Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-03 / 285. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1916. december S. a jegy alapján a fejenkint és havonkint kiszolgáltatható cukormennyiség 'megállapításánál a hatóságnak a nyert kontingens, másrészt az ellátandók száma leggondosabb és legkörültekintőbb figyelembevételével kell eljárni. Minthogy ez. alaipon a legtöbb helyen előreláthatólag és szükségszerüleg a fejenkint és havonkint kiszolgáltatható cukarmennyiségeket minél alacsonyabban és pedig jóval egy kilogmmon alul kell majd megállapítani, a hatóság azok részére, akiknek viszonyaik indokolják, külön beszerzési utalványt is adhat. A cukorjegy és beszerzési utalvány alapján együttesen beszerezhető cukormenynyiség is azonban fejenkint és havonkint egy kilogramot meg nem haladhat. A hatóság mindig mérlegelni tartozik a fogyasztó viszonyait, igy pl. egyazon községben más a szükséglete a tisztviselőnek, ivarosnak, mint a földművesnek és igy tovább. 3. A hatóság egyik legnagyobb feladatát kell, hogy képezze annak szigorú ellenőrzése, hogy a kereskedők és szövetkezetek a részükre forgalombahozatal végett átadott cukrot a teljes mennyiségben a fogyasztókhoz juttassák. 4. Egyrészt az esetleges készletfelhalmozódás, másrészt . a magánháztartások szükségleteinek helyes, megfelelő megállapithatása érdekében a törvényhatóságok rendeljék el a oukorkészleiek bejelentését és összeírását. Akiknek meg-felelő készleteik vannak, az ellátásból kirekesztendők. A hamis adntbevallókkal szemben a legerélyesebben kell eljárni, mert a törvényes készletet mindenkinél meghagyják. A Délmagyarország jófékonycélu hangversenyciklusa. A Délmagyavország ismét kérelemül el fordul a közönséghez. A háború óla nem először és ba szabad a jószándókír Gélt előre bejelenteni: talán nem ás utoljára. Nem magának kér, hanem mindazok számára, akik a könyörületesség alamizsnájára rászorultak; akik szükséget éreznek és nin-csetlens égben szenvednek; akiket a szegénység környékez és akikhez hozzászegődött a nélkülözés. Küszöbön a. tél. Lábbeli kellene a mezítlábasoknak, egy kis meleg gúnya a ruhátlan oknak, egy-két darab fahasáb 'mindazok részére, akik a házi tűzhely melegét csak a szivekben érezik és akik csak a reménység -mellett melegedhetnek, várván sorsuk jobbrafordulását. Nagy a drágaság és nagy a szegénység és sok, tömérdek sok azoknak a száma, akik nélkülözni kénytelenek .a 'kenyérkeresők, a családfőt és otthonukban az elhagyatottság mellett a koldus-szegénység ütött tanyát. Klót hónap előtt büszkeségünk: ' szépséges Erdélyünk menekültjei érdekében fordultunk a közönséghez és kérésünk meghallgatásra talált, Amiben bízvást hittünk, bebizonyosodott: a szivekkel együtt megnyíltak a pénztárcák is és szegények, gazdagok egyaránt adlak abból, amit Isten adott. Rövid két hét alatt közel 30.000 koronát gyűjthettünk erdélyi testvéreink részére, akiknek otthonát — ideig-óráig —- feldúlta az oláh csorda. Elég volt egy-két kérő szó és Szeged népe, áldozatot nem hozva, hanem kötelességet teljesítve, hozta az obul-usait, hogy segítségére legyen azoknak, akik a segítségre rászorultak. Ezúttal Szeged szegényednek segítéséről van szó és a Délmagyarország a város közönségéhez fordul, hogy támogassa abban a törekvésében, ami a város szegényeinek felsegélyezését célozza. Az az akció, amit a Délmagyarország ezúttal kezdeményezett, a jótékonyságon kivül' a művészi szép nyújtását i.s célozza. Nemcsak kér tehát, ha-nem ad i.s, még pedig olyan műélvezetet, ami ritkítja párját és ami a, jótékonysági célon kivül egyedül is alkalmas lehetne a legteljesebb támogatásra és a legszélesebb arányú érdeklődés felköltésére. Az a törekvésünk, hogy a tél első felében legalább is négy hangversenyt rendezzünk, amelynek tiszta jövedelmiét. Szeged szegényeinek föl segélyezésére szántuk. A törekvést, ugy reméljük, sőt bízvást hisszük, a közönség méltányolni és támogatná fogja és hozzásegít bennünket ahhoz, hogy minél nagyobb összeget juttassunk a kegyes célra és hogy felszáríthassuk azokat a könnyeket, amelyeket a nélkül özéé sajtolt elő a szemekből. Azt tervezzük, hogy egy-egy hangverseny keretében a. Dohnányi Eiaiő, Zsigmondyné, Kabos Ilonka és Rózsa Lajos, majd Vecsey Ferenc, végül Lhevine művészetét szólaltassuk meg. Értékes, a legdúsabb művészetet képviselj valamennyi és mindegyik a miivézet nagyságai és kiváltságosai közé tartozik. És Lhevine kivételével a többi mind magyar, ennek az országnak reprezentálják a zenei művészetét, hirdetik a magyar művészetet és szereznek érvényt a külföldön is a magyar kultúrának. A sort Dohnányi Ernő nyitja meg december 12-én, a Tisza-szállóban rendezendő hangensenyen. Dohnányi ma már nemcsak név, hanem fogalom. - Az ő grandiózus, majdnem 'gyedülálló zongora művészetét a. külföld éppen ugy ismeri és elismeri, mint itthon az ország közönsége. És méltán. A zongorának szuverén ura ő, akiben az értelem párosul a játízani-tudás tökéletességével. Jó tudni, hogy van, hogy létezik, hogy magvai" és a mienk és hogy. teli marokkal képes szórni a kincsek kincsét: a művétezietet. -Műsora a zongorairodalom legértékesebb számaiból lesz összeállítva. Dus lesz ez a műsor, aminthogy gazdagon 'termő a Dolmány) művészete. Szeretjük hinni, hogy a közönség •Tn,i fog a kivételes alkatom-mai és oly nagy számiban fog megjelenni Dohnányi hangversenyén, ami nemcsak a kegyes célhoz méltó, de "Ihhoz a ragyogó művészethez i-s, amit Dohnányi reprezentál. A reveláció számba menő hangversenyre a jegyek árusításét már a jö'-vő hét első napúi ilban megkezdi a- Várn.ay L. cég a „Délmayarország" kiadóhivatala. Még csak azt klánjuk felemlíteni, hogy a hangverseny je• ycit, miután jótékony-célról van szó, a város bélyegzőjével láttatjuk el és az elárusitásra kerülő jegyeket, jegyzék kíséretében a város iőszámvevői hivatalától vesszük át, hogy az elszámolást az illetékes hatósági ellenőrzés mellett ejthessük meg. A jegyek árai a következők: Páholy 30 korona, ülőhelyek 10, 8, G, 4 korona, állóhely 2 korona. alapvizsgákra, szigorlatokra, államtudományi és Jogi álleiBSzámvifeli államvizsgára felelőséggel előkészítünk urakat, hölgyeket, (államszámvitelre) vidékieket is. Vidékieknek speciális jegyzeietnket előre kiküldjük. Közölje adatait, kérjen díjtalanul szakszerű felvilágosítást. Szontagh Donát jogi szemináriuma Budapest, IV. Váczi-utca 51. II. 6. Személyes értekezés :-: délután 4—7-ig. :-; •izzótestek és üveghengerek Inverf és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOMA, világítási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165. Beszélgessünk. * I á fahonvéd (félrehúzza a guliba vászontakaróját): Itt vagy-ok, csakhogy „lélek az ajtón, se he, se ki." Én: Te-h-á-t már beállt a téli szezon. A fahonvéd: Ugy látszik. A testőreim a kandalló mellé huzódkozta'k, amelynek fe-1v-an szilva melege. Én: De költői hangulatban van, vitéz 'honvédünk. A fahonvéd: -Nem mondhatnám. Egy kissé -bosszant, még mulattat, is ez a bezárt állapot. iMég csak az -hiányzik, h-ogy a jótékonyság őrangyalai a galibámra táblát illesszenek, amelyen írva áll: Téli idő miatt az üzlet zárva. Én: Talán jó is esik -egy kis pihenés és szünet a szögbe-verósben. Most. már megkezdheti a téli á'Imot. Jó is lesz, ha halkan beszélgetüinlk, -nehogy valaki észrevdlies.se, hogy háborgatom a téli álmát. A fahonvéd: Csak beszéljünk fennszóval és ne halkan, suttogva, hisz mi nem vagyunk szerelmesek, som -aj -tanácsülésen nem vagyunk. Én: No az igaz, ott ugyancsak suttogva Szoktak beszélni, mint nyári -naplementén a falevelek. A fahonvéd: Ugyan m-iért? Én: Mindem miértnek megvan -az azértje. iN-e-m másért, minthogy az újságírók meg. ne hallják mindazt, amit a tanácsnok urak referálnak, v-agy mondanak, A fahonvéd: De hát -akkor -máért nem -tartanak zártülést, minit a szinügyr bizottságban? A kulturtanácsnok ott 'már meghonosította -a „csak titokban" nemes elméletét. Én: Megtennék szívesen, de ugy látszik, a főispán -nem tűri a suba alatti dolgokat. A fahonvéd: -Hallom, hogy a héten rendre is utasította a kultur-szenátort, mert az idegesen mert egy újságíróra rászólni, aki annak az előterjesztésnek a .szövegét merte kérni, amit a -nagyságos kultur4a-nacsno-k ur volt kegyes felolvasni. Én: (Megtörtént. És a főispánnak igaza volt, amikor a tanácsnok urat kioktatta, hogy az újságíró nem passzióból jelenik meg a tanácsülésen, hanem hogy a kötelességét teljesíthesse és hogy a feladatát végezhesse. A fahonvéd: Ugy látszik, a torony -alatt egyik-másik hatalmasságot megszállja az idegesség, ha újságírót lát. Én: Ideges lesz, mint egy rosszul fűzött asszony. Hogy miért? A jó Isten a tudója. Pedig az itteni újságírók nem szoktak s-e okkal, se ok nélkül senkit se kikezde&i. Abban lelik -az örömüket, ha az -embereknek odatarthatják -a vállukat, hogy azon emelkedhessenek. . A fahonvéd: Az már igaz, hogy majdnem minden újságírónak horpadt a válla. Most már tudom, miért? Mert nagyon sokan emelkednek rajta. Én: Az újságíró — tudhatnák sokan — mindig másokon kiv-án segíteni,. -még a saját kárára is. Olyan ez a szegény — de lelkiekben gazdag — fajzat, mint az ősrégi skandináv rege erdei j-avas -asszonya, -a „trude Hio-rba", akit mindenki lenézett, mindenki megrúgott, akire mindenki ráöltötte a nyelvét, aki azonban állta a lenézést, a rúgásokat, a nyelvöltéseket ós akim csak tudott, mindenkin segített, mindenkinek hasznára volt, aki megérd-em-el te, sőt sokszor annak is, -aki nem érdemelte meg... A fahonvéd: Nem mindig azok a gazda gok, akik iföldi javakban dúslakodnak ós nem •azok az urak, akik vasalt nadrágban járnak és ideig-óráig a hatalom polcán terpeszkednek. Én: Ez is egyike az örök igazságnak. A fahonvéd: És az is igazság, hogy ami-