Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-11 / 7. szám

Szeged, 1917. január Ü. HIREK 0000 Ez a kis cikk aligbanem elkésett egy nappal, mert a nyá­jas olvasó az esőfelhős ég ós a esöpögő-eresz spleenes hangulatában nyomát sem találja már a tél korzó fenségesein szép látványából folyó .hangulatnak, de szolgáljon mentségül nekünk, hogy amiről beszámolunk, az elmúlt éjszaka történt, amikor még zuzniaragyóinánt volt a fák ruhája és a hold .fehér pehelytfel­hők közül sáppadozott. 'Karosa és többek szerint szép fiatalem­ber megy a korzón. Éjjel van ós a Szédhenyi­tér mintha gyémántsziget lenne, valahol Me­seország mélyén; miniden opálos-fehér esillo­gásu; a fáik, a szobrok, .a föld; szelid és szinte mosolyos. Mintha márványarcu, csudaszép menyasszony mosolyogna — holtan. Az ég is fehér ós a hold ugy szikrázik messzi mögötte, mint az ezüst, Az ifjú, aki gyakran ag,g szemekkel néz, fáradtan rójija az utat, .csak a szive remeg. Finom, de hideg hangulatok béklyója nyiig­zi. És körülötte minden nénrán hallgató. Kö­zelben senki. Alszik, alszik a föld, a fák, a tér, az egész város. — Egy alvó város — gondolja szentimentálisain. Hirtelen megcsúszik. csá­szott jógtérre ért. Nézi, nézi. A lelkében fölen­ged a fagy. (Eszébe jut a gyermekkora, ami­kor boldog izgalommal csúszott végig >az ap­ró ember lábakkal tükörsimára csiszolt jé­gen. És egy gyermekarcu kisleány, aki dél­után még vidám kacagással haladt az olda­lán és siklott át egy-egy apró jégtáblán. Aki csintalan pajkoss ágaival ugy meg-m>egresz­kettette a szivét néha. IÉS áll gondolkozva a sima kis jégsáv előtt. Azután neki igazgat ja a lábadt ügyetlen, öreges gesztusokkal. Vé­gigsiklik ia jegen. A szivét hirtelen lágy me­legség önti el. Boldog. Kacagni szeretne. — Bárcsak ő is itt lenne! — sóhajtja a gyön­gédség szeliid mosolyával. De egyszerre elkomolyodik. Nézi, nézi az utcát hideg Tubájában. Mintha egyetlen drá­gakő lenne; gyémántszigefc és opál. Olyan szép, olyan finom, olyan hideg, •— szép . . . hideg ... A teste borzongva reszket; fázik. És a lelke is reszket; hidegtől, fagyos hideg­től reszket a lelke is. — Ica! — suttogja. A szivében vad, ke­gyetlen ütést érez. És elhal a hangja reszke­tőn ós a teste is összeroppan. — Ica — most ugy érzi, nem tud tovább menni. Leül a korzó fehér korlátjára nnagábasüppedőn. És sötét kétségbeeséssel néz körül, mint akinek min­den eltűnt az életéből. — Ica! — susogja fá­radtan, összetörve. És sir. i ; <••*•> — Időjárás. Változékony idő várható, sok helyütt csapadékkal és fagypont körüli hőmérséklettel. SÜRGÖNYPROGNÓZIS: Változékony, sok helyütt csapadék, fagypont körüli hő­mérséklet. — Déli hőmérséklet 32 fok C. — A miniszterelnök bécsi tárgyalásai. Bécsből jelentik: Gróf Tíszsl István miniszter­elnök ma folytatta tanácskozásait. Délelőtt a miniszterelnök a külügyminisztériumba ment hogy ott tanácskozzék gróf Czernin Ottokár itMÍ«« kii Ki sr? min i srter r . A Miníaaierélttök MUM A GT AjRtf&Slii AG Bécsben újból felvette a kiegyezési tárgyelások elejtett fonalát. Vele együtt napok óta Bécs ben tartózkodik dr. Lers Vilmos kereskedelem­ügyi államtitkár is s az osztrák közgazdasági miniszterek szakelőadóival az egyes pontokban létrejött elvi megegyezés falapján a részletekről tárgyalt. A külsőségek arra vallanak, hogy a hir, mintha a magyar kormány magáévá tette volna a kiegyezési provizórium gondolatát, legalább is korai még. — Bölsche Budapesten. Budapestről jelen­tik: Bölsche Vilmos, a nagyhírű tudós tegnap este Budapestre érkezett. Szerda 'este a Zene­akadémia nagytermében tartott előadást „Harc hősiesség- és fegyver a természet hon' címmel. Az előadást vetített képek illusztrál­ták. Az Esti Újság munkatársa fölkereste a kitiinő tudóst. Bölsche ötvenhatéves, alacsony férfi, ihaja és bajusza deres, arca élénken ró­zsaszín, szeme optimistán sugárzó, kék. Az újságírónak a következőket mondotta: — Először vagyok Budapesten. Gyönyö­rű, kedves város. Este láttam a Dunát, a re­gényes naigy vizet, a holdfényben. Rettenete*, utam volt... háborús . . . huszonnégy óráig utaztam . . . Majd előadása tárgyáról beszélt. — lA növényekről s az állatokról szólok elő­adásomban. Összehasonlítom az emberek harcmodorát a növények és állatok harcmo­dorával. íMert azok is harcolnak. Sok hason­latosságot lehet észrevenni ia lét harcában az állatok is fegyverrel élnek, technikai eszkö­zökkel, ,gyakran mérgekkel is. Világító eszkö­zeik is vannak. Az állattársadalom is véde­kezik. Náluk is van katonai kaszt, melyet ka­tonákká, harcosokká képeznek ki, s élelmezési problémájuk is van. Előadásom második ré­szében az állatok hősiességéről mondok egyet­raást. Van hős állat is. Az ember hősiesség® csak öntudatosahb. — Német városoktól három szélhámos egy miiiiót csalt kl. Berlinből jelentik: Kará­csony előtt Neuíholm városában megjelent egy Salgó Miksa nevű magyar katona, aki közölte a város tanácsával, hogy egy vag-­gon kolbászt 200.000 korona értékben átad­nának a városnak ő, Haimmer osztrák-ma­gyar főhadnagy és egy Rözener navü ke­reskedő. A város tanácsa megkötötte az üzletet azzal a feltétellel, hogy a fuvarlevél másolatát és a vaggon kulcsát megelőzőleg átadják. Ez meg is történít, mire a tanács a 200.000 koronát kiutalta Salgónak, de a kol­bász a mai napig sem érkezett meg. Kitűnt csakhamar, hogy három szélhámos csapta be Neuholim nemes tanácsát, akik ezenkívül még három más városban is hasonló csa­lást követtek el és körülbelül egy millió koronával károsították meg a német váro­sokat. A csalókat keresik. — Az Országos Szénbizottság tagjai. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter a pénzügymi­niszterrel egyetértőleg iaz „Országos Szénbi­zottság" címzőkévé iMánflfy Albin belső titkos tanácsost, igazgatójává Ran Gottlób igazga­tót, tagjává az órekképviseetek és szakegye­eületek kijelölése alapján ifj. Gbarin Ferenc ügyvédet, Jánosi-Engel Gyula udvari taná­csos igazgatót, Fuchs Richárd igazgatót, Gratz Gusztáv és Krolop Hugó országgyűlési képviselőket. Krejcsi Rezső főtitkárt, Sándor Pál vezérigazgatót, Weiss Ármin kereskdelmi tanácsost nevezte ki. Az Országos Szénbizott­ságba továbbá a kereskedelemügyi miniszter Vázsoayi J. Jenő Máv. igazgató-helyettes, § udvari ta-nácso-st és Kallós Bertalan ipari fő­felügyelőt, a magyar királyi pénzügyminisz­ter Panspertl Károly Mnyafcapitányt és Seidl Aurél felügyelőt, a föhnivelésügyi miniszter Ladik Gusztáv miniiszteri tanácsost, a honvé­delmi miniszter Szombathely Kálmán albaö­biztost, az Országos közélelmezési hivatal Bud János miniszteri osztálytanácsost, a hor­vát bán Triíikovic Milán ostálytanácsost, a hadügyminiszter Lócs József főhadnagyot és végül a központi szállításvezetőség Kandó Kánaán hadnagyot jelölte ki. Az Országos zénhizottság!hoz intézendő beadványokat to­vábbi intézkedésig az aább cimre kell kül­deni az .Országos Szén-bizottságnak" Buda­pest, V., Zrinyi-utea 1. szám a Magyar iBá­nya- és Kohó-egyesület helyiségeiben. — Január 15-étől kezdve tilos a tejszín. A 'hivatalos lap szerdai száma közli a kor­mány rendeletét a tehéntej és a tejtermékek forgalmának szabályozása tárgyában. A ren­delet szerint január 15-től kezdve tejszint (kávétejszint, habtejszint, édes tejfelt, tejsü­rüt, tejszinhabot), valamit általában mester­ségesen felfokozott zsirtartalmu tejet termé­szetben a közvetlen fogyasztás céljaira eladni kiszolgáltatni, vagy erre a célra egyébként forgalomba hozni tilos. Budapesten már ed­dig is el volt tiltva a habtejszin, most eltil­tották az ország egész területén. A sajt gyár­tásával ipar- vagy keresetszerüleg foglalkozo cégeik üzemét z országos közélelmezési hivatal elnöke a szükséghez képest korlátozhatja. A tehéntejből készült mindennemű vaj és iuró legmagasabb árát időről-időre az országos közélelmezési hivatal elnöke fogja megálla­pítani. A vaj és turó szállítására kötött szer­ződések érvénytelenek ha a szerződésben ki­kötött vételár a most megállapítandó maxi­mális árat meghaladja. Az aki e rendelkezé­sek ellen vét, hat hónapig terjedő elzárással és kétezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntethető. < — Kflrthy báró a tisztviselőknek nyúj­tandó fizetéspótlékról. Budapestről jelentik: A tisztviselők szomorú, minden más osztá­lyánál sanyarúbb helyzete arra inditetta bá­ró iKürihy Lajost, a Közélelmezési Hivatal elnökét, hogy teljesen eredeti és mélyreható javaslattal próbáljon könnyíteni az állami, megyei és városi tisztviselőik már nem is cif­ra nyomorúságán. A minap valamennyi vá­roshoz leiratot intézett, amelyben felhívja őket arra, Ihogy a városi földekhői hasítsanak ki néhány földet ikonyhakertészet céljaira, nemcsak kizárólag a városi, hanem az állami és megyei tisztviselők számára is. A Közélel­mezési Hivatal uj akciójáról báró Kűrlhy Lajos a következőket mondta: — Az eszme tulajdonképpen csak jelen­legi háborús alkalmazásában uj, mert a kül­földön, (különösen Németországban már a békében is sok város tisztviselői űztek kert­gazdaságot és a háborús két szűk esztendő kényszerűsége alatt ez az intézmény csak még inkább fejlődésnek indult. Én az esz­mét különösen két szempontból találom meg­fontolásra érdemesnek. Az első szempont ter­mészetesen szigorúan materális és abból in­dul ki hogy a tisztviselők helyzete a háború alatt hasonlíthatatlanul komorabb és elvisel­hetetlenebb, mint a többi osztályoké. Ugyanis mindenik osztály "inkább el tudj a hárítani ma gáról a háborús drágaság nehézségeit, mint a tisztviselők akik a drágaság egész taihét el­viselni kénytelenek. És sajnálatos módon ép­pen az elsőrendű szükségleti cikkek, s az élelmiszerek árai emelkedtek legnagyobbra. Épen azért javasoltam, hogy a városok és az állam együttesen nyújtsanak módot arra, hogy a tisztviselők családjai a legfontosabb kerti voteményeket maguk termeszthessék, ami jelentékenyen könnyítene súlyos helyze­tükön. Igy is lehetne jellemezni ezt az akciót: fizetéspótlék nyersterményekben, A pénz vá­sárlóerejének csökkenése folytán, manapság ssak relatív java aü öletnek. A» általam java-

Next

/
Thumbnails
Contents