Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-03 / 1. szám

4 DÉLMAH YAiRÜRSZ Á 0 Szeged. 1017. január 3. Tisztelettel kérem a tekintetes Tanácsot, méltóztassék ezen javaslatommal sürgősen foglalkozni és a város részére egyelőre (há­rom rnozijogot megszerezni s addig, amig ezen jogok alapján a városi mozik felállítva nincsenek, senki részére uj mozijog ki ne adassék. Tisztelettel Balogh Károly városi tanácsos. Újév a politikában. Január elsejét a hagyományokhoz ké­pest az idén is megünnepelték a politikában. A pártok küldöttségileg tisztelegtek a vezé­reiknél, akik válaszul az üdvözlésre beha­tóan foglalkoztak a politikai helyzettel. A nemzeti munkapárt hétfőn délelőtt 11 óra­kor gyűlt össze a miniszterelnökségi palotá­ban, hogy gróf Tisza Istvánt köszöntse, aki a gratulációt a miniszterékkel együttesen fogadta. A párt nevében Desbordes Ernő szólott, aki a párt osztatlan bizalmát és ki­tartását fejezte ki a vezér iránt. A miniszter­elnök válaszában többek közt a következő érdekes kijelentéseket tette: — A lefolyt koronázás lélekemelő emlé­keivel gazdagabban, engedjétek meg nekem, hogy röviden fussak át a koronázással kap­csolatos azon zavaró incidens felett, amely­ről tisztiéit szónokot ok megemlékezett. Én azt hiszem, hogy ez az elfogultság, ez a visszatetsző jelenség nagyon korlátolt körre szorítkozott. (Igaz, ugyan van!) Én azt lö­szein, hogy az egész nemzet nagy zömének hangulatával az fér össze, ha ezzel a dolog­gal nem foglalkozunk. Én csak két tényt akarok emlékezetünkben felidézni, az egyik az, hogy azokat az erősebb rendszabályokat, amelyek ezt az elfogultságot előidézték, nem kedvtelésből alkalmaztam. Alkalmaznom kel­lett egy a végsőkig kiélesedett kényszer­helyzetben, alkalmaznom kellett a magyar nemzet érdekében. Akkor is kellemetlen, ne­héz kötelességnek tartottam, annak tartom ma is, amelyre azonban a téljesitett köteles­ségnek nyugodt öntudatával tekinthetek vissza. iA miniszterelnök ezután az osztrák kormányváltozásról, az ausztriai állapotok átalakulásáról, a román támodásról beszélt, majd igy folytatta: — Az uj ellenség harcra kelte egy ránk nézve kedvező fordulatnak adta meg lehető­sógét és alkalmát, egy fordulatnak, amely­nek már láthatjuk örvendetes, nagy liardi­erojii gyümölcseit, de amely, lia Isten is ugy akarja, nem ért véget és hovatovább mind jobban kialakul. Ez a helyzet tette lehetővé a szövetségéé hatalmakra nézve, liogy a béke szavát kiejtsék és a békére vonatkozó kez­deményezéssel forduljanak ellenségeik felé. A mai lapokból ugy látjuk, hogy erre a kez­deményezésre a válasz talán már meg is érkezett. Én előttem ma még bizonytalan, hogy tényleg ezzel a teljes elutasítással fog­nak-e ellenségeink a mi kezdeményezésünkre felelni. Ha ezzel felelnek, ha válaszuk tény­leg változatlan íentartása lesz azoknak a tendenciózus beállításoknak, azoknak a tá­volabbi és a közelmúlt összes eseményeit hamis világításba helyező ferdítéseknek, ak­kor én erre csak azt mondhatom: ez sem váratlanul, sem készületemül nem talál ben­nünket. (Élqnk tetszés és helyeslés.) Az ut egészen világos, egyenes és tiszta előttünk. Mi kézen állottunk a békére a háborút meg­előző liosszu évtizedek alatt is, hiszen min­dig és mindig a béke mlüvén munkáltunk. Minket belekényszeritett a háborúba ellen­ségeinknek a mi életünkre törő indulata. Ml készen állunk a békére bármely pillanatban ma is. De folytatjuk a harcot, s ha Isten Hetvenhatezer korona jövedelem a városi halászatból. {Saját tudósítónktól.) A tanács egy év előtt tudvalevőleg Scultéty Sándor városi fő­számvevő előerjesztésére elhatározta a Fehér­tónak házi kezelésben leendő kihalászását. Az eredmény már az első hónapban fényesen igazolta Scultétyt: a halászat mintegy 6000 koronát jövedelmezett, anélkül, hogy egy fil­lér tőkebefektetést kivánt volna. Azóta meg­szakítás nélkül folyik a városi halászat a Fe­hértóban, sőt kiterjesztették azt a többi balbő városi vízre is. És amig egyrészt Szeged kö­zönsége az egész országban legolcsóbban jut­hat halhoz, másrészt magas összeggel gyara­pította a halászat a város jövedelmeit is. Kedden a tanács elé terjesztette a főszám­vevő jelentését a városi halászatról, amely végső eredményképpen 76.785 korona 47 fil­lért jövedelmezett a városnak egy év alatt, tehát 74.000 kormával többet, mint az előző 1915-ik évben. Nem lehet megtagadni a leg­teljesebb elismerést ettől az eredménytől, amely egyszer és mindenkorra bebizonyítot­ta, hogy hozzáértés, szorgalom és becsületes­ség mellett a város kezelésében is virágzóvá változik minden- vállalkozás. A főszámvevő jelentése a következő: A tanács határozatával megbízattam, a. városi házikezelósü halászatnak vezetésével. A halászat eredményét 1016. óv végéivel lezár­tam és azt a következőkben mutatom be a te-., kintetes Tanácsnak, kérve, liogy jelentésemet a törvényhatósági bizottságnak is tudomás­vétel végett bemutatni kegyeskedjék. A város házikezelósü halászatát részes halászokkal fogunatositjuk, ugy, hogy a ré­szes bal ászok sajátjukból tartoznak az összes halászati szerszámokat és munkaerőt beállí­tani, ezzel szemben a kifogott halak eladási árának bruttó 50 százalékát kapják, amely­ből minden kilogramm után költségtérítés óimén 10 fillért keresetükből visszatartunk. M'ikor a Fehértó házi kezelésű részes halá­szata megkezdődött, a város tekintetes Taná­csa ez alapon kötött szerződést két balász­mesterrel. A szerződés hatálya 1916. szeptem­ber végével lejárt, ettől az időtől kezdve ki­halászásra a szabadkezet magunknak fenntar­tottuk és 1916. október 1-től kezdve, bár ugyanazon feltételek mellett, minden lekö­töttség nélkül folytatjuk. , A halászatnak nagyobb erőível leendő le­folytatása, sőt a mai keretekben való keresz­tülvitele is igen nagy nehézségekbe ütközik, különösen azért, mert arra való alkalmas egyéneket alig lehet kapni, másrészt azért, mert a halászati szerszámok beállítása a ré­szes halászoktól tetemes anyagi áldozatot kö­rtei. I , . j Ü : A fehértói házi kezelésű halászatnak 1915. szeptember hóban történt létre jötte óta házilag halásztatjuk még a Holt-Tisza med­rét, a Holt-lMaros medrét, a Maty-csatornát és legjujabban a cédulaiház körüli vázeket. A fehértói házi kezelésű halászat 1915. szeptember 21-én vette kezdetét és az 1915— 1916-ilk.i időszak leszámításával szakadatlanul folyók. A Maty-csatornát és Holt-Maros med­rét 1916 július ós augusztus hóban, a Holt­Tisza medrét megszakításokkal 1916. julins 1-től az év végéig, végül a eédulaház melletti vizeket 1916. december második felében ha­lászhattam. i i I Amidőn ezek után a halászat eredményét ismertetem, egyidejűleg jelzem, hogy a Holt­Tisza mederben gyakorolt halászati jövede­lemből Szeged várost mint mederbirtokost 69.42 százalók illeti meg, igy a holt-tiszai ha­lászat eredménye ezen az alapon nyert beál­lítást. Az 1916. évben 99.382 kilogramm halat szállítottunk be a városi ha lel árusító csar­noki; a, ahol a halakat a békeidőbeli háláitok­nál is lényegesen olcsóbb áron árusítottuk. M,a a halárak a következőleg vannak meg­állapitva. Süllő 1 kg-on felüli nagyságú ki­logrammja 4, süllő 1 kg-on, aluli nagyságú 3. harcsa 3.50, csuka 2 kg-on felüli nagyságú kilogrammja 3, csuka 2 kg-on aluli nagyságú 2, ponty 2, nagyobb sütni való 1.40 és kárász, keszeg 0.80 korona. 1 • Jelentem, hogy a halászati bevételek a legszigorúbb számvevői ellenőrzés alatt álla­nak. Három kiárusító asszonyunk, három pénzkezelőnk müködiik állandó számtiszti el­lenőrzés mellett, akik fölött a felügyeletet én gyakorlom. A hal elárusitás előtt mérve kerül a csarnokba, elárusitás után az elszámolás nyctmban megtörténik s a befolyt pénzt azon­nal letétbe helyezzük a tanácsi letétpénztár­ba. Egyébként ezek az eljárási módozatok mindenben fedik a tekintetes Tanácsnak er­re vonatkozólag kiadott korábbi utasitásait. A halászaiból a város javára esedékessé vált és letétben kezelt 96051 korona 97 fillér­ből a következő elszámolásokat ós kiadásokat foganatositottunk: irodai költségek 246.34. elmérő, pénzkezelő és a fehértói ellenőrző sze­mélyzeti járulékok 6316.75, a városi köztiszta­sági alapnak a lial befuivarozásáért fizetett fuvardíj 4430.88, a XIII. sz. vámhivatalnak a. behozott hal után fizetett városi fogyasz­tási illeték 8979.18, két halszállitó .kocsi, ponyva, takaró ós egyéb beruházás 2980.83, városi közélelmezési alap gyarapítására át­adott összeg 9545.83, házipénztárnak a Fe­hértó halászatáért megígért bérösszegben 6200.00, házipénztárnak a Holt-Tisza meder jövedelméből 16.565.51, a Fehértó behalasi­táeára vásárolt nemes pontyokért 4531.34 és egyéb kiadások 760.36 korona. 60.558.32 ko­rona tanácsi letétben kezeltetik ezidő szerint még rendelkezésre áll 35.495.15 korona, vagy­is, ha az ezidiőszerint is tanácsi letétben ke­zelt 35.495.15 koronárt, a vámra belfizetett 8979.18, a közélelmezési alapnak átadott 954568, a házipénztárnak átadott 6200.— és a házipénztárnak átadott 16:565.51 koronát számításba vesszük, mint amely összegek részben ezidőszerint is rendelkezésre állanak, részben már korában a városi pénztár javára •elszámoltattak, ugy végeredményben 76.785 korona 47 fillér a házi kezelésű halászat tisz­ta jövedelme, amely az előző évek eredmé­nyéhez riszcfnyilva legalább is 74.000 korona többlet jövedelmet jelent, miután ez ideig a Holt-Tisza medre évenkint minegy 2000 ko­ronát, a Matyér 150 koronát, a Fehértó 100 koronát és a Holt-Maros meder 300 koronát jövedelmezett. A jelentést, mint az újszerű városi gaz­dálkodás egyik értékes dokumentumát közöl­tük. Az első megdönthetlen bizonyíték azon­kívül ez arra, hogy a városi üzem is lehet busás hasznot liajtó. |-izzótestek és üveghengerek In ver! és Auerégőkre legjobb minő­ségben FONYO SOMA, világí­tási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165

Next

/
Thumbnails
Contents