Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-06 / 4. szám

Szeged, 1917. január 6. DÉLMAG YMRORSZÁG 7 téke a párbeszédekben van, melyek megkapó festményei a magyar paraszit gondolkozásának, amiként Zsuzsi is reális gondolkozás megtestesítője. A pénteken bemutatóra kerülő újdonság címszerepét Gömöry Vilma játsza, kivüle Cserényi Adél, Biró Erzsi, Körmendy (Balogh kőfejtő), (Szeghő (Zsuzsi apja), Matány, Solymossy, Ungvári, Szilágyi vesznék részt az előadásban. A bemutató jegyeit már árusítja a nappali pénztár. IJBBBIliDaSBEÍBiaB8ÍIBB«Hai«taBiB>BBMg«aaafflBBiBQÍ3H HÍREK oooo A naptár, amellyel az előttünk álló uj esztendő napjainak mulásáít ellenőrzöm, kedves kis zsebnaptár; a fedele barátságos melegzöld szinti és körül arannyal keretezett. A bal felső sarokban ízléses rajzclásu írott szám: 1917. Ez is •arany és olyan szé igy; imponáló és meleg, mint, egy édes ígéretekkel teli álom, amit nyáron álmodunk, hajnaltájban. És belül perforált lapok következnek; ezéken vannak beosztva a napok, minden egyes lap egy-egy hét az évből. Mindjárt az első lapon, legfelül, modern rajzú betűkkel egy gyakran használt mondat igy év elején: Boldog újévet! És jól esik a naptárnak ez a sablonos kívánsága és jól esik, hogy pirossal nyomták; olyan a festék, mintha vér lenne és illúziót ad igy; ritmikusan pezsdülő vérem most százszor ismétli a hetük után: boldog ujesztendőt; vajha az újév mindenkinek meghozná a jókívánság beteljesedését. Megenyhült és furcsa jóérzéssel teli hangulattal kezdem felalpozni; dátumokat keresek benne; névnapokat és bejegyzem előre, melyik napon kit kell üdvözölnöm; máskülönben biztosan elfelejteném. És nézem a naptárt, a piros és fekete hetük, számoik, napok tengerét; isitenem, egy év, egy egész esztendő! Napok, hetek, hónapok, piros ós fekete számok és hetük; névnapok, ünnepek, vasárnapok. Piros és fekete, fekete és piros; úristen, vájjon mit tartogatnak; az idők ismeretlen, fekete méhében vájjon milyen fájdalmak, bánatok, örömök várnak megszületésre? Vájjon lesz-e jövendő történésnek óceánjában öröm is; nekem vájjon melyik nap lesz a sok között pirosbetüs ünnep? Február, március... julius, augusztus. Lesz-e aratása és a május vájjon bont-e friss rügyekct, vagy temetésre kell majd készülődni? Piros ... • piros ... fekete, fekete, fltkete... ünnep, vasárnap, hétköznapok. Miért takarja fátyol a szemünket, miért nem láthatunk bele a jövőnkbe csak egy évre, egy félre, egy hónapra legalább? És ha már ezt nem lehet, miérit nem tudhatjuk meg csak azt, hogy mit hoz a holnapunk? Miért kell örökké reszketnünk, várnunk; várni, mindig várni? Szilveszter .. ezen a szilveszteren a múltba néztem és most fáradtan erőlködök bele a jövőbe ... milyen jó volna, ha már itt tartanánk! ... ,jBoldog újévet" olvasom újra és most már szkeptikus mosolylyal lapozom a naptárt; bizonyos, hogy ez az évem sem lesz boldogabb, mint voltak a töbibek. Mert elmúl öröm és fájdalom és nem marad csak az emlékezés; a következő szilveszteren, ha a meleg kályha elé ülök, már nem lesz titok,,amit most fátyol takar és sirhatok. Sirathatom, ami elmúlt és amire hiába vártam! (s. I) A jegyzés hazafias kötelesség A Szent István palástjába öltözőit koronás király felvágtatott a koronázási dombra és a világ négy tája felé vágott Szent István kardjával. Ez a négy vágás annak a szimbóluma, hogy a király megvédi országát a bárhonnan is jövő támadások ellen. A mostani koronázás olyan rendkívüli időkben törtónt, hogy ennek a szimbólumnak fokozott a jelentősége. Most ugyanis az a helyzet, hogy tényleg mind a négy világtáj felé harcolunk az ellenséggel. És fiatal, vitéz uralkodónk valamennyi ádáz ellenséggel szemben megvédi Magyarországot. Már trónörökös korában is harcolt több harctéren, most meg mint legfőbb hadúr átvette a főparancsnokságot, tehát voltaképpen valamennyi harctéren ő vezeti katonáit. Vitéz katonáink megteszik a magukét.* Ugy harcolnak, mint az oroszlánok és ha kell, dicsőn fel is áldozzák életüket a hazáért és a királyért. De az itthon levőknek is meg vannak a maguk hazafias kötelességei. A rendes polgári munkából most fokozottan kell kivenni részünket. Mindenkinek három ember helyett kell dolgoznia, mert az is hadi érdek, hogy itthon is renid legyen min le a tekintetben. Ezenkívül biztosítani kell a hadrakelt seregek szükségleteit, amit szintén csak az itthon levőktől várhat el a haza. A végleges győzelem anyagi eszközeinek biztosítása szempontjából legnagyobb szerep a hadikölcsönnék jut, A hadikölcsön jegyzése tehát hazafias kötelesség, amely alól senki sem vonhatja ki magát. Ezt a kötelességét most annyival inkább is teljesítse minden magyar ember, mert csakis ily módon jutunk közelebb a békéhez, melyről most annyi szó esik. Nemes ajánlatunk máris zavarba hozta az antant-hatalmakat, de ha mée ezenfelül egy minden várakozást felülmúló •sikerű ötödik hadikölesönre is támaszkodhatunk, akkor végleg összeomlik az antant minden reménysége, amely most már csak a pénzügyi kiéheztetésre van épitve. Mindenki teljesítse tehát kötelességét, — Időjárás. Változékony, hűvös'idő várható, helyenként csapadékkal. SÜRGÖNYPROGNOZIS: Változékony, hűvösebb, sok helyütt csapadék. — Hir Wekerle és Lukács királyi audienciájáról. Budapestről telefonálja tudósítónk : A Nap, bár fentartással, de jó forrásból arról értesül, hogy a király a miniszterelnök előterjesztésére külön kihallgatásra magához kérette Wekerle Sándor és Lukász László volt miniszterelnököket. A két politikus a misztériumát s ő állította fel benne a magyar nép exisztenciájának sziklavárát. Föltárulnak a visegrádi királyi palota kapui és belépünk ,a táncterem előcsarnokába, fénybe és pompába. Az olasz művészet és a nyugati giüveltség minden ragyogása itt van. Tündérpalota, ahová minden európai fejedelem vágyódva tekint. A zenészek lengyel táncra hangolnak. Lajos király, a győzelmes hadvezér és bölcs államférfin, ugy jelenik meg, mint ember, aki épugy érez, mint a többiek, szive üres, mert még nem találta meg szivének királynőjét, keresi a nőt, aki a fájó közömbösség Iramúját egy leheltedével lefújná szivének parazsáról. És megtalálja. A hamu kezd leperegni, mikor megérinti a bájos banilla lelke, ez a tavaszi fuvalom. A boszniai bán leánya Erzsébet finom, művészietek, egy rózsás Minerva-szobor, aki )Va tisztaságod ugy hordja homlokán, mint bérc a havat," ugy ismeri meg a királyt, mint szerény lovagot s telkébe szövi képét. De szive, a piros virág, mely „megnyílik a fénytelen, titkos éjszakának, bezáródik a fény előtt és zárva akar maradni a csillogó nyár előtt:" a banilla mintt egy megriadt galamb, el akar repülni, mikor megtudja, hogy a királyt szerette meg a lovagban. Hiába akar elfutni, már megmintázta a király szobrát s mikor a szobrot leleplezik, mintha megelevenedne, a király lép hozzá s karjába kulcsolja. — íme a cselekmény: a történelem költészeitté finomítva. Ezt a történeti levegőt a jókedv fűszerezi, nincs benne gunk nincs benne erkölcsi" I leg eltorzult emberek fintora, ne féljünk, nem | esik árnyék a királyi méltóság liófébér palástján, csak a költő egészséges haliotáját halljuk, amint elméláz a múlton s látja az ügyetlen intrika megtörését a becsület őszinteségén. Az intrika "szálai az idegenek kezeiben futnak össze: az olasz alattomosság három pókja szövi a hálót a jóhiszemű anyakirálynő védelme alatt. Ennek az intrikának felsülése s néhány humoros alak és helyzet teszi a darabot vígjátékká, különben nem más, mint egy történeti novellának drámába való öltöztetése. A vígjáték esztetikai értékelése nem illik most ide ,de lehetetten észre nem venni azokat a komolyabb hangokat, melyek belőle nekünk különösen ma — kicsendülnek. A darabnak ősi magyar vágyak és jellemek a kisérő zenélje: mi minidig sóvárogtuk és megtapsoltuk azt a királyi gesztust, mely nemes előkelőséggel elhárítja magától az édeskés és hajlongó udvaroncokat, a király és népe közt szükséges harmónia fölkuszálóinak ezermestereit; minket mindig nagyon meghatott aanyai szeretet gyöngédsége, de mindig üldözött mint rémes árnyék, a sejtelem, hogy ennek a szeretetnek szuggerálása állam érdekeket súroló ügyekben végzetes lehelt; mi mindig nagyon szerettük azt az okos magyart, aki az igazságtalan sérelmeket nagylelkűen és lázadó harag nélkül átszenvedi és nem keseredik Petturrá, hanem leborul a kegyelemért: nekünk mindig ideálunk volt Kont Mik- | lós, aki vezéri becsületében megsértve és el- | hanyagolva, nem őrül bele a bosszúba, hanem kardját visszaadja királyának és csak hazája üdvéért esdekel, mi nagyon jól tudjuk, hogy Zácáiok nincsenek, hogy Zádh meghalt, hogy Zách csak egyszer ólt. S ha a költő belevegyitette a magyarság nagyságáért hevülő lelkét Nagy Lajos telkébe, ha Erzsébet fején megcsillogtatja a női eszmény diadémját, amely egész életén át megközelíthetetlen messzeségben imbolygott, előtte, akkor most Erzsébet alakjáról akaratlanul is a mi felséges Zita királyasszonyunk képe válik le és tér be telkünkbe és Nagy Lajos alakjából a m,i ma megkoronázott felséges királyunk, IV. Károly bontakozik ki előttünk s mintha az ő ajkairól zengene felénk a jelszó, melyet Nagy Lajos hirdet országgá a darab végén: „szeretettel és törvény szerint s házuruk dicső s birodalmunk nagy leszen!" Mi elkapjuk ezeket, a szavakat s ugy zeng bennünk tovább, mint újévi harangszó. Nem disafelvoMilásia-e ez érzelmeinknek? Lehet, hogy a darab talán nem klasszikus a szó konvencionális érteiméhen, de klasszikus a mai nap ilyen remények és örömek között, egy lap a magyar történelemből, egy lap a halhatatlanság könyvéből. Ezek után még egyet: a legfontosabbat! Mint a király legutolsó apródja jöttem ide és van szerencsém önöket meghívni a koronázásra s azután — A király házasodik. V ————-