Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)
1916-12-31 / 311. szám
Szeged, 1916. december 31. DÖÜMAGYABÖESZAG 15 Elfáradt, szomorú emberek, (Saját tudósítónktól.) Akikről az alábbiakban szólunk, az év utolsó napján, valamennyien itt élnek közöttünk és a szemünkben van a ihiba, hogy csak nagyritkán vesszük észre őket. Mert akárhol járunk, akármerre megyünk, velük találjuk szem ben magunkat, az elfáradt, szomorú emberekkel; a sárgára sápadt 'arou, idegen tűzzel csillámló szemű páriákkal. Ök maguk mondják, hogy nem emberek, mert az 'élet sem emberi, amit élnek. Ha különbsége lehet tenni közöttük egyáltalán, az csak annyi, hogy az egyik még panaszkodik, sir, jajveszékel, a másik pedig már nöm beszél; egykedvűen, letargikus álomba.merülve fogad mindent, jót, rosszat, örömöt és bűnbánatot. Az egyiket meg tépi a fájdalom, a másiknak már minden mindegy. Melyik a szerencsétlenebb, szánalomra,méltóbb, ki tudná megmondani? Nagyobbrészt asszonyok. Akik sűrűn látogatják a városházát, nagyon sok ilyen embert láthatnak; a polgármesteri folyosó naprólnapra zsúfolva van velük. Segélyért járnak föl; rongyaikban sem a hideg bántja őket, •az éhségtől dideregnek és az éhségtől cserepes az ajkuk. Egyformán szomorú valamennyi; ha szótlanok, ha zajongók; a moraj, amely áthullámzik néha tömött soraikon, nem is tudna, a fenyegetésé lenni. Hiszen á hangjuk is éhségtől reszkető. Egv asszony, azok közül, akik még panaszkodnak: — Nem voltam az urammal megesküdve. Jött a mozgósítás, bevonult. Akkor már nem volt idő ilyesmire. És elesett, mindjárt a háború elején. Négy gyerekein van, de hadi,segélyt nem kapok. Sohasem is kaptam.iMááfélévig én tartottam el a gyerekeket; mostam, vasaítafn napszámba jártam. A legkisebb gyerekem másféléves volt, de nem gondozhattam. Legnagyobb lányom — liót éves, szegény — vigyázott rájuk, a kicsinyekre. A legkisebb meghalt, a harmadik beteg lett. Kenyérre is kevés volt, a pénzünk; ha nem kapok ingyen orvosságot, ez is meghalt volna. 'Azután én lettem beteg; már neon birok nehéz munkát. Legutóbb újságot hordtam, de most már járni, sem tudok. Legjobb lenne, ha elkenné az isten valamennyi gyerekem; úgysem tudom sokáig hallgatni ,a sírásukat, hogy éhesek: mindig éhes mind! Az utóbbi szavakat már vad haraggal, kétségbeeséssel mondja. Harsogna, a hangja, ha nem kötné a tüdővész. De köti, hát reszketős panasszal beszél és közben köhécsel. Akinek elmondta ezt a, szürke kis tragédiát, hallgat; egykedvűen néz az ajtó felé; ha későn érkezik be, esetleg nem kap segélyt. És nem lesz ebédje máma, de — ugy látszik — már ez a gondolat sem tudja 'felvillanyozni. Az URÁNIA színházban már keddtől kezdve be lesz mutatva minden — előadáson — Ő felsége IV. Károly király és Zita királyné — megkoronáztatásának első része. — A folyosó túlsó oldalán menekültek szoronganak, akiknek még maradniuk kellett. Egy fiaal lány; vonásain, megjelenésén látszik, már jobb napok is dédelgették; hangosan sir. Öt napja nem kapott segélyt; az igaz, hogy előlegben van, de meg lehet ma élni két koronából? És tehet róla, hogy éihes? Mit tegyen? Eladja magát; munkát nem kap; senkisem tudja, meddig maradnak még. A másik leány, aki mellette szorong, idegesen szólja le: — Mit sirsz ezért? Hát én talán többet ettem? Akik jóllakottan hallgatják a panaszokat, végig a folyosókon, (a pénztár előtt meg hadisegélyes asszonyok tömege áll) összeszoruló szívvel mennek tovább: Úristen, éhség, éhség, nyomor! . . . Napidíjassal találkozunk; a, városházáról. Ugyanaz a viaszsárga arc, ugyanazok az idegentüzii szemek Igy panaszkodik: — Magam vagyok. És kapok havonkint harminc forintot. Ezért dolgozom reggel 8 órától délután kettőig. Sőt néha délután is. A munka a végsőkig kimerít, a gond pedig megőrli az agyam, szivem és a fizikumom. A másik napidíjas nő. Édesanyja, két kis testvére negyven forint nyugdíjból élnek. És ő kap harminc forintot, amiért kilenc órán át dolgozik egy nap. Igy jut hetven forint havonkint lakásra, ruházkodásra, élelemre négy embernek. Ma. Amikor csaknem tiz korona egy kiló zsír, 50—70 korona egy pár cipő. És még sokan \ panaszkodnak, fáradtan, összetörten, szomorúan. Iparosok, hivatalnokok. munkások. A panasz mindenütt ugyanaz, csak a körülmények változnak. Nyomor, mindenütt nyomor. Elfáradt, szomorú emberek sorakoznak végebeláthatatlan sorokban hivatalok folyosóin, szobáiban, utcákon, tereken. És a számuk egyre növekszik, nőttön-uő a tömegük. Uj és uj emberek szédülnek közéjük hangos panasszal. Akik még simák, sikoltoznak, átkozódnak. De holnapra, holnaputánra elcsendesednek lassan. A hangjuk megtörik, még reszketősebb lesz. És elesnek, elhullnak a frontmögötti harcban, mert nincs, aki gondoljon rájuk, aki meglássa őket. Túlságosán is megszokták már a, látásukat, nem tudják észrevenni arcuk sápadását, szemeik idegen tüzét. Tudja Isten, nálunk mindig ez volt a hiba, nem tudtuk meglátni soha, hogy nagy sebekből vérzünk. A kicsinyek, a millió kicsiny mindig eltakarta a nagyot, a lia.lálosat. (s. i.) 1bbi ibi & IPipere-szappanfj s a a • legjobb bőrápoló, kellemes illat-® tal 1 drb. Serail-szappan 2 ko-1 rona 50 fillér. Kapható egyedül | FRANKLANTAL® gyógyszertárában. Szeged, Felsőváros g Szt. György-tér, e a fl 0 B [1 em i 0 0 0 0 0 0 0 0 0 JT T 1pz® /% T%T JT Magyar Tudományos Síin- rg SLJ JLYI^ Jr-m. L^l JL ház. - Telefon 872. VV| ? Vasárnap, december 31-én Elfeunyt királyunk, i. Ferencz József legkegyelmesebb engedélyével készült film ümáikozik a király. ? Hazafias dráma 4 részben. Szenzációk szenzációja! Előadások d. u. 2 órától kezdve. Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. 10000® 00000000000000000 0 0 0 0 0 0 0 0 •LOIOiDOIDD •DIÓIDIG NE FOGADJON EL MÁST MINT TUNGSRAM mt HAZAI GYAPYMANY. OVAKODJUNK ÚYÁNZAYOKYÓL! A „TUNGSRA/YV'-lámpa gazdaságos, mert tökéletes ét hostzu élettartamú. A minőségért a gyártavatok Kérje süínitfcitt i „Tunflir védjeggyel ellátotfámpát. Gyártja az Efiycftülf Izzólámpa és Villamossági R.-T Újpest 4