Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-27 / 48. szám

Szeged, 1917. február 27. D.ÉLM AG Y A RORSZÁG 3 yf njmisztere/fjök a kiegyezésről. — A képviselőház ülése. — (fíuátóésü tudósítónk tdlefanfeWltése.) Vasárnap a kormánynak egy hivatalos kom­münikéje jelent meg, amely tájékozódást nyújtott az Ausztriával folyó kiegyezési tár­gyalásokról A kommüniké után bécsi lapok is foglalkoztak a kiegyezéssel és olyan tudó­sításokat hoztak, mintha a kormány már megkötötte volna 20 évre a kiegyezést Ausz­triával. Ellenzéki körökben nagy izgalommal pertraktálták az ügyet és a hétfői ülésen gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály meg­interpellálták a miniszterelnököt, hogy tény­leg megtörtént-e már a döntés. Gróf Tisza István válaszában kijelentette, hogy teljesen nem világíthatja meg az ügyet, de annyit mondhat, bogy a végleges döntéstől a jövő parlament nincs elzárva. Az ülésről az alábbi részletes tudósítás­ban számolunk be: (A napirend tárgyalása.) Szász Károly alelnök délután félnégy órakor nyitotta meg az ülést. Bemutatta Berzeviczy Albert levelét, amelyben lemond mandátumáról Jelenti, hogy gróf Apponyi Albertnek és gróf Károlyi Mihálynak sürgős interpelláció elmondására adott engedélyt. Este 7 órakor fogják interpellációjukat [el­mondani. Ezután rátértek a napirendre, a miniszterelnöki jelentés tárgyalására. Sztva­nyovszky Sándor munkapárti képviselő volt az elsó felszólaló. Beck Lajos 'legutóbbi fej­tegetésére megjegyzi, hogy Tisza Kálmán azért csatlakozott idősb gróf Andrássy Gyula pártjához, mert hazafias érzés vezette és jobbnak látta Andrássy pártjához csatlakoz­ni, ahová Andrássy hívta meg. Az ellenzék egyszer már adott programot, de négy év alatt programjának egyetlen pontját sem valósította meg. (Zaj és folytonos közbekiál­tások.) A geszti kúria ma közelebb áll a ma­gyar népélethez, mint a pesti korzó. A poli­tikai erők koncentrációjának akadályai azok a személyi követelések voltak, amelyeket az ellenzék támasztott. Nem a munkapárt pro­vokálta 'az ellenzéket, a munkapárt csak fe­lelt az ellenzék provokációjára. A jelentést tudomásuil veszi. Gróf Andrássy Gyula szólalt fel ezután. Reflektálva Farkas Pál legutóbbi beszédére, kijelenti, hogy mi a délszlávok rohamos ter­jeszkedése miatt keveredtünk háborúba. Ez ellen kellett az országot megvédeni. Majd Holló Lajos beszédével foglalkozik. A maga ítészéről sajnálja, hogy Holló beszédét el­mondotta. Nem azért, mert a békéről beszélt, hanem mert elfelejtette kiemelni, hogy Né­metország és ,a monarchia ebben a háború­ban védekezik. Rátér a politikai helyzet is­mertetésére. Azt jmonidiia. hogy amikor a helyzet bonyolódott és közeledtünk a ve­szélyhez, a miniszterelnök .. nem elégedett meg a véderő keresztülhajszolásával, hanem egész gyógymódját rögeszmeszerü akarattal akarta megvalósítani. A megegyezés az el­lenzékkel ekkor még mindig lehetséges volt. A miniszterelnök azonban a közigazgatás államosítását is gyorsan keresztül akarta vinni és ekkor volt kénytelen az ellenzék a külföldhöz folyamodni és pénzt szerezni, mert belátta, hogy milyen hatalmi tényező Magyarországon a pénz. A kiméietlen buvárhajióharcot jogosnak ismeri el. Meg kellett zavarni az ellenségein­ket a készletek felhalmozásában. A mostani hatalmas összecsapás előtt 'kerülni kell a belpolitikában az ellentéteket. Tiltakozik a husz éves kiegyezés ellen. Követeli a hősök részére a választói jogot. Akik harcoltak és megszenvedtek a hazáért, elvárhatják, hogy ha hazajönnek, adjunk nekik választói jogot. Nem lát semmi előkészületeket a békére. Félő, hogy a katonák majd ha hazajönnek, maguk veszik kezükbe a sorsukat... Felkiáltások a jobboldalról: És1 talán forradalmat csinálnak? Andrássy: Nem forradalmat. De ha az uj szellem, a szociális és a remokratikus esz. mék nem nyerhetnek megvalósulást, akkor az első lépés ezekhez talán a forradalom lesz. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Aki nem érti meg az uj kor­szak szellemét, azon, átgázol a történelem kereke. A jelentést nem veszi tudomásul (Viharos éljenzés a baloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök most nem válaszol behatóan. Kijelenti, hogy a parlamentek történelmében példátlan, ahogy ma az ellenzék Sztranyoivszky beszéde alatt viselkedett. Reflektál Anidr,ássynak Holló Lajos védelméről mondott beszédére. Állítja, hogy Holló megállapításait a legerélyeseb­ben kellett visszautasítani. Ha Holló nem szolgált volna rá a támadásra, akkor miért mondták ellenzéki politikusok, hogy azért vonultak ki a folyosóra, mert nem akarnak ellene szavazni Ezután rátér a papir-kérdés­re. A kormány egyik feladatának tekinti, hogy a magyar papíripart lábra állítsa és hogy az osztrákokat rászorítsa kötelességeik­nek teljesítésére. Egyelőre 39 vaggon papir már útban van Németországból és a németek bajtársias készséggel ajánlkoztak kisegíté­sünkre. Sajnálható, ihogy az ellenzék nem ment bele az élelmezési tanácsban való rész­vételbe. Adjon Andrássy alkalmat arra, hogy aktákkal bizonyíthassa neki, hogy a kor­mány Ausztriával szemben is megtette kö­telességét és azután mondja meg, hogy fenn­tartja-e állítását, vagy sem. Egyelőre nem kiván többet mondani. Ezután áttér a Ház a sürgős interpellá­ciókra. (Interpellációk a kiegyezés miatt.) Gróf Apponyi Albert felolvassa a teg­nap megjelent félhivatalos kommünikét és azt kérdi: megfelel-e a tényeknek, hogy a közgazdasági kiegyezés megkötettett. Ha igen, milyen alapon, mennyi időre és a nem­zeti képviselet jogkörének és a nemzet sza­bad elhatározásának biztositásával-e? Gróf Károlyi Mihály betegsége miatt csak az interpellációt terjesztheti elő: Igaz-e, hogy a kormány 15 évnél hosszabb időre megállapodást kötött a kiegyezési kérdések­re vonatkozólag és hajlandó-e tájékoztatni a Házat, hogy mint áll ez az ügy? (A miniszterelnök válasza.) Gróf Tisza István: A kommüniké ér-* telnie az, hogy a két kormány eljutott a fő'kérdésekben való megegyezésre és igy abba a helyzetbe került, hogy a Németor­szággal való tárgyalásokat megkezdheti. Többet nem mondhat, mert a nemzet ér­deke, hogy a külföld, amellyel .szerződé­seket fogunk kötni, ütőkártyáinkba be ne láthasson. A két kormány .megállapodása nem zárja ki, hogy a kiegyezés felett a jövő parlament döntsön véglegesen. Nem láthatunk a jövőbe és nem tud­hatjuk, hogy mi fog történni. Megnyugtat­hatja azonban a Házat, hogy az ország­gyűlésnek módja lesz a kérdésben állást foglalni. (A Ház tudomásul veszi a választ.) Gróf Apponyi Albert: Az osztrák sajtó kitörő örömmel közli, hogy a kiegyezés 20 évre megköttetett. Ez a parlament nem a nemzet megbízottja, csak kötelességszerűen gondoskodik a iháboru alatt a nemzetről. Nincsen joga azonban annek a parlamentnek ilyen nagy horderejű kérdést elintézni. Ha ilyen merényletről lenne szó, akikor ő is a legszélső eszközökkel fog küzdeni. Gróf Károlyi Mihály: A válasz nem osz­latta el a homályt, csak fokozta az aggo­dalmakat. A miniszterelnök fait aggomple elé karja állítani a nemzetet. Fel akarja adni az önrendelkezési jogunkat, de akkor a jele­netek miatt, amelyek jtt le fognak játszódni, ha a háboru érdekei is kockán forognának, a felelősséget a kormányra hárítja. A hosszú lejáratú kiegyezést csak erőszak utján lehet megszavaztatni. A Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát, mire az ülés 9 órakor véget ért. Wilson törvényjavaslata az éltalános szolgálati kötele­zettsegről HÁGA, február 26. A szenátus egy­hangúlag elfogadta a javaslatot, amely Wilsonit felhatalmazza, hogy az amerikai haderőket az amerikai polgárok életének és vagyonának megvédésére fordítsa, Wilson ezután törvényjavaslatot adott át a kongresszusnak tárgyalás céljából, az általános szolgálati kötelezettség behoza­taláról. Albániában és Macedóniá­ban a helyzet változatlan. BUDAPEST, február 26. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, * a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 26. A nagy főhadi­szállás jelenti: Macedóniai harcvonal: A helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)

Next

/
Thumbnails
Contents