Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-24 / 18. szám

2 Dt&LMÁG YAiBORSM G Szeged, 1917. január 24. Wilson üzenete. A békeért megindult Vértelen küzdelemnek legkiemelkedőbb és bizonyára leghatásosabb momentuma: Wilson üzenete a szenátushoz a békefeltételekről. Erőteljes szavakban száll sikra az Unió elnöke a béke érdekében, amely immáron iérdielke nemcsak a hadviselő feleknek, hanem Amerikának és az összes semlegeseknek is. Mert ha a háború tovább tart, attól lehet félni, hogy ez az európai tűzvész, a melynek a lángnyelvei átcsapdosnak Ázsiába és Afrikába is, lángba borítja még az egész .világot. Ettől akarja Wilson megóvni első sorban Amerikát. Kérdés, helyes-e a mód, amelyet választott és helytállók-e azoik az irány,eszmék, amelyeikkel meg akarja szabni azt a keretét, amelyen belül a háborút likvidálni kell. A mód ellen, amikor az Unió kongreszszusához fordul üzenet formájában, amely azokat az irányeszméket tartalmazza, amelyeiknek szem előtt tartásával — szerinte — a béke megköthető, nem lehet kifogásunk. Ellenben közelebbi vizsgálat és mérlegelés tárgyává kell tennünk a Wilson által felállított irányeszméket. Az egész üzenet tengelye, amelyen az alapgondolat nyugszik, az a kijelentés, hogy ezen háború eredménye neim lelhet sem győző, sem legyőzött. Elméletileg ez teljesen helyes álláspont, mert a megalázott legyőzöttek reváns-vágya állandóan veszélyeztetné a békét s Európa és a világ biztonságát, nyugodalmát. Az üzenet alapgondolata tehát egyik hadviselő csoportra nézve sem hátrányos. Mi ebbe annyival inkább belenyugodhatunk, mert gyakorlatilag mégis mi leszünk a győztesek, miután az ellenünk és megsemmisitésünkre szövetkezett antant-hatalmaknak háborús céljuk megvalósításáról ez alapon le kell mondaniok. Ne feledjük el ugyanis, hogy mi kimondottan védelmi háborút folytatunk. Küzdünk továbbá azért, amit Wilson jegyzéke oly hangsúlyozottan kiemel: a jogok egyenlőségéért és életszabadságunkért. A független, önálló Lengyelország kérdésében is Wilson teljesen a mi álláspontunkra helyezkedik, amikor nyomatékosan rámutat arra, hogy az általunk felszabadított Lengyelország önállóságában és függetlenséglében az államférfiak mindenütt egyetértenek. Amit ezzel kapcsolatban az összes inéipelk egyéni és szociális fejlődéséről és a vallás szabadságáról mond, mi más, mint a nemzetiségi kérdés olyatén megoldása, amint ez Magyarországon érvényesült. A mi nemzetiségeink nem alkothatnak államot az államban, de sem egyéni, sem társadalmi, sem vallási szabadságukat senkisem bántja. Küzdünk a tengerek szabadságáért és e háborús célunkkal Wilson is teljesen egyetért, amikor ezt a béke kondíció szinekvanonja gyanánt állítja fel. S nem lehet kifogásunk az ellen sem, amikor ugy a tengeri, mint a szárazföldi fegyverkezések őrületét a kellő korlátok közé tartia szoritandónak. Az állandó fegyverkezés ólomsulyként nehezedett eddig is az összes európai népek gazdasági életére és gátlólag hatott a kulturális élet kellő kifejlesztésére is. Mi nem akartunk sohasem hódítani, más népeibet leigázni. Mi nyugodtan és békében akartunk élni és fejlődni. Ha ez a célunk a jövőben békésebb eszközökkei érhető el, mint eddig, hálásak lehetünk azok iránt, akik nekünk ezt lehetővé tették. Javasolja Wilson továbbá, hogy a jövőre nézve ne tömörüljenek a népek önző hatalomért versengő szövetségekbe. Ezt mi is aláírhatjuk. Az ily irányú hatalmi csoportositás atyamestere VII. Edvárd, angol király, a bekerítés! politika kitalálója volt. Mi e bekerítés ellen csak védekeztünk és védekezünk. Wilson bizonyára nem vádolható azzal, hogy a mi javunkra elfogult. De nem szabad könnyelműen azt sem rája fognunk, mintha mostani üzenetével az antant malmára akarná a vizet hajtani. Mert a Wilson üzenetéhez foglalt békefeltételek értelmében ép az antant kénytelen lemondani legfőbb. háborús céljairól. Wilson határozottan ellene van annak, hogy minket térdre akarjanak rogyasztani, hogy Anglia monopolizálni akarja a tengereken való hatalmat, hogy Franciaország visszacsatolhassa Eizász-Lotharingiát, amelynek a lakossága túlnyomóan német, hogy Oroszország viszszakapja Lengyelországot s hogy magához ragadhassa a Dardanellákat és Konstantinápolyt, bogy Olaszország Ausztria-Magyarország egyes részeire rátehesse a kezét. Mert ha nem ugy volna, akkor mindjárt lenne győző és legyőzött s Wilson igen bölcsen állapítja meg, liogy az ilyen béke „a legyőzottre megaíázás, eilviseiheteltlen áldozat volna és fullánkot hagyna hátra s bosszúvágyat idézne elő. Ily béke csak íutóboitnokon épülne." Most már csak az a kérdés, vájjon rendelkeznek-e az Unió és a többi semlegesek, amelyeikre Wilson számit, azokkal a hatalmi eszközökkel, amelyekkel az általa kontemplált irányészanéken alapuló béketárgyalásoktól vonakodó felet, vagy feleiket erre esptleg rákényszerítheti? Wilson igen nagy határozottsággal jelenti ki: „Bármint legyen is, a béke biztos." Ha Wilson ilyen biztos a maga és a béke dolgában', akkor fel kell tételeznünk, hogy biztos egyúttal abban is, hogy módjában áll béilceakaratát minden körülmények között keresztülvinni. Minket' aligha kell a béketárgyalásokra rákényszeríteni, mert nekünk a Wilson-ajánlta alap elfogadható, ha pedig az antant vonakodik, Wilsonnalk módj(ábii áll, mondjuk csak: az élelmiszer kiviteli tilalmat elrendelni. Szóval Wilsonnak akadnak eszközei, amelyekkel hathatósan előmozdíthatja az antant békehajlandóságát. Nem hinnők, hogy optlmisztikusan fogtuk volna fel Wilson üzenetének a tartalmát, de még abban az esetben is. az az egy bizonyos, hogy Wilsonnak ezen államférfiúi ténykedésével ismiét egy hatalmas lépés történt a béke felé vezető uton. Visszavert angol támadás a nyugati fronton. BERLIN, január 23. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Armentierestöl északkeletre bajor ezredeik felderítő osztagai behatoltak az ellenséges árkokba és néhány fogollyal és gépfegyverrel tértek vissza. Frommelestől északnyugatra visszavertünk állásaink ellen előrenyomuló angol csapatokat. Egyébként a csak Időnkint tisztuló párás idő akadályozta a tüzérségi és repülő-tevékenységet. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Görz közeiébon elfoglaltunk egy ellenséges árkot. BUDAPEST, január 23. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Görz közeiéhen portyázó különiitményelnik elfoglaltak egy ellenséges árikot. Foglyokul 3 tisztet, 134 főnyi legénységet szállítottak be és három gépfegyvert zsákmányoltak. Egyébként a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Macedóniában nincs újság BUDAPEST, január 23. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, január 23. A nagy főhadiszállás jelenti: Macedóniai harcvonal: Á helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A párisi orosz követség Stürmer visszahívásáról. Bern, január 23. A párisi orosz nagykövetség közlése szerint Stürmer visszahívásának a külügyek élére csupán címbeli jellege van. Rousset ezredes a francia harctér nyugalmáról Lugano, január 23. Roussel ezredes, a Petit Párisién katonai szakértője, legújabb cikkében azt irja, hogy a nyugati harcteret betöltő nyugalom az a csend, amely a vihart megelőzi. „Jelentések érkeznek egyes helyi támadásokról, irja, melyeknek célja az ellenfél erejének kipuhatolása. A legjelentékenyebb ilyen támadás a Lassignytől délre fekvő lövészárkok ellen történt, amely találkozópontja arcvonalunk vizszintes és merőleges ágainak. Mi magunk Soissonstóf északnyugatra, az angolok pedig Saint-Eloinál hajtottak végre felderítő vállalatokat." Nagy események előtt a nyugati harctéren Berlin, janpgr 23. A Berliner Tayeblatt haditudósítója jelenti a francia, "harctérről: Mióta angolok állanak Transloy előtt, német foglyoknak kell lőszert bordaniok az ellenséges ütegekhez. Ez a jogellenes eljárás megtorlásra vár. A harctéren mostanában szokatlan hideg váltakozik nedves időjárással, mely feneketlen sárral tölti meg az árkokat. Elkövetkezett a megpróbáltatások legsúlyosabb ideje: a lövészárokban folyó beszélgetésekben remény ós áitok váltakozik. Végtelenül gyötrő a. bekövetkezendő eseményekre való hosszadalmas várakozás. A németek minden szándékukról megközelíthetetlenül hallgatnak; elenségeimk zajosabbak és türelmetlenebbek. Az egész német front tisztában van, hogy a tavasszal nagy események fognak bekövetkezni. Az angolok szívósabbaknak látszanak, mint a franciák, akik viszont sokkal biztosabbak .győzelmükben és sokkal inkább sóvárognak a béke után. Annyi mindenesetre bizonyos, bogy innen is, tul is nagyon várják már, bogy az előkészületek ideje véget érjen ós megkezdődjék az utolsó harc. A Vogőzekben a németek békeajánlatának hírét a franciák állítólag ezzel a felkiáltással fogadiák: Vire l'Empereur! (Éljen a, császár!) Az ellenség viselkedéséből arra lehet követkeMÜptni, hogy jobbnál; tavija saját műszaki felszereltségét, mint a miénket.