Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-16 / 39. szám

4 &»c*#«d, 1617. február Ifi. Aradon beszüntetik a hatósági üzleteket Arad város tanácsa, minit onnan jelen­tik, legutóbb tartott ülésén egyhangúlag ki­mondta, hogy a város tizennégy hatósági üzletét március elsejétől fogva megszünteti és a váras által már eddig beszerzett és ezután beszerzendő élelmicikkeket a jegy­rendszer alapján az aradi kereskedők utján fogja forgalomba hozni. A nagyjelentőségű határozat előzménye az, hogy amidőn a lakosság köréből a ke­reskedők ellen az élelmiszerellátás miatt pa­naszok hangzottak el, a város a hatósági üzletek szaporítását határozta el és a pia­con is felállított városi élelmezési bódékat. Ez a rendszer azonban nem válit be. Az ille­tékes körök azonban^ azt remélték, hogy a hatósági üzletek további fejlesztésével a la­kosság súlyos helyzetén segíteni lelhet és egyre szélesebb keretek között szaporitot ták a tisztviselők közélelmezési munkáját A tizennégy 'hatósági üzletben a liszten ki viil — a cukor kivételével — csaknem vala­mennyi fontosabb éleimicikket lehetett kap ni, sőt olyanokat is, amelyek nem a nép élelmezést szolgálták. : Az utóbbi hónapokiban súlyos panaszol hangzottak el a hatósági ellátás rendszere ellen is. A lakosság heteken keresztül nern kaphatta meg az előirt lisztkvantumot, an­nak dacára, hogy a liszt Aradon hevert, A kérdést akkor szanálni akaró értekezlet megállapította, hogy a baj főoka az, hogy a közönség az egész városban csupán tizen­négy helyen kaphat lisztet, ami rendkívüli időveszteséggel jár a fogyasztókra nézve. A polgárság köréből felhangzó elégte­lenséggel párhuzamosan anyagi bajok is mutatkoztak a hatósági ellátás körül. A vá­ros ugyanis az Aradi Központi Takarék­pénztár által nyújtott folyószámla kölcsön­ből fedezte az élelmiszer bevásárlásokat és ugyancsak a Központi Takarékpénztárhoz folyt be az üzletek bevétele is. Annak elle­nére, hogy az üzletek már másfél év óta állanak fenn, a kereskedelmi törvényben elő­irt mérleget nem készítették el, nem leltá­roztak és igy a város voltaképen nem tudta, hogy veszteséggel, vagy nyereséggel műkőd­nek ~e a városi boltok. A város közgyűlésén egy-egy interpe1­íáeión kivül nem foglalkoztak behatóan a közélelmezési ügyekkel, igy érthető, hogy a hatósági élelmiszerellátás csődje bekövetke­zett. A tanács határozata a szerdai közgyű­lés elé került. A javaslatot Kintzig János fő­ispán elnöklésével több órán át zajos jele­netek közben tárgyalták. Dr. Nagy Sándor szóvátette a hatósági élelmezés vezetőinek súlyos mulasztásait. Kifogásolta, hogy al Aradi Központi Takarékpénztár, amely a hatésági üzletek bevételeit folyószámlán ke­zelte, meg nem engedett kamatok felszámí­tásával megkárosította a várost. Vizsgáló­bizottság kiküldését kérte annak megállapí­tására, hogy'imennyi a város kára és kik felelősek érte. Varjassy polgármester azt válaszolta, hogy a hatósági üzleteket azért kell bezárni, mert az adminisztráció igen drága volt és ezért a hatósági üzletek defi­cittel működtek. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a bevált jegyrendszer sze­rint és kellő ellenőrzéssel a kereskedők jól fogják lebonyolítani a közélelmezést. A közgyűlés tudomásul vette a hatósági Az antant sajtójából kiviláglik, hogy Washingtonban, de Párisban és Londonban is, február 1-én reggel egészen mást vár­tok, mint a tengeralattjáró-harc bejelentését. Eár Berlinben igen sokan nagyon is jól tud­tok, mi készül, Genfen keresztül mégis csak nagyon bizonytalan hirek kerültek forgalom­ba és Gerard, Amerika nagykövete, bár hal­lott tengeralattjáró terveinkről, nem hiti bennük. Az antant államaiban csak azt tud­ták, hogy a birodalmi gyűlés . főbizottságát január utolsó napjára egybehívták és 'hogy akkor a kancellár beszélni óhajt, de ellen­ségeink azt hitték, hogy a béke felé egy u; épés készül. „A kancellár a béke kérdésé­ről fog beszélni", ez állott február 1-én, a tengeralattjáró-harc bejelentésének a pilla halában a 'Aífljfán egyik zürichi táviratának elmeként. Ugyanakkor a Timesmk Wafhing­tonból azt jelentették, hogy Németország ki fogja nyilatkoztatni, hogy beéri a „győzelem nélküli békével", aminőt Wilson óhajt, és ez a londoni lap amellett ütötte a dobot, hogy az ilyen manőver elhárításáról kellő időben kell gondoskodni. A Figaróban február 1-én Fitz-Maurice, a lap diplomáciai munkatárs ', ezt irja: . — Még egyszer fognak békéről beszéli;', sőt a jelen pillanatban ez sejtihetőleg már meg is történt. Mi egyébről beszélhetett voi­na Bethmann-Hollweg, mint II. Vilmos nagy lelkű ajánlatáról, amelyet ellenségei gaz mó­dón visszautasítottak? És Fitz-Maurice gúnyának a nyilait Wil­son felé is röpíti, mert az szintén ..szükségéi érzi" annak, hogy uj kísérletet tegyen a béke létesítésére. Ez a kísérlet a legrövidebb den belül fog bekövetkezni, mert Wilson kedvenc eszméi mellett, ha azok még oly lehetetlenek is, ki szokott tartani. A Figaro diplomatája jobban ismeri-e Wilson szándé­kait, mint a berlini hangulatot, nem tudjuk, de hogy ez egyszer sem Párisban. sem Lon­donban nem hallották, mint nő a fii, az bi­zonyos. , . * Németországban ismét sokan amellett bizonykodnak, hogy az esetben, ha Amerika velünk háborúba keveredik. Japán bizonyo­san fel fogja használni az alkalmat, hogy rácsapjon Amerikára. 1914. augusztusa óta, amikor a japán hadüzenet előtt Berlin utcáin minden japánnal összeölelkeztünk és biztos barátként ünnepeltük a japánokat, ez a ja­pán fantazmagória minduntalan visszatér. Motono, az uj japán külügyminiszter, januái 23-án Tokióban a parlamentben beszédet mondott, amelyben a jelen minden problé­májával foglalkozott. Az igazság győzelmé­ről beszélt, amellyel ennek a háborúnak vég­ződnie kell és — az ezen államférfiúi jel­lemző logikátlan nyugalommal — azt állí­totta, Ihogy az antant győzelmétől függ Ke­leiázsia nyugalma. Az a körülmény, hogy az antant azon válaszijegyzékében, melyet Wilson békejavaslatára adott. a hadi célok közt nem szerepelt a német gyarmatok felosztása, Japán­ban némi feltűnést keltett. De Motono szerint ez a válaszjegvzék nem ölelt fel minden békeföltételt és a japán kormány megtett mindent, hogy „Japán jo­gait megóvja" s e tekintetben Japán és szövetségesei között teljes egyetértés ural­kodik. Amerikával a viszony egyáltalán üzletek megszüntetését, de a vizsgálóbizott­ság kiküldésére vonatkozó indítványt elve­tette. Március elsejétől kezdve tehát a lakos­ság élelmiszerellátását a kereskedők bonyo­lítják le. barátságos a „könnyű felhők" pedig nagyon hamar el fognak oszlani. „Bizonyos kérdé­sekben — mondotta a japán külügyminisz­ter — a két kormány ugyan nem tud egyet­érteni, de ha lojálisán és becsületesen, a barátságos megoldás vágyával kezeljük mindkét részről ezeket a kérdéseket, a meg­egyezés bizonyára elérhető." Motono ezen beszédjének aligha több az értéke, mint min­den más hivatalos igazságnak akár Európá­ban, akár Ázsiában. Mindazonáltal bizonyos, hogy kevés okunk van várni azon remények teljesítéséi, amelyekkel Németországból minduntalan Japán felé tekintenek. Japánnal szövetségre léphettünk volna. De aki csak némileg is politikusán gondolkodik, annak be kell látnia, hogy ez a szövetség nem jöhetett volna létre anélkül, hogy vagy Oroszországgal, vagy Angliával is egyutta1 szövetségre ne lépjünk. A Keletázsiában di­rigáló európai hatalmak egyikével vagy másikával való megegyezés magától értető­dő előfeltétel volt, amelytől minden egyéb függött. Japán sohasem gondolhatott arra, hogy avval a Németországgal szövetkézzé :, amely Angliával és egyúttal a francia-orosz csoporttal is bizalmatlan viszonyban él. Az Oroszországon keresztül Japánba vezető ut csak az esetben állott volna számunkra nyitva, ha először a Marokko-kérdésben tanusitottunk volna más magatartást, és ha lemondtunk volna arról a politikáról, amelynek' a békés korszaka akkor záródott le, amikor német katonai rrissiót küldöttünk Konstantinápoly­ba és a Szerbiának küldött osztrák­magyar ultimátumot támogattuk. A Japánnal és Angliával való szövetséget 1901. és 1902-ben ajánlották fel nekünk és miként Hayashi gróf memoirjaiból kitűnik, flayashi nagyon kívánta ezt a szövetséget. Egy Londonban való megegyezés után To­kióval később is lehetséges lett volna a szö­vetség, de a sors — vagy nem tudom, hogy nevezzem ezeket az embereket — nem akarta. ? * Capus Alfréd azlt i'ría a Figaróban, hog-y Wilsonnak az az elhatározása, hogy Német, országgal szakit „megváltoztatta az atmo­szférát" Franciaországban és a közvéle­ményt ismét egyensúlyba hozta. Ebből a megegyezésből tehát kitűnik, hogy ez az egyensúly a német békeaján­lat és az antant visszautasítása után alaposan megingott volt. „Mindenünnen veszélyes kérdések voltak hallhatók, — mondja Capus — hogyan ke­rülhet ki a nagy zűrzavarból a béke és mi­kor lesz az látható?" Szükséges volt az ilyen eszméknek a kizsákmányolását gyorsan megakadályozni, mert, különösen politikai körökben „valóságos dühvel" folytatták. Szükségesnek találtuk a párisi lelki állapot­nak ezt a rajzát, ahogyan az uj fordulat elő­estjén festett, itt megrögzíteni. BBaaBaaBaaaaaaBaaaaaBBaaaaBBBaaBaBBBaBBaaaaaaBBBaBB r.PIiil RÉhlS UuUU MJilUU tékkel érthető el, egy •megta alfitf B0BV próba mindenkit meg­győz róla. Kapható egyedül FONYÓ SOMA világitási vállalatnál Kölcsey-u. 4. Telefon 1§5, ÍBAABASAAAMIAHAAAAAABSSEADAIAANSBAAAAAAAESASAAAAAAATTFTFBASAAASSBAAASASAAAASXASISASAAASAAAAASASCEABUAAAAAAAFI Külpolitikai helyzetünk a kíméletlen buvárhajóharc bejelentése után.

Next

/
Thumbnails
Contents