Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-20 / 15. szám

4 Szegted, 1917. január 23. pesti központnak terjeszti fel. A vizsgálat eredménye 'bizonyára megnyugtatólag hat a közönségre, mert adataival ép a legsúlyosabb vádak nem nyertek beigazolást. íiranminHimmiimiHiiiHuiiiutaugiuui Utazás háborús problémák körül. Egy olasz sorhajókapitány Megállapításaiból. Irta: Zsoldos Benő. (Dicső talián szövetségesünkkel vívott 20 hónapos háborunkbam volt módunk szögrőlvógről megismerni egy alattomos, hitszegő nemzet természetrajzát. Tisztában vagyunk szándékai felől, tudjuk már, mi rejlett felénk küldött nyájas mosollyá alatt a „szövetségesi hűség" álarcával ;a béke boldogabb időszakában. Titkai nem lehetnek már előttünk az olasznak, — sajnos, nekünk is drága áldozatunkba került, mig megtanultuk, hogy kár volt oly szilárdan bízni a briga.ntik és lazzaronik azelőtti andalító hűségnyilatkozataiban. lElőttünik állván most már azok a fényes eredmények, melyeiket a világhódító olasz rettenetes nekirugaszkodásoknak utánna csekély busz hónap alatt kiszorított: megfelelő érdeklődéssé! vettem a kezembe egy olasz sorhajókapitánynak: Eugenio Bollati di Sainl Pierre-nek „Nautícae Res" cimü könyvében* 8—ilO évvel ezelőtt, .tehát a mai háborút jóval megelőzően a (hadviselés kérdéseit illtető megállapitásait. Közvetlen olasz vélemények: lássuk, mennyiben igazolta fejtegetéseit a mai világháború s mennyiben cáfolt 'ez reá a fejtegetéseire, melyeket moíst kényelmesen rá lehet olvasni szegény fejére, ha ugyan azóta aiem nyugoszik valahol a tenger fenekén. iBólílati mindjárt, az előszavában megállapítja a háború tulajdonképeni oéljáit, amely nem egyéb, mint „saját akaratunk érvényesítése az ellenségnél", — alapellve pedig „az ellenségnek a legrövidebb idő alatt és a 'legkisebb veszteséggel! való megsemmitése." .Hát hiszen minden készség meg volt a jó taliánhan, hogy velünk szemben érvényesítse a saját szerény kívánságait, .nem rajta niult, hogy ez az érvényesítés némiképen akadályokba ütközött. Istennek hála: vellt szövetségesünk valahogyan messze talált esni a háború fenti alapelvének a gyakorlati allkamuzhatóságátóll is, mert az ádáz ellenséget — a magyart és osztrákot — mé gmindig nem semmisítette meg, még busz hónap alatt sem, amely pedig — .ugyebár — elég rövid idő, — no meg a „legkisebb veszteséggel" sem, amilyenből aligha kérne még ekkorát, amikor véres .fejét tapogatja. Igy állván a dolgok: meglehetősen érdekes, mit beszéli Bollati uram arról a bizonyos szövetségestársi hűségről, mely a könyve megirásakior még teljes pompájában virágzott. Nem azért olasz, hogy még Öntudatlanul is ne igyekeznék valahogyan igazolni a későbbi fejleményeket, teljes határozottsággál megállapítván, hogy „a ma még szövetséges, holnap ellenséggé lehet." Álláspontja teljesen megfelel az olaszok későbbi politikájának, mert hiszen arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy a „szövetségeseket különben se túlságos optimizmussal Ítéljük meg. A történelem számos oly szövetségesről tud példát, melyek nem lelkiimeretesen teljesítették kÖteleségüket, vagy ígéretüket a döntő pillanatban be nem váltották; hány szövetséget le is tagadtak, amidőn a háború szerencséje elfordult tőlük." Bollatinak feltétlenül Igaza van akkor, mikor e kérdésben — egyéb kapaszkodó hiján — a történelemre hivatkozik, mert az életnek eme tanitómestere előtt — sajnos — nem egészen szokatilamok a nemzeti erkölcs * .Eugenio Bollati di Saint Pierre: „Na.utieae Res." Fordította Naszka Sándor. Sopron 1911. HÓ lap, ilyetén megtévelyedéseinek szomorú példái, — de abban meg igazán nekünk van igazunk, mikor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a még oly sókat ke,resztülélt történelem is aligha produkálhatta még valaha a szövetségestársi hűség sárbatiprásának akkora megdöbbentő esetét, mint amilyennel nekünk a világháborúban a Bollati uram tisztelt nemzete kedveskedett. Igen, talpraesetten hirdette már gy évtizeddel ezelőtt a „Nautieae Res" írója, hogy a ma még szövetséges, holnap ellenséggé lehet." Szakasztott igy vedlett át nyájas talián szövetségesünk ,má,ról-hol,napra a vele annyi jót tett osztrák-magyar monarchia legádázabb, legfogcsilkorgatóbb ellenségévé. Nyilvánvalóan csakis azért, hogy tőle telhetőleg eleget tegyen a Bollati uram könyvének további lapjain olvasható annak a megáll apitásnak, mely szerint „csak egyféle hadászatot ismérjünk — bármilyenek is a harc eszközei — minden tűnődés-tanakodás csak bizamzinizmus: „Győzni az ellenségen!' Nem egészen a makaróni-evők készségén mult, hogy mind ,e mai napig nem nyik alkalmunk közvetlen tapasztalásból megismerni azt az „egyféle hadászatot" s a gondviselésnek is akad valamelyes része abban, hogy az olasz tengerésztisztnek fenti harsány hangú megállapitása a jelen esetben, velünk szemben, bizony csak teória maradt. A minthogy a világháború mindent felforgató orkánja — sok minden más, eddig csalhatatlannak hiti elmélet elsöprésével —• szép szerével rácáfolt .Bollatinak a következő elméleti megálapitására is: „A katonai tudomány és az ökonomia az idő és pénz tekintetében kívánja a háború lehető leggyorsabb eldőlését, de legalább is annak az effektusnak a biztos keresztülvitelét, hogy a legelőször felülkerekedő nemzet a győző is marad." A katonai tudománynak és az ökonomiának ez a kívánalma ma már — tudjuk, látjuk, — irott malaszt csupán, — de ezz,el egyetemben aztán a talián remények korai sirba dőlését is jelenti, melyek voltak olyan szerények 20 hónappal ezelőtt oda irányulni, hogy az olasz hadüzenet után két-három csekély hónap múlva a mi szépséges monarchiánkból csak a két csizma marad meg, egyébként pedig szőröstől-hőröstől felfalatoz majd bennünket a jó gyomrú s ránk olyan éhes olasz világhatalom. Azóta még mindig csikorgatja a fogát, de most már nem csupán az éhségnek miata, hanem bizonyos figyelmeztető fejbeverések és hát — ki porolások okából is. .Megmondja aztán Bollati di SaintrPierre azt is nekünk, hogy a háborút, hogyan kell befejezni. A gyakorlatban nyilván most- is ugyanezt a tanítást fogja velünk szemben érvényesíteni az olasz hadi tajentum. ,Bár a jó taliánok ma már fölöttébb sokat rágódnák azon a problémán ,hogy hiszen :a háborút könnyű megkezdeni, de befejezni?!... Mert hát Bolatti szerint „a háborút ugy kell befejezni, hogy az ellenséget kitartással üldözzük, minden előnyösen elérhető helyzetet a magunkévá teszünk, teljes erőnket közpomtosit•juk, hogy az ellenséget szétverve, ugy megsemmisíthessük, hogy minden esetleges vissztámadásra képtelen legyen. Végre a háború aránylag a legcsekélyebb költségekkel gyorsan befejezendő volna." Igen, ez az: a legcsekélyebb költségekkel és gyorsan, — de ugy, hogy azért az ellenség is a lehető lcigjogérvényesebben agyon legyen lapítva! Most is ezek az olasz álmók, melyeket máris óh mily könyörtelenül szerte cibált a durva való ... .Mindezeknek utána kíváncsi voltam még arra, hogy Bolatti, mint hivatásos tengerész, tiz esztendővel ezelőtt miként vélekedett a torpedók és tengeralattjárók irányában. — Épen olasz részről van .meg ennek a kérdésnek nem közönséges érdekessége, — mikor egy, erejével s a tengeri hadviselés terén való legyőzhetlenséigével kérkedő tengeri hatalomról van szó. „Bár a tapasztalat azt tanítja, — mondja az olasz irónk, — hogy minél kisebb egy torpedójármü, annál sikeresebben kezelhető, ennek dacára, napról-napra nagyobbakat építenek. A torpedók folytonos tökéletesítésének eszméje csak hátrányára van e fegyvernemnek. Ennél még sokkal komplikáltabb 'fegyvernem a tengeralattjáró hajó (Unterseebott). Ezt igen sokan a tengeri háboru ideáljának tartják s ettől teszik függővé a tengerpartok biztositását. Ez azonban téves felfogás, qmelytöl gyakran a legszomorúbb következményeket lehetne várni." — Mikor ezeket irta Bollati, aligha ötlött az eszébe, hogy valamikor mennyire igaza lesz. A mai világháborúban az olasz .tengerészet a tengeralattjárók részéről csakugyan a legszomorúbb következményeket tapasztalhatta és várhatja. És kérdezze csak meg a német tengerészeti hadvezetőséget: .mennyiben bizonyult tévesnek az az álláspontja, mellyel a tengerpartok biztosítása s a blokád elleni védekezés terén oly széleskörű szerepet juttatott a tengeralattjárókkal folytatott ha dviselésnek." Egy dolog föltétlenül kétségtélen: Eugenio Bollati di Saint Pierre olasz kir. sorhajókapitány ur csapnivalóan rossz próféta ... Csökken az olvasók száma Szegeden. — Jelentés a város! rauzeum és a Somogyi könyvtár mult évi állapotáról. — (Saját tudósítónktól.) Tömörkény István. a Somogyi-könyvtár igazgatója elkészítette >a könyvtár és muzeum mult évi állapotáról és fejlődésiéről szóló évi jelentését és beterjesztette azt a tanács elé. A jelentésből közöljük a 'következőket: A könyvtárba beosztott törzsanyag állománya az év végén 85.842 kötet. Az évi szaporodás 1067 kötet, amiből 273 kötet adqmány és tagilletimlény, a többi1 vétel és betét. Kötettünk 236 kötetet 615 korona költségen. A törzsanyag állománya főszákök szerint: ősnyomtatvány 266, hittudomány 13.530, jogtudomány 5719, államtudomány 3541, orvostudomány és gyógy sze részeli 3190, matlheimatiik'a, fizika és természetrajz 9770, filozófia, művészetek, nevelés 7454, történelem, földrajz, néprajz, gamalog'ia, irodalomtörténet, régészet 15849, nyelvtudomány, irodalom 12669, vegyes 8810, újság 5114 kötet. Szolgálati idő tiz hónapon át minden köznapon délelőtt 10—1. délután 4—7 óráig, a nyári két hónapiban délelőtt 10—12 óráig. Az olvasók összes száma 6697. ta'valy 7654. Az olvasóik átlagos nap'i száma 26, tavaly 30. Legtöbb olvasó volt december 23-án: 50, legkevesebb juniius 3-án: 6. Az olvasók száma hónapok ,szerin.t: január 850, február 805, március 704, április 449, májas 481, június 358, szeptember (a száné ti olvasókkal együtt) 934, október 662, november 784, december 670. Foglalkozás szerint volt 730 nő, 3947 tanuló a középiskolák három felső osztályából, 101 pap, 253 tanár, tanító, 38 iró, hírlapíró, 57 művész, 226 ügyvéd, jogász, 111 mérnök, építész, technikus, 11 orvos, 7 gyógyszerész, 401 katona. 211 állami tisztviselő, 18 községi tisztviselő, 66 vasutas és postás, 424 magántisztviselő, 1 önálló kereskedő, 17 kereskedőisegéd, 1 önálló iparos, 61 iparossegéd — önálló földmives. 1 földmivelési alkalmazott, 1 háztulajdonos, tőkepénzes, 14 egyéb. Könyvtárnyitási nap volt 253, tavaly 250. Indokolt eseteikben iházi használatra ki'adta'k 179, elistmeívényre 534 kötetet. A könyvtárban olvasott müvek száma 7965, tavaly 8704. Beosztás négy izben történt. A muzeumban az összes osztályok nyitva voltak minden vasárnap és ünnepnap délelőtt 10—1 óráig. Vidékiek ugyanezen