Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-26 / 20. szám

D&LMAG Y AÍRORSZÁG a képviselőházban. U^fftájM- 26­Viharos jelenetek (Budapestről telefonálja tudósitónk.) A képviselőház csütörtöki ülésén régen látott viharos jeleneik játsódtak le. Az ülés meg­nyitása után Szterényi József, Nagy Ferenc, Madarassy Beck Gyula, tíarta Ödön és Si­mányi Semadam Sándor napirend előtti fel­szólalásokban öszeférhetetlenségi bejelentést tettek önmaguk ellen, amelyeket az elnök az összeférbetetenségi állandó bizottság elé utalt. Az összeférhetetlenségi bejeentések a Ház szerdai ülésén felolvasott kijárási ügyek kel kapcsolatosak. A viiharok a kivételes ha­talom igénybevételéről szóló törvényjavasat tárgyalásánál, Vázsonyi Vilmos beszéde nyo­mán törtek ki és az ülés be' vesztéséig ugy­szlván minden öt percben megismétlődtek. Az elelnzéki szónokok ugyanis nemi tudták elkerülni a gyanúsításokat, amire heves köz­beszólások, majd általános felfordulások kö­vetketzek. Délután 4 órakor rfoltyatták az ülést, mikor is Fráter Lóránt, Szterényi Jó­zsef, Bródy Ernő és Csermák Ernő szóltak a javaslahoz. A délutáni tárgyalás már teljesen rendben és minden viíhar nélkül folyt le. Szász Károly elnök 11 órakor nyitotta meg a képviselőház ülését. Bejelentette, hogy Szterényi József és Nagy Ferenc képviselők­nek engedóiyt adott a napirend előtti felszó­lalásra. (Még mindig az összeférhetetlenség.) Szterényi József azzal kezdi felszólalását, hogy a tegnapi ülésen, a mikor a miniszter­elnök a hadseregszállitásoknál közbenjárt képviselők jegyzékét felolvasta, megemlítette, hogy e-t a jegyzéket ő felsége személye körüli miniszter állította össze. A jegyzékben szerepel az ő neve is. Tiltakozik, hogy nevét ily módon összefüggésbe hozzák a hadsereg­száliitásokkal és megbélyegzés tárgyává te­gyék. Visszautasítja azt az állítást, mintha ő bármikor, bárkivel, bárhol hadseregszállitási ügyben közbenjárt volna, vagy bárkit is had­seregszállitási célra ajánlott volna. Már a tegnapi ülésen bejelentette önmaga ellen az összeférhetetlenséget, de az elnök a bejelen­tést formai okokból elutasította. Ma a törvény alakiságának megtartásával megismétli az összeférhetetlenségi bejelentést. Tegnap meg­döbbenésében nem jutott eszébe a konkrét eset. Ma bejelenti és elvárja a minisztertől, hogy képviselőtársa megtámadott reputációja érdekében a maga részéről is megtesz min­dent a dolog tisztázására. Elmondja, hogy a mikor a háború kitört, a Magyar Ruggyanta­gyár igazgatója, a kinek egyéni megbízható­sága minden kétségen felül áll, azzal a pa­nasszal fordult hozzá, hogy a magyar ipart mellőzik a hadseregszállitásoknál és hogy kizáróan osztrák gyártmányokat vesz igénybe a hadsereg. Akkor a kereskedelmi miniszter ur át is irt ebben a dologban a hadügymi­niszterhez. Se ajánlat a szállításra nem volt, sem konkrét szállításról nem volt szó, sőt ez a gyár utólag sem tett a hadügyminisztérium­nak ajánlatot, mert hiszen közben rekvirálták a gumigyár készleteit, ő Tamássy altábor­nagynak régi barátja ós magánlevélben aján­lotta ezt az urat, mint egy nagy magyar gyár képviselőjét, de Tamássynak semmi köze sem volt hadseregszállitási ügyekhez. Erről á cég­ről volt sző, de nem is cégről, hanem ipar ágról, a magyar iparnak a hadseregszállitá­sokban való részesedéséről és ezt a kereske­delemügyi miniszter is több izben sürgette. Mikor ezt megtámadott reputációja érdekében bejelenti, hogy mégis alkalmat adjon az eset legszéiesebbköru és legszélesebb alapon való megvizsgálására, még pedig azonnal, nem ugy, mint a hogy a többi összeféihetetlenségi ügyeket eddig kozeltók, megteszi maga ellen az összeférhetetlenségi bejelentést. Az elnök a házszabályok értelmében a bejelentést az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz át teszi. Gróf Tisza István miniszterelnök csupán tegnapi beszédére akar utalni, azt mondotta, hogy a jegyzékben benne vannak mindazok, a kik valamely hadseregszállitás révén egy szót is szóltak és benne vannak azok is, a kik eljárásának aliruisztikus tendenciája két­ségen kivül áll. Igy benne van Pékár Gyula és Giindtsch György, a kik a legaltruisztiku­sabb motívumokból jártak el. Hegedűs Ló­ránt a ki épp ugy, mint Szterényi, egy tekin­télyes céget ajánlott, mint a GyOSz. elnöke, mint hogy ez hivatása és kötelessége is. Szterényi érzékenykedése tehát egészen fe­lesleges. Nagy Ferenc: Ugy értesülök, hogy el­lenem, mint a Telepítő és Parcellázó Bank elnöke ellen összeférhetetlenségi bejelentés készül. Nem akarok ennek ölébe vágni, sőt jónak tartom, hogy ha ez a dolog kontradik­tórius formában teljesen tisztázódik. Miután azonban a Telepítő Parcellázó Bank még a háború előtt alakitott egyik vállalatnál érde­kelve van és ez a vállalat szállítási viszony­ban van a hadsereggel és tagja a vágómar­haközpontnak, az a feltevés áll elő, hogy közvetett formában mégis inkompatibilitás ált fenn. Éppen ez az a pont, a melyet tisz­tázni akar es ezert, megteszi önmaga ellen az összeférhetetlenségi bejeieatést. Fel van jogositva arra is ..hogy társai, Madarassy Beck Gyula, Bartha Ödön és Simonyi-Semadam Sándor neveben is bejelentse az összeférhu­tetienseget, de mintüogy a házszabályok nem engedik meg a kollektív bejelentést csak önmaga eiien teszi meg. Na-jy súlyt heiyez arra, hogy nemcsak formai, hanem erkölcsi szempontból is tisztáztassók az ő dolga. Az elnök a bejelentést tudomásul ve­szi es az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasitja. Madarassy Beck Gyula : Ugyanazok okok alapján, a melyeket Nagy Ferenc saját eseteben önmaga ellen felhozott, kéri ő is önmaga ellen az összeférhetetlenségi beje Jentós tudomásulvételét. Bartha Ödön: A Magyar Telepítő és Parcellázó Banknak megaiapitása óta Ő is igazgatósági tagja. Azoknak az okoknak aiapjan, a melyek minden képviselőt arra inünatnak, hogy a mikor nevük szóbakerül, tisztázzák dolgukat, bejelenti önmaga ellen az összetórhetetlenséget. Izgalmas jelenetek. Ezután megkezdődött a kivételes hata­lom igénybevételéről szóló törvényjavaslat tárgyalása, amelyet Hammersberg László előadó ismertetett. Elfogadásra ajánlja a ja­vaslatot. Vázsonyi Vilmos áll föl először szólásra. Bírálja a Kúria ítéleteit. — Minden ügyvéd meg van győződve a Kúria egyoldalúságáról — mondja. Balogh Jenő igazságügyminiszter köz­beszól: — Majd megfelelek erre. Barfos János: — A Kúria elfogult volt a petíciók megbirálásánál. Sümegi Vilmos: A legpiszkosabb meg­vesztegetéseket beigazolták, mégsem semmi­sítették meg a mandátumokat. Idősb Erdélyi Sándor közbeszól, erre Rakovszky felé kiáltja: — Hallgasson, maga védi a panamistákat! Erdélyi: Nem védem a panamistákat. Disznóság ilyet mondani! Erre a megjegyzésre óriási vihar támad. A képviselők felugrálnak helyeikről. Béla Henrik a jobb oldalról valamit átkiált az el­lenzék felé, mire Beck Lajos visszakiált: — Maga is mer kiabálni? 3 Ujabb nagy kavarodás támad. Az ellen­zék oldaláról hang hallatszik: — Áruló! Elárulta Andrssáyt és az el­veit. Rákovszky és Károlyi folyton közbeki­áltanak. Az elnök folytonosan csönget, de a nagy lármában elvész a csengő hangja. A zaj csak nehezen szűnik meg. Végre Vázsonyi folytathatja a beszédét. Kijelenti, hogy tisztá ra mint jogász beszélt, jogi kérdésről. Telje­sen távol állott tőle, hogy a Kúria tekinté­lyét megingassa, de a birálat joga megilleti. Rengeteg hiba és anomália volt és van a gyorsított eljárásiban. A /háború harmadik évében már semmi szükség sincs gyorsított eljárásra. Ellenben kívánatos lenne a gyor­sítás a közigazgatás koncepciójában. A 'ja­vaslatot nem fogadja el. Balogh Jenő igazságügyminiszter emel­kedik ezután szólásra. Megvédi a Kúriát Vá­zsonyi támadásával szemben. Vázsonyinak joga van a birói eljárásokról véleményt mon­dani, de amit a Kúriáról mondott, nem hagy­hatja szó nélkül. Azt az állitását, hogy a Kú­ria nem alkalmas a tárgyi igazság megálla­pítására, valamint, hogy akinek a Kúrián va­lamilyen ügye van, annak föl kell hagyni minden reménnyel, tagadásba veszi. A Kú­rián becsületben megőszült öreg férfiak dol­goznak lelkiismeretesen és minden tudásuk­kal. Képességeikkel diszt adnak pozíciójuk­nak. Az igazságügyminiszter itt egy pillanat­ra szünetet tartott a beszédben. Szász Ká­roly elnök azt hitte, hogy az igazságiigymi­niszter már befejezte beszédét és mást hi­vott föl szólásra. Balogh Jenő: Bocsánat, még beszélek. Ezután a kis incidens után kifejti az igazságügyminiszter, hogy a Kúria nem itél más alapon, csak az igazság alapján. Statisz­tikai adatokkal bizonyítja, hogy milyen óri­ási munkát végeztek a bíróságok a háború alatt. Az igazságos ítéletet nem gáncs, de tisztelet illeti. Balogh Jenő beszédének végeztével az elnök rendreutasítja Rakovszky Istvánt és Erdélyi Sándort az előbbi viharos jelenetnél használt sértő kifejezésekért. Megismétlődnek a viharok. Rakovszky kijelenti, hogy megjegyzése Erdélyinek egy lapban tett kijelentésére vo­natkozik, amely szerint az összeférhetetlen­ségi ügyek most másodrangú kérdések. Madarassy Beck Gyula: Nem igaz, nem igy van! t Rakovszky: Igenis igy van. A munkapártban nagy zaj tör ki erre a kijelentésre. A képviselők fölugrálnak, öklei­ket rázzák az ellenzék felé. Tisza végül is rendre inti a munkapártot és Rakovszky folytatja beszédét: — Kétszeresn kötelessége most a képvi­selőknek, — mondja, — hogy komolyan és tisztességesen viseljék magukat. Az elelnzék zajos helyesléssel fogadja Rakovszkynak ezt a kijelentését. Többen a munkapártiak felé kiabálnak: — Lóvásárlók! Marhavásárlók! Az elnök folytonosan rázza a csengőt és rendreutasítja a közbekiáltókat a gyanúsítá­sért, Rakovszkyt pedig figyelmezteti, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents