Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-05 / 3. szám

r á DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. január 5. 1 Az antanttal lehet beszélni... Mielőtt a tavaszi nap szelíd sugarujjaivaL;kiibontogatja a fák rügyeit és a virágok bimfbait, rendesen megjelenik a tavasz várva várt hírnöke: a fecske. De a fecske nem azért jön, hogy tavasz legyen, hanem azért jön, mert tavasz lesz. Ép igy meg lehetünk győződve róla, hogy mikor annyi kövérre hizlalt békekacsa után végre megjelent a béke'galambja a láthatáron, okvetlenül meglesz a béke is. Meglesz, mert meg ke'l lennie;. Hasztalan minden cári mennydörgés, minden llyodgeorgi injekció és briandi rabulisztika, a béke bekopogtatott az, ajtón s ha nem tárják ki ezt az ajtót önként, a béke kiveti a nyilai nem akaró ajtó szárnyait a sarkaiból és ajtóstul bezuhan. Külső és belső események egyaránt .megérlelték a béke kérdését, rneíy többé nem vehető le a napirendről. A külső események alatt a harctéri események értendők, a belső események pedig az európai népek szivében zajlottak le. Maguk az antant-államférfiak az alig leperdült év nyarán azt hirdették, hogy ők elérték erőkifejtésük maximumát és azért szilárd hittel azt hangoztatták, hogy az 1916. év okvetlenül eldönti a győzelmet. Hogy akkor, amikor a központi hatalmak békeajánlatára megfogalmazták a válaszukat, a harctéri helyzet nem nekik kedvezett, lianern nekünk, csak annak a bizonyítéka, hogy most már, amikor tul vannak erőkifejtésük n aximumán, a harctéri eseményei a mi békeakaratunk mellett húznak a mérlegben. A további küzdelem tehát céltalan. Az antant-.Viamférfiak ezt ma még nem merik bevallani azoknak az apáknak és anyáknak, kiknek a fiait, azoknak a feleségeknek, akiknek a férjeit száz meg százezerszámra küldték a vágóhidra. Ámde amit az ellenséges államférfiak nem mernek beismerni, azt azok az apák, anyák és feleségek maguk is ki fogják olvasni a békeaján latunkból. Eddig csak azt hallották, hogy a németek és szövetségeseik (hatalmi falánkságukíban fe! akarják falni a világot és most íme kitűnik, hogy nekünk eszünk ágában sincs — amint soha nem is volt — idegen országokat meghódítani és nemzeteket rabigába hajtani, hanem, hogy győztese'kül is, a népek jogait tiszteletben óhajtjuk tartani. Hiába elutasító tehát az antant válasza ma, holnap már az ellenséges országok népei is a mi béketörekvéseink mellé fognak szegődni. S amint nem tudtak az antant hadvezérei megbirkózni velünk a harctereken, azonképpen nem fognak tudni megküzdeni az antant államfériíiai a saját népeik békevágyával. Az idő megérlelte a béke kérdését, a békének tehát meg kell lennie. Az első lépést megtettük mi akkor, a mikor elküldöttük ellenségeinknek békeajánlaínnkat, a második lépést pedig megtette az antant a mi békeajánfatunkra küldött jegyzékében. Kissé különösnek hangozihatik ez akkor, amikor a sajtó egyhangúlag azt hirdeti, hogy az antant válasza elutasító. Igen, elutasító. De csak formailag. Mert még nem mer leülni velünk a béke zöldasztalához, ahová meghittuk. Még próbál ijeszteni, hogy annál többet lealkudhasson. Az antant-lapok híradása szerint a 'Wikonnak küldendő jegyzék már egészen más hangnemben lesz tartva. Máris szelídebb húrokat pengetnek. Amit tőlünk követelnek: a helyreállításra és biztosítékokra vonatkozó rész nagyjából elfogadható, mert megfelel a mi hadi céljainknak is. A megtorlásra és kártérítésre vonatkozó követelmény pedig csak óvatos elővigyázat, amit azért követelnek, hogy mi ne követeljük. Minden jel arra vall, hogy a Wilsonhoz intézendő jegyzék tenorja az lesz, Ihogy az antanttal lőhet beszélni,.. Az antant közölni fogja feltételeit. AMSTERDAM, január 4. (Reuter-jelentés.) A szövetségeseik válaszát Wilsonhoz csak néhány nappal azután, hogy az okirat megérkezett az elnökhöz, fogják nyilvánosságra hozni. Ez időszerűit még néhány lényegtelen módosítás történik a szövegen. Mig a Németországnak szóló válasz még egyszer felsorolta azokat a feltételeket, a melyeik nem fogadhatók el, várható, hogy a Wilsonhoz intézett jegyzék messzebb megy és pontos formulázása azoknak az egyedül lehetséges feltételeknek, amelyek j mellett a szövetségesek hajlandók tárgyalásokba bocsájtkozni. Zürich, január 4. A Wilsonhoz intézett antant-jegyzék a béke valamennyi feltételeit tartalmazza; többek között Belgium, Szerbia és Montenegro visszaállítását. Az utóbbiakat Szerbia nyomatékos kívánságára vették bele, mert a szerb kormány megneheztelt, hogy az előbbi jegyzékben szó se volt Szerbiáról. Szófia, január 4. A Kambana jól értesült forrásból közli, hogy az orosz kormány az antant-államok egymásközti, mielőbbi békekonferenciájának egybehivását szorgalmazza. Washington, január 4. A szenátusban többen indítványozták, hogy Wilson elnök békeakcióiának helyeslését mondja ki a szenátus. Lodge szenátor ellene szavazott. Azt fejtegette, hogy az állásfoglalásból azt következtetnék, hogy az Unió nem pártatlan. A szenátus el is halasztotta azután a vitát. Az antant Wilson számára sem formulázza békeföltételeit. Bécs, január 4. A Neue Frei Presse mai száma a következőket jelenti: Semleges körökben azt hiszik, hogy az antantnak Wilson elnökhöz) intézendő válaszjegyzéke, már a mi a praktikus magvát illeti, körülbelül ugyanugy fog hangzani, mint az untatnak a központi hatalmákhoz intézett válasza. Magától1 értetődik, hogy a Wilsonhoz intézendő válasz hangja egészen más lesz és az egész válasz sokkal részletesebb és ennek megfelelően nagyobb terjedelmű lesz. Viszont azonban nem hiszik, hogy az antant a Wilsonhoz intézendő válaszjegyzékben békeféltételeket fog formulázni. Az orosz külügyminiszter Wilson jeggzékéről. Stockholm, január 4. Po'klovszky orosz külügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a külpolitikai helyzeten Wilson jegyzéke semmit se változtat. A német javaslatnak elfogadása egyértelmű volna vereségünk beismerésével. — Mi, — mondotta — nem vagyunk legyőzve és a .végső győzelem a mienk lesz. Stürmer különbébét akar Genf, január 4. A párisi liapok ujabb részleteket közölnek arról a dumaülésről, a mely Stürmer volt orosz miniszterelnök bukása után lefolyt. Ezen az ülésem Miljukov nyilvánosan megvádolta Stürmert azzal, | hogy kereste a módot a Németországgal való különbékekötésre. Stürmer föügynökei — mondotta Miljukov — Manasevics Ma-" nojlov párisi orosz titkosrendőr, Androikov herceg és Pitirin metropolita voltak. Stürmer a szélső jobbpárt politikáját követte, a mikor kereste a közeledést Németországhoz. Julius havában ez a párt memorandumot küldött a főhadiszállásra, melyben a háború befejezését követelte. Stürmer a fentebb emiitetteken kívül még összeköttetésben állott egy osztrá kherceggel és egy német báróval, mé gpedig Vaszilcsikov aszszony révén, aki Firenzében, Montreuxben, legutóbb pedig Párisban élt, ahol németbarát érzelmeinek hangoztatásával gyakran rendezek botrányokat. Ez a hölgy irányította Stürmer karrierjét. Ezt az ügyet — fejezte be beszédét Miljukov — alaposan meg kefi vizsgálnunk és a bíróság segítségével kell megszereznünk a bizonyítékokat Stürmer árulása dolgában. Miljukov beszéde alatt Stürmer tüntetően távozott az ülésteremből. Az antant nagy tenqeri offenzívára készül. GENF, január 4. A Petit Journal jelenti: A négyesszövetség állandó tengerészeti tanácsának felállítására vonatkozó előkészítő munkálatok Londonban befejeződtek. Ez előjele a szövetségesek nagy döntő offenzivájának a tengeren, amely rövidesen várható. Esfi német hivatalos jelentés. BERLIN. A Wolfif-ügynökség jelenti január 4-ikén este: Keleten és nyugaton nincs különös harci tevékenység. Romániában a Szereth mentén a harcok megélénkültek. Részletek Rasputin meggyilkolásáról. Rotterdam, január 4. A Daily Telegraph jelentése szerint az orosz arisztokraták sorsot húztak, hogy melyikük ölje meg Rasputint. Vasárnap a Néva ihidján egy autó állott meg, amelyen egy vér^s ládát vittek. A Néva jegén léket vágtak és abba helyezték a csomagot. A rendőrség a csomagban megtalálta Rasputin holttestét. Az oroszok és románok általános visszavonulása Lugano, január 4. A Stampa párisi tudósítója jelenti: A Romániából érkezett hírek szerint az oroszok és a románok a szárnyakon 48 óra óta általános visszavonulásban vannak. Foksanit és Brailát már egészen közelről fenyegeti az ellenség. Foksanit nyugatról és északról már megkerülték és az .ellenség előnyomülását megkönnyíti a románok túlságos gyors visszavonulása á jobb szárnyon a Putna folyónál. Most _már nemcsak Foksain és Braila feladásával számolnak, hanem azzal is, hogy a Szeret-vonal. feladásával vissza kell vonulni a Pruth mögé, ahonnan azután az oroszok többé nem/is gondolhatnak offenzívára.