Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-09 / 263. szám

4 BMMAGY A ioMsié Csütörtök, 1916. november 9. A teherviselési és teherbírási arány. Irta: Gál Miksa. II. — Fent állítottuk, hogy az elvi adóöszszegnek ujabbi 75%-os emelése nem jelenti a dolgozók teherbírási képességének határtullépését; de hozzátettük, hogy ha arányosan és igazságosan elosztjuk azt. De ha a kormány dédelgetett agráriusait és talán a nagytőkét is a terhek aránylagos, szóval nagyobb részének viselése alól egy kézzel feloldja, viszont a másik kézzel az itt be nem szedhető részt a dolgozó tömegek vállaira áthárítja, akkor nagyon íélő, hogy a teherbírási, teherviselési határt túllépi és elégedetlen tömeget tömörít vagy a kivándorlást élesztgeti. Mert ha a lövészárkok jelenlegi lakói majd a háború befejeztével hazajönnek és itt adóalannyá változnak át, akkor nagyon kérdéses, hogy vájjon lesznek-e hajlandók a hozott roppant nagy véráldozat után az uj pénzáldozatokból is az oroszlánrészt kivenni. Ha tehát nem akarunk a háború után -egy elnéptelenedett Magyarországot, illetve, ha nem akarjuk a kivándorlást nagyobbítani, akkor a teherbírást, a teherviselés arányát igazságosabbá kell tennünk. A nagybirtokra akarunk rámutatni, a mely kivonja magát az adókötelezettség alól a kormány támogatásával és maholnap, ha igy marad, a nemzeti vagyon íegmeddőbb tételévé válik. Már maga Hegedűs Lóránt is arra a megállapításra jut „A magyarság jövője a háború után" cimiü munkájában, amikor a hadiadó fentebb ismertetett szomorú eredményét konstatálva, mondja: ... a nagyés kötött birtok jövedelme mai extenzív gazdálkodási rendszere mellett olv csekély, hogy az ily gazdálkodás az ország érdekében tovább nem tűrhető ... Az állam' szükségleteinek nagyobb részét parlamenti hozzájárulással és anélkül a dolgozók vállaira, a kereső osztályra rakja. Ezáltal ezt az osztályt arra kényszeríti, hogy feszítse meg minden akaratát és minden tudását és keressen, produkáljon többet, annyit, hogy az állam követelte nagyobb terheket is elbírja és emellett sa.iát megélbe. tését is biztosítsa. Ez a megfeszítés egy bizonyos- határig megy, ott azonban megáll. A pénzintézetek, jobban mondva a nagytőke,- hogy a nagyobb terheket elviselhesse, uj meg uj vállalkozásba fog és mindent hasznothajtóvá tesz. Az állam tehát azáltal, hogy folyton nagyobbodó terheket rak mindezek vállaira, kényszeríti is egyben arra, hogy nagyobb, intenzivebb, többet jövedelmező munkát végezzenek. Mondhatnók, hogy az állami adóprés, bizonyos tekintetben szociális szükséglet, mert a nagyobb szükséglet előteremtése miatt, kényszeríti adóalanyait a nemzeti jövedelmet fokozni és ezáltal a nemzet vagyonát gyarapítani. Ha ez helyes — és látszatra legalább annak kell elfogadnunk — akkor önként is felvetődik az a kérdés, hogy miért teszi ezt az állam csakis a kereső és miért nem a földbirtokos osztállyal szemben is? Végtére véget kell vetni a sok kivételezésnek, már csak az állam saját jól felfogott érdeke szempontjából is. Mert a nagytőke megtalálja azt a helyet, ahová az em-előrudat behelyezve többet fog produkálni, hogy a több adót fedezhesse. De a nagy tömeg, az mindenütt szemben találja magát a fejlődésének útját álló nagy és kötött birtokkal. És miután evvel szemben tehetetlen, nem fogja tudni képességeit annyira kifejtein, hogy valóban többet produkálhasson is. az állammal szemben nagyabb kötelezettségeinek lerovása érdekében. De a több kéz többet keres elvet sem fogja tudni a dolgozó tömeg végrehajtani, mert — miután, terjeszkedését és fejlődését a nagy és kötött birtok útját állja — a több gyermek -csak a szegénység megszaporulását jelentené. Ha tehát az állam, mint családfő, nemcsak abban látja fel-adatát, uj terhek fedezéséről a régi, avult sablon szerint gondoskodni, hanem abban is, uj jövedelemfokozási lehetőségeket is teremteni, akkor, ha eleinte a nagy és kötött birtokok demokratizálása elöl el is fog zárkózni, kötelessége azt a vagyontételt, amely 50%-át teszi ki az összvagyonának, oly súlyos adókkai megterhelni, amely megközelítse az összterhek ugyanezen százalékát. Mert evvel két célt ér el az állam, attól eltekintve, hogy igazságos teherelosztást hoz be: először kényszeríti az igy terhelt birtokot, illetve tulajdonosát az intenzív gazdálkodásra, illetve jövedelmének oly mérvben való fokozására, hogy a megnagyobbodott terheket elbírhassa, másodszor kényszeríti arra is, hogy — ha nagyobb jövedelem produkálására alkalmatlan — birtokát demokratizálja, a kötöttség alól feloldja és azok részére hozzáférhetővé tegye, kiket eddig fejlődésükben erőszakkal megakasztott. Emezek pedig a nagyobb terhekkel szemben a nagyobb jövedelem produkálását elő fogják teremteni. Igy teremti meg maga az állam a jövő demokratikus és demokratizált földbirtokkal rendelkező Magyarországot, teremti meg a mezőgazdasági többtermelést, ennek folytán az állam indusztrializá-lását, teremti meg a háborút végigkiizdött azt a helyes arányt, amelyre a teherbírás és teherviselés szempontjából szükségünk van nekünk és szüksége van a jobb, a boldogabb Magyarországnak, ahol akkor már sem az egyke, sem a kétgyermek-vendszer fejlődésünket fenyegetni nem fogja. Giofitti Rómában. Lugano, november 8. iA Corriere della Sem szerint Giolitti legközelebb Rómába érkezik, azonban barátai kiijelentették, ihogy a kamiara üléseiről távol fog maradni: A parlamenti tárgyalásokat figyelemmel fogja kisérni és híveit ellenőrzi, nehogy olyat tegyenek vagy mondjanak, amiért ő felelős a nyilvánosság lelőtt. Német U-naszád a kanadai parton. Berlin, nov-ern'ber 8 .A Lohalanzeigernek jelentik Baselből: Egy Washingtonból érkezett 'kábeltávirat szerint -a. kanadai part vidékén most is működésben van egy német tengeralattjáró. A házbéremelés réme kisért Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Hiába nevezik Szegedet maradinak az ellenségei, hiába vannak a fejlődés különböző fázisai a távol kéklő ködébe rejtve, minden hiába, Szegedet nem lehet visszatartani, Szeged világváros lesz, bármit is mondanak róla. Szeged -ne legyen világváros, amikor a legdrágább vidéki város, Szeged ne tegyen világváros, a miikor a legtöbb árdrágitás-i eset itt fordul elő?! Csak egy volt, amiért sokan kétségbe vonták Szeged világvárosi voltát, az, hogy a lakbérek eleddig türhetőek voltak. Igaz ugyan, hogy nagynéha előfordult egy kis 20—30—40 százalékos emelés, de a lakbérsróf mindezideig nem volt világvárosi arányú. Nehogy -emiatt a város rövidülést szenvedjen, az utóbbi időben már egyre-másra srófolták felfelé a lakbért a háziurak. Most aztán a D. M- K. E. elnöksége is -elérkezettnek látta a;z időt arra, hogy a lakókhoz levelet intézzen és tudassa, hogy „az uj egyenes és közvetett adók behozatala" miatt kénytelen a lakbért egy csekélységgel emelni. A D. M. K. E., amelynek elvégre van egy kis köze a közjóléthez is. Az elnökség megbízásából a házgondnok levelet intézett a lakókhoz és tudatta a lakbéremelést. Az egyik lakó, aki eddig 1000 korona bért fizetett, a következő levelet ka-pta: — Értesítjük, hogy Nagyságod által széképületünkben bérben birt lakás bérét jövő 1917. május hó 1-től évi 1400 koronára felem-elj-iik. A béremelés oka egyrészt a fentartási költségek aránytalan emelkedése, másrészt pedig az eddig élvezett adómentesség megszűnte s az uj egyenes és közvetett adók behozatala. Jelen levelünk vételét kérjük igazolni és a lakásnak jövőbeni megtartása tárgyában a városi lakbérszabályzatban megállapított határidő keretén belől írásban nyilatkozni. Végül kötelezően kijelentjük, hogy a lakás bérét a jövőben emelni nem fogjuk. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett ebben az ügyben Zsiro$s Mihályhoz, a DMKE. főszámvevőjéhez, aki a következő .felvilágosítással szolgált: — Kénytelenek voltunk a lakbéreket mérsékelten emelni, mert minden megdrágult és a ház adómentessége is megszűnt. Az 200 koronás lakások bérét 1400, a 2000 -koronás lakásokét pedig 2200 koronára emeltük. A DMKE.-nél ez az első eset, hogy drágább lett a lakbér. r.Ugy látszik, Szegeden általánossá kezd válni a háztulajdonosok közt a házbéremelés, ami ellen a hatóság igazán tehetne vaA „TUNGSRAW-Sámpa gazdaságos, mert tökéletes és hosszú élettartamú. A minőségért a ggár szavatol. Kérje mindenütt a „Tungsram" védjeggyel ellátott lámpát. Gyártja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T Újpest 4.