Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-25 / 19. szám

DfiliMAGtAEOBaZAG Szeged, 1917. január 23. Tíz vagy husz korona. Harmadik évét éljük a világháború nagy eseményeinek, amelyek nyomán anynyi vér fakadt és annyi könny omlott. Azok mellett a problémák mellett, amelyeket világrészek, nemzetek és fajok számára ez a szenvedelimes és elkeseredett mérkőzés felvetett, az erőviszonyok egyre szilárdabb elhelyezkedése és a háborús európai helyzet egyre teljesebb és véglegesebb kibontakozása uj és nemes munkára alkalmat adó feladatókat teremt azok számára, akik bármi körülményüknél fogva hivatottak a közjó érdekében dolgozni. Minek szavakkal megrajzolni az irányt, amely felé az események iránytűje mutat és újból részletezni e helyen a feladatokat, amelyek önként adódnak. A magyar nemzet minden áldozatot meghozott ebben a háborúban, amelyet nemzet meghozhatott. Még az országgyűlési képviselőknek is látniok kell a gyászruhák egyre sokasodó számát, nekik is tudniok kell, hogy a polgárságot a politikai élet porondjának minden színjátékánál összehasonlíthatatlanul jobban érdekli a hadi események sikere, a hadikölcsönök eredményessége és az élelmezési harc állása. Ez nem jelenti természetesen, hogy a polgárság azt kívánja, hogy a parlament kapui becsukódjanak. A polgárság ma jobban sóvárogja, mint valaha, hogy a nemzet tanácskozó terméből a színjátékok végleg kilakoltassanak és helyükre állandó lakóul költözzék be a komoly munka. A koronázási ajándék felajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a képviselőházi szónok a miatt méltatlankodott, hogy a nemzet ajándéka nem husz, hanem tiz koronás aranyokból állott és hogy a szekrények, amelyekben az ajándékot átadták, túlságosan nagyok voltak és e miatt nem egészen teltek meg az aranyakkal. Urak, akik a csinos külsővel a legtöbbet törődnek, mágnások, akik az ilyen állítólagos hibákat bizonyára mindennél halálosabb bűnnek ítélik, mély elégtétellel láthatják a magyar népképviselő törvényhozói működésének ilyen irányban való kifejlődését. Ez kell a magyarnak! Miért nem 20 és miért 10 és ha 10, miért nem 20? Ki meri mondani, hogy a két és féléves háború tömérdek véráldozatunkba került, hogy voltak az északkeleti és délkeleti megyéinknek százezrével menekültjei, hogy elpusztultak falvaink és városaink, liogy koclkán volt a nemzet léte, hogy ezer feladat százezer munkája vár reánk, hogy van törvényhozó számára sürgősebb és dicsőbb szerep, mint nemes hévvel az iránt érdeklődni, ami iránt érdeklődni Laehne Hugó ur a világért el nem mulasztotta volna. Politikai tendenciák bennünket nem vezetnek. Olvasóink nagyon jól tudják, hogy a háború alatt távol tartottuk ezekről a hasábokról a politikát. Szerintünk ma is állni kellene: amig háború van, nincs párt, csak egységes magyar nemzet. Ellenségeinknél máskép is lehet, kár, hogy nálunk is máskép van. A pártellentétek egyre fokozódó kiélesitése nélkül is teljesíthetné az ellenzék kötelességét. Ezzel együtt járna, hogy nem kanyarodnék ugy el az időkhöz méltó komoly munkától, mint a jelen esetben is. A háború alatt nem egyszer megtörtént, hogy meleg rokonszenv kisérte az ellenzék komoly elemeinek 'parlamenti működését. Az ország minden elfogulatlan polgára csak örülhetett az ilyen jelenségnek, mert a parlament politikai reputációját látta magasabban. Ha a -Ua eh ne-féle felszólalások csak egy politikai pártnak ártanának, nem tennők szóvá. A parlament megingott tekintélyét sülyesztik azonban mind mélyebbre az ilyen esetek és teljesen megingatják az embereknek benne való hitét. Ezért kell velük foglalkozni most. a parlamenti harcok kiujulása küszöbén. Az a felszólalás, amelyik a koronázási ajándék tiz koronás aranyai között azért keresgél, mert husz koronások nincsenek ott, nagyon kedvét szegi a polgárságnak. A pártharcok élesre fent fegyvereit a Ház tanácskozó termében gyakorlott kezű, nemes lendületű, komoly buzgóságu, alapos tudásu embereknek kell ma összemérni. Ha szenvedély ömlik is el a csaták hevén, mindig 'kisugározzák belőlük a célok nagysága, amelyekért vívják. Katonáink a lövészárkokban két és fél éve harcolnak dicsőségesen a nemzet életéért. Annyit a képviselőháztól is elvárhat az ország, hogy meg ne csúfolja azt a történelmi hangulatot, amelyet ez a harc teremtett és azokat az áldozatokat, amelyekkel a háború ügyének adózott a polgárság. Az angolok Németország békeföltételeinek közlését kívánják. — Wilson bírja rá Németországát föltétele! közlésére. — Rotterdam, január 24. A Westminster Qazette hosszasan foglalkozik Wüson üzenetével. Elvárja Wilsontól, hogy Németországot rá fogja birni azoknak a feltételeknek közlésére, amelyek mellett a béke létrejöhet. Angol lapvélemények Wüson üzenetéről. Stockholm, január 24. A Daily Ghronicle irja Wilson beszédével foglalkozva: Wilson terve a javasolt liga tagjainak becsületére van alapítva. Az Unió azt követeli tőlünk, hogy mondjunk le védelmi eszközeinkről. Vájjon elég lenne-e az Unió védelme, ha Németország megtámadna minket? Anglia, ha flottájától megfosztaná magát, nagyon drágán fizetné meg ezt a képzeleti segítséget. Rotterdam, január 24. A Morningpost azt irja, hogy Wilson olyan közvetítést javasol, amelyet az amerikaiak a polgárháború és a spanyol-amerikai háború alatt visszautasítottak. Amikor Wilson tűrte, hogy Belgiumot megtámadják, elismerte, hogy egy nemzetnek joga van kötelezettségeit megszegni. Ez végzetes az ő javaslatának a sorsára. Stookhofm, január 24. A Times igy ir Wilson beszédéről: Ha Wilson javaslatát elfogadják, a központi hatalmak kötelezettségeiket ugy fogják kezelni, mint egy darab papirt, melyet bánmikor széttéphetnek; a javaslat elfogadásával egyszerűen az ellenség malmára hajtanók a vizet. Stockholm, január 24. A Daily News véleménye a következő: Wilson beszéde Európa reményeinek megvalósítását inkább előmozdítja, mint késlelteti, de meg (kell várni, vájjon — mint ahogy Wilson gondolta — igazán közelebb jutottunk-e a béke konferenciához és egy állandó liga alakításához, vagy sem? Semleges lapok az amerikai elnök békenyilatkozatáról. Rotterdam, január 24. A Nieuwe Rotterdam sche Courant a következőket irja Wilson üzenetéről: — Wilson üzenetét bizonyos mértékben válaszutak kell tekinteni arra a fogadtatásra, amelyben jegyzékét a hadviselő hatalmak rézesitették. Wilson alapelvében nyílegyenesen szembehelyezkedik az antant összes hivatalos nyilatkozataival, mert e nyilatkozatok kivétel nélkül abból az álláspontból indulnak ki, hogy nem lehetséges a béke az antant győzelme nélkül. Az elnök leijesert szembehelyezkedik az antcmt-tal ott is, ahol a 1hengerek szabadságáról beszél, valamint a béke fentartására vonatkozó jövő terveiről, mert az antant alapkövetelését, a, győzelmet mellőzi. Lengyelországra vonatkozólag Wilson véleménye ellenkezik Németország álláspontjával. Wilsonnak az a nyilatkozata, hogy az ellenségeskedések befejezése felé haladunk, reményteljes; ugy látszik, Wilson többet tud •annál, mint amit mi tudunk. ' A svéd kamara a békéről. iStockholm, január 24. A kamara tegnap esti ülésén Lindman, ,a jobbpánt vezére vázolta a háború folyamán fölmerült kérdések megoldásának nagy akadályait. A háború gyors befejezését aligha várhatjuk. Abból Hiszik ez, hogy a semleges országok az eddiginél is kíméletlenebb bánásmódnak vannak kitéve. Nekik maguknak kellene érdekeiket meg védőn iök és Svédország helyzetét a JÖvőro biztositaniok. A főcél az, hogy Svédországnak a háború után semmi tekintetben se legyen kedvezőtlenebb az állami helyzete, hanem éppen olyan erős maradjon, mint. a. háború előtt volt. Svédország jogait több esetben figyelmen kívül hagyták. Rendkívül nagy jelentősége van annak, bogy gazdasági életünket a szállítás biztosításával zavartalanul fen tartsuk. Ráró Adelsvaerd azt mondta, fődolog az, •hogy a háborúnak vége legyen, még pedig nemcsak ennek a háborúnak, hanem egy napot sem szakadna késlekedniök a semleges államoknak abban, hogy a tartós béke biztosítására alakítandó államrendszerhez csaSlakoz zanak, A mai körülmények között legfontosabb feladatunk, hogy a többi északi néppel összetartsunk. Ez az összetartás remélhetőleg dúsan fog gyümölcsözni az emberiség javára. Kézbesítették Wilson üzenetét a kormányoknak. Amsterdam, január 24. A Reuter-ügynökség közli, hogy Marshal, az amerikai Egyesült-Államok alelnöke a szenátushoz juttatta Wilson elnök üzenetét., amely fontos közléseket, tartalmaz a külügyi helyzetről. Az elnök kötelességének tartotta, ihogy a szenátussal megismertesse a külpolitikai helyzetről vallott, felfogását. Wasehingtonba megérkezett a hivatalos jelentés, hogy az Egyesült-Államok diplomáciai képviseletei már átnyújtották a kormányoknak Wilson üzenetét. Berlinbe megérkezett Wilson üzenete. Berlin, január 24. A B. Z. cm Mittag jelenti, hogy a berlini amerikai nagykövet tegnap nyújtotta át a német birodalmi külügyminisztériumban Wilson elnöknek az amerikai szenátushoz intézett üzen-otét.