Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-04 / 27. szám

* JjS^ÍÁMYMMkSmAiá Szeged, 1917, február 4, •A nyilatkozatban — ami olyan okos és reális embernél, mint Szász Ernő, meglepő, — sok az n tépi a és hangulatkeltés. Sokszor határozat fan is Szász Ernő és nem eléggé szabatos. Nem mondja meg példáiul, hogy mennyi ideig úsznánk bőségben és juttathatnánk más városoknak, ha mindenki kénytelen volna előadni élelmiszerét és másokkal egyenlően osztozni. Arról »em beszél, hogy mii történnék e tekintetben «nás városokban. Nem mondja meg, hogy az a sok-sok élelmiszer kiméi van: az egész szegedi közönségnél vagy csak a kereskedőknél, pedig « nélkül nem látjuk az összefüggést a nyiatkoaat két teljesen küönálló része között. A városi közélelmezési szervezetbe „az összes szegedi életképes élelmiszer üzleteket" kapcsolná be. Mi történnék a többiekkel? Alig van a nyilatkozatnak mondata, amelynek állításait vagy érvelését ne lehetne pozdor•••.•.•••••••bbaaabbabbbabaabbbbbabbbbabababbbbabbbbi (Saját tudósítónktól.) Scultéty Sándor, főszámvevő beterjesztette a tanácsihoz az elmúlt évről szóló városi zárszámadást cs vagyonmérleget. A terjedelmes munka könysnyen áttekinthető és tiszta képet nyújt a város vagyoni helyzetéről és a következő főbb tételeket tartalmazza: Az 1916 évi rendes bevételek 6,555.067 korona 10 fillér, az 1916 évi előiránvzaton kívüli bcvéve'ek 3 362.41/58 az 19iá é> Iveles pénztári műveletek 5,968.726,07, az 1916 évi összes levételek 15,886.210,75 korona. Az 1916 évi rendes kiadások 7.183.965,36, az 1916 évi előirányzaton kivüli kiadások 3,289 842,88, az 1916 évi hiteles pénztári müveletek 5,275.342,26, az 1916 évi összes kiadások: 15,749.150,50 korona. Az 1916 év végén pénztármaradvány: 137.060,25 korona. Tisztelettel megjegyzem, hogy az 1916 év folyamán összesen 472.000 korona póthitelt vettünk igénybe, amelynek fedezete mindenkor a befolyó többlet-jövedelmekfoől nyert kielégítést. Általánosságban jelzem, hogy a város javadalmi bevételei az 1916 évben is állandóan csökkentek és visszaesésökben az 1916 év végével sem érték el még azt a határt, amelyen tul ezek a bevételek alább nem szállanak. Éppen é körülménynél fogva, továbbá azért, mert a 'háboru-okozta károk a város pénztárára súlyos teherként nehezednek, a háborúval kapcsolatos kiadások pedig tetemes terhet rónak a város háztartására, körültekintően, alaposan, meggondoltan kell minden olyan intézkedést foganatosítani, a rnely a város háztartását érinti. Az 1916 év folyamán is a pénztár állandó fizetőképességét fentaríottuk és a város pénztára összes fizetési kötelezettségeinek mindenkor és mindenben eleget tett. A javadalmi bevételek visszaesésén felül, nagy hátrányára van a városi háztartásnak még az •is, hogy a végrehajtási eljárást leifolytatni nem lelhet, árverést kitűzni nem szabad, s igy a közadók módjára behajtandó követeléseink hátralékai óriási mérvben emelkednek. Igy a városi átiratási díjtartozás 45.369 kor. 47 filléres hátraléka az 1916 év végére 81,077.42 koronára, a vízvezetéki dijak 96,745.41 korona hátraléka 137.607.58 koronára, a városi községi pótadó 733,620.17 korona 1915 évvégi hátraléka 1.057.344.96 koronára, a lakrész és üzlethelyiségek utáni adóhátralék 47,360.05 koronáról 81,745.73 koronára emelkedett. Ezen nagymérvű cselekvő hátralék emelkedésével szemben; amely 1.357,775.74 koronát tesz ki, a városi pénztár fizető képesjóvá zazni. Aa elmondottak után föiöMsgesuek látjuk ezt a részletmunkát, hangulat-frontot pedig nem akarunk csinálni, mert art ma veszedelmesebbnek ée végzetesebb . baüérpéstiek tartjuk mint amilyen valala volt (Boldoguljon ebben az országban és ebben a városiban a gazda, de az iparos és kereskedő is. Virradjanak jobb napok a keserves nélkülözéseket áldott hősiességgel átszenvedett köztisztviselőikre, magánhivatalnok okra ós munkásokra. Nyilvánuljon meg mindnyájunk cselekedeteiben is az az apostoli szellem, amelyen a nyilatkozat beszéL íb szunyadjon lelkünk legmélyén mindig egy szikra, amely kinosan égesse lelkiismeretünket, valahányszor egy társadalmi osztályt akarunk meghurcolni általános bajokért, valahányszor foglalkozási ágat készülünk a 'közhangulatnak prédára oda dofbni, pedig vagy valamennyiéi* bűnösek vagyunk, vagy egyikünk se. .••••••••••aaBBaBaaaBaBBBaaaaBBaaBBaaaaBaaa.w ségének fentartása érdekéből évköz&en saját alapjainkból bizonyos előlegeket kellett igénybe vennünk. Ilyen előleggel tartoztunk az 1915 év végén 274,913.37. összesen 2.429 ezer 826.74, tartozunk az 1916 év végén 1.080,000 koronával. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy az államkincstár az 1916 évről fogyasztási adósegély cimén téríteni tartozik 628,654.90 koronát, megállapíthatjuk, hogy a városi pénztár óriási mérvű cselekvő hátralékai ellenére csak 176.431.73 korona az az összeg, amelyet a 'be nem folyt adó és egyéb jövedelmek pótlásául a saját kezelés alatt áfló alapjainktól előlegül fel •kellett venni, * Megjegyzem még azt, hogy vagyonmérlegünk szerinti cselekvő hátralékaink vég összege 3.470,396.62, szenvedő hátralékaink végösszege 1.421,420.15 korona, a cselekvő hátralék többlete tehát 2.048.976.47 korona. Ez az összeg a fedezete az előlegül felvett l.aSO.OOO koronának, ugy, hogy az adókövetelések egy bizonyos részének elvesztése esetén is biztos fedezetet nvujt az előleg kiegyenlítésére. Az 1915 évi zárszámadást kísérő jelentésemben már jeleztem azt is, Ibcgv a háború okozta károk a város háztartására minő megterheltetéssel járnak, jelentettem, hogy a mozgósítás elrendelésétől 1915 végéig a háborúra vezetendő kiadások összege 606618 kor. 54 f'll.-t, a háborúra vezetendő bevételi visszaesésünk pedig 458.647 korona 25 fillért tett ki. Az 1916 év e tekintetben még súlyosabb terhet mutat ki, mert a háborúra vezetendő k'adások összege 589,047.06 koronát, a háborúra vezetendő bevételi visszaesés pedig 552,120.20 koronát tett ki. Vagyis a számvevőség által vezetett nyilvántartás szerint a mozgósitás elrendelésétől Szeged város háborús kiadása 1.195.665.60. a háborúra vezetendő bevételi visszaesés 1.010,767 •kor. 45 fül., vagyis összesen 2.206.433.05 korona az az összeg, amely a háború okozta károk rovására a számvevőség által külön e célra vezetett nyilvántartás alapján számszerűleg megállapítható. A tiszta vagyon 1916 év végén 56.513,267 kor. 68 fill., ebből vagyonszaporodás 612.600 kor. 72 fillér. mrnrmTn-n^T ———————----—— -izzótestek és üveghengerek I n v e r f és Aucrég&kre legjobb minőségben FON YO SOfflA, világítási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 185. Beszélgessünk. « A fokon dédf íHové ily késő® éjszakán, jé aram? Én: Céltalan ül futok, mint a fakó. Nem tudok aludni s kénytelen vagyok járkálni ebben a csikorgó hidegben, A fahonvéd: Talán álmatlanságban szenved, vagy nem tiszta a lelkiismerete? Én; iNem loptam én életemiben, sem aera csaltam, meg se vesztegettek és hallgatásért még nem fogadtam el ipónrt soha, A gallérom, meg a lelkiismeretem tiszta, csak az álmatlanság bánt. A fokon véd: Mi lehet ennek az oka? Én: Nem tudok, nem birok tanácsot adni, A fahonvéd: És kinek akarna tanácsot adni? Én: A közélelmezési hivatalnak. A fahonvéd: No ezt ne sajnálja, mari töíhb ott a tanács, mint a kalács. Manapság mindenki a mentőkocsi nagy kereke akarna lenni és tanácscsal szolgál. Én: Ha nézőin a „mentő-egyesület" törekvését, bizony az operetbbeli íRoccóra gondolok, aki szegény ember volt és a gazdag rokona, hogy segítsen rajta, egy csomó tanácsot és egy kon ár tojást küldött neki. De a tanács mindig jóval több volt, mint a tojás. A fahonvéd: Most is kevesebb a tojás, mint a tanács. És hozzá még az a bizonyos „üdvöske" is hiányzik. (Szünet.) No és hogy állunk a kereskedők üzleteinek és raktárainak a rekvirálásával? Én; Söhogyse állunk. Ez is csak tanács. Nincs ennél most könnyebb a világon. Különösen, ha a más bőrére megy a tanács., A fahonvéd: Régen is ugy volt, ma is csak ugy van, hogy ami néked fáj, az nem fáj nékem. Majd meglátnánk, hogy mi lenne akkor, ha valaki azt tanácsolná, hogy azt is rekvirálni kellene, ami nem élelmi, hanem másféle cikk és azt is csak ilO% haszon mellett kellene árusítani. Én: A tanács akkor az illetők körébe* keltene élénk megdöbbenést. Mert mindig az döbben meg, akinek oka van a döibbeuésTe. A fahonvéd: Aminthogy mindig az kiabál, akinek a háza ég. Én: Néha az is kiabál, akit a tiiz nem bánt, nem kerülget. A fahonvéd: Némelyek az okon is kiabálnak, hogy igazolják a régi szólást-mondást: Nénia gyereknek az anyja sem érti a szavát. Én: Sokszor azét tsem lehet érteni, aki nem kuka. A fahonvéd: Nono, magam is azt mondom, hogy mindig csak embere válogatja. Én: Nem igen kellene válogatni azokat, akik az árdrágítók, a halmozók osztályába tartoznak. A fahonvéd: De kímélni se. Nem is less addig rend, mig erre az osztályra rá nem húzzák a vizes lepedőt. Én: (Ezeken még a vizes lepedő megszárad. Ülő állapotba kellene halmozottan helyezni őket, hogy alkalmuk ne lehessen halmozni és drágítani egy jó ideig. A fahonvéd: Bekerült már a szalonnakirály is aki mintha ló versenyző volna, halmozásokban utazgatott. Én: Most talán majd őt nyergelik megCsak az a kérdés, hogy mikor érkezik el az indítás ideje? A fahonvéd: Nem ez ám a fontos, de az, hogy hová fog beérkezni? Én: 'És mikor fog kiérkezni? A fahonvéd: Adnék én egy jó tanácsot, hogy mit kellene tenni az árdrágítókkal és ft halmozókkal. Én: Ha tanácsot; akar aidni. ezúttal ne « gó, — hanem a közélelmezési hivatalba mentjén, mert ott mindenféle tanácsot adhat.., 2,206.403 korona háborús kár. — Szeged zárszámadása -