Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-17 / 40. szám

Sréged, 1917. február 17. 3 Bryan élére állott az amerikai békemozgalomnak. Í Berlin, február 16. Bernből táviratozzák a Vossisdhe Zeitung tudósítójának: Bryan, az Egyesült-Államok volt külügyi államtitkára — .mint párisi lapoknak jelentik Washingtonból — nyilitan a békemozgalom élére állott és mindenféleképen azon fáradozik, hogy közeledést létesítsen Amerika és a német birodalmi kormány között: Ez a cél vezette, amikor az amerikai tengerészeti minisztertől engedélyt eszközölt ki anra, hogy a Kölnisohe Zeitung washingtoni tudósítója szikratávíró utján küldhesse el lapjának a következő jelentést: Neves amerikai államférfiak, akiket azonban név szerint nem sorolhatok fel, felkértek arra, hogy adjam a német nép tudtára, hogy sem az amerikai kormány, sem Amerika lakossága nem kíván háborút, oélszerü volna tehát módot és eszközöket keresni, amelyekkel meg lehetne nyugtatni a nyugtalan, amerikai közvéleményt. A kérdéses amerikai államférfiak a legnagyobb örömmel 'látnák, ha a német birodalmi kormány lehetővé termé a barátságos viszony helyreállítását é's hajlandóságot mutatna egy konferencia összehívására, amelyen a két kormány megbízottai a tenger elzárásával és a tengeralattjáró naszád háborúval összefüggő minden kérdést alaposan megvizsgálhatnának. A Kölnisohe Zeitung-nak e közleménye alapján tudósitónk eljárt illetékes helyen és azt az értesülést szerezte, hogy a német birodalmi kormány még Amerika kedvéért se,m hajlandó tengeri hadviselési módját megszüntetni, vagy csak enyhíteni is. Az amerikai partokat repülőgépekkel akarják védeni. Berlin, február 16. Pearv amerikai ellentengernagy, az északi sark felfedezője, angol lapok tudósítóinak elmondta, hogy Wilson elnöknek az amerikai partok védelme céljából hatalmas repülőflotta létesítését ajánlotta. Szerinte első időben legalább kétezerötszáz repülőgépre vaui szükség, de ezt a flottát hamarosan nvolcadfélezerre kellene szaporítani. Az amerikai repülőgépgyártás fejlettsége mellett tizenkét hónap alatt ez az ,egész repülőflotta szolgálatba állitható. Elmondta .még a tengernagy, hogy az amerikai tengerészeti konmánv elrendelte minden amerikai gőzös és motoros hajó megszámlálását rekvirálás esetére. A hírlapíróknak arra a kérdésére, igaze, hogy az amerikai hajóhad készen áll az indulásra, igy válaszolt Peary: — Az amerikai hadiflotta minden, .pillanatban kész a kifutásra. Az amerikai Vöröskereszt próbamozgósitása. Berlin, február 16. A pétervári Birsevija Vjedomoszti washingtoni jelentése szerint az amerikai Vöröskereszt próbamozgósitást rendezett, amelyen tízezer orvos és hétezer ápolónő vett részt A semlegesekhez intézett amerikai jegyzék szövege. Bécs, február 16. A N. Fr. Pr. jelenti: Wilson elnöknek február 3-án a semleges államokhoz intézett jegyzéke, amelyben Amerika követei a semleges államokat felszólították, hogy ép ugy, mint Amerika, ők is szakítsák meg a szigorított tengeralattjáró-harc miatt a diplomáciai viszonyt Németországgal, szószerinti szövegében igy hangzik: Kormányom megbízásából van szerencsém excellenciáddal közölni, hogy az Egyesült-Államok kormánya a német kormánynak azzal az uj bejelentésével szemben, hogy meg akarja újítani a korlátlan tengeralattjáró-harcot, nem lát más alternatívát, mint,annak az útnak követését, amelyet az '916 április 18-án a német kormányhoz intézett jegyzékében körülirt. Konmányom ennélfogva visszahívja a berlini amerikai nagykövetet és kíséretét és egyúttal 'haladéktalanul kiadja útlevelét a washingtoni német nagykövetnek és kíséretének. Fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy az elnök nem akarja hinni, hogy Németország valóban be is váltja á semleges kereskedelem elleni fenyegetéseit, ha azonban mégis megtenné, az elnök felhatalmazást kér a kongresszustól arra. hogy felhasználhassa a nemzet e~ei t :.zo'- nalk az amerikai polgároknak a védelmire, akik békés és törvényes vállalko"us' i a nyílt tengeren végezni akarják. Az elnök véleménye szerint az általa választott ut teljesen fedi azokat az alapelveket, amelyeket január 12-én a szenátushoz intézett üzenetében hangoztatott. Az elnök azt hiszi tehát, hogy a világbéke érdekében volna, ha a többi semleges állam is lehetségesnek tartaná, hogy olyan akciót kezdjen, aminőt az Egyesült-Államok kormánya indított. Moraht a féli hadjáratról és Amerika kardcsörteféséről. Uj ellenségünkkel: a téllel, amely azonban megtámadta ellenségeinket is, még mindig nem sikerült leszámolnunk. Hadműveleteinket kétségtelenül akadályozza, de nem gátolhat meg bennünket a győzelem léié való haladásunkban. Kérdés, vlajjon ellenségeink ép ugy tudtak-e és tudnak-e e természeti erővel megbirkózni, mint mi. Ha átvizsgáljuk az ellenséges sajtót, nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy ott vagy puhábbak a nehézségekkel szemben, vagy gyámoltalanabbak azok leküzdésében. Odaát megakadt a front mögötti részek ellátása, a gyárakban, amelyeknek az a hivatásuk, hogy a hadsereget ,ellássák, kialudt a tüz, s nehezen halad az ellenséges csapatok átcsoportosítása, amelytől pedig oly sokat vártak, és a hadsereg valamennyi szükségletének a szálilitásában nyilvánvalóan súlyos akadályok merültek fel. Ilyen bajok, bármint kutassunk is utána, nálunk nem észlelhetők. Ami a csapataink élelmezését illeti, bár -nem duskálódunk bőségben, kielégítő. Azok a frontok, amelyek élénkebbek, bőségesen vannak ellátva és csak a dolog természetében rejlik, hogy azoknak a csapatoknak, ahol nagyobb a nyugalom, le kell igényeiket szállitaniok. Ellátásunk .szervei oly pontosan működnek, hogy pillanat alatt tudunk a megváltozott helyzetekkel számolni. Hiteles híradásaink vannak arról, hogy csapatainknál nincsenek éhező katonáink és jobban birják a hideget, mint a keletszibériaiak. Az Atlanti óceáon áthallszik Amerika kardcsörtetésé. Egyelőre nem kell azt tulkomolyan vennünk. Még mielőtt világgá röpitették az amerikai blöff-számokat, mi már tisztában voltunk azokkal a pozitiv lehetőségekkel, amelyeikkel Amerika velünk szemben ugy a tengeren, mint a szárazföldön felléphet. Mi Moltke iskolája szerint az amerikai háborúkat bizonyára alaposat) ban tanulmányoztuk, mint ők odaát a mi harckészségünkkel foglalkoztak. Ez idő szerint ránk nézve az amerikai felszerelési terv nem egyéb fantomnál. Es ha csakugyan kigubózik ebből a stádiumából, az azért történik, mert legfőbb ideje, hogy Amerika megszüntesse katonai gyöngeségét. Nem azért, hogy ujonc-hadseregét támadás céljából átküldje az óceá non, hanem, hogy a világhelyzet minden eshetőségével szemben fel legyen fegyverezve, mert a háború folytatása nagy defenziv feladatok elé állíthatja az Egyesült Államokat. Észak-Amerika a militarizmus karjaiban a Wilson-féle békepolitika iróniája. Amerika háborús hagyományait az „elmélet-elnök" nehezen fogja leküzdhetni. Amerika csak a saját földjén, partjai és a Monore-ellv védelmében fog harcolni. Azt hiszem, ez volt a semlegesek benyomása is, amikor kosarat adtak Wilsonnak. Wilson hibás számítását mindenütt fölismerték. Az európai semlegesek .katonailag józanabbul gondolkodnak, mint az- Unió elnöke, aki mindig a józanságával dicsekedett és most politikai és katonai tekintetben kiesett a szerepéből. Ránk nézve semleges szomszédainknak Wilson által megkísérelt felingerlése valami utálatos. Németország épnek megmaradt igazságérzete meg van sértve. Egyelőre abban találjuk elégtételünket, hogy az antantnak eleinte ujjongó reményei néhány nap alatt alaposan megcsappantak. Ellenségeink rájöttek, •hogy Amerika ezentúl hadfelszerelési iparát a maga érdékiében és javára fogja dolgoztatni. és hogy az esetben, ha flottájuk meg is növekednék amerikai hajókkal, azzal csak nagyobb támadási célok kínálkoznának tengeralattjáróink számára. De számba kell venni még egy „nagyon fontos dolgot és az a látszata, hogy Wilson mint politikus túlságosan rövidlátó volt és tekintete még a Csendes óceánig sem .ért. Amerika készülődése nagyon sajátságosan fog hatni az antant legkeletibb tagjára: Japánra. Az amerikai-japán konfliktus egyáltalán nincs eltemetve és Japán nem volna Japán, ha gondtalanul nézné Amerika militarizálását. „Japán csak bosszankodni tud, de nem tiltakozhatik." Ez a kijelentés, amelyet a minap olvastam, annak a rossz kedvnek a visszhangja, amelyet a rövidlátó Wilson az ő kardcsörtetésével Japánból kiváltott. Joggal várhatjuk feszülten e két hatalom között a diplomáciai vD szonynak a kialakulását. Érdekes lesz megfigyelni őket, mert hadicéljaik egyáltalán nem egyeztethetők ö. s e, mint fognak fegyveres szövetség-e ' i egymással, ha Amerika megüzeni ne tón., háborút.