Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-14 / 267. szám

2 DÉLMAGYARÖRSZÁG Kedd, 1916. november 14. Szterényi előadásának szegedi tanulságai. Szterényi előadásából három dolgot ragadunk ki. Az első, amellyel a Délmagyarország már több ízben foglalkozott: a többtermelés kérdése. Sajnos, nálunk Szegeden ép ezt a háború alatt is már sürgősen megoldandó fontos kérdést nem fogdáik fel elég komolysággal, elég eréllyel és talán hozzáértéssel sem. Nem akarják az intéző körök belátni, hogy ennek a kérdésnek a gyökeres megoldása itt, Magyarország agrár központjában sokkal nagyobb fontosságú, mint bár-, hol másutt. Itt, a kötött, illetve eladásra nem szánt nagybirtokok közepette, áhol a kisbirtokosok száma nem nőhet, mert nem terjeszkedhetik, itt, hadseregünk legnagyobb, minden esetre legkiadósabb kaszárnyájában sokkal nagyobb horderejű e kérdés gyökeres és jó megoldása, mint bárhol másutt. Mer? ha majd — amint Szterényi mondta, bekövetkezik a vár.va-várt demo'bilizáeió és az elment sok ezer ember haza fog térni, keíl, liogy itthon fejlettebb mezőgazdasági ipart találjon, olyan fejlettet, amely az ö fejlettebb igényeit is kielégíthesse. De kell, hogy itthon nyomban munkaalkalmat és jól dotált munkát is kapjon. Hova-tovább tart a háború, annál kevesebb munkáskéz áll rendelkezésre és e kevés munkáskéz mindig silányabb lesz, mindig kevesebbet tud dolgozni. de mindig kevesebb segitő eszköze is lesz (állat, gép, trágya stb.). Kell tehát ezen a téren tenni valamit. A többtermelést elősegítő mezőgazdasági társaság tervezete még mindig ott fekszik a referens fiókjában. Igy nem lehet a mezőgazdaságot emelni. A bérlők fogynak, akik vannak, rosszabbul mivethetik földüket; az igények aktiv és passziv vonatkozásban nőnek és ha ma, azaz idejekorán nem tesz semmit a város, akkor félő, hogy lekésik, félő, 'hogy a nőt tön növekedő feladatokkal szemben tehetetlenségre lesz utalva, félő, hogy a hazatérő bősök jajkiáltásával szemben poros aktákra fog hivatkozni, de nem eredményeket felölelő gondos előmunkálatokra. Azt a folyamatot, amely a földbirtok demokratizálására tör, feltartóztatni nem lehet, amint a lövészárkok lakói polgári jogok után áhítoznak, ugy szükséges, liogy azoknak megélhetését, akik kincsük legdrágábbját: életüket miattunk dobják a serpenyőbe, biztosítsuk, szükséges, liogv a földmivesnek földet adjunk. S ha nagyjában indokolt a nagybirtok felaprózása, még indokoltabb ott, ahol a nagybirtok a kellő jövedelmezőséget kimutatni — amely esetleg a feldarabolást nem indokolná — nem tudja. Szterényi előadásának a mezőgazdasági többtermelésre vonatkozó részét Szeged városának meg kellene szívlelnie és sietni mindazon előmunkálatokkal, amelyek ezen cél elérésére szükségesek. A második és harmadik dolog, amire az előadásból kifolyólag rámutatni akarunk: a háború utáni pénzügyi helyzet és a hazatérő harcosaink átmeneti ellátása. Hallottuk olyantól, aki ezen a téren valóban kapacitás, hogy minő drágaság fog a háború befejeztével a pénzpiacon uralkodni és hogy minő nehézségeket kiéli évek bosszú sorári át majd leküzdenünk; hallotttuk, hogy a több mint 2 milliárd, idegen államokkal szemben fennálló adósságunk felszabadul, kifizetést kiván, 'hallottuk, mi minden vár pénzügyi rendezést és hallottuk végül, hogy idegen vagy szövetségesi segítségre itt számitanunk nem lehet, magunk erejére leszünk utalva, a magunk iires rezervoárjaira. S ezt végighallgatva és annak helyességét elismerve, felvetődik az a kérdés, hogy lesz-e Szeged városa a háború után abban a helyzetben — a Szterényi által mondottak figyelembevétele mellett — hogy oly kölesönajánlatot kapjon, aminőt kapott? S ha nem kap, mikép fogja általam harmadiknak jelzett, de fontosságánál fogva első helyen álló azon feladatát megoldani, amely a hazatérő harcosok átmeneti ellátásával kapcsolatosan fog felmerülni. A mezőgazdasági munkások — ha jó időszakban kerülnek haza — itt esetleg elhelyeződnek, de az ipari és egyéb munkások aligha. Lehet, hogy az állam a háború után is még néhány hónapig támogatja volt harcosait, de a foglalkoztatás nehéz munkáját a városoktól fog'ja kivánni, helyesebben követelni. A városoknak és igy Szeged városának is tehát munkával kell várnia, fogadnia hazatérő bőseit. Ha azonban nincs felkészülve pénzzel, nem lesz módjában ezt tenni. S liogy módjában álljon, még áldozatoktól sem szabad elzárkóznia. Gát Miksa. Meghiüsulf francia támadás FelsőElzászban. BERLIN, november 13. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az Ancre és a Soittme között időnként erös tüzérségi harc. Tüzelésünk szétszórta az ellenséges gyalogságot Wazleucowittöl délre állásaink előterében és megakadályozta WauCourt — L'Abbayetöl nyugatra az angol árkokban a gyülekezéseket. Sailly-Saillisel keleti szélét tartjuk. A falu mindkét oldalán a franciák délután nagy erőkkel támadtak; visszavertük őket. A trónörökös hadcsoportja: Felső-Elzászban a Doll&rtöl északra tüzérségi előkészítés után bekövetkezett francia előretörés teljesen meghiusult. LUDENDORFF, első föszálJásme*ter, (KözÜ a miíúsztereíinö'ki sajtóosztály.) Polgári szolgáltatási kötelezettség Németországban. Berlin, november 13. A birodalmi gyűlést rövidesen újból' összehívják egy törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat a birodalom összes erőinek a haza szolgálatába való állítását célozza, anélkül, hogy a hadkötelezettség időtartamát meghosszabbítaná. Az értesülés szerint főleg olyan erők beállításáról van szó, amelyek a lőszergyártás, élelmezés szervezése és a hadtápszolgálatok ellátására alkalmasok. Berlin, november 13. A lapok egyértelmiileg üdvözlik a tervbe vett polgári szolgáltatási kötelezettségről szóló javaslat eszméjét és megjegyzik, hogy e nehéz időkben a hazának szüksége van minden dolgozó kézre. A polgári szolgáltatási kötelezettség keresztülvitele a legfőbb feladata a nemrég létesitett Hadihivatalnak, amelv ezentúl az egész hadi gazdálkodást a hadi ipari tevékenység körébe fogja belevonni. A Times Oroszország másodszori legázolásáról Hága, november 13. A Times irja: A keleti frontról érkező hirek csoportosítása közben minden szemilálődőnek fel kell hogy tűnjék a németek megiujuló aktivitása a harc vonalnak hol az egyik, hol a másik pontján. Románia beavatkozása előtt a liadihelyzet olyan volt, hogy Bruszilov joggal hihette, hogy Kővel és ezzel Lengyelország nagyobbik része kezére jut. Oroszországban visszafojtott lélekzettel leste mindenki a harcok végső kifejlődését és mindenki a legnagyobb reményekkel volt eltelve. Az orosz harctéren, fájdalom, megszűnt az orosz aktivitás, amelyet a román front meghosszabbítás teljesen felszívott. A németek a Narajovkánál erőteljes támadásba mentek át, a mely bizonyos harcvonalkiegészitő pontokat birtokukba juttatott és az orosz ellentámadás épen csak hogy megtudta állítani az ellenséges hullámot. Elszigetelt ellenséges támadások követik egymást a harcvonal különböző helyein, melyeknek az a természetük, mintha a nemetek meg akarnának győződni az orosz vonalak ellenálló képességéről. A németek nem feznek céltalanul semmit és sohasem harcolnak magáért a harc kedvéért, initit a háború elején a franciák és mi tettük. Minden mozdulatuk, minden ágyulövésük megállapított és kitűzött célokat szolgál. Azokból az elszigetelt támadásokból és puhatolózásokból, melyeket élénken illusztrál a megelevenedett repülő tevékenység is, egy német terv körvonalait látjuk kibontakozni. A központi hatalmak támadásra készülnek Oroszország ellen. Németországban, ugy látszik, a vezető gondolat az orosz birodalom fegyveres erejének teljes megbénítása lesz. A közel jövőben el lehetünk készülve egy nagyarányú általános német offenzívára az orosz fronton. Dünaburgtól Csernovicig és Dornavatráig nagy mozgalom észlelhető ellenségeink csapattesteinél. Mig; a román harcvonal nem vonta magához az orosz tartalékerőt, addig erre gondolni sem lehetett. Az oroszoknak ugyanis módjukban volt a német csapatmozgalmakat hasonlókkal ellensúlyozni, mig most nem tudjuk, hogy mennyire terjed ki Oroszország felkészültségé. A két ha'talom tehát másodszor is meg fog egymással mérkőzni ebben a háborúban. Nem szabad elfelejteni, hogy az első mérkőzés azért alakult ki kedvezőbben a központi hatalmak részére, mert mi nyugaton még nem Voltunk készen és nem támogathattuk kellő erővel orosz szövetségesünket. Reméljük, hogy most másodszor nem birják legázolni Oroszországot és nem bir.iák szövetségesünk kezéből kicsavarni a fegyvert. Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, november 13. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Olasz harctér: Nincs jelentős esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese.