Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-05 / 286. szám

szeged, 1916. december 5. A romániai döntő győzelem. December 3-ikán a német császár elren­delte, hogy Poroszország és Elzász-Lotha­ringia templomainak harangjai megkondul­janak, hogy hirdessék azt a döntő győzel­met, amelyet Maekensen és Falkenhayn egyesült hadserege két heti dicsőséges küz­delem után az orosz-román csapatokkal szemben kivívott. A legutóbbi német hivata­los jelentés közli, hogy csapataink teljesen megverték az első román hadsereget és maradékait Titun, a bukaresti vonal góc­pontján át visszavetették. Bukaresttől észak, keletre és északnyugatra a harcok tovább folynak, de a nagy csatát, mely Bukarest sorsát döntötte el, már megnyertük és elő-, nyomulásunkat az oroszok kárpáti és dob­rudzsai" offenzívája sem volt képes feltartóz­tatni. Az Argesul folyó menti csata, amely tulajdonképen Bukarestért folyik, a mi ja­vunkra dőlt el. Poroszország és Elzász-Lot­haringia harangjai büszke méltósággal hir­detik a nagy győzelmet, amely Románia szá­mára a vég kezdetét jelenti. A végzet bün­tetése sosem sújtott igazságosabban népet, mint most a románt. Lehetetlen meg nem látni a Gondviselés haragját fegyvereink­ben, amidőn egy hitszegő, orvul támadó és rabló szándékú országra halálos csapásokat mér. Ezzel a néppel, ezzel az országgal szemben a káröröm sem biin és a megtorlás vágya szent. Becstelen módra megtámadott és kifosztott drága Erdélyünk boszuért kiált és ez a boszu kegyelem és irgalom nélkii! tipor keresztül a bűnös országon. Dicsőség, és hála csapatainknak, ame­lyek a nagy győzelmet kivivták. A boszu­áilás lelke adott nekik elszántságot és ki­tartást. A zseniális vezetés vitte őket győ­zelemre. Hódolat és elismerés mindazok­nak, akik számunkra a december 3-iki nagy­szerű győzelmet megszerezték. Feléjük száll mindén Imádságunk, féltő aggódásunk, szent bizakodással várjuk a győzelmi bíborban égő hajnalt, amidőn Románia napja a gyász sötétjébe borul. Az első nagy csatát már megnyertük. Az ellenség futva, reményét veszítve hátrál. Bukarest, arnely a könnyű diadalok idején harci lázban égett, halálos némaságban várja a sorsdöntő órákat, ame­lyek tragikus gyorsasággal közelednek fe­léje. A háború ezernyi tapasztalata mérsék­letre int bennünket. Hiu elbizottság nem homályosítja el ítéletünket. Jól tudjuk, hogy a reményeknek és vágyódásoknak határt szabhat sok előre nem látott eshetőség. De Romániával szemben a kétségeknek a leg­parányibb felhője sem homályosítja el győ­zelmi hitünket. Romániának bűnhődnie, la­kolnia kell, a bűnös román népnek alázko­dóan, térdre hullva kell könyörögnie bűn­bocsánatért. A nagy győzelem napján ujabb győze­lemre várunk, amikor arra lesz boldog ébre­désünk, hogy Bukarest, Románia gőgös és elbizakodott fővárosa elesett. Erős a hi­tünk, hogy ez a győzelmi hir is nemsokára köszönteni fog bennünket. A háborút ugyan ez a győzelem sem döntheti el. de minden bizonnyal közelebb hoz bennünet a diadal­mas békéhez, amely felé törekszünk. Ellenségeink Románia beavatkozásától remélték a mi végső leveretésünket. Ebben a reményükben máris csalódtak. Ha Bukarest elesik, amiben nem kételkedünk, ellenségeink ismét közelebb kénytelenek jutni ahoz a be­látáshoz. hogy a további vérontás hiábavaló, mert a végső győzelmet többé el nem ragad­hatják tőlünk. Bukarest elestének ez a jobb belátás lesz a legjelentősebb következménye. —J lung felől előretörő német és osztrák-ma­gyar csapatok a Duna és a hegység között egyesültek. » A balszárny tegnap elfoglalta Targo­vistet. Krafft von Delmensingen altábornagy csapatai Pitesti felöl folytatták győzelmi menetüket. Teljesen megverték az első ro­mán hadsereget és annak maradványait Titun, a Bukarestből Kampolungba és Pi­testibe vezető vasúti vonalak elágazási pontján át a Sahmidt von Knobelsdorf al­tábornagy vezetése alatt álló vitéz 41. gya­loghadosztály karjaiba kergették. Az Argesul balpartján Bukaresttől észak­nyugatra és nyugatra a harc sikeresen tovább haladt. A vártól délnyugatra visz­szavetettük a Niaslowon át az Argesul felé a románokat, akiknek a kezünk közé jutott parancsnok szerint az volt a szándékuk, hogy a dunai sereget elkülönítve megver­jék, mig északi szárnyuk az első román had­sereg helyt áll. Bukaresttől délre erös ro­mán-orosz támadásoklat kellett elhárítanunk. Az ellenségre itt súlyos vereség várt. Lovasságunknak és repülőinknek sike­rült a román hadsereg hátában a vasúti vo­nalakat megszakitaniok. Csapataink maga­tartása a győzelmes harcokban minden di­cséretet felülmúlt. A menet-teiesitmények hatalmasok voltak. Az ország gazdagsága és a kezünk közé került megrakott élelme­zési jármüveik megkönnyítik csapataink el­látását. A román hadsereg a legsúlyosabb véres veszteségeket szenvedtek.. Az előző napokon ejtett foglyok ezreinek száma teg­nap még több mint nyolcezerrel szaporo­dott. A zsákmányolt tábori felszerelések és mindennemű hadianyag mennyisége át sem tekinthető. A dunai hadseregnél 35 ágyú, Ti­iunál 13 vasúti mozdony és sok vasúti kocsi került kezünkre. A hadmüveletek tervsze­rűen haladnak előre. Uj harcok előtt állunk. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) „Romániában a döntést érlelő csapásokra..." BERLIN, deceiriber 4. A nagy főhadi­szállás jelenti: Maekensen vezértábornagy harcvonala: A Dobrudzsában nem volt na­gyobb harci tevékenység. Macedón arcvonal: Romániában a .dön­tést érlelő csapásokra nincs hatással a Cser­na keleti partján emelkedő egyik magaslat­nak elvesztése, amelyet a szerbek tegnap elfoglaltak és ottani állásunk egyik részé­nek ezzel kapcsolatos áthelyezése. LUDElvlboRFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, december 4. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, Károly király a győzelmes seregeinek élén. — December 2-ikán a főhadiszállásra érkezett. — Budapest, december 4. A sajtóhadiszál­l'ásról jelentik: A hadsereg főparancsnok­ságának a legfelső hadúr részéről történt átvétele szükségszerű következménye an­nak 'a körülménynek, hogy a világháború­ban a nép áll fegyverben, igy tehát az ural­kodó természetszerűen maga áll hadserege élére. Az ettől eltérő eddigi állapotot az elhunyt uralkodó -magas életkora tette indo­kolttá és csak 1908-ban statuáltatott, ami­kor Ferenc József császár és király egy .jövendőbeli hadsereg főparancsnoki funk­cióit Ferenc Ferdinánd főhercegre ruház­ta át. Az ifjú uralkodó, aki most egész had­ereje élére áll, sokoldalú 'és sikeres had­vezéri tevékenységre tekinthet már vissza. Ebben a háborúban ö vezette az Olaszor­szág elleni fényes májusi offenzíva alkal­mával Déltirolban az áttörő csoportot. Ké­sőbb Keletgaliciában azon csapatok fő­parancsnokságát vette át, amelyeknek az oroszok nyári offenzívája alkalmával a fő­tcáimadást kellett felfogniok és ezt az akkori trónörökös főherceg parancsnoksága alatt fel is tartóztatták. Legutóbb főparancsnoka volt azoknak a szövetséges haderőknek, a melyek a hadakozást Románia területére vitték át. Általános megelégedéssel fogadja a monarchia Frigyes főherceg tábornagynak a főparancsnokságnak őfelsége helyettesé­vé történt kinevezését és hálásan méltá­nyolja, hogy a főherceg ikét és fél éven át viselte hü vezérkari főnökének, Hötzendorfi Conrád báró tábornagynak, tanácsaitól tá­mogatva a főparancsnokságnak sokszor nyomasztó terhét, valamint, hogy a főher­ceg nevéhez egész sor nagyszerű fegyver­tény fűződik. A legfelső, hadsereg és'hajóhadparancs egész Ausztria-Magyarországban örömet vált ki és azt a szilárd bizakodást kelti, hogy ,az ifjú császár és király győzelmes hadseregek élén fog majd visszatérni. Sajtóliadiszdllás, december 4. A király másodikán reggel 7 óra 40 perckor a főhadi­szállásra érkezett. Az országos gyász miatt csak Frigyes főherceg, Conrad vezérkari főnök és Cramon porosz vezérőrnagy fo­gadták. A városban a lakosság ujjongva fo­gadta a királyt, aki Frigyes főherceg kas­télyában szállt rneg, ahol csendes misét hallgatott. Később a főparancsnokság tiszt­jeinek bemutatkozását fogadta, majd az udvari ebéd után hadseregfőparancsnoki minőségében átvette a vezérkari főnök első jelentését. ' \ Sajtóhadiszállás, december 4. Károly király a mai egész napot a hadseregfőpa­rancsnokság székhelyén töltötte. Körber osz­trák miniszterelnököt két izben kihallgatáson fogadta. A kihallgatás délelőtt két óra hosz­száig, délután egy óra hosszáig tartott. A ki­hailgatáson a lakosság élelmiszer-ellátása került szóba, . ,

Next

/
Thumbnails
Contents