Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-17 / 299. szám

fd, 1MB. défcwtiBer 17. ' ' j tmmmtmmmm DRPLÖ. oooo Sibyllák. Béke, vagy báiboru? Ujira. jós szemekkel né­zünk be.Le a sötétségbe. Elsápadunk, mert előt­tünk áll az ismeretlen. Szegény szivünk ugy ,van megalkotva, bogy csak a jelen dimenziójá­ban tud mozogni, a jövőbe emelve ugy fickán­dozik és fluidoklik, mint a partra dobott bal. Nem csodálom, hogy most annyian futnak a jósasszonyokhoz és azon, ihogy a jósnők a háború alatt már csinos .vagyonkát szereztek mguknak. Ilyenkor — válság idején — meg is hosszabbítják rendelő óráikat. Ezen a héten én i-s felkerestem őket. Égetni való, förtelmes né­nikék, a ferde, pötyögő ruhájukkal és a satnya tagledtésíikkel. Annyi azonban bizonyos, hogy még se közönséges némberek. Első (pillanatra — ugy látod, balogok, tétovák, bibbadt velegü­ek. Szemük utón egyenesen a töbolydába kül­denéd őket,. Milhelyt azonban jósolnak, megvál­tozik a véleményed, hangjuk biztos, merev aj­kukról keményen kopognak a szavak, szemük kitágul a fekete és klasszikus ük-anyjukra kell gondolnod, Mindenesetre kitűnő üzletemberek. A pogányság szelleme bujdosik itten. Ez a nyolcvanéves józsefvárosi nénike nagyon val­lásos, de tud olyan ráolvasásokat, meg ördög­üzéseket, melyek eredetét mi már nem ismer­jük. A másik jósnő — egy kültelki Sibylla — inár egészen pogány. Varázsol is és hittel űzi az iralás művészetét. Erdők alján füvekből és gyökerekből kotyvaszt varázsitalt. Ezekben az esőcsuirgásos, nem kedves szo­bákban. megfordul az egész yáros. Parflumös szoknyák suhannak el erre estidőn és okos urak ülnek a jósnők asztalához. Legyünk őszinték, a jöyővel szemben mindnyájan egyformán érez­eük a gyámoltala.nságunkat. Ha a bölcs politi­kusok nem tudják, mi történik a következő hónapban, talán-talán ez a buta szipirtyó tudja. Háborúban hajlandók vagyunk erre a hitre, átengedjük a szerepet a kártyának meg a jósnőnek, hadd dolgozzanak a megbicsaklott képzelet és agyvelő helyett. Legalább kissé el­kábulunk a hazugság színes füstjétől. Végre a jövendő igazi valóság, mely nemcsak biztosan meglesz, de már meg is van, rámnézve, aki írok, nem jelent egyebet, minthogy ezt a mon­datot befejezem sa z olvasónak csa.k annyit, hogy ezt a mondatot elolvassa. Hogy ezt a kéz­zelfogható vajamit ne foghassam meg, legalább az agyammal? Hogy a függönyt ne rebbent­hesseui félre! Hogy az életein regényéből, melynek az első kötetét már elolvastam, ne ol­vashassam el a második kötetét, mikor biztosan elkészült? Ez sokszor elképzelhetetlennek lát­szik. Ezért járnak annyian a jósnőkhöz, ma is, a ifelvilágosultság és a tudományok százada­iban. 1. i Pár napja pedig különösen megostromol­ták; a jósnőket. Azelőtt arra válaszoltak: sze­ret... vagy nem szeret.., Most erre: béke.,, ,vagy háború.., Jósnőim — mind a ketten — pesziinisták. Nem bíznak a- békében. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a jósolás diját előre kellett lefizetnem. Lehet, hogy keveset adtam. A békejóslatok, mondják, valamivel drágábbak. Kosztolányi Dezső. jffndrássy és JTpponyi a békejegyzék várható hatásáról. A Vossische Zeitung budapeáti levelezője fölkereste gróf Andrássy Gyulát és gróf Ap­ponyi Albertet és megkérdezte .a kitűnő állam­férfiakat, mitszólnak Bethmann-Hollweg beszé­djéhez ós hogyan vélekednek a békejegyzék vár­ható hatásáról. A Délmagyarországnak alkal­ma van az érdekes nyilatkozatokat a Vossische Zeitung-gia.1 egyidejűleg közölni: Andrássy Gyula gróf: , — A békeakciót nagyon helyeslem, én már egy -esztendővel ezelőtt propagáltam hasonló gondolatot. Mindenesetre most is rendkívül al­kalmas az idő a békejegyzék elküldésére. Beth­mann-Hollweg német birodalmi kancellár be­széde klasszikusan szép, egyszerű és tapintatos. Remélem, hogy meg lesz a visszhangja az ellen­séges táborban is. Beszéde mindenesetre vissz­hangra talált nálunk és a szövetségesek lelké­ben, ahol megerősítette -azt a tudatot, hogy a további vérontásért nem mi vagyunk afelelősek A jegyzék az állandó béke és mérséklet szelie­niét juttatja diadalra. Dicsőségére válik első­souban ez a. cselekedet az uralkodóknak. A né­met császárról mindig tudta a világ, hogy lelke egész erejével ragaszkodik a béke gondolatához. Különösen jól esik nekünk, hogy ifjú uralko­dónk azzal kezdhette meg kormányzatát, 'hogy bebizonyitotta: nem harci dicsőség vágya, ha­nem a. békeszeretet vezeti legelsősorban. Fiatal fejedelmeket a történelemben gyakran elvakí­tott a harci dicsőség tündöklő fénye. A -mi ural­kodónk fölismerte, hogy ennél magasztosabb, nagyob érdem: a békeszerzés. Apponyi Albert gróf: — A kancellár beszéde ez alkalommal is, mint rendesen, a helyzet magaslatán áll. Karukte­ris+i-kus- vonásokkal kimeri tő képét, adta an­nak a katonai helyzetnek, amely lehetővé tette, hogy e gyengülés gyanúja nélkül az első béke­lépést megtegyük és midőn egyfelől a békelópés teljes l-oyalitása és komolysága iránt kételyt nem hagyott fennforogni, másfelől kellő hatá­rozottsággal kidomborította azt is, hogy a béke­ajánlatnak az antant részéről való visszutasi­tása óriási mértékben fokozza a német nemzet el szántságát és erkölcsi erejét a további harcra. A kancellár ezzel nemcsak a néimet, ele az összes szövetséges országok népének szivéből beszél. Amint azt a magyar parlamentben kifejezésre juttatta egy parasztpárti képviselő, aki kereset­len szavakkal megmondta, hogy az a nép, amely a háború terheit legerősebben- érzi és -bizonyára mincl a két táborban a bókét for­rón óhajtja, még csak erősebb ököllel fog rásúj­tani az ellenségre, ha ez utóbbi a békeaján-latot visszautasítja és igy a vérontás folytatását imagára veszi. Egészben véve 'azt hiszem, liogy a. keddi nap a középhatalmak győzelmei közá -sorozható. Hogy a császár kezdeményezésével hozza összeköttetésbe a "kancellár a bőkenjáil­latot, senkit meg neon lepett és senki azt puszta frázisnak -nem vette, aki tanulmányozta Vil­mos fcsászár hata-lmas egyéniségét ós lélektanát. Nálunk az a meggyőződés vert gyökeret, ifjú királyunk egyéni akarata erős tényezője volt ennek az elhatározásnak. De mivel Taz bizonyá­ra csak hosszabb előkészület és tanácskozások -eredménye lehetett, bizonyosak vagyunk benne, hogy boldogult királyunknak 1Ferencz József­nek lelke is benne él ebben az akcióban ós ez alkalommal is kegyelettel adózunk emlékének. * ,v ' I V. M. Koronázási hadikölcsön. Egész Európa szeme rajtunk van. Világ­részünk -egyik legrégibb trónja a miénk s a rajta bökő vetkezett változást még a háború fergetege sem volt 'képes a homloktérből hátraszorítani. Megdicsőült,királyunkat nagy erényeinek teljes méltánylása kisérte utolsó pihenőjére, ihogy aztán- a közérdeklődés egé­szében a fiatal utód felé terelődjék, aki nagy várakozások között lát történelmi -hivatásá­hoz. Köziben kigyulad a magyar király koro­názásának hagyományos fénye és szinte iz­•ről-izre megvilágít mindent, ami magyar. | Európának ránk szegzett tekinteté ebben az | átható világításban mindent meg fog látni. Ellenséges nagy részének a tekintetét -hatá­rozott rosszakaratát irányitja, ugy rendez­kedjünk tehát be, hogy ezeréves multunkhoz és történeti hivatásunkhoz méltóknak Ítél­tessünk. Ami katonáinkon múlott, ők megtették a magukét azért, hogy ezeréves multunkat mindenki megérthesse és jövőre való hiva­tottságiunkban senki ne kételkedhessek. Ugy harcoltak, amint igaz ügyünkhöz méltó volt, ugy, hogy sokszoros túlerő és emberi agy­velővel kieszelhető minden ármánykodás tönkre verten és megalázva hátrált előlük. És talán ennél is -fölemelőbb, hogy még a diadalok hossz-u -sorozata se t-ett bennünket el'biza'kodottakká, emberies -érzületünk a győ­zelmet nem uzsorázza ki. hanem önként ajánlja fel szilárd pillérüli a sarkaiból kifor­gatott világrend egyensúlyának helyreállítá­sára. i .„, Ezek már mind tények, melyek elol a kimondott,rosszaikarat sem zárkózhat el. De bárminő sok is mindez, még mindig nem elég. Látniok kell azt is, hogy ugyanaz a leikesedés, mely megtörte ellenségeinket a fronton, fennen lobog a front mögött is és olyan kiapadhatatlan tartalékot képez, hogy vesztükbe rohannak ellenségeink, ha békés szózatunk siket fülekre találna náluk. A ma­gyar király koronázásának hagyományos ragyogásánál ez világosodjék meg a legéle­sebben. Épen most folynak az aláírások az ötödik hadiköcsönre, -egy lélegzet alatt a ko­ronázási előkészületekkel. A magyar nemzet életében ez annyira fontos események vé­letlen találkozása illessen meg mindnyájun­kat s avassuk ennek a koronázási hadiköl­csönuek a sikerét olyan fényessé, hogy ifjú királyunk homlokán Szent István koronájá­nak drágakövei között a magyar áldozat­készség legyen a legtündöklőbb. , , Az orosz kormány nehéz helyzete Köln, december 16. A legújabb orosz lapjelentésekből Ítélve az orosz belpolitikai helyzet egyre rosszabbodik. A pártok között szemmel láthatólag mindjobban kiélesedik az ellentét. A kormány a dumában hatalmasan megnő vekedett ellenzékkel áll szemben, a mely mindent el fog követni, hogy Trepov programjának gáncsot vessen. A birodalmi tanácsban is nagy az elégedetlenség azon iránnyal szemben, amelyet az uj kormány képvisel. .

Next

/
Thumbnails
Contents