Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-09 / 5. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917 január 9. Felelet az antantnak. ^ Az antant-hatalmak tanácskoznak Ró­máiban, a központi hatalmak cselekszenek Romániáiban. Tegnapelőtt Braiia, ma 'Fok­sani! Ez Vilmos császár és Károly király felelete az antant elutasító válaszára. Ami­ről az antant már másfél esztendeje ábrán­dozik, de aminek a megvalósítására képte­len, az egységes hadvezetés, az nálunk, a központi hatalmaknál és szövetségeseiknél mindlen előzetes és utólagos emóció nélkül elvileg a 'háború kezdete, gyakorlatilag pe­dig eredményekben gazdag hónapok óta van meg. És az antantnál ez az egységes hadvezetés sohase is lesz meg, akármennyit tanácskozzanak is róla. Mert az egységes hadvezetés csak ugy ér valamit, iha annak az egységnek a központja egy Hindenburg, akinek olyan vezérei vannak, mint Macken­sen, Falkenhayn, Kövess, Arz, olyan vezér­kari főnöke mint Ludendorff és olyan kato­nái mint a németek, mayarok, bosnyákok, bolgárok és törökök. És kell hozzá még sok­sok egyéb, ami nálunk megvan, de nincs ineg, mert nem is lehet meg, az antantnál. Hogy egyebekről ne beszéljünk, éhből a sok mindenféléből mint legfonosabbat csak a központi hatalmak és szövetségeseik Ihadi céljainak az egységességét, az érdekeiknek azonosságát emeljük ki. Hasztalan tehát minden tanácskozás a római boszorkánykonyhán, az antant bok­rosán divergáló érdekellentéteibe semmiféle mesterkedéssel és diplomáciai miivészkedés­sel nem hozható egység és ez lehetetlenné teszi a hadvezetés egységességét is. Ami­ről most Rómában tanácskoznak, nem uj ötlete az antantnak, hanem régi kisértete és kísérlete. Ha megvalósítható lenne, miután annak szükségességéről valamennyi antant­hatalom már r'g meg van győződve, bizo­nyára már régps-régen meg is csinálták volna. Csakhogy az antant rendesen ugy járt, hogy amikor szentül meg volt róla győződve, hogy végre megtalálta „a győ­zelem titkának" a kulcsát, mindannyiszor ki­sül:, hogy hamis kulcs akadt a kezébe és a végleges győzelemhez vezető ut sehogysem akar rnegnyilni előtte. Már az 1916. év ta­vaszán valósággal dobszóval hirdették front­jnk egységességét, ami csak egységes had­vezetés mellett képzelhető el s most ime, majdnem egy év multán .'kitűnik, hogy ami­nek a megvalósultát oly fennen hirdették, arról még mindig csak — tanácskoznak. Tegyük fel, — ami az eddigi tapasz­talatok után csaknem kizártnak látszik, — hogy csakugyan egy kézbe kerül az antant egész hadvezetése, kié legyen az a kemény kéz, amely egy Hindenburg gigászi terveit összezúzza. Joffre? Haigh? Cadorna? Brusszilov? Vaijijon hihető-e, hogy akik aránylag kis frontokon figyelemreméltó eredményt nem tudtak elérni, hasonlíthatat­lanul nagyobb, különböző yilágtájakba álta­lunk kitolt fronton, vagy frontokon nagyobb szerencsével fognak küzdeni? Tegnapelőtt Braiia. ma Fóksani! Ez a központi hatalmak felelete egyrészt az an­tant válaszára a mi békeajánilatunkra, más­részt az antant római tanácskozására. Csak tanáckozzanak, amig lehet, mert majd elér­kezik az az idő, amikor nem lesz alkalmuk a tanácskz-ásra, mert mi — diktálni fogunk. Most hihetetlen gőggel visszautasították odakínált békejobbunkaí, a mi seregeink pe­dig .feltartóztathatatlanul folytatják diadal­utjukat ott, ahol a mi valóban egységes had­vezetésünk azt a legjobbnak és addig a pontig, amelyig a legcélszerűbbnek látja. Csak kapacitálják ők egymást Rómában, azalatt Falkenhayn és Mackensen, Kövess és Arz elintézik Romániát. Ez az egyetlen méltó felelet az antant ostoba válaszára. Nem kellett a béke?! Nekünk ugy is jó. Mi a durva válaszra nem szóval, hanem karddal és tette! adunk viszonválaszt. Anglia a béketárgyalások megkezdése előtt a meg­szállott területek kiürítését követeli. London, január 8. (Reuter-jelentés.) Parmes munkapárti miniszter legutóbb Sou­workban a következő beszédet mondotta: — Mindnyájan kívánjuk a békét, de leg­jobb utja az, hogy a békét száműzzük a lel­kektől mindaddig, amig azokat a célokat el nem érjük, amelyek a békét biztosíthatják. A német békejavaslat nem volt igazi béke­ajánlat, mert még mindig a hóditó hangján és a gyilkos hangulatában beszélt. A béke­feltételek dolgában nem akarunk vadállatok­kal tárgyalásokba bocsájtkozni. Wilson biz­tos lehet abban, hogy mi nem azért viselünk háborút, hogy Németországot szétzuzzuk, hanem csupán azért, hogy katonai hatalmát leromboljuk. Mielőtt tárgyalásokba bocsájt­koznánk Németországgal, Belgiumot és a többi kis népeknek az általa megszállott te­rületeit ki kell ürítenie. Németországnak bele kell egyeznie abba, hogy az elkövetett igazságtalanságot helyrehozza és olyan 'bé­keszerződést irjon alá, amely az egész világ nemzetközi, erkölcsi erejére támaszkodik. Eles támadás a román kormány ellen. Stockholm, január 8. A román parla­ment üléseit Jassiban a nemzeti szinház nézőterén tartják. A képviselők igen nagy számmal gyűltek össze. Elnökké újból meg­választották Ferekidét, alelnökké Marsescu jassii polgármestert, a szenátus elnöke pe­dig Porumbaru volt külügyiminiszer lett. Az első ülésről azt jelenti egy jassii távirat, hogy mindenekelőtt azokat a tör­vényjavaslatokat tűzték napirendre, ame­lyeik a háborús pénzügyi állapot orvoslását célozzák, igy első sorban egy javaslatot, amelyben a kormány felhatalmazást kér uj papirpénz kibocsátására, továbbá 300 millió leire rugó uj hadikölcsön felvételére. Van a törvényjavaslatok közt egy, amelyben a kormány a törvényhozás jóváhagyását kéri az előbb kibocsátott 400 millió lei hadi­kölcsönhöz. A kormánynak az a jelentése, hogy nemzeti minisztériumot kiván alakitani, a melyben minden párt képviselője helyet foglaljon mint táreanlélküli miniszter, éles vitát idézett elő. Az első szónok, Jorga. tanár, keményen kikelt az előbbi kormány ellen, amely szerinte igy akar a felelősség alól kibújni, holott joggal illeti a vád, hogy hallatlah szenvedéseket hozott Romániára. Gúnyosan jegyezte meg, hogy ha az előb­bi és a mostani kormány is az ellenzékre akarja áthárítana a felelősségeit, jó volna Marghilemant is bevenni a kormány tagjai közé, igy aztán el lehetne hitetni a román néppel, hogy az ellenzék is támogatja a jelenlegi kormányt. Bratianu mi|nfezjtere!lnöik nyomban vá­laszolt. Azzal kezdte, hogy a kormány min­denért vállalja a felelősséget, mert bizo­nyos benne, hogy minden igaz román ha­zafi támogatja őt. A nemzeti korrnáyra azért van szükség, hogy bizonyságot te­gyen az egész világ előtt a román nép rendithetetlen egységéről, ami pedig >Mar­ghilomant illeti, őt is megkínálta miniszter­séggel, de sajnos, nem fogadta el. Stockholm, január 8. A román parla­mentet az ellenzék heves magatartása miatt újból feloszlatják. A leutóbbi vereségek al­kalmával Lloyd Geoge, Bratianu miniszter­elnökhöz táviratot küldött, amelyben biz­tatja, hogy az antant nem hagyja cserben Romániát. Czernin fontos tanácsko­zásokban vett részt. Berlin, január 8. A Lokalonzeiger je­lenti: GrtőfS Czernin' Ottokár osztrák-ma­gyar külügyminiszter Drezdán át visszauta­zott Bécsbe. Czernin németországi utja nem pusztán udvariassági tény volt, hanem fon­tos tanácskozások is folytak minden aktuá­lis ügyben. Tekintettel az általános politikai helyzetre, végleges elhatározásokat nem le­hetett hozni, mert Czernin itt tartózkodása­kor még nem volt ismeretes az antant vá­laszának hiteles szövege. A tárgyalások so­rán szóba .iött a lengyel kérdés és beható eszmecserét folytattak a Duna alsó fn!vásá­ri ak megnyitásával annak a lehetőségéről, hogv a német birodalom szivét a Fekete­tengerrel vizlut kösse össze. Drezda, január 8. Frigyes Ágost szász király kihallgatáson fogadta gróf Czernin Ottokárt, aki ezután résztvett a király által adott villásreggelin. Drezda, január 8, Frigyes TÁgost szász királv gróf Czernin Ottkár osztrák-magvar külügyminiszternek a szász királyi házi­rendet adományozta. A forradalom kitörésétől fél az orosz kormány. - A duma hirtelen elnapolása. — Stockholm, január 8. A duma elnapolá­sa mint villámcsapás hatott a képviselőkre, akik idegesen gyülekeztek a folyosókon. A duma történetében ez az első eset, hogy az elnapolás ilyen hirtelen történt s hogy az elnapofási ukázt egyáltalán föl sem olvasták. A hirtelen elnapolás azért történt, mert a kormány bizonyosra vette, hogy tekintettel a legutóbbi Izgatott tárgyalásokra, a forra­dalmi hangulat okvetetlenül ki fog törni. Trepov állitóan ezt mondta: — Még egy dumaülés, és az országban föltartóztathatatlanul kitör a forradalom. Rodzianko, a duma elnöke közölte, bogy azért történt az elnapolás olyan hirtelen, mert attól tartottak, hogy a betiltott moszk­vai gyűlés határozati javaslathoz a duma hozzájárul és az elnapolás elenére is együtt marad.

Next

/
Thumbnails
Contents