Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-27 / 307. szám

4 , 1916. december '27. Sándor. Ezen kivül választott a közgyűlés egy szervező bizottságot a következő tagokkal: Báló István, Báló János, Borbola István, Hajabács Károly, Juhász József, Katona József, Laczkovits László, Rácz János* Tapodi Istvánnié és Újvári Ferenc. Azok a gazdák, kik a szövetkezetbe még belépni óhajtanak, e célból a szervező választmány Ibámnely tagjánál jelen főzhetnek. JT szegedi fehércsá^ósok karácsonya. csizmák alatt. Kifordított mente, kócból készült szakái, fehér klaiftánokba bujtatott számadó juhászok alkotják a betlehemi társaságot. Először a századok parancsnokainál jelennek meg, majd leballagnak az ezredhez, hogy kifejezést adjanak ragaszkodásuknak és szeretetüknek, amelylyel tisztjeiket körülveszik. Mindenütt meggyúl a fa és minden szem könyes lesz, mindenki haza, kis fészkére gondol. Hiszen otthon is felgyúlnak a szegényes kis karácsonyfák, a' gyermekek elmondják édes anyjuknak az ünnepi verset és imát, melyben édes apjukat várják haza forró szeretettel'.Apró hópelyhek csendesen hullanak tovább, az ágyuk bötubölése rázza a levegőt, villámlásuk pedig bevilágítja a háború harmadik karácsonyán körös-körül az egész vidéket. , És lassan ereszkedik a hegyeken küzdőkre a koromsötét éj. Folytonos puskaropogás hangzik. Fényes sugárként lövéli a világító pisztoly fényét a véres éjszakába az ellenség felé, mint ragyogó üstökös mutatja az utat és jelzi az éberséget. Kopognak — a szolgálatvezető őriNe sírjaitok szép szegedi, iSőkie-barna kis leányok, Karácsonyra visszajönnek A szegedi féhércsákós huszárok. 'Ezzel indult el a fekete vonat 1914 augusztus havában. Prüszkölt a mozdony, kattogott a kerék ós ahol elhaladt a hosszú, fekete vonat, a fehér csákósok dalaitól volt hangos hegy-völgy, pázsitos erdő. Mindenütt így volt, amerre csak ment a felvirágzott és lobogózott, lelkes, szép magyar daloktól hangos, síró lányok és asszonyoktól búcsúztatott vonat, amelyen az ö jegyese, férje a nagy bizonytalan világ feó halad, ahonnan Isten tudja mikor, hányan s bogy fognak visszatérni? De a vonaton ülők közül egy seiu gondolt erre, lelkesen énekeltek tovább s lángoló arccal várták a nagy küzdelmet, melyei a férfiúi vállukra rótt a haza iránt való kötelesség. A diadalban való büszke öntudat töltötte el a lelkeket és mindegyik fehéres ákós csak arra gondolva, hogy mire diadallal térnek vissza, újra fog virítani a pipacs, lombos lesz az erdő és újra hallja a határban a fülemile csattogó szavát. És ők haza jönnek — haza! Azóta három fehér karácsony telt el... Három fehér karácsony, nem szűnt meg a halált osztogató ólomgolyó röpködni a mindig csak haza gondoló katonák felett. Az elmúlt két karácsonyest a múlté már, csak emiélekzete marad nagyon szomorú. Az idén a harmadik szent karácsonyra kondultak meg a hahangok. Harmadik szent este szólnak aa> ágyuk, kattog a géppuska zakatoló szava. Nem lesz nyugalom ma sem! Már ráborította az est homályos szürkeségét a hegyeken álló fehér csákósokra. Kibontakoznak teljes fényükben a csillagok és csillogásukat visszatükrözik la fenyvesekre rátapadó hópelyhek. Megszólalnak a esengetyük s csilingt-lésiik áthatja a megkeményedett emberi sziveket, felhangzik a zsoltáros ének és felgyúlt a gyertya a sokat átélt örökzöld fenyőn. Díszítésül orosz patronok lógnak girlandképeu róla s pár darab cukorka. Gyertyák sercegnek, a szél zug s a hó vá'gja a dekkung szellős falait. í Az ünnepi orgona helyett az ágyú süvítő bugásia kiséri a katonák áhítatos éuekét s egyik-másik lövedék siró, jajgató vonyitással, megrázza a sziklát, lyukat vág belé. A nagy rezgésre meglobban minden gyertya, a szent fa megremeg, mintha a halál fagyos szele érné, (Egy pillanatig csend, később ismét hangos lesz a gyülekezet. A magasba szálló ének mind áhítatosabb s e pillanatban mindenki rég nem látott szeretteinek ködfátyolképét idézi lelki szemei elé. A szeretet ünnepén csak mérhetetlen vágy és szomorúság tölti el a kemény harcosok sziveit. Meggyúl a kis Betlehem és régi szokás szerint megindulnak, hogy hirdessék Jézus születését. Ropog a frissen esett hó a nehéz mester jelenti, hogy most állt fel a készültség és két muszkát fogtak. •Rázza a fákat a szél, sikoltoz és kacag! Dörög az ágyú — Koromsötét van. Várjuk a támadást. Az arcokat a felhevült és dobogó szivek lüktető ereje változtatja. Bárhogy csapkod és telemarokkal szórja a lőrésen keresztül a szélroham az arcokba a hulló hópelyhek tömkelegét, a búgva süviitő gránát dühöngő és romboló dühét, egy csendesen mélázó magányos fa kapja. Föllobog egyszerre, mint piros virágcsokor és égő tiizrózsákat szór az ég felé és pillanat múlva mint hulló csillag bukik vissza .a sárba. Az ellen&óg róhamra indul zárt tömegben. Az idegek a megpattan ás ig megfeszülnek, őrületes hangverseny keletkezik, puska, gépfegyver és ágyúdörej minden képzeletet ismét felülmúl s az ellenség halálordítása megremegteti a lelkeket, meglfagyasztja a szivekben a vért a szeretet ünnepén! Vér tengernyi vér ömlik, halálos sebtől találva sok ember kincs nyöszörgése valósítja meg a 'legborzasztóbb poklot. Krisztus! Ezért születtél és feszíttettél meg?! Kezd bontakozni a fátyolból a szelíd h-old s halvány sugaraival bearanyozza a csende9 csatateret. A csillagok százezrei is mind kigyulladnak a tiszta égen s csak egyes puskalövések jelzik még az ellenség közellétét. II. Szegediek Brassóban. Az 5-ös honvédek voltak Brassó felszabaditói. A szegedi katonák, ugy látszik, különös szeretettel viseltetnek Brassó iránt, mert a 40-cs közösök, utóbb az 5-ös honvédek töltöttek rövidebb-hosszabb időt Brassóban. A derék 48-osok, az Isonzó és Doherdó hősei az ólá háború kitörésének napján, augusztus 28-án mondtak bucsut Brassónak és bizonyára közülük sokan .nehéz szívvel távoztak el, hisz Brassó őket fiaiként fogadta, szerette. Csak mint szép emlék él majd Brassó a 46-osokhan, egy szép emlék, melyet az idő, az évek hosszú sora majd elenyésztet és csak néha-néha fogja az idő gondolataikba visszaidézni. Egészen más körülmények között ismertük meg az 5-ös honvédeket, mint a 46-osokat. Mikor először tették lábukat Brassó földjére, amikor először koppant az alföld derék fiainak csizmája visszhangot a brassói aszfalton, akkor a brassóiak virágesővel, örömujjongás közepette, öleléssel, csókkal fogadták ós ez volt 19Ü6. október 8-ún, amikor Brassó felszabadult a „felszabaditok" uralma alól. 1916. október 8-ikán, szép vasárnapi délelőttön szuronnyal, puskatussal, a német szövetségesekkel vállvetve szoritották a városból az oláhokat vissza. Az úgynevezett Kapuutcán jöttek fel a honvédek, az 51. honvéd divizó, melynek kötelékéhen voltak szegediek, pesti fiuk, csupa alföldi gyerek. A főtéren, a Ferenc-József-téren álltak meg, ott üdvözölték a brassóiak, ott fogadták őket csókkal, virággal, zokogó örömkönnyekkel. Az 5-ös honvédek nem pihentek, hanem tovább ^üldözték a megvert oláh seregeket. Mikor a kilencedik hadsereg Bukarest és Ploiesti ellen vonult, ismét hallottunk róluk. Egész Plűiestiig nyomultak előre, amikor megérkezett egy ujabb parancs, amellyel egy másik pontra vezényelték őket. Három nappal ezelőtt, december 19-án találkoztam velük ott, ahol a felszabadítás napján álltak, a Ferenc József-téren. Ott vo nult nagy részük át. Hallottuk élces megjegyzéseiket a futó ellenség felől, felismertük őket, az 5-ös honvédeket. — Itt álltam — magyarázta az egyik — itt voltam október 8-án, amikor kivertük a románokat. De ismerős ez a 'hely — mondja egy másik — nini, 'hisz itt már voltaim ha jól emlékszem, október 8-ün. És csupa ilyen megjegyzés, csupa történelmi számok, csupa szép emlék. Má délben, egy pár perccel ezelőtt mentek e,l ismét, vonultak Brassón át másodszor. Énekelve mentek végig — talán egy közeli viszontlátásig. (Büszkék lehetnek a szegediek mindkét ezredükre, de büszkék vagyunk mi is a nii derék fiainkra, az Alföld napsütötte lovagjaira. Hers Béla. thimiiuummihiiimuiuiuhuiiimmmm WisiMsi MI Iskolahegedükben, valamint az öszszes hangszerekben és alkatrészekben Babós Sándor "yrfffÍT Iskola-utca 8. — Szolid árak. t t