Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-25 / 47. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. február 23, a mi kenyerünk. Fekete rémek kusza rajzai foglalkoztat­tak ínég nem is olyan rég. Kiirni nem mer­tük és ki merte volna, mikor a lélek és lelki­ismeret erejének nagy adagja kellett ahhoz is, hogy beszéljünk róla, hogy terjesszük, hogy hogyjük, vagy ne higyjük. Bölcs és so­kat-tudó fejék, amelyek a háború óta állan­dóan csalhatatlan horoszkópjai a jövőnek, nagyon sötétre festették meg nekünk az idei tavaszt. Balsejtelmekkel terhes jóslásaik szerint "a kenyérharc legkritikusabb idejének kellett volna elkövetkeznie, amely a válság­ig élesítette volna ki erőnk és türelmünk, hitünk és jóságunk, itthoni harci készségünk és erélyünk (eddigi teherpróbáiát. A hir, mit szárnyravett .a mai időkben torzaükötá'sokra nagyon termékeny fantázia, a yalóság magvából nőtt az ijesztő rétnek nagyságáig. Igaz, hogy az ország, a hadse­reg és a szövetségeseik liszttel való ellátása az idei termésévben fokozott gondot oko­zott. igaz, .hogy ez az ellátás nem mindig" ment simán és zavartalanul, adódtak kisebb és nagyobb zökkenők, igaz. hogy takarékos­kodnunk kellett és hogy az idők ereje a pa­zarlóra is rákényszerít ette a kenyérrel való gondos beosztást. Igaz, hogy voltak válsá­gos napjaink. Igaz, hogy rekvirálni kellett. De az is igaz, hogy az ország lakossága erre a hónapra ,is megkapta teljes lisztmennyisé­gét és hogy a helyzetet ismerők vélemé­nye szerint bonyodalmak ezen a téren nem merülhetnek már fel az ezután következő hónapokban sern. Háború van. Ki merne hitet tenni arra, hogy a kétszer kettő négy bizonyosságával következik be ez, vagy amaz :a dolog. Közel öt hónap van még hátra az idei Ikenvérharc­ból, az uj termésre kitűnő az időjárás és ha visszatekintünk az elmúlt hónapok esemé­nyeire, ki meri megpróbáltatásként emliteni, hogy a kétkezi munkások családtagjainak lisztadagját a 300 grammról leszállították, hogy a honoráeiórok napi 240 gram helyett 180 gramm lisztet kapnak. Nem akarunk olyan hangot használni, mely hamis illúziók táplálására alkalmas. Nem fogunk bőségben élni ezután sem. De lehetetlen megilletődés nélkül szólni arról, hogy a helyzet egyre tisztább kialakulása szerint ezt a harcot az idén is megnyertük, ínség a tavasszal sem köszönt reánk, mert megadatik nekünk, ár­tatlanul szenvedőiknek, nemesen tíirőknek, kitartóan bizakodóknak és elszántan harco­lóknak, mindvégig a mi mindennapi kenye­rünk. És lelkünkben nemes büszkeséggel és megedzett szeretettel a mi áldott magyar földünk iránt gondolunk a nagy Afbionra, amelynek búzát most a tenger terem, ahol vészesen pusztítja a termést az a rossz idő­járás, amelyet tengeralattjáró-harcnak ne­vezünk. Vajijon van-e .ember a (hatalmas vi­lágbirodalom akármely zugában, aki bizako­dással gondolhatna az elkövetkező (hónapok kenyérit arcára? Vájjon hiszik-e még, hogy' a mi italunk az édesgyökér, ételünk a béka­comb és (frissen csak a levegőt mérik, azt is kenyérjegyre, rosszul mérve és meghamisít­va? Az elleniünk fordított .fegyver most az ő mellüknek szegezve. Védekeznének; ver­gődnek és a — mellüket verik. A vihar a tengeren egyre erősödőben, siralmas sors lesz, ha bekövetkezik: a nagy Anglia, mely­ről azt hitték, hogy a világ az övé, éhezni fog és a kicsiny, a szerény Magyarország ellátja fiáit, sőt juttatni tud a szövetségesek­nek is. Sokszor és sokféle szempontból méltat­ták már azt a nagy jelentőséget, amelyre a világháború a mi országunkat emefte. Kato­náink harci dicsőségéről a krónikák tömege zeng színes és magasztaló sorokat. Az itt­honiak önfeláldozásáról, hazafias felbuzdu­lására! és áldozatkészségéről az utókor fog­ja megadni a mértéket. De a magyar föld termő képességében rejlő harci értékről ne­künk kell már most, újra és újra himnuszt London, február 24. Lloyd George mi­niszterelnök az alsóház mai ülésén .mondta el már többször bejelentett és elhalasztott beszédét a tengerentúli behozatal korlátozá­sáról és általában a kereskedelmi hajózás uj helyzetéről. A behozatali korlátozás híre izgalmat keltett nemcsak Angliában, hanem szövet­ségeseinél is, különösen Franciaországban. Az angol .kereskedelmi világ attól fél, hogy sok virágzó kereskedelmi ág ©tönkre fog menni, Franciaországban pedig attól tartot­tak, hogy az angol beviteli tilalom súlyosan fogja érinteni a francia kereskedelmet és ipart, amely különösen luxus-cikkekben igen sokat szállított Angliába. Beszédében Lloyd George hivatkozott arra, hogy a tengeralattjárók hadjárata kö­vetkeztében a legfontosabb kérdés most a hajótér kérdése. A veszedelmet drasztikus intézkedésekkel lehet ellensúlyozni, de gyors és szigorú intézkedésiek szükségesek, hogy a hajótérhiány fenyegető v%szedelmé| el­hárítsák. Az országnak nagy áldozatokat kel! majd hoznia. Anglia hajótérfogatábó! 1 millió tonnát Franciaországnak, további jelentékeny mennyiséget pedig Oroszország­nak és Olaszországnak bocsátott rendelke­zésére. Angol országnak legfontosabb problémá­ja ma az. hogy minél nagyobb hajótonna­taríalrnat biztosítson a szállításnak. Ez óri­ási áldozatokat ró az országra. A szövet­ségesek végső győzelme függ attól, hogyan intézik el ezt a kérdést. Ha minden szük­séges hajótértől eltekintenek, akkor a ren­des igények kielégítésére csak ,az angol ton­namennyiség fele marad meg, mig a háború előtt évenként 50 millió tonna összegű hajó érkezett az angol kikötőkbe, most ez a szám 30 millióra szállott .alá, aminek kizárólag az az oka, hogy a hajók nagy részét a szö­vetségesek katonai és kereskedelmi céljaira adtuk át. A kormány reméli, hogy megta­lálja az eszközöket, amelyekkel sikeresen felléphetnek a német tengeralattjárók ellen. De büntetendő oktalanságot követ el ha po­litikáját csak ugy egyszerűen arra a felte­vésre rendezi be, hogy ez a remény betel­jesül. Az angol hajók tonnaösszegének egy nagy részét elsüllyesztették és még többet fognak elsüllyeszteni, mielőtt a veszedelmet legyőzik. Minden eszközzel rá kell szorítani a földmi velőket, liogy gabonát és takarmányt termeljenek. A 'kormány mindezt szem előtt tartva, 1020-ig szavatol á búzaárakért, a munkások számára jövedelem-minimumot alapit, meg és megtiltja a bérletek árainak emelését. Ha ezeket a korlátozásokat életbe lép­tetjük. .igen tekintélyes hajóürt takarítunk meg. De ez csak később következhetlk be, épen azért szükséges, hogy most rögtön -m zengenünk. Angliát Magyarország veri mag, ez a szép és értékes főid, amely buján terem, h'a az időjárás jóságán a munka ve­rejtéke lendít. történjenek olyan intézkedések, amelyek az égető követéléseket kielégítik. Minden nélkülözhetetlen élelmiszer 'kor­látlanul jöhet be ezentúl is, a papir behoza­talt felére kell csökkenteni, bizonyos gyü­mölcsök behozatalától teljesen el kell állni, vagy pedig lényeges csökkentésről keit gon­doskodni. Az ország saját hus- és élelmi­szertermeléséből fogyasszon többet. A kor­mány reméli, hogy mindezzel a, korlátozás­sal évenként 900.000-rel több tonnát bizto­sSthat a szükségletek kielégítésére. Ezen­kívül igen ,sck ipari .cikk szállítását kell megszüntetni. Ha a sörtermeléshez .szükséges nyers­anyagot nem hazlzák be, ez már évente 609 ezer tonna megtakarítást jelent. Ugyanígy megszorítják a szeszes italok készitéséí. Ha ezt a programot teljesen végrehajtják, nyugodtan szivemre tehetem /kezemet an­nak bizonyságául, hogy Anglia kibírja m (legrosszabbat, amit az ellenség elkövethet ellene. A beszéd után következő vitában fel­szólalt Long miniszter és Lloyd George nevében kijelentette, hogy rumot sem hoz­nak be ezeréül Angliába, inert igen sok rum van felraktározva. A bor és szeszesital be­hozatala a békeidőhöz viszonyítva 75 szá­zalékkal csökken. Munkában a német tengeralattjárók. London, február '24. A Lloyd-ügynök­ség jelenti: A Corso és a Rosaiie nevü an­gol gőzösöket elsüiyesztették. A Perseus nevü 6748 tonnás angol gőzöst és a HLM halászgőzöst elsüiyesztették. — A Skogland svéd gőzöst és a Teewvn goeléttét elsü­iyesztették. London, február 24. (Reuter.) A John Miles londoni gőzös legénységének M sebe­sültjét és 2 halottját' partra szállították. A gőzöst egy búvárhajó süllyesztette el. A le­génység többi része eltűnt. A kardiüfi Ro­saiie nevü glsülyesztett gőzös legénységé­nek 21 ember és az összes tisztek vizbsfu!­tak. A gőzös kapitányát és első gépészét, valamint legénységének két emberét egy német búvárhajó elfogta és a gőzöst ezután elsüllyesztette. Amsterdam, február '24. Egy itteui lap londoni jelentése szerint az Abon 3528 ton­nás holland gőzöst egy német . búvárhajó föltartóztatta és elsülyesztette. Mihftnó, február 24. ! A Secolo jelenti Athénből: A Laman che-csatornában az Olga Királynő görög gőzöst elsüiyesztették. A le­génység sorsa ismeretlen. Lloyd George beszéde a buvárhajé-hare elleni védekezésről.

Next

/
Thumbnails
Contents