Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-14 / 10. szám

2 DÉLMAGYAjRÖBSZAG Szeged, 1917. január 14. Vilmos császár manifeszíu ma Ellenségeink levetették álarcukat, — igy kezdi Vilmos császár a német néphez intézett manifesztumát. Találóbban nem lelhet jellemezni az antant vakmerő válasza után a helyzetet, amely a további harcot teszi kötelességünkké. Békeajánlatunkat béke nem követte, de annyit mindenesetre elértünk, hogy ellenségeink hazugsággyárát leromboltuk és le kellett vetniök álarcukat. Békejobbunkat visszautasíthatták, de ezt nem tehettek anélkül, ihogy meg ne tagadjanak minden közösséget az erkölcscsel, igazsággal és emberiességgel. Ha meggondoljuk, hogy a népek sorsára az erkölcsi erők ellenállhatja n hatással vannak, nem szabad kicsinyelnünk azt az eredményt, amely békeajánilatunk erkölcsi súlya nyomán ellenségeink színvallásában jelentkezett. A jogos önvédelemnek kényszerűsége, az igazságnak ereje a további küzdelmekben kíméletlen lendül^fc re ragadják fegyvereinket. Mint Vilmos császár mondja; magasan lobogó felháborodás és szent harag fogja megkettőztetni minden férfi és nő erejét, akár a munkáiban, akár az áldozatkész tűrésben nyilvánul az meg. ' < ! b; í'l'h^ Folytatnunk kell tehát .a harcot, amelyet -nem mi kezdtünk és amelyet becsülettel és a győző nagylelkűségével, a szenvedő emberiség szeretetétől vezéreltetve abba akartunk hagyni. Mindent elkövettünk annak .idején a világháború elhárítására, minden lehetőt megtettünk most a tisztességes békéért. Emberies törekvéseink nem .vezettek eredményre. Aminő bátorsággal és az igazságba vetett hittel vettük föl a ránk kényszeritett harcot, olyan szilárd akarattal és nyugodt bizalommal folytatjuk tovább, amig ellenségeink kénytelenek lesznek lemondani hódítási szomjukról és rabló szándékukról. Vitának, meggyőzésnek, érvelésnek helye nincsen olyan ellenségekkel szemben, a kikben az erkölcsi érzék és igazságérzet teljesen hiányzik. Szinte megborzad az ember ekkora vakmerőségtől és gyalázatos képmutatástól, amellyel az- antant a további vérontás jogosságát, magyarázni igyekszik. Beestelenségüknél csak konokságuk nagyobb és erre igazán nem lehetett méltóbb választ adni Vilmos császár manifesztumánál. Az előzmények után az emberies követelményeket, jogot, igazságot és erkölcsöt teljesen száműznünk kell ellenségeinkkel, a helyzetet a ina^a rideg valóságában föl kell ismernünk és könyörteleneknek kell lennünk, mint azokkal a megátalkodott bűnösökkel, akiknek lelkéből a bűnbánó érzés teljesen kihalt. Békejavaslatunknak az is egyik nagyon értékes tanúsága volt, hogy ellenségeinknek gyalázatosságát leplezetlen valóságában fölismertük. Aljas bekeritő politikájukkal halálra Ítéltek bennünket, osztozkodni -akartak a gazdag zsákmányon, már halotti tort ültek felettünk és most, hogy mellükre taposva fojtogatjuk őket, kidülledt szemekkel, sápadt ajakkal hörögnek a győzelemért, amely örökre elveszett számukra. Amit harminc hónapi legvéresebb harccal és leglelkiismeretlenebb gazdasági háborúban nem tudtak kivívni, — mondja a német császár, — azt ,a jövőben sem fogják elérni.. Dicső győzelmeink és a hatalmas akaraterő, amellyel harcoló népeink az ellenség előtt és otthon e háború minden viszontagságát elviselte, kezesség arra, hogy továbbra sem kell tartani semmitől. Ez a mi bizodalmunk, ez a mi reménységünk. Teljes kárpólást kell kapnunk szenvedéseinkért, áldozatainkért, vissza kell jogaiba helyezni az erkölcsöt és az igazságot. Ellenségeinknek bünihödniök kell. nehogy valaha még egyszer becstelen vakmerőségük legyen ahoz, hogy rablöhadjáratot -indítsanak a civilizáció kicsúfolására. A német császár az orosz hadüzenet után azt mondotta, majd meglátják, mit tesz az, Németországot megtámadni! A német császár beváltotta ezt a jóslatát. Most majd megtudják ellenségeink azt is, mit fog művelni a magasan lobogó felháborodás és szent harag, amely a központi hatalmak népeit áthatja. Ezzel a szent haraggal indulunk az ujabb küzdelmeknek. Kimélet. irgalom -Athén, január 13. A görög kormány válaszjegyzéke Wilson jegyzékére igy hangzik : A királyi kormány a legélénkebb érdeklődéssel vett tudomást arról a lépésről, amelyet az Egyesült-Államok elnöke a hadviselőknél tett oly célból, hogy befejezzék a kegyetlen háborút, amely az emberiséget sújtja. A görög kormány rendkívüli megelégedéssel fogadta a neki tett közlést. Valóban nincs ország, amely a háborúiban anyny.it szenivedett volna, mint Görögország, noha távol állott a küzdelmektől. Különös helyzet folytán Görögország kevésbé, — mint minden más semleges ország, — vonhatta ki magát a hadviselők közt való ellenségeskedések közvetlen és kártékony hatása alól. E pillanatban flottájától megrabolva ós majdnem teljesen lefegyverezve, országunkat egy mesterséges forradalom nyugtalanítja, mely hasznot huz az idegen megszállóktól. .Körülzárva idegen blokáddal, amely az összeköttetést megszakítja és a békés lakosságot éhínségnek teszi ki, beleértve a teljesen békét személyeket, akiket a nemzetközi jog szabályali szerint meg kellett volna kímélni akkor is, ha Görögország háborút viselne. Mindamellett országunk minden eszközzel azon fáradozik, hogy semleges maradjon. , Az elmondottak kellőképen igazolják, hogy minden iniciativa, amely -a békét elő-idézheti, teljesen eltekintve az általános természetű humanitárius mérlegelésektől, alkalmas arra, hogy Görögország életérdekeit szolgálja. A kormány sietne, hogy elsösornem lesz többé. Ütünk, sújtunk, vágunk könyörtelenül, mert. csak ellenségeink teljes legyőzetése vezeíhez a békéihez. Csüggedésre okunk nincsen.. A győzelmei többé el nem ragadhatják tőlünk ellenségeink, akik immár ,a mégbizó semlegesek rokonszenvét is elvesztették. A bűnhődés lavinája megindult, többé feltartóztatni nem lehet és maga alá temeti azokat, akik méltatlanokká lettek az Isten kegyelmére. | ban csatlakozzék az elnök nemes lépéséhez, ' minden ereje kifejtésével, hogy a lépést siker koronázza, ha nem volna képtelen arra, hogy a hadviselők együk csoportjával érintke-zzék, mig a hadviselők másik csoportjával szemben meg kell várnia ama rendkívül nehéz kérdések megoldását, amelyek jelenleg Görögország helyzetén uralkodnak. A királyi kormány szive mélyéből rokonszenvez az elnök értékes fáradozásaival és késznek nyilatkozik arra, hogy a kellő pillanatban részt vegyen olyan akcióban, a mely a tartós béke megteremtését és az összes álalmok jogait biztosítja, szuverénitásukat és függetlenségüket garantálja. Wilson csalódása Rotterdam, január 13. Newyorkon át jelen-tik Washingtonból: Wilson némileg csalódottnak érzi magát, hogy az antanthatalmak válaszukban semmi ajtót nem hagytak nyitva a béketárgyalásra. Hivatalos körökben azt hiszik, hogy a szövetségesek felelete véget vet a közeli békére irányuló reményeknek. A feltételek sokkal súlyosabbak, hogysem azokat a központi hatalmak -megfontolás tárgyává tehetnék. Angol lap a békéért Basel, január 13. A Manchester Guardian irja: Mi most is hisszük, hogy a béke elkövetkezik. A szövetségeseknek, bár nincsenek legyőzve, tekintetbe kell venniök Európa mostani térképét és az ellenségnek gyarmaíVilvnos császár feShivása a német néphez. — Válasz az antant ggalázatos hódítási szomjára. — Berlin, január 13. A Wolff-ügynökség a főhadiszállásról január 12-:iki kelettel a császár következő felhívását .teszi közzé: A német néphez! Ellenségeink levetették álarcukat. Előbb gúnnyal és a szabadságszeretetröl és emberszeretetről hangoztatott képmutató szavakkal visszautasították becsületes békeajánlatunkat, az Egyesült-Államokhoz Intézett válaszukban pedig ezenfelül olyan hódítási szomjról tettek tanúságot, amelynek gyalázatosságát rágalmazó megokolása még fokozta. Céljuk Németország ledöntése és a velünk szövetséges hatalmak feldarabolása, valamint Európa és a tengerek szabadságának ama járom alá hajtása, amelyet fogcsikorgatva most Görögország visel. Amit azonban 30 hónapi legvéresebb harccal és leglelkiismeretlenebb gazdasági háborúban nem tudtak kivívná, azt a jövőben sem fogják elérni. Diosö győzelmeink és a hatalmas akaraterő, amellyel harcoló népünk az ellenség előtt és otthon e háború minden viszontagságát elviselte, kezesség arra, hogy szeretett hazánknak továbbra sem kell tartani semmitől. Magasan lobogó felháborodás és szent harag fogja megkettőztetni minden férfi éis nö ereiét, akár a harcban, akár a munkában, akár áldozatkész tűrésben nyilvánul az meg. Isten, aki a szabadságnak ezt a gyönyörű szelemét vitéz népünk szivébe ültette, minket és hü, viharedzett szövetségeseinket valamennyi ellenségünk hatalmi szomja és megsemmisítési dühe felett való teljes győzelemhez fogja segíteni. VILMOS I. R. Görögország vádjai az antant ellen. — A görög kormány válasza Wilson jegyzékére. —