Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-05 / 3. szám

r á DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1917. január 5. 1 Az antanttal lehet beszélni... Mielőtt a tavaszi nap szelíd sugarujjai­vaL;kiibontogatja a fák rügyeit és a virágok bimfbait, rendesen megjelenik a tavasz várva várt hírnöke: a fecske. De a fecske nem azért jön, hogy tavasz legyen, hanem azért jön, mert tavasz lesz. Ép igy meg lehetünk győződve róla, hogy mikor annyi kövérre hizlalt békekacsa után végre megjelent a béke'galambja a láthatáron, okvetlenül meg­lesz a béke is. Meglesz, mert meg ke'l len­nie;. Hasztalan minden cári mennydörgés, minden llyodgeorgi injekció és briandi rabu­lisztika, a béke bekopogtatott az, ajtón s ha nem tárják ki ezt az ajtót önként, a béke kiveti a nyilai nem akaró ajtó szárnyait a sarkaiból és ajtóstul bezuhan. Külső és belső események egyaránt .megérlelték a béke kérdését, rneíy többé nem vehető le a napi­rendről. A külső események alatt a harctéri események értendők, a belső események pe­dig az európai népek szivében zajlottak le. Maguk az antant-államférfiak az alig le­perdült év nyarán azt hirdették, hogy ők elérték erőkifejtésük maximumát és azért szilárd hittel azt hangoztatták, hogy az 1916. év okvetlenül eldönti a győzelmet. Hogy akkor, amikor a központi hatalmak békeajánlatára megfogalmazták a válaszu­kat, a harctéri helyzet nem nekik kedvezett, lianern nekünk, csak annak a bizonyítéka, hogy most már, amikor tul vannak erőkifej­tésük n aximumán, a harctéri eseményei a mi békeakaratunk mellett húznak a mérleg­ben. A további küzdelem tehát céltalan. Az antant-.Viamférfiak ezt ma még nem merik bevallani azoknak az apáknak és anyáknak, kiknek a fiait, azoknak a feleségeknek, akik­nek a férjeit száz meg százezerszámra küld­ték a vágóhidra. Ámde amit az ellenséges államférfiak nem mernek beismerni, azt azok az apák, anyák és feleségek maguk is ki fogják olvasni a békeaján latunkból. Eddig csak azt hallották, hogy a németek és szö­vetségeseik (hatalmi falánkságukíban fe! akarják falni a világot és most íme kitűnik, hogy nekünk eszünk ágában sincs — amint soha nem is volt — idegen országokat meg­hódítani és nemzeteket rabigába hajtani, ha­nem, hogy győztese'kül is, a népek jogait tiszteletben óhajtjuk tartani. Hiába elutasító tehát az antant válasza ma, holnap már az ellenséges országok népei is a mi béketörek­véseink mellé fognak szegődni. S amint nem tudtak az antant hadvezérei megbirkózni velünk a harctereken, azonképpen nem fog­nak tudni megküzdeni az antant államfériíiai a saját népeik békevágyával. Az idő meg­érlelte a béke kérdését, a békének tehát meg kell lennie. Az első lépést megtettük mi akkor, a mikor elküldöttük ellenségeinknek békeaján­laínnkat, a második lépést pedig megtette az antant a mi békeajánfatunkra küldött jegyzékében. Kissé különösnek hangozihatik ez akkor, amikor a sajtó egyhangúlag azt hirdeti, hogy az antant válasza elutasító. Igen, elutasító. De csak formailag. Mert még nem mer leülni velünk a béke zöld­asztalához, ahová meghittuk. Még próbál ijeszteni, hogy annál többet lealkudhasson. Az antant-lapok híradása szerint a 'Wikon­nak küldendő jegyzék már egészen más hangnemben lesz tartva. Máris szelídebb húrokat pengetnek. Amit tőlünk követelnek: a helyreállításra és biztosítékokra vonatkozó rész nagyjából elfogadható, mert megfelel a mi hadi céljainknak is. A megtorlásra és kártérítésre vonatkozó követelmény pedig csak óvatos elővigyázat, amit azért követel­nek, hogy mi ne követeljük. Minden jel arra vall, hogy a Wilsonhoz intézendő jegyzék tenorja az lesz, Ihogy az antanttal lőhet beszélni,.. Az antant közölni fogja feltételeit. AMSTERDAM, január 4. (Reuter-jelen­tés.) A szövetségeseik válaszát Wilsonhoz csak néhány nappal azután, hogy az okirat megérkezett az elnökhöz, fogják nyilvá­nosságra hozni. Ez időszerűit még néhány lényegtelen módosítás történik a szövegen. Mig a Németországnak szóló válasz még egyszer felsorolta azokat a feltételeket, a melyeik nem fogadhatók el, várható, hogy a Wilsonhoz intézett jegyzék messzebb megy és pontos formulázása azoknak az egyedül lehetséges feltételeknek, amelyek j mellett a szövetségesek hajlandók tárgya­lásokba bocsájtkozni. Zürich, január 4. A Wilsonhoz intézett antant-jegyzék a béke valamennyi feltételeit tartalmazza; többek között Belgium, Szer­bia és Montenegro visszaállítását. Az utób­biakat Szerbia nyomatékos kívánságára vet­ték bele, mert a szerb kormány megnehez­telt, hogy az előbbi jegyzékben szó se volt Szerbiáról. Szófia, január 4. A Kambana jól értesült forrásból közli, hogy az orosz kormány az antant-államok egymásközti, mielőbbi béke­konferenciájának egybehivását szorgalmaz­za. Washington, január 4. A szenátusban többen indítványozták, hogy Wilson elnök békeakcióiának helyeslését mondja ki a sze­nátus. Lodge szenátor ellene szavazott. Azt fejtegette, hogy az állásfoglalásból azt kö­vetkeztetnék, hogy az Unió nem pártatlan. A szenátus el is halasztotta azután a vitát. Az antant Wilson számára sem formulázza békeföltételeit. Bécs, január 4. A Neue Frei Presse mai száma a következőket jelenti: Semleges kö­rökben azt hiszik, hogy az antantnak Wilson elnökhöz) intézendő válaszjegyzéke, már a mi a praktikus magvát illeti, körülbelül ugyanugy fog hangzani, mint az untatnak a központi hatalmákhoz intézett válasza. Magától1 értetődik, hogy a Wilsonhoz inté­zendő válasz hangja egészen más lesz és az egész válasz sokkal részletesebb és ennek megfelelően nagyobb terjedelmű lesz. Vi­szont azonban nem hiszik, hogy az antant a Wilsonhoz intézendő válaszjegyzékben békeféltételeket fog formulázni. Az orosz külügyminiszter Wilson jeggzékéről. Stockholm, január 4. Po'klovszky orosz külügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a külpolitikai helyzeten Wilson jegy­zéke semmit se változtat. A német javaslat­nak elfogadása egyértelmű volna vereségünk beismerésével. — Mi, — mondotta — nem vagyunk legyőzve és a .végső győzelem a mienk lesz. Stürmer különbébét akar Genf, január 4. A párisi liapok ujabb részleteket közölnek arról a dumaülésről, a mely Stürmer volt orosz miniszterelnök bu­kása után lefolyt. Ezen az ülésem Miljukov nyilvánosan megvádolta Stürmert azzal, | hogy kereste a módot a Németországgal való különbékekötésre. Stürmer föügynökei — mondotta Miljukov — Manasevics Ma-" nojlov párisi orosz titkosrendőr, Androikov herceg és Pitirin metropolita voltak. Stür­mer a szélső jobbpárt politikáját követte, a mikor kereste a közeledést Németországhoz. Julius havában ez a párt memorandu­mot küldött a főhadiszállásra, melyben a háború befejezését követelte. Stürmer a fentebb emiitetteken kívül még összekötte­tésben állott egy osztrá kherceggel és egy német báróval, mé gpedig Vaszilcsikov asz­szony révén, aki Firenzében, Montreuxben, legutóbb pedig Párisban élt, ahol németbarát érzelmeinek hangoztatásával gyakran ren­dezek botrányokat. Ez a hölgy irányította Stürmer karrierjét. Ezt az ügyet — fejezte be beszédét Miljukov — alaposan meg kefi vizsgálnunk és a bíróság segítségével kell megszereznünk a bizonyítékokat Stürmer árulása dolgában. Miljukov beszéde alatt Stürmer tüntetően távozott az ülésteremből. Az antant nagy tenqeri offenzívára készül. GENF, január 4. A Petit Journal jelenti: A négyesszövetség állandó tengerészeti ta­nácsának felállítására vonatkozó előkészítő munkálatok Londonban befejeződtek. Ez elő­jele a szövetségesek nagy döntő offenzivá­jának a tengeren, amely rövidesen várható. Esfi német hivatalos jelentés. BERLIN. A Wolfif-ügynökség jelenti ja­nuár 4-ikén este: Keleten és nyugaton nincs különös harci tevékenység. Romániában a Szereth mentén a harcok megélénkültek. Részletek Rasputin meg­gyilkolásáról. Rotterdam, január 4. A Daily Telegraph jelentése szerint az orosz arisztokraták sorsot húztak, hogy melyikük ölje meg Ras­putint. Vasárnap a Néva ihidján egy autó állott meg, amelyen egy vér^s ládát vittek. A Néva jegén léket vágtak és abba helyez­ték a csomagot. A rendőrség a csomagban megtalálta Rasputin holttestét. Az oroszok és románok általános visszavonulása Lugano, január 4. A Stampa párisi tu­dósítója jelenti: A Romániából érkezett hí­rek szerint az oroszok és a románok a szár­nyakon 48 óra óta általános visszavonulás­ban vannak. Foksanit és Brailát már egé­szen közelről fenyegeti az ellenség. Foksanit nyugatról és északról már megkerülték és az .ellenség előnyomülását megkönnyíti a románok túlságos gyors visszavonulása á jobb szárnyon a Putna folyónál. Most _már nemcsak Foksain és Braila feladásával szá­molnak, hanem azzal is, hogy a Szeret-vonal. feladásával vissza kell vonulni a Pruth mö­gé, ahonnan azután az oroszok többé nem/is gondolhatnak offenzívára.

Next

/
Thumbnails
Contents