Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-27 / 48. szám

Szeged, 1917. február 27. D.ÉLM AG Y A RORSZÁG 3 yf njmisztere/fjök a kiegyezésről. — A képviselőház ülése. — (fíuátóésü tudósítónk tdlefanfeWltése.) Vasárnap a kormánynak egy hivatalos kommünikéje jelent meg, amely tájékozódást nyújtott az Ausztriával folyó kiegyezési tárgyalásokról A kommüniké után bécsi lapok is foglalkoztak a kiegyezéssel és olyan tudósításokat hoztak, mintha a kormány már megkötötte volna 20 évre a kiegyezést Ausztriával. Ellenzéki körökben nagy izgalommal pertraktálták az ügyet és a hétfői ülésen gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály meginterpellálták a miniszterelnököt, hogy tényleg megtörtént-e már a döntés. Gróf Tisza István válaszában kijelentette, hogy teljesen nem világíthatja meg az ügyet, de annyit mondhat, bogy a végleges döntéstől a jövő parlament nincs elzárva. Az ülésről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: (A napirend tárgyalása.) Szász Károly alelnök délután félnégy órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta Berzeviczy Albert levelét, amelyben lemond mandátumáról Jelenti, hogy gróf Apponyi Albertnek és gróf Károlyi Mihálynak sürgős interpelláció elmondására adott engedélyt. Este 7 órakor fogják interpellációjukat [elmondani. Ezután rátértek a napirendre, a miniszterelnöki jelentés tárgyalására. Sztvanyovszky Sándor munkapárti képviselő volt az elsó felszólaló. Beck Lajos 'legutóbbi fejtegetésére megjegyzi, hogy Tisza Kálmán azért csatlakozott idősb gróf Andrássy Gyula pártjához, mert hazafias érzés vezette és jobbnak látta Andrássy pártjához csatlakozni, ahová Andrássy hívta meg. Az ellenzék egyszer már adott programot, de négy év alatt programjának egyetlen pontját sem valósította meg. (Zaj és folytonos közbekiáltások.) A geszti kúria ma közelebb áll a magyar népélethez, mint a pesti korzó. A politikai erők koncentrációjának akadályai azok a személyi követelések voltak, amelyeket az ellenzék támasztott. Nem a munkapárt provokálta 'az ellenzéket, a munkapárt csak felelt az ellenzék provokációjára. A jelentést tudomásuil veszi. Gróf Andrássy Gyula szólalt fel ezután. Reflektálva Farkas Pál legutóbbi beszédére, kijelenti, hogy mi a délszlávok rohamos terjeszkedése miatt keveredtünk háborúba. Ez ellen kellett az országot megvédeni. Majd Holló Lajos beszédével foglalkozik. A maga ítészéről sajnálja, hogy Holló beszédét elmondotta. Nem azért, mert a békéről beszélt, hanem mert elfelejtette kiemelni, hogy Németország és ,a monarchia ebben a háborúban védekezik. Rátér a politikai helyzet ismertetésére. Azt jmonidiia. hogy amikor a helyzet bonyolódott és közeledtünk a veszélyhez, a miniszterelnök .. nem elégedett meg a véderő keresztülhajszolásával, hanem egész gyógymódját rögeszmeszerü akarattal akarta megvalósítani. A megegyezés az ellenzékkel ekkor még mindig lehetséges volt. A miniszterelnök azonban a közigazgatás államosítását is gyorsan keresztül akarta vinni és ekkor volt kénytelen az ellenzék a külföldhöz folyamodni és pénzt szerezni, mert belátta, hogy milyen hatalmi tényező Magyarországon a pénz. A kiméietlen buvárhajióharcot jogosnak ismeri el. Meg kellett zavarni az ellenségeinket a készletek felhalmozásában. A mostani hatalmas összecsapás előtt 'kerülni kell a belpolitikában az ellentéteket. Tiltakozik a husz éves kiegyezés ellen. Követeli a hősök részére a választói jogot. Akik harcoltak és megszenvedtek a hazáért, elvárhatják, hogy ha hazajönnek, adjunk nekik választói jogot. Nem lát semmi előkészületeket a békére. Félő, hogy a katonák majd ha hazajönnek, maguk veszik kezükbe a sorsukat... Felkiáltások a jobboldalról: És1 talán forradalmat csinálnak? Andrássy: Nem forradalmat. De ha az uj szellem, a szociális és a remokratikus esz. mék nem nyerhetnek megvalósulást, akkor az első lépés ezekhez talán a forradalom lesz. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Aki nem érti meg az uj korszak szellemét, azon, átgázol a történelem kereke. A jelentést nem veszi tudomásul (Viharos éljenzés a baloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök most nem válaszol behatóan. Kijelenti, hogy a parlamentek történelmében példátlan, ahogy ma az ellenzék Sztranyoivszky beszéde alatt viselkedett. Reflektál Anidr,ássynak Holló Lajos védelméről mondott beszédére. Állítja, hogy Holló megállapításait a legerélyesebben kellett visszautasítani. Ha Holló nem szolgált volna rá a támadásra, akkor miért mondták ellenzéki politikusok, hogy azért vonultak ki a folyosóra, mert nem akarnak ellene szavazni Ezután rátér a papir-kérdésre. A kormány egyik feladatának tekinti, hogy a magyar papíripart lábra állítsa és hogy az osztrákokat rászorítsa kötelességeiknek teljesítésére. Egyelőre 39 vaggon papir már útban van Németországból és a németek bajtársias készséggel ajánlkoztak kisegítésünkre. Sajnálható, ihogy az ellenzék nem ment bele az élelmezési tanácsban való részvételbe. Adjon Andrássy alkalmat arra, hogy aktákkal bizonyíthassa neki, hogy a kormány Ausztriával szemben is megtette kötelességét és azután mondja meg, hogy fenntartja-e állítását, vagy sem. Egyelőre nem kiván többet mondani. Ezután áttér a Ház a sürgős interpellációkra. (Interpellációk a kiegyezés miatt.) Gróf Apponyi Albert felolvassa a tegnap megjelent félhivatalos kommünikét és azt kérdi: megfelel-e a tényeknek, hogy a közgazdasági kiegyezés megkötettett. Ha igen, milyen alapon, mennyi időre és a nemzeti képviselet jogkörének és a nemzet szabad elhatározásának biztositásával-e? Gróf Károlyi Mihály betegsége miatt csak az interpellációt terjesztheti elő: Igaz-e, hogy a kormány 15 évnél hosszabb időre megállapodást kötött a kiegyezési kérdésekre vonatkozólag és hajlandó-e tájékoztatni a Házat, hogy mint áll ez az ügy? (A miniszterelnök válasza.) Gróf Tisza István: A kommüniké ér-* telnie az, hogy a két kormány eljutott a fő'kérdésekben való megegyezésre és igy abba a helyzetbe került, hogy a Németországgal való tárgyalásokat megkezdheti. Többet nem mondhat, mert a nemzet érdeke, hogy a külföld, amellyel .szerződéseket fogunk kötni, ütőkártyáinkba be ne láthasson. A két kormány .megállapodása nem zárja ki, hogy a kiegyezés felett a jövő parlament döntsön véglegesen. Nem láthatunk a jövőbe és nem tudhatjuk, hogy mi fog történni. Megnyugtathatja azonban a Házat, hogy az országgyűlésnek módja lesz a kérdésben állást foglalni. (A Ház tudomásul veszi a választ.) Gróf Apponyi Albert: Az osztrák sajtó kitörő örömmel közli, hogy a kiegyezés 20 évre megköttetett. Ez a parlament nem a nemzet megbízottja, csak kötelességszerűen gondoskodik a iháboru alatt a nemzetről. Nincsen joga azonban annek a parlamentnek ilyen nagy horderejű kérdést elintézni. Ha ilyen merényletről lenne szó, akikor ő is a legszélső eszközökkel fog küzdeni. Gróf Károlyi Mihály: A válasz nem oszlatta el a homályt, csak fokozta az aggodalmakat. A miniszterelnök fait aggomple elé karja állítani a nemzetet. Fel akarja adni az önrendelkezési jogunkat, de akkor a jelenetek miatt, amelyek jtt le fognak játszódni, ha a háboru érdekei is kockán forognának, a felelősséget a kormányra hárítja. A hosszú lejáratú kiegyezést csak erőszak utján lehet megszavaztatni. A Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát, mire az ülés 9 órakor véget ért. Wilson törvényjavaslata az éltalános szolgálati kötelezettsegről HÁGA, február 26. A szenátus egyhangúlag elfogadta a javaslatot, amely Wilsonit felhatalmazza, hogy az amerikai haderőket az amerikai polgárok életének és vagyonának megvédésére fordítsa, Wilson ezután törvényjavaslatot adott át a kongresszusnak tárgyalás céljából, az általános szolgálati kötelezettség behozataláról. Albániában és Macedóniában a helyzet változatlan. BUDAPEST, február 26. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, * a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 26. A nagy főhadiszállás jelenti: Macedóniai harcvonal: A helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)