Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-17 / 299. szám

Szeged, 1916, december 17. DELMAGYAKOKSZA8 7 HIREK oooo Németországi lapok Striegl József előadásáról Ismeretes, hogy Striegl F. József tanár, a Délmagyarország kitűnő munkatársa elő­adást tartott Berlinben ós Stuttgartban. Az előadás előrelátható sikeréről beszámoltak már a budapesti ás a szegedi lapok, alább szemelvényeket közlünk abból, hogy a nagy német lapok miként fogadták. Bevezetőid meg kell még jegyeznünk, bogy a szemelvé­nyek ép oly bőséges okulásul szolgálnak ne­künk, mint Striegl értékes előadása a neme teku-ek. Berliner TagcMalt: Magyarországról, an­nak kereskedelméről és iparáról beszélt Striegl F. József tanár, aki Berlinben sem ismeretlen, a Verein Berliner Kaivfleute und Industrioller tagjai előtt. iAz előadó azon reményének adott kifejezést, bogy Németor­szág és Magyarország- mostani fegyveres baj­társiasságából a béke annyira sóvárgott ide­jén gazdasági téren is barátságos viszony fejlődik. Ez azonban csak az egy más-ismerés alapján lehetséges. A. magyarság megismer­tetésére Striegl tanár szemléltető képét nyúj­totta -a magyarság jellemének ós lelkének. A történelemből és a népóletből vett képekkel világította meg nemcsak a magyarság jel lo­mének a fény-, hanem annak árnyoldalait- is. (Ezzel kapcsolatban ismertette a magyar ipa­rost, akiben megvan a kellő kézügyesség, de hiányos a kereskedői seelleme, az úgyneve­zett spiritus meroatoris. Sok, magyar iparos­nak a fő törekvése, bogy egy kis földhöz jus­son, mert talán sehol sincsen annyi imádója a rögnek, mint ép Magyarországon. A ma­gyar kereskedő sem játssza még a közélet te­rén azt az előkelő szerepet, amit a német ke­reskedő. A továbbiakban Striegl tanár sta­tisztikai adatokkal alátámasztva ismertette a magyar imiport fejlődését, amiből a német kereskedők értékes utmutatást nyertek arra Gutenberg uj találmánya. * A hüvosvölgyban találkoztam Gutenberg Jánossal. Padon ült, újságot olvasott, Mainkból vagy Kölnből valót. Egykori are-képek é« met­szetek után esak annyit állapítottam meg, hogy messzi vidékről jött iparosember. De nem tud­tam, kicsoda. Mellé telepedtem és bogy valami­vel keedjem, kíváncsian kérdeztem: — Ha megengedi... én nem tudok olvasni., mit ár az újság? — Nem szégyelli magát, bsurtáom! — emelte rám a szemét neheztelően. — Gutenbergnek, a ny-omtatot betű feltalálójának teszi ezt a valló- . mást! Röstelkedtesn. — Tetszik tudni, — mondtam — minket esak írásra tanítottak. Olvasni nem kell tudni. Az olvasás akadály az előrejutásban. Ismertem egy politikust, aki mindig olvasott és sokat tudott. Jött egy másik politikus, aki sohasem olvasott- és amazt k-i akolbólította a közéletből. Szegény most azzal tengeti napjait, hogy fi­*t&l képviselőket és tudósakat tanít helyes­írásra. — De az irók csak olvasnak! — Hogyne! Mindegyik elolvassa azt amit ir. ön sokat olvas, mester? — Nem túlságosan. Nélia ugyanis lelkiis­mereti gyötrelmeim vannak. Az az érzésem, nézve, mily ipari cikkekből lehetséges -foko­zottabb német import Magyarországba. Elő­adása végén a szónok szemléltető kópét nyúj­totta a modern Magyarországnak s azon re­ményének adott kifejezést, bogy a liáboru után a saját szemükkel fogják megnézni a szép Magyarországot. iA nagyszámú hallgatóság, amelyben a parlamenti képviselői: egész sora volt. viha­ros tapsokai hálálta még Striegl tanár fejte­getéseit. A Vossische Zeitung „Magyarország és Németország" eimen emlékezik meg Striegl előadásáról és a többek -közt ezeket irja: — A Verein Berliner Kaufleute und In dustrieller helyiségében Striegl F. József szegedi magyar tanár tartott előadást. Hang­súlyozta/amit a háború folyamán gyakrab­ban hallottunk, a magyaroknak Németor­szág ég a németek iránt való szeretetét és tiszteletét. A temperamentumos magyar nép, kétségtelen önbecsülését ás földiéi jellemét iparkodott a németekkel a psichologiai és tör­ténelmi alapon megismertetni és megértetni. .Kifejezésre juttatta egyúttal afölötti élénk panaszát is, hogy milyen tájékozatlanság uralkodik Németországban az ő hazáját ille­tően. Ezen állitását- Striegl tanár minden­esetre igazán tragikomikus élményeivel tá­mogatta, amiket ő maga élt át. Végül Striegl tanár statisztikai adatok alapján kedvező képét adta azon gazdasági vonatkozásoknak, amelyek -a jövőben Németország és Magyar­ország között lehetségesek. Stuttgart legelőkelőbb lapja, n Schivahi­scher Merkúr: Csütörtök este Striegl F. Jó­zsef, szegedi magyar tanár nagyszámú hall­gatóság előtt a Hotel Silber nagytermében előadást tartott Magyarországról. Dr. Hauff gyártulajdonos üdvözlése után a szónok kö­rülijeiül a következőket mondotta: — Németország előreláthatóan belátha­tatlan időkre rá lesz utalva a berlin—bag­dadi népek útjára. Ennek következtében Németország (fontos érdeke arra törekedni, hogy ,ama népek, amelyek ezen ut mentén laknak, Németország iránt barátságos érzé­sekkel viseltessenek. A középhatalmak közt jelenleg fennálló viszonyt a jövőben fenn kell tehát tartani, sőt mélyiteni. M agyar­mégsern kellett volna föltalálni a nyomtatott betűt. Nem gondolja? — Hát van benne valami. Tudja, mester, mióta nyomtatott hetük vannak, az emberek túlnyomó része a más fejével gondolkodik. Ami nem volna baj, ha cjupa okos ember irma. De ez minálunk nem probléma, mert mint mond­tam: minálunk, hála istennek, nem olvasnak áz emberek. — Másutt meg tulzá-sba viszik a dolgot. Gondolkodtam is rajta, hogyan lehetne vissza­csinálni a találmányomat vagy legalább is kor­rigálni rajta. Mert nézze, annak seimmi értelme nincs, hogy minden szamárságot kinyomtassa­nak. De tehet róla az a szarnál-, .aki kinyom­tatja? Nem. Az egyszerűen velem takarózik. Bűntársnak érzem magam, kedves barátom. Ha émelyitő szerelmi históriát, undok rémregényt, ostoba újságcikket, komisz verset olvasok, azt mondom magamban: János, János ennek te vagy az oka. Te kényszert,tettél derék embere­ket, akik igen jó suszterek lettek volna, hogy tollat vegyenek a kezükbe. Feldúltam az embe­riség nyugalmát, ártatlan lányok szivét meg­mérgeztem, kerítő regényekkel tisztességes nők lelkét megrontottam, marhákból tudósokat csi­náltam. Elég volt ! Bűnös vagyok. Ki mit elron­tott, jóváteheti. — De hiszen a nyomtatás ugy elterjedt... — Kitaláltam egy sokkal tökéletesebb rend­szert. Ez lesz .aztán a vívmány! Hallgasson i3é. országon mindenki lehetetlennek tartja", bogy ez a rettanetes küzdelem és harc közös érde­künkért a forrón kívánt béke idején nyom­talanul át adassék a feledségnek. Az össze­kötő utat már most kell keresnünk. Ennek kapcsán Striegl tanár a magyar bevitellel foglalkozott és felhívta a német kereskedők és iparosok figyelmét azokra a cikkekre, me­lyekre Magyarországnak szüksége vau és megadta a mértékét is, mennyire lőhetne eb­ben Németország részes. A magyarokkal való érintkezés szempontjából fontosnak tartja, mert az őszinte barátság jele, hogy lehetőleg magyar köriratokkal és árjegyzékekkel for­duljanak a 'magyar kereskedőkhöz. A szemé­lyes érintkezés terén azonban a német keres­kedőnek és iparosnak nem lesznek nehézségei, mert .Magyar-ország liusz milliónyi lakosa kö­zül töb mint negyedfél millió birtokában van a német nyelvnek. Végül az előadó rokon­szenves és plasztikus képet nyújtott Magyar­országról, azon reményének adva kifejezést, hogy hallgatói közül minél többén, fogják meglátogatni a szép Magyarországot. Ma­gyarországon a német kereskedelem és ipar, a német vállalkozás é. tőke számára még tág tér nyilik. Azonban nem -zabád megfeledkez­ni arról, hogy a német kereskedelem és ipar azt kell, hogy főfeladatának tekintse, hogy a kevésbbé fejlett magyar ipart és kereskedel­met kiegészítse, de nem szabad azt cl-, vagy éppenséggef agyőnnyomnha. lAz előadás élénk tetszésre talált. Körülbelül ugyanígy ir az előadásról a Stuttgartéi• Neues Tagblatt és a Württember­ger Zeitung is. — Időjárás. Változékony, hűvös idő vár­ható, helyenként, inkáid) csal: északon és keleten csapadékkal. PROGNÓZIS: Változékony, hűvös. Északon és keleten sok helyütt csapadék. — A főrendiház pénzügyi bizottságának ülése. Budapestrőt jelenti tudósitónk : A főrendi­ház pénzügyi bizottsága báró Márkányi Frigyes elnöklésével ülést tartott. Radván­szky Albert ismertette a külkereskedelmi Olyan nyomtatógépet szerkesztettem, aiuely csak .a gondolatra reagál. Hiába gőz, villany, kézierő! A gép csak akkor indul meg, ha a mo­torában elhelyezett finom, érzékeny lamezra gondolatok Íródnak. — Ugyan! .— kételkedtem — a lemez álla­pítja meg, hogy ki okos és .ki ostoba? — Igen, a lemez. Abból indultam ki, bogy az igazi, erős gondolatnak villamos kisugárzá­sa van s a lemez csak a legintenzívebb sugara­kat fogja fel. — Óriási! Kezdem érteni. És ön sikert re­mél? — Képzelje cl, hogy megvan a szabadalom és az emberek tudják, hogy olyan nyomtatógép van, amely csak okos emberektől fogad el — bogy is mondjam! — szeleimi muníciót. Ki fog azután régi gépekből kikerült nyomtatványt olvasni? Mihelyt munkába kezd az én gondol,at­szedőgépem, vége az áltudománynak, a szókkal való üres játéknak, a széllel bélelt irodalomnak. Vége a tudomány oroszlánbőrébe bujt szama­rak uralmának, a fecsegő újságírásnak. Nos, -­ezzel csak levezekleui bűneimet? — Bizonyára. A találmány méltó egy Gu­tenberghez. De engedje meg mester, attól tar­tok, óriási harcok törnek majd ki, az ostobák fognak .küzdeni ellene sé az ostobák nagyon erő se-k, mert övék a többség. — Gondolja! — töprenkedett. — És föltéve, hogy egészen tökéletes az ön

Next

/
Thumbnails
Contents