mint minden más alkalomkor: elleneztünk egy olyan intézkedést, amely a szegedi fogyasztókat érzékenyen sújtotta volna és a szegedi piacol rosszabb helyzetbe juttatta volna, mint aminőben ugyanakkor az ország bármelyik más városának a piaca lenne. Később a kérdés olyan beállítást nyert, mintha csak a kereskedők ügye lenne. Szívesen 'adnak a tervnek itj és uj alakot, a vitát a kiinduló ponttól elterelik, érvcinek olyan állitások ellen, amelyek el sem hangzottak, csak egy áilandó: a kereskedő ellenszenves beállitása. Mi az ügynek erről a részletéről is elmondtuk már véleményünket, még pedig — mert nekünk ez a kenyerünk — minden fenntartás nélkül. Akkor is hangoztattuk: az ilyen intézkedések megvitatásánál a közönség érdeke a döntő szempont. De azt is megmondtuk: nem engedjük az egész kereskedelmet felelőssé tenni egyesek ballépéséért, nem mehetünk el szó nélkül olyan állitások mellett, mintha a gazda rovására dédelgetett kedvenc lenne a kereskedelem ebben az országban. Most még néhány nyilatkozatot közlünk. A fogyasztó közönség képviselői gyanánt megszólaltatunk állami és városi tisztviselőket, nyilatkozatot kértünk Gál Miksa bankigazgatótól, aki magántisztviselő. Aczél Gézától, aki a Lloyd kereskedelmi bizottságának és Valihora Istvántól, aki a Szegedi Kereskedők Egyesületének elnöke. tAicél (Géza nyilatkozata az ismeretes közélelmezési tervről nem szól, annál erélyesebben kel azonban a kereskedői tisztesség védelmére. Ezeket mondja: >— Nagyon bántott á „Szegedi. Napló" szerdai cikke, amelyet Szász Ernő barátom ismeretes indítványa tárgyában leközölt, rendkívül bántott, de nem azok az interjúk bántottak, melyek leközöltettek, tehát aini a cikkben el van mondva, hanem iaz, ami nincs elmondva és mégis a sorok között olvasható. Bántanak azok a titkos tüszurások, melyek a szegedi kereskedők ellen irányulnak, (akiknek nagy zöme a háború alatt is derekasan ós kifogástalanul megállta helyét, (Sértők azokban a le nem közölt interjúkban rejlő ovanusifások, melyek burkoltan megmondják, ihogy a fogyasztóknak van panaszra okuk, de nem merik ezeket nyilvánosságra hozni, mert félnek a kereskedők által alkalmazandó retorzióktól. Naliát kérem ilyen illojáliis, mérgezett fegyverekkel nem szabad egy tisztességes kereseti ág ellen élni. Ha vannak visszaélések, tessék azokat nyilt sisakkal leleplezni, megnevezni a bűnösöket, hogy azok elvegyék méltó büntetésüket. Ne tessék azonhan ia titokzatosság leplébe burkolózva támadni és tág teret engedni a közönségnek, hogy tálán nem is létező, meg nem történt visszaéléseket gyaníthasson. Mert és a kereskedők* nem szabad elfelednünk, 'hogy ily esetekbei mindig generalizálni szoktak és az egész kereskedelmet egy kalap alá vonják. Ilyen megrágalmazásra ez a derék testület valóban nem szolgált rá. Ugyanilyen eréllyel védi a kereskedői tisztességet Valihora István, aki a következőket mondja: — Szász Ernő /ismeretes tervével — ahogy én látom — végzett már a nyilvános ság. Ugy vagyok ért-esülve, hogy ő mag; is elejtette. Hangsúlyozni kívánom, hogy a: eredeti terv az élelmiszer-kereskedések és nem az összes közszükségleti cikkek kommu nizálásáról szólt. Ebben rejlett a tervnek i kereskedőikkel szemben való egyik kiálti igazságtalansága. A képtelensége pedig abban, bogy Szeged nem rendezkedketik 1> kommuni'Sztikusan, amig :az egész ország a régi gazdasági rend szerint él. Elnöke vagyok a Kereskedők Egyesületének, de a működéi sem sohasem irányult oda, hogy más foglalkozású polgártársaim rovására igyekezzem a kereskedők számára előnyöket szerezni. Magyarországon, die különösen Szegeden egyébként is ott tartunk még, hogy a kereskedelem jogainak elismertetéséért is küzdeni kell, A kereskedők tisztessége ellen intézett minden nyilt vagy burkolt támadást a leghatározottabban visszautasítok. Mást nem tehetek, mert ép a közérdek szempontjából lehetetlen férfias harcba boesájtkozni azzal, ab: a kereskedők ellen intézett burkolt és indokolatlan támadásokkal akarja Szegedet koztílelmezni. Gál Miksa bankigazgató igy nyilatkozott : — A fogyasztási cikkeknek Szegeden Przemysl módjára való kommunizálása mái csak azért is kivihetetlen, mert hála istennek nem vagyunk szomszédainktól ugy elzárva, mint ia galioiai vár volt (akkor, (amidőn ehhez az eszközhöz nyúlni volt kényt len. Az országos kommnnizálás talán megoldható, (főleg akkor, ha a középponti hatalmak egy egységes egészet alkotnának), habár ez legjobb esetben azokkal az eredményiekkel járna, amelyekkel minden központ járt nálunk: rosszabb dolgot drágábban, vagy egyáltalán nem kapnánk. Az országos kommunizálás magával ho-zna egy sereg régi, tisztességbeli megőszült, kipróbált kereskedő kizárását; ezt tenni csak akkor volna szabad, hogyha reájuk bizonyítanák a féktelen uzsoráskodást. A kérdés azon oldala, amely az áruk drágítására vonatkozik, azonban ekkor sem volna megoldva. Mert egy kereskedői gárda helyébe egy hivatalt, egy óriási hivatalt, a maga lomba mozgásával létesítenénk, (amely befiokositaná az országot, amely fiókok kerületenkénti kirendeltséget állítanának fel, amely mind pénzbe kerül. Az áru ára csak akkor volna megállapítható, ha a szervezel költségei repartirozhatók, ide addig a romlá és a hiányból eredő károsodás pénzbeli ellenértéke is Mszinre kerülne, amelyet ismét felosztani kellene, tehát uj árakat kellene megállapítani, ugy, hogy a fogyasztónak egy bizonyos összeget kellene mindiig, letétbe helyezni, hogy utólag abból a korábban vett áruk ára levonassék, vagy pedig az ár megállapításáig várni kellene. A végén a községesi/tés ugy megfeküdné gyomrunkat, hogy attól halnánk éhen. Egyáltalán nagy hibának tartom, hogy, a központok kész dolgokra vetik magukat. Miért nincsenek termelő központok? A' Haditermény- Len- Kender- Cukor- Bőr- stb. stb. központ miért nem fekszik neki a termelésnek, miért nem törekszenek arra, bogy a termelés fokoztassék? Miért csak a kereskedő keresete laz, amely fáj nekik? Mert, hogyha a központok a termelés központosítását, for3 szirczását vennék programúiba, evvel segítenék az árak leszállítását. Hiszen nem a kereskedő idrágit, vagy nem a kereskedő az, amely nagyon drágít, a termelő sokkal többre vitte égén a téren! Rack Lipót, városi jegyző: — Véleményem az, hogy a fogyasztó közönségre minden esetre hátrányos lenne, ha Szász Ernő urnák az indítványát fogadná el a közélelmezési hivatal, mert ez által igen meg lenne nehezítve a fogyasztó közönségnek a szükséges cikkekhez való hozzájutása. Véleményem szerint, azért sem volna az indítványban jelzett mód alkalmas ia szükségletek kielégítésére, mert a városnak igen nagy tőkét kellene befektetnie és nagy rizikóval járna az üzemnek a létesítése, de másrészről nem is volna olyan és annyi személyzete, amellyel képés volna zavartalanul ellátni, illetve a közönség szükségleteit kielégíteni. Dr. Sajtos Samu, péuzügyiigazgató helyettes a következőket mondta: — Á kereskedelemnek a közélelmezés szolgálatába való bevonása, miután az elsőrendű éle t szükségleti cikkek a hábor ú folyamán a kereskedelem köréből elvonattak, csakis ugy volna sikerrel keresztülvezethető, ha ez az ügy országosan szerveztetnék. Az a körülmény, hogy a kereskedelem — még ha országosan is — a közélelmezés céljaira igénybe vétetnék, ezen fontos forgalmi tényezőre bénitólag hatna, már pedig ezen nagytekintélyű intell -ktuális osztálynak a boldogulása fontos nemzeti és közgazdasági érdekből. Ha ilyen szervezés meg is történnék tehát, kívánatos volna a fogyasztók érdekében is, hogy a kereskedelmi tevékenység bizonyos előnyök nyújtásával biztosit!assék. Taschler Endre, főjegyző: — Szász Ernő ideája tetszetős elméleti tanulmány, amelynek a gyakorlati /inegvalósitása lehetetlen mindaddig, amig olyan nehéz szükségszerűség nem kényszerit bennünket arra, hogy mindenkinek, nemcsak a. kereskedőnek, minden vagyonát, nemcsak az élei miszervaktárakat lefoglaljuk és a közönség közt felosszuk. Ezzel aztán elértünk a, kommunizmushoz. eEaaS.nBBBBBBBBBSBBBBBBBBBBlBBBBBflSBBBBBBBBBBBBBHBS Csekély harcltevékenység Macedóniában. BUDAPEST, február 7. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harctérfen a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 7. A nagy főhadiszállás jelenti: A Csema-hajiásban és a Vardar két partján néhány tüzihufiáin, különben csekély harc mellett. LUDENDORFF, eísö főszállásmesíer, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, február 7. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, Megakadályozott bombamerénylet Newyorkban. Amsterdam, február 7. A Reuter-ügynökség a következő táviratot juttatta a lapokhoz : Newyorkban a fővámpalota lépcsőin bombát találtak.