Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)
1916-12-24 / 306. szám
20. DÉLMAGYARQR8ZAG Szeged, 1916. december 24. mány nem volt hosszú életű és orosz Katalinnak már 179i2-ben módjában állott ezt a veszedelmesnek látszó ujitást eltörölni. Utódai a császári trónon jól tudták, milyen nagy jelentősége lehet ép május 3-ikának egy leigázott népre, ép azért korbácscsal és golyóval iparkodott ezt az emléket kiirtani. Lengyelországban felejthetetlen a „május harmadiki pör," amely 1891-ben ezen nap századik évforduló ünnepségének az epilógusa .volt. Az orosz rendőrség engedte, hogy Varsóban az embertömeg nyugodtan felvonuljon az utcákon, ahol a kocsiközlekedés csaknem teljesen szünetelt. A botanikai kert ós más kertek estefelé mindjobban megteltek látogatóikkal, akik némán, hangos tüntetés nélkül, sétával ünnepelték ezt az emléknapot. iMikor aztán besötétedett — nekilátott a rendőrség a munkának. A botanikai kertben ós más helyeken is elszánt brutalitással és tömegesen tartóztatta le a sétálókat. Másfél eszendeig ültek a „főbüuösök" vizsgálati fogságban, mig Ítélkeztek fölöttük. Börtön és deportáeió lett a sorsuk. És még a mult évben, 1915-ben is, amikor Lengyelország nagy területei már felszabadultak az orosz uralom alól és amikor a német hadseregek már a lengyel fővárosnak csaknem a falai alatt jártak egyszer, vasököllel nyomták el az orosz kényurak Varsóban a lengyel nemzeti öröm minden megnyilvánulását. Közben megtisztítottuk egész Lengyelországot az oroszoktól ós a német emberiesség ércfala már rég mélyen benn áll Oroszországban. A németek, akik maguk is szeretik történelmi emlékeiket, eléggé tudatában vannak a saját erejüknek és szívesen engednek szabad folyást a lengyelek nemzeti örömének az ő nagy emléknapjaikon. Megengedték téliát, hogy Varsóban nemzeti bizottság alakuljon, amely az összes megszállott területeken kezébe vette az emlékünnepek' rendezését. A scliéraa mindenütt ugyanaz volt: ünnepi felvonulások, a helységek feldiszitése, istenitisztelet, szónoklatok ós szini előadások. Varsóban termézetszerüen a legnagyobb pompa volt várható, nemcsak, mert az ország fő- és legnépesebb városa, hanem azért is, mert itt együtt van a lengyel élet minden vezető egyénisége. Itt van az érsek,- itt vannak az egyetem és a kultura gócpontjai. Én mindezáltal elhatároztam, bogy a lodzi emlékünnep szépségeit fogom kiélvezni: Lodz nemcsak azért kínálkozott nekem érdekesebbnek, mivel a nemzetiségi keverék itt tarkább és a lengyelek száma egyáltalán nem túlnyomó, hanem azért is, mivel ebben az ipari városban, ebben a munkásvárosban jóformán csak szegények és gazdagok vannak, középosztály alig s igy a lengyel körök ellenéte is nagyobb és sajátszerűbb. Kárminpirosau és fehéren csillognak a lengyel nemzeti szinek s rendkívül dekoratív módon emelkedik ki az ünnepi idő minden termékei közül. A kokárdák és nyakkendők, lobogók és zászlócskák, girlandok ós koszorúk sok-sok sas, mind fehérek piros alapon, az embereken, házakon, kocsikon, ablakokon, üzleteken, erkélyéken. Fehér-piros tenger hullámzott keresztül a városon, amely egyszerre elvesztette minden rútságát. Egyetlenegy villamos nem közlekedett, még az ujságrikkancsok is lemondtak keresetükről ós nem árultak újságot, hanem belekevereditek az utcánhömpölygő tömegbe. Fél esztendeig nem tiulta az ember megérteni, hogy hol van l.odz félmillió lakosa, most azonban meglátszott rajta. Különösen akkor, mikor felvonult a menet. Valóban, amig egyetlenegy város ennyi ezer gyermeket képes mozgósítani, Lengyelország nem lehet elveszve. Á menetre ugyan várni kellett kissé, de a porosz pontosság példája máris oly nevelőleg hatott, hogy a. menet alig egy órai késedelemmel hullámzott el előttünk. Teljés félóráig tartott >az elivonu-lás. Elől egy csoporti amely kissé operettre emlékeztetett, de azzal a bájjal, amely kiáramlik minden ifjúságból: egy óriási lengyel zászló mögött 30-40 kisleány, fehér mellénykóben kdrrainpiros föveggel. Mögöttük aztán zúgott, eleinte félénken, aztán dagadóan a lengyel himnusz, szakadatlanul újból és újból kezdve és ismételve. Volt valami magával ragadó abban .az áhítatban, amivel ezren és ezren ismételték a dalt. Egyébként nem nyújtott e menet el nem múló benyomásokat. A gyermekek ezrei, a kiküldöttek ezrei, rendesen egy-egy itracat egy-egy rikító zászló körül, (Lodz nem hiába az egyesületek városa!) száz meg száz kis és nagy címer, számtalan jelvény, mind lehetőleg fehér és piros, pálmák, sasok és ey zoologiailag pontosan meg nem határozható alak, amely diadalmasan trónolt a földgömbön. Feltűnően kevés volt a nemzeti öltönyök száma. Gyönyörűen festett néhány gyermek paraszti viseletében, egyesek sokszínű loviesi kelmében, mások zsinóros szalagokkal, olcsó, de jól festő díszben. Közbül tiszteletreméltónn és előkelően lépdelt a papság, amelyből drága, selyemkaftánjaikban a zsidó papok sem hiányoztak. Az ünneplőkön meglátszott, hogy még nem igen szokták meg, hogy a kormány jóakarattal viseltessék üuepsógük iránt. Tagndhatalanul feszült volt a levegő és elegendő volt egy-egy ablakredőnynek a leeresztése, hogy a résztvevők egy-egy csoportja rémülten elkiáltsa magát: ,Gépfegyver!' cs szétrebbenjen. De hamar megnyugodtak ós hálásan látták be, hogy a németek nem. követik az 1891-iki orosz rendszert, Az est a lelkes ünneplőket a színházba gyűjtötte össze, az előadott darabnak természetesen ez volt a cime: „Május harmincadika." Kíváncsian várhatjuk, mint vésődik bele a lengyel szivekbe ennek az ünnepnapnak az emléke, minő hatása lesz ennek az emléknek, amelyet a német emberiesség drága vérével tett lehetővé a lengyelségnek. Szegeö-Csongráöi .. Takarékpénztár.. 5ZE5ED, SZÉCHENYI-TÉR 7. Befizetett alaptőke K 3,ooo.ooo Tartaléktőkék: Renőes tartalékalap 2,800.090 korona Külön tartalékalap 108.806.41 korona •••• Elfogaó betéteket takarékpéztári könyuecskékre és folyószámlára. Leszámítol váltókat! Előlegeket aö értékpapírokra! Engeőélyez kamatozó jelzálog-kölcsönöket és törlesztéses kölcsönöket (15—50 éuig terjeöő iöőre) telekkönyuezett ingatlanokra és uiőéki földbirtokokra.
