Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-20 / 42. szám

.Szegeid, 1917. február A tőbbtermHés kérdéséhez, i I. Mióta az emberek, az e'lsö imagot mesterséges, en a földbe tették, hogy abból uj javakat nyerjenek, megszakítás nélkül célja volt a földművelőnek a több termelés. IAZ eszme tehát nem •na, tagadhatatlan azonban, hogy a „többtea-melés" tetszetős elnevezés, tekintve, hogy nem kisebb ember, mint az ország földművelésügyi miniszterének szájából hangzott el, sok embert ejtett gondolkozóba, aki nemi őstermelő, miáltal igen sck eszme vettetett fclszinre, de sok pelyvából igen kevés szemet tudott a gazda kiválogatni. A több termelés egy általános fogalom, mer,t van olcsó és költséges tölbbtermelés. Épp iá gazdasággal nem foglalkozók legtöbbször egy közredobott ©színét öröimrivalgással üdvözölnek, mig a gazda elzárkózik előle, mert a ki/vitel elé oly akadályok gördülnek, amelyek legyőzhetlenek, vagy pedig a föbbtermelést szolgálná ugyan az eszme, de a gazda kárára. lAi többtermelésnek csak üdéiig van jogc sultsága, mig a teremelőre nyereséggel jár, ugyanis ia mai abnormális viszonyokat irányadóul venni nem lehet. Természetes, ihogy ugyanazon anyagi eszközök mellett egyik termelő nyereséggel, a másik veszteséggel termellbet; mert az anyagi eszközökön kivül, melyek könnyebben és hamarább állíthatók a jövedelmező többtiermelés szolgálatába, a tudás, mely elengedhetlenül szül. ség/ee, már igen nellrezen s csak hosszú ta nul'ás után válhatik a termelő segítő eszközévé. (Ott, ahol valamely hasznos újításnak foganatosításához szüksége^ tudás, képzettség nincs .meg, ezen különben igen életre való újításnak parancsoló rendeletekkel való időelőtti életbeléptetése nemcsak a jövedelmező tö'bbíiermelést nem szolgálhatná, d-c már /az adott viszonyok mellett elérhető eredményt is veszélyeztethetné. A jövedelmező többtermelésnek egyik leghatásosabb módja, lm a föld méhében, a nap melegében, világosságában s a klimatikus viszonyokban rejlő kincseket a tudás segélyével legjobban .s legolcsóbban aknáz zu.k ki az emberiség számára. Előbbieket a ihomoki erdőkből vett példával világítom meg, mert ezek ősi és je lenlegi állapota majdnem szemünk előtt folyt le. A mailt század elején gyakrabban előforduló száraz, erős szelek a homoki közlegelőket annyira megrongálták, hogy nemcsak a legelő állaga, hanem a szomszédo> szántóföldek használhatósága is vezélyeztetve volt. Ezen veszélyek elháritására indult meg 1885. évben a homok-siványck, valamint az ezek által körülzárt kisebb lapályos területek beerdősitóse, varasányi Vedvess István (Szeged város lángelméjjü fiának és földmérőjének tervei s utasításai alapján. A kérdéses területek egész terjedelmükben az akkor legyedül rendelkezésre álló nyár- és fűzfával újíttattak fel. Az 1863. évi szárazság által megrongált területeket már akácés .nyárfajokkal, tehát részben értékesebb s a talajnak jobban megfelelő fanemekkel ültették be. Ezen ténnyel a jövedelmező többtermelés hatalmas lépéssel haladt előbbre, de még mindig maradt oly terület, mintegy 25—30%-nyi, részben, ahol egyáltalában állandó fa,vegetáció fenntartható nem volt, vagy pedig az akác évi termése a költségeket nem fedezte. Csak a tudomány legújabb vívmányai tették lehetségessé, liogy az előbb emiitett. 2,5,—30%-nyi terület, a talajviszonyoknak jobban megfelelő fanemek, alkalmas'fáradságos előkészítései és gondom, szakszerű /elültetése mellett, részben a terméketlen rovatról eltűnt, részben licgy a jövedelmezőbb fanemek tenyésztésével nemcsak a több, hanem /a jövedelmező többtermelés éretett él. Itt is sck évi tapasztalatot kellett szemezni s ezekből levont szaktudásnak kellett érvényesülni. Addig, ínig a mai állapot fokára nem fejlődött a homoki erdőgazdasági tudás, hiábavaló veit szakemberek által ösz szeállitolt s--felsőbb helyen jóváhagyott gazdagági terveknek azon rendelkezésre, hogy zárt erdőálolmányok létesitendők. Ma mái ezen rendelkezést az erdőgazda jól felfogott értek'.51 hajtja végre és nem a szigorú büntető paragrafusok miatt. A (mezőgazdaságnak is voltak ilyen úttörő munkái s vannak ilyen megoldandó feladatai a mai napig is. Nézetem szerint csak a jövedelmező ,többtarmelésnek van jogosultsága, hisz /a jelenlegi háborús állapot csak rövid ideig tartó — mert uínnkát a reá fordított fáradság megérdemelt gyümölcse nélkül igen kevés ember végez a köz hasznára, bármely szigora rendeletekkel sarkalta* ék is erre. Legfontosabb feladat a jövedelmező többtermelést elősegítő eszközöknek felkutatása, hozzáférhetővé tétele, a köztudatba való bele olár.táláca, tanítással, útmutatással, de minden erőszak nélkül. Természetesen nem lehet, elzárkózni az elől, hogy oly termelésre, vonatkozó tényezők általános betartása-, melyek jósága általánosan elismert s végrehajtásuk ellen őrizhető — rendszabályokkal ne köVetelt essék. Szeged város jövedelmező többteraielese a homokon véleményem szerint egy főtényezőtől függ, minél több és jobb istállótrágya előállításától s ezzel .szoros kapcsolatban a mesterséges takarmánynak olcsó - és a szükségnek megfelelő előteremtésétől. Kiss Fefeitc. «MB««aaBa3»«aa,fcaa»caaaB®aHaE»aBBSEtiss/«a*S5.«B!!jw£.; BERLIN, február 19. A nagy főhadiszállás jelenti: 'Macedón- af cvonial: Előőrsi csrífározásök ós szóirványoísan tüzérségi tűz. Kőt ellaniséigies repülőgépet 'lelőttünk. LUDENDORFF, tlsö fősz&ftásasegtsr. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, február '19. (Közli ,a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A háború a vége felé közeledik. A bajor miniszterelnök nyilatkozata. Berlin, február 19. A Müntíhener Neueste Nachrichten beszélgetést közöl gróf Heríling bajor miniszterelnökkel, akii többek között azt mondja, hogy a háborút most minden áron és minden rendelkezésre álló eszközzel be kell fejezni. Elméletben — miként Hindenburg- mondta — határtalan ideig lelhet folytatni a háborút, de ellenségeink ugyanezt tehetnék, föltéve, hogy a tengerentúlról hadianyagokat tudnak szállítani. ' Ha tehát véget akarunk vetni a háborúnak, el kell zárnunk ellenségeinkél; ia hadianyagok behozatalától s ehhez kitűnő eszközünk van, tengeralattjáró naszádflottánk. Azért akarjuk befejezni a háborút, mert barzalmai •iszonyatosak. A jelekből következtetve már vége felé közeledünk. A háború végét minden eddiginél rettenetesebb küzdelmek fogják megelőzni, de hiába, ezeket a rémségeket meg kell élnünk. 0000 Szomorít farsangunk torára .készülődünk. Némán, köny nyel a szemünkben és borongó bánattal búcsúztat juk a megfakult kedvű Karnevált; az asztal terítetlen, és hideg .most is, /mint amikor beköszöntött szomorkásán. És a tarka (bohócruhák, apró pajkoskodások és hangra hejjj ellni jakkal feli kíméletlen tobzódások maradnak .most is sötét börtönükben; este tizenegykor hazamegyünk a fűtetlen lakásba és .legföllebb ágyainkban szenderegve gondolunk a régmúlt szép idők/re, amikor pezsgő, cigány muzsikája és csengő asszonyi kacaj búcsúztatta a farsang hercegét. És /a régi •Rómát látjuk; az örökváros /forgatagos sokaságának fantasztikusan groteszk tömegét és •a bizarr ötletekkel tarkított, kacajoktól hangos ünnepnapokat. Tánc, zene, virág, jókedv és italok mámora kaotikus egyvelegben lángol föl mégegyszer, mielőtt hamuval ihinte-' nélc fejűiket és a bűnbánat alázatával hajtás nák meg táncokban kifáradt térdeiket, Uj örömök és uj ünnepek az örömök és ünnepek hetei után; örömmáglyák égetése a beteken át lobogva égő örömtiüztk fölött! • . . Vajha, csak örülni tudnánk ünnepek nélkül, akik /koszorúkat fonunk és a fájdalom vizét folt olyat juk szemeinkből esztendők óta! Farsang legutolsó napja virradt ránk. dia elmúlott ez is felölünk, ha uj nap lénye tűz le a. f öldre, wz már az isteni tragédia első f ól vonásának napja lesz. És hamui, (hintünk a fejünkre és a lábainkat, amelyet már évek óta csak a .remény, félelem és a kétség táncoltat, a bünbanat alázata reszketteti térde/ésig. Elérkezett aa uj nagyböjt a hároméves böjtre, Kezuo/dik •a .krisztusi tragédia, a .gyászdrapériás ünnepek és Hivatalos napok ideje. -Milyen mei/tó ünnepi idő nekünk, akiknek a lelke egyenkint kereszten sorvadozik. .És miként a kereszten függő Eszme hiúba sóhajtotta egy világ életének fájdalmától terhesen: — {Szomjazom! — a mi írókét és nyugalmat áhiió lelkünket is ecetes vízzel kináigatják gúnyosam. /A szenvedések, fájdalmak es öiog emberi gyötrelmek ez idejének mikor le.us /vége? — ki t-uidná mog/monóani. De akik .kilnüilf és szenvtelen szívvel, mintha koporsót kísérnének, 'bucsuztatj.uk Karneval herceget,, hogy annál .illatosabb szívvel térdelhessünk le a Ihainvazó ap elé, már könnyezve, sírva és görcsök közt vonagló szívvel idézzük a gecsemani kertben vívódó Krisztus szavait: — Add Uránt, hogy .mnljé.k el tőlünk <> keserű pohár! , , iJ. I 4 J ! . • «—• , : IT.I Báró Kürthy a kereskedőkért. (Saját tudósítónktól.) Báró Kürthy Lajos érdekes leiratot, küldött /a napokban a /vidéki hatóságokhoz, a.'gely most megérkezett Szegedire is. A leirat igy szól: — Több kereskedelmi és iparkamara panasszal fordult hozzám, hogy .a cukor és egyáltalán, a hatóságilag kezelt cikkek szétosztásába a kereskedők csak kis számban vonatnak be ós igen sok arra érdemes kereskedő kizáratik az á/rusitásból,