Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-28 / 49. szám

4 DÉLMAŰYAEORSZÁG Szeged, 1917. február 28. honvédek hősies vállalkozása a Szereinél Harctér, február 22. Ezúttal ismét igazán kipróbált hősökről akarok irni és olyan magyarokat -fogok gjel­lemeznii, akiket évek óta a karóban tanul­tam megismerni. /Még január vége felé tartottunk, ami­kor felsőbb helyről az az óhaj érkezett, hogy jó lenne megállapítani, vájjon az oroszok az oláh vasúti sínpárokat nem alakitották-e át orosz mozdonyok részére. Hogy mikóp tör­ténjék ez a m-e-gáll-a/piitá-s, azt persze a csa­-patparanesnokokra bízták. Ezredparancsnokom felszólította a le­génységet, hogy ki Vállal/kozák erre a tul­nehéz feladatra. Először -azt hittem, hogy nem akad egy vállalkozó sem. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy az illetőre micsoda veszély várt. Át kellett menni a Szereiben, aztán áthatolni a túlsó parton levő ellenséges zárt vonalon, amögött még vagy 3—14 kilométert megtenni -a vasútig és végül visszatérni. Az egyszer bizonyos, hogy aki ilyen feladatra mer vál-alkozni, nem le­het más, mint hős a javából. Most tehát az a kérdés, hogy akadt-e vállalkozó. Bizony akadt, még pedig tizenhat. /Ezredparancsnokom v/a-la/míennyit ma­gáihoz -rendelte, hogy -a szemükbe nézzen derék katonáinak és azon kivül ellássa őket tanácsaival. Parancsnokom valamennyitől megkérdezte, hogy milyen nemzetiségű, mi­lyenek /családi körülményei, volt-e már jár­őrben, van-e kitüntetése és ismeri-e a ve­szély nagyságát. ÍAIhogy tekintetemet körülhordtam mind­egyik arcán, amikor az egyes válaszokat -a legnagyobb hidegvérrel és li/zke magyar önérzettel adták meg, csaknem meghűlt bennem a vér arra a gondolatra, hogy ezek a magyarok, mert valamennyi az volt, hogy tudnak díacolni a halállal. Szerettem volna leborulni előttük. /Rendkívül izgatott, a vállalkozás eredi* menye. Ezért elhatároztam, hogy parancs­nokom engedélyével, amig lehetséges, a két járőrbe osztott legénység munkáját, közvet­len közelről kisérem figyelemmel. /Február 5-én este nagy köd szállt le, ami igen elő­nyös volt a feladat keresztülviteléhez. Két t-elefonistát véve magamhoz, szánra ültem és éjjel .tizenegy óra tájban a Szereth partjára C . . . községbe hajtattam. Rövid keresés után ráak/adtam a járőrbe menő emberekre. Egy klis viskóban húzódtak meg várva a. fo­lyón való átkelés idejét, éjifélntán két órát. Amikor beléptem a szobába, az emberek egy része heverészett, a másik része kedélyesen beszélgetett hétköznapi eseményekről. Vá­ratlan megjelenésem meglepte és megörven­deztette őket. De én is meglepődtem a lá­tottakon. Valamennyi hófehérben volt tető­-től-talpig. (Elég -gyorsan telt az idő. Telefonössze­köttetést létesítettem a parancsnoksággal és a védősz-akasz valamennyi tábori őrsével. Mindenki tudta, hogy ir/ikor mi készül. Éj félúton félkettő. A két járőrparancs­nok felkölti az alvókat és egyúttal elhangzik a parancs is: — Felkészülni, indulás! /Most, amikor valamennyi cihelődi-k, azt hiszem, hogy szellemek társaságában tartóz­kodom. Némelyik, akiinek osak az orra és a szeme látható, határozottan ijesztő -alak. Tisztában van vele és társai előtt pajktV jó­kedvvel boszorkányos mozdulatokat, végez. Egy ilyen bohó természetütői megkérdez­tem, hogy hova való: — Makói, •— feleli hetykén. — Hogy hívják? — Gera János. — Van-e családja? —• Van hát, öt, — Sokszor volt már járőrben? Nevet en t ó? aztán *c~ikv.gv Íí!tá!1t61 válaszolja: i — Voltam bizony nem is egyszer, ha­nem isten tudja hányszor. Aztán rágyújt makrapjpájára ós az agyarára fogva a legnagyobb hidegvérrel ragadja meg hü barátját, a — puskáját. Ebben a fontos pillanatban mindenki rá­gyújt, Pipáznak, vagy cigarettáznak. Ugy látszik, hogy némi benső izgalmat a niko­tinnak mégis csak meg kell fékezni. A de­rékszíjra kerül egy-két gránát, zsebbe ijesztő szüreti béka és pattogó rakéta és ezzel , kész a két járőr >az indulásra. Kimegyünk a házból. Elválik egymástól a két járőr. Egy ember még visszakullog, hogy rakjon a tűzre, amely mellett kuko­rica 'fő egy fazékban. Ha visszatérnek, -egy kis szájizelitőrelesz szükség. Mindez annak a jele, hogy •nem számitanak a biztos ha­lálra, Követem a nagy ködben az egyik jár­őrt. Kiérünk a kert aljába, ahonnan az át­kelést tervezték. A folyó innenső partja husz lépésre van, -aztán nyolcvan lépés a be­fagyott folyón át ás az ellenséges állásokat cl árt ék. . Túlnanról -a néma csendben a hó-mpo­gásra káromat lő át a figyelő. Tehát a járőr épen olyan helyre igyekszik, ahol az ellen­ség őrszeme ébren van. /Sebaj, hisz ,az a cél, hogy őt tegyék ártalmatlanná. IA kerítés előtt feláll -a járőr nyolc em­bere egymástól 6—$ lépésre. Középen a pa­rancsnok. Tőlük t/iz lépésre egy árokban figyelek. Leguggolnak és ilyen helyzetben várnak tiz percig. Semmi nesz, tehát- elin-' dúlnak -egyenkint, lassan, -előr-ekuszva. Hal­lom a szivem verését, olyan izgatott va­gyok. Már elérték -a part-ct. Még egy-ké-t pillanat és eltűnik valamennyi a szemem elől. Félhárom. Odaát alszik a muszka, gon­dolom magamban és nem is sejti, ho-gy mi készül a mi részünkről. Ötszáz lépésre fel­jebb kísérletezik -a másik járőr. M/ég mindig nem hallható semmi zaj, A nagy köd miatt nem lehet átlátni a túlsó -partra ós igy fogal­mam sincs arról, hogy a járőr most hol tart. Hirtelen több lövés hallható. A golyók a fejem feleit fütyülnek. Az a bitang muszka-őrszem valamit észre­vehet et-t. Ismét csend. Egyszercsak egy fe­hér ala-k közeledik felém. Rettenetes izgalom száll meg, hogy vájjon mi történhetett. Hozzám érkezik, megkérdezem. — Megnézem, hogy a másik járőr meny­nyire haladt. Mi már a folyó közepén tul vagyunk, — felelt lihegve. Utáunainegyek az összeköttetést kereső embernek és meghagyom neki, hogy ha visz­szatér, közölje az eredményt. Addig, mig ez visszaérkezik, -egy ház mögé huzó-dom. Tiz pere múlva megkapom a jelentést, hogy a má-.ik járőr rossz helyen kísér elte meg az átkelést, /A part ott nagyon mere­dek volt és nem tudott lejutni a folyóra, másu11 kisérlet-ezi-k. Ismét várakozom. Kínos minden perc. Egyre több ós több lövés hallható. Már olyan élénk, mintha heves ütközet lenne. Némelyik lövés tompán hangzik. Az a go­lyó bizonyára a. hóban, vagy -a jégben ve­szett- el. Ugy érzem, h-ogy a vállalat nem, sikerült. Alig birom kivárni, hogy valami hírt halljak. A lövések még élénkebbek. Borzasztó! Talán minden emberünk elpusz­tult? Lassan elcsendesedik a zaj és nemso­kára egyenkint térnek vissza a két járőr emberei. IA vállalat tényleg nem sikerült. Min­denki ébren volt odaát. A -túlsó parton, azt mindenütt süriin megszállva, állva várták az oroszok embereinket, akiket nem láttak, csak sejtették jöttüket abból, hogy -a fo­lyón kísérteties ködfoltok imbolyogtak. A hősök szerencsésen visszatértek. Nem sikerült a .vállalat, de ez nem a honvédek bűne. Hisz a halálukat senki se kívánta. Vájjon ennyit is ki mert volna meg­tenni -azok közül, akik otthon csak azt tud­ják, hogy borzasztó meghalni. Homo. A szenátus nem adta meg Wilsonnak a döntés jogát. London, február 27. A Reuter-ügynök­ség jelenti Washingtonból: Azt a 'határozati javaslatot, amelynek az volt a cél/ja, hogy a szenátus hatalmazza fel Wilson /elnököt, hogy az Egyesült-Államok haderejét saját belátása szerint kizárólagosan használja fel az amerikai polgárok élete és vagyona vé­delmére, a szenátus visszaküldte a-külügyi bizottsághoz és ezzel az ügy egyelőre ad acta van téve. A legizgatottabb tanácskozás előzte meg ezt a határozatot. A republikánu­sok megtámadták az elnököt óvatossága és habozása miatt. A republikánusoknak nyil­ván az volt a céljuk hogy rendkívüli ülést erőszakoljanak ki, h-ogy igy- - akadályozzák meg Wilsoint abban a szándékában, '-hogy egvediil dönthessen a Németországgal való kérdésben. A szenátus „blokádja" Wilson ellen. Lugano, február 27. A Corriere della Sera jelenti Londonból: Wilson akciótervét még mindig mélységes homály veszi körül, de tudják, hogy azt annak megvalósítását előre nem látott akadályok nagyon meg­nehezítik. Wilsonnak az a szándéka, hogy a kongresszust, mint ahogyan a törvény megköveteli, március 4-én bezárja, hogy az­tán csaknem kilenc hónapon át egyedül ve­zethesse az ügyet. Wilson e tervével azon­ban sz/emlbeszállanak a szenátusban a re­publikánusok és ugy áll a dolog, Ihogy a szenátus üléseit tetszés szerint nyújthatja. Már meg is kezdették Wilson ellen az úgy­nevezett • „blokádot", hogy ezzel engedé­kenységre kényszerítsék és biztosítsa a sze­nátusnak minden döntésnél való közre/mükö dését. A szenátus elnökének az az elhatáro­zása, hogy a szenátust március 5-én rend­kívüli ülésszakra hívja össze, a németbarát szenátorok sikerének tekinthető, mindazon­által az amerikai önérzet ujabb megsértése esetén 'megtörténhetik, hogy az amierikai vezető politikusok kénytelenek lesznek a nép hangulatának engedelmeskedni. Amerikai lap az antanthoz való csatlakozás ellen. iBern, február 27. A Neivyork Tribüné azzal az irányzattal száll perbe, melynek sok híve van az Egyesült-Államokban és amely azt kívánja, hogyha Amerika -hábo­rúba -keveredik Németországgal, ne csatla­kozzék az antanthoz, hanem viseljen külön háborút. — Ez ostobaság volna — irja a Tribüné. — Akivel közös célom van, azzal egy uton is kell járnom. i

Next

/
Thumbnails
Contents