Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

jfceged, 1917- január 21. MLMAGYARÖRSZÁÖ HÍREK oooo éftktuális strófáH. cVéd6eszéd a Közgyűlésen. Szerda óta szeretnék én tiszti ügyész lenni s beöltözve feketébe háztüznézni menni. Mert mondják a közgyűlésen: — Jó tiszti ügyésznek, észreveszik az embert, kik mosh rája sem néznek. És tény, hogy ez jobb is lehet, mint újságot irni s egész hóban lassú napok elmúlásán sirni, Csak nem tudom azt az egyet — hölgyek, urak, nézzék: — mióta lett a közgyűlés királyi törvényszék? cKözélelmezési dal. Várad... Szeged — mondja Kürthy S rendeletéi ideküldi: „G-abnát nekem; babot, lencsét, kukoricát, jószerenosét: rekvirálni akarok s elmúlnak a zavarok", „Jó magyar nép, jámbor népem, este eredj haza szépen. Álmodj nekem babot, lencséi; kukoricát, jószerencsét, mert ha nem kell a jó álom: majd azt is el—rekvirálom! S az a bánatos poéta, aki ott, most dalokat ir iaz arca fonnyadó, sápadt s ugy látom, titokba' — zsir! ÉMoníenegró uj Külügyminisztere. Sirjál Európa, te meg vén föld reszkess; ami eddig nem volt, még csal: ezután lessz! Látod, örül is már az angol, a mis^r: Cernagóciában lemondott, lemondott a külügyminiszter! Uj Montenegróban, kit igy hívnak: Páris, külügyek élére uj ember áll máris. — Háborút! üvölt ő s vértől habzik szája (Már reszket is — az antant elnöke, királya!) Sip. A Gyermektanulmányi Társaság ülése. (Saját tudósítónktól.) A Magyar Gyer­mektanulmányi Társaság szegedi fiókköré­nek választmánya szombaton a belvárosi ovedáhan ülést tartott dr. Orkonyi lEde el­nök lósével. Klug Péter ügyvezető-alelnök je­lentette, hogy a központi elnökség ezentúl megküldi a fiókkörnek az igazgatótanácsi illések jegyzőkönyveit, hogy az egységes mű­ködés biztosítása végett a fiókkör a határo­zatokról tudomást szerezzen. Eddig két jegy­zőkönyv érkezett a szegedi fiókkör elnöksé­géhez. A' jegyzőkönyvek több (fontos határo­zatról ós működési programról adnak szá­mot. A berlini gyerniekkiállitáson a 3—8 éves gyermekek rajzai szerepelnek. A kiállí­tás vezetősége köszönetét fejezte Iki az érté­kes magyar anyagért és kéri, hogy azt a né­met vidéki városokban is kiállMtlliassák. Szük­ségesnek tartja az igazgatótanács a gyermek­védelmi kongresszus egybegyülését és a gyer­meknevelés sikere érdékóben egyéni jellem­lapok vezetését, törzslapok készítését >a gyer­mek társadalmi környezetéről, továbbá adat­gyűjtést arról, hogy a liáboru miatt milyen bajok hárulnak a gyermeknevelésre. Kitűnik a jegyzőkönyvekből az is, hogy a gyermek­tanulmányi muzeurn újra megnyitható lesz. Nagy fontosságot tulajdonit a központi el­nökség a tehetségek nevelésére irányuló ak­ciónak. Az igazgatótanács elismeréssel: adózik a szegedi fiókkör működésének és felhívja a figyelmet a háborús gyermekvédelemre. Ezután a választmány a rendek tárgyso­rozatra tért át, amelynek legfőbb pontja a gyermekvédelmi akció megbeszélése volt. Klug Péter beszámolt a fiókkör nyilvános gyermektanulmányi értekezletéről és előter­jesztette Vásárhelyi Júlia indítványát arról, hogy a gyermekek állapotáról és körülmé­nyeiről kérdőivek alapján szerezzen tájéko­zódást a fiókkör ós javaslataival forduljon a gyermekvédelmi hatóságokhoz és intézmé­nyekhez. Az indítványt a választmány elfo­gadta. Ezzel kapcsolatban az ügyvezető al­elnök jelentette, liogy a legközelebbi gyer­mektanulmányi értekezlet február lil-én lesz, amely alkalommal dr. Angyal Pál egyetemi tanár tart előadást a gyermeki tanúvallomá­sok értékeléséről. A nagyérddkü előadás ki­vételesen félnégy órakor fog kezdődni. A züllésnek indult gyermekek megóvása érdekében f ontos határozatot hozott a vál aszt­mány, amely kimondotta, hogy a szülők fel­világosítása céljából városrészenként előadá­sokat tart és kérelemmel fordul az igazgatók­hoz, hogy az iskolákban a gyermekek részére vetitoképes nevelőhatásn el sokat ren­dezzenek. Gallér Kristóf közölte ia választ­mánnyal, liogy résztvett az iskolaigazgatók értekezletén, amelyet Jángssy Gyula tan­felügyelő ellnölkilésével épen e tárgyban tar­tottak a Jerney-házhan. Jelenti, liogy ott el­határozták, hogy kérelemmel fordulnak a fő­kapitányhoz, -rendeletileg tiltsa el a 16 éven ál uli gyermekeknek .a kocsmázást és a do­hányzást, megkeresik a katonai hatóságot, hogy a leendő katonák védelme érdekében napiparancsban rendelje el a katonáknak, liogy a fiatalkornak bűnözését és magatartá­sát ellenőrizzék, továbbá az értekezlet szük­ségesnek tartjia a társadalomnak a- sajtó ut­ján való biztatását az állandó ellenőrzésre és a megóvó beavatkozásra. Dr. Orkonyi iEde az intézkedéseket üdvösnek tartja ugyan, de a mai körülmények között nem sok eredményt vár tőlük. A maga részéről célravezetőbbnek tartja a gyermekek foglalkoztatását, hogy .ne legyenek felügyelet nélkül. Ilyen irányban a. közel jövőben nagyobbszabásu tervei vannak. A választmány örömmel fogadta a bejelen­tést. A zárszámadások és a jövő évi költség­előirányzat elfogadása után a választmányi ülés véget éid. A Kard. Budapest, január 20. Békeidőbeli háborús képzelmünlk gyö­nyörűen ragyogtatta meg .a kardot amint pengéjén hidegen táncol a napsugár és egy pillanat — máris lesújt az ellenségre. A moz­gósitás lázas napjaiban buzgón élesitgették a kaszárnyák fegyvermesterei a különféle sú­lyú ós méretű kardokat; minden tiszt borot­vaéles kardot hordozott feketére lakkozott 'kardihüvelyételi. A háború első heteiben itt­ott használták is a kardot, amikor még buj­kálás cimén megvetettük a lövészárkot, ami­kor még mell-mell ellen feszült a nyilt tere­5 Pen. Később megtanultuk a hadviselés hu­szadik századbeli módját, meg kellett tainul­— nekünk is, az ellenségnek is — bogy mázsás gránátok és robbanó srapnellek ellen a puszta penge nem nyújt oltalmat. Vissza­került hát szépen a béke csillogó kardja a hüvelyébe -és azóta osak ritka alkalomkor topül elő. Rettenthetetlen gyalogos tisztjeink ~~ a magyarságnak ezek az idő végéig való büszkeségei — kard nélkül, pálcával a ke­zükben sétálnak a lövészárokban és revol­vert, vagy fegyvert szorongatnak a kezük­ben, mikor rohamra indulnák. A kard szerepe -elmúlt, dicsősége levedlett. A kard is azon az uton van, amelyet a hátul­töltő puska már megtett: lassan, illedelmesen igyekszik a -hadimúzeum hiivös csarnokába. Idővel ott mutogatják, mint régmúlt háborúk érdekes kézifegyverét. A kard nyilván bele is nynk-szilk a változatlan sorsba. De régi forga­tóinaik csöpög a szive vére, látván a mulandó­ság könyörtelen-ségét s mindenképpen igye­keznek bebizonyítani, liogy a kardTa még szűk­vég vagyon. Nem engedik letörni a kard ural mát, ragaszkodnak a botrányhoz mely a kard pengéjét, mint diadalmi -glória veszi körül s mindenféle ürügyeiket keresnek e sutba kíván­kozó (fegyver rehabilitálására. Egyszer párbaj másszor utcai vérengzés: igy akarják meg­hosszabbítani a kard életét. Szánalmas erőlködés. Azonkívül visszata­szitó is. Akinek tetszik a kard ma is, a repü­lőgépek és géppuskáik korszakában, találhat | alkalmat, hogy a külső ellenséggel szemben j használja. Idehaza a kard csak maradjon pa­rádénak. Aki pezsgővel, vagy pezsgő nélkül másra használja, annak meg kel-l mutatni, merre van -a harctér. Molnár Jenő, A vak katona. — Irta: Georg Queri. — Nagy főhadiszállás, 1917. januárjában. Olyan emberről akarok itt mesélni, aki a háborúban elvesztette mind a két szeme vilá­gát és aki a vakságot paraszti módra fogja fel és viseli el. iRayer nyolcas gyalogos és huszonkét esz­tendős! Huszonkét esztendős! A Combres-ma­gasláton megperzselte egy ellenséges gránát a szemét és amikor levette róla a kezét, a mellyel fájdalmában védekezöleg odakapott, sötét éjbe borult körülötte minden. 1915. feb­ruár 18-akának déli órájában nem látta imár a földet és az eget, nekitámaszkodott, a lö­vészárok falának és ordított: — Megvakultam, megvakultam! Tábori kórház. Innen száztiz márka havi rokkant díjjal mint gyógyithatatlant elbo­csátották. Egy kóriházbeli ismerősével Íratott a zászlóaljának: — Most már el vagyok látva. Lesz ha-

Next

/
Thumbnails
Contents