Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-20 / 301. szám

2 Szeged, 1916. december 20. nyugodt lelkiismerettel és fölemelt fővel várhatják a sorsdöntő napot. Mi erőnk és ügyiünk igazságának tudatában megtettük, ami módunkban volt. Most ellenségeinkre Zünich, december 19. Sonnino külügy­miniszter a kamarában a következő beszé­det mondta: — A békekötést és az ellenségnek a béketárgyalások megkezdésére irányuló javaslatok nagyobb részét abban a feltevés­ben vetették fel, hogy a kormánynak többé­kevésbé fontos javaslatok vannak a kezé­ben azokról az alapelvekről, amelyek körül a tárgyalásnak mozognia kell, vagy hogy ilyen javaslatok rövidesen a kezébe kerül­nek. Ez a feltevés nem egyezik a valóság­gal, a 4 ellenséges hatalom jegyzékében semmiféle feltétel, vagy tárgyalási alap nincs. Sok helyen beszélnek róla titokzatos előadással, azt állítják, hogy a megállapo­dás alapjául szolgáló feltételeket már közöl­ték is a kormánnyal. Az egyik ember hal­kan említi Tnentinót, a másik a független és sértetlen Belgiumot, ismét más Elzászt és Lotharingiát, más helyen Triestet, Len­gyelországot vagy Litvániát, avagy egy balkánszövetséget és igy tovább. Ismétlem, a kormány semmit sem tud részletes felté­telekről. Semmi más jelét sem tudom az ellenséges jegyzék magasztalt feltételeinek, melyéket a kamarában egész terjedelmében felolvastam, mint amelyet Baslini képvise­lőnk kérdésére feleltem. Mindennek nem lenne nagy jelentősége, ha nem emlékeztetne bennünket arra, ami szintén Rómában történt 1915 áprilisban vagy májusban, tehát a háborúba való be­lépésünket megelőző időben. Akkor is jár­tak kézről-kézre irt lapok, amelyek köz­vetve vagy közvetlenül a velünk most el­lenséges viszonyban levő államok képvise­lőitől, vagy más titokzatos forrásból ered­tek és amelyekben a legkülönbözőbb értékű engedményekről volt szó, amelyeket Ausz­tria-Magyarország állítólag semlegességüu­került a nagy elhatározás sora. Vájjon van-e hozzá elég erős lelkük, mély 'belátásuk, éber lelkiismeretük és higgadt bölcsessé­gük? kért felajánlott, amelyek kozj.il külügyi kor­mányunk egyes részleteiket hiányosaknak mondott el, mig más részletek teljesen va­lótlanoknak bizonyultak. Tisza gróf minisz­terelnök megmagyarázta azután nekünk a képviselőházban elmondott beszédében azt a részt, amely ezeket a titokzatos leleple­zéseket és titokzatos lapocskákat szolgálta. Javaslatok tehát egyáltalában nincse­nek a tárgyalás megkezdésére, ha pedig megjönnek a javaslatok, tudni fogjuk, mi a tennivalónk. Sem célszerű, sem komoly do­log nem lenne, ha ma beszélnénk róluk. Egyébként gondolnunk kell rá, hogy a szö­vetségesek egyilke sem vehetne komolyan olyan feltételeket, amelyeket ellenséges formában ajánlanának neki. A közérdek és a szövetséges kormányok iránt való köte­les figyelem tiltja, hogy közöljem annak a válasznak a szövegét, amelyet az ellensé­ges hatalmak jegyzékére adni fogunk és amelyet azonnal közölni fogunk a nyilvános­sággal, amint megegyeztünk a tartalmában. Mi valamennyien kívánjuk a békét, a tartós békét, de tartós béke alatt a viszo­nyok oly rendjét értjük, amelynek a tarta­ma nern attól függ, hogy milyen erősre tudja kapcsolni valamely nép azt a láncot, amellyel egy legyőzött népet összekötöz, hanem az államok között való igazságos egyensúlyt, a nemzetiségi elv tiszteletben­tartását, a nemzetközi jog törvényeit és az emberiség és a kultúra érdekeit kívánjuk a tartós béke alapjául. Ha fel is tesszük magunkban, hogy az ellenséges erős legyőzésére erőfejtésünket a legnagyobb fokra emeljük, azzal még nem törekszünk oly nemzeti közrend eléré­sére, amely megtudná gátolni a szolgasá­got vagy a hatalmi túlsúlyt ós egyes népek, vagy nemzetek leigázását. Zürich, december 19. Az olasz kamara Sonnino beszéde után nagy szótöbbséggel bizialmat szavazott a kormánynak. Ezután a kamarát február 27-éÍg elnapolták. Támadás Briand ellen az olasz kamarában. Zürich, december 19. Turati képviselő a kamarában való felszólalása során a többi között ezt mondta: A központi hatalmak bé­kejavaslata pokolian ügyes vágás. Még. ha a négyesszövetség biztos is lenne felőle, bogy az idő kedvezni fog neki a konfliktus megol­dásában, — erre azonban nem számithat, — az ezután elérhető haszon semmi esetre se ni lenne olyan méretű, hogy fölérne a további embermészárlással, áldozattal és pusztítás­sal. Még ha a legoptimistább álláspontra is helyezkedünk, az esetleges győzelem semmi* esetre sem érthet annyit, mint amennyibe kerül. Harmadfél esztendei háború után már nem várhatunk nagy meglepetéseket. Arnig a négyesszövetség és különösen Olaszország az 'ellenrág kimerülésére számított, az ellen­ség a cenzúra ellenére is tudja, milyen je­leikből állapithatja meg a mi kimerülésünket. Az a kormány, arnelv most visszautasítja a béketárgyalást, árulója az országának. A szövetséges államok kormányai, külö­nösen Briand, nem ugy gondolkoznak erről, mint Sonnino, de én' személyesen 'ismerem Briandot és Bissolati miniszter is ismeri még abból az időből, amikor Briand nemzet­közi szocialista kongresszusokon általános sztrájkkal fenyegetőzött háború esetére és tudjuk, hogy Briand impulzív természetű ember s mint minden ilyen karakter, iköny­nyen változtatja a véleményét. Semmiesetre sem szabad azt hinnünk, hogv Olaszország a londoni egyezmény aláírása miatt szolgai engedelmességgel tartozik az antantnak. Ha valaki azt mondaná, hogy a helyzet még nagyon bonyolult s ezért nem lehet még dip­lomáciai tárgyalást kezdeni, akkor azt 'fele­lem, hogv nincs más választás, csak a bé­ketárgyalás, mivel a fegyver alkalmatlannak bizonyult a csomó kettevágására. Az orosz különbéke pártja. Genf, december 19. A legkitűnőbb orosz forrásból származó hir szerint Stiirmereii kivül Giers, Sebeko és Botkin. — tehát a legelőkelőbb orosz diplomaták is — az orosz, különbéke szószólói voltak. A cár környe­zetébén még 'mindig hatalmas párt dolgozik azon, hogy a békét létrehozza. A régi angol kabinet a béke­tárgyalás mellett volt. Amsterdam, december 19. A Manchester Guardian értesülése szerint a régi kabinet utolsó tanácskozásán Grey, Balfour és Land­sdowne miniszterek a béketárgyalás mellett foglaltak állást. Asquith, aki eleinte tartóz­kodó volt, később szintén békét kívánó mi­nisztertársaihoz csa t lakozott. Francia ágyúnaszád a Korinthus­ban. iBern, december 19. A Fournier-ügynök­sóg' jelenti, liogy egy francia ágyúnaszád ér­kezett Kor.intli.usba. Ennek a hadihajónak 'az a feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon a katonai trasaportoík felett és egakadályozza, hogy Görögország déli részeiből királypárti csapatokat szállíthassanak Athén kerüle­teibe. »htasafflibiffla®ssí!be5asiasagsafflibraaiabi' E M ffi-izzótestek és üveghengerek I n v e r 1 ÚS. és Auerégőkre legjobb minő­it Ü ségben FONVÓ SOMA, világí­tási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165. Az angol alsóház ölése. London, december 19. A Reuter-ügy­nökség jelenti:, Lloyd George beszédét az al­sóházban a legnagyobb érdeklődéssel vár­ták. A ház zsúfolásig megtelt és amikor a miniszterelnök szólásra emelkedett, zajosan éljenezték. Lloyd George a következőket mondta: — Válaszunkat a német Savaslatokra szövetségeseinkkel való teljes egyértelmű­séggel fogjuk megadni. Mindenki, aki a há­borút könnyelműen meg akarja hösszabbi­tani, ezért a bűnért magára hárítaná a fe­lelősséget, de mindenki, aki a harcot felad­ná anélkül, hogy a célt elértük volna, sze­mélyesen volna felelős ezért a bűnért. A német birodalmi! kancellár javasla­tainak elfogadása azt jelentené, hogy fejün­ket hurokra tennők. Elégtétel (szószerint: Reparation) nélkül béke lehetetlen. A szö­vetségesek azért mentek bele a háborúba, hogy Európát a porosz katonai kaszt meg­rohanása ellen megvédelmezzék. Nekik ra­gaszikodniok kell azokhoz a nagyértékii garanciákhoz, amelyek által elérhetjük, hogy ez a kaszt az európai békét soha többé ne zavarja. Mi inkább bízunk rendíthetetlen se­regeinikiben, mint a megszegett szóban. (Tet­szés.) A szövetségesek néhány pap alatt normális választ fognak adni. A Romániával való goromba hiba sze­rencsétlenség volt, de az a legrosszabb esetben csak meghosszabbítja a háborút. Annáik megakadályozására, hogy a romá­niai helyzet ne rosszabbodjék, szónok eré­lyes rendszabályokhoz folyamodott Görög­országban, amelyek nézete szerint síkere­sek voltak. Anglia elhatározta, hogy el­ismeri Venizeiosz kormányát. Lloyd George azt mondta még, hogy meg van győződve a végleges győzelemről, ha a nemzetet az a szellem hatja át, mint amelyik a hadsere­get a fronton. (M. T. I.) Pétervár, december 19. A bizalmi ta­nácsban Poklovszky külügyminiszter ugyan azt a kormánynyilatkozatot olvasta fel, a melyet a dumáiban e hó 15-én felolvasott. A bizalmi tanács hasonló formában, mint á duma, szavazott a napirendretérés mellett. Sonnino a kékéről.

Next

/
Thumbnails
Contents