Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-08 / 262. szám

A teherviselési és teherbírási arány. Irta: Gál Miksa. H. Az uj adójavaslatokat a-képviselőház letárgyalta és azok maholnap életbe is lépnek. Az ideiglenes természetű hadiadóval foglalkozni nem kívánunk, sem az úgynevezett hadi nyereségadóval. 1913-ban a fejenkénti államadósság. mintegy 280 koronára rúgott; a háború alatt és pedig a „Magyar Pénzügy" 1916. évi 39. számában megjelent megállapítás szerint 1915. december 31-ig 7.8 milliárdot konstatálhattunk, ehhez jön a negyedik hadikölcsön és jönnek majd a többi háborús költségek, mert hiszen egyelőre a háború még javában dühöng. Vegyük hozzá .azokat az összegeket, melyek szükségesek lesznek a háboruokozta különféle, minden esetre pénzzel behegeszthető sebek gyógyítására, tehát nem a háború' utáni gazdasági berendezkedéseket is, ugy nem mondunk nagy összeget, ha a további szükségleteket legalább ujabbi 7.8 milliárdra becsüljük. Igy 15.6 milliárd uj és 5.6 milliárd háború .előtti terhekkel állunk szemben, vagyis a fejenkénti adósság 1060 koronájával. Ezen tőketartozás évi kamatszükségletét csak 5%-ban megállapítva, 1060 milliót abszorbeál, ehhez hozzávéve az évenként ismétlődő állandó természetű rendes és hatalmasan felszökő rendkívüli kiadásokat, évenként legalább 3.5 milliárd vár majd gazdaságos fedezetet. Az adóemelés szüksége igy tehát kézenfekvő, a kérdés csak az, hogyan fogja az állam ezen szükségletet polgárai közt felosztani. Az 1910. évi népszámlálás adatait véve alapul, megállapíthatjuk, hogy az 1912. évi adóbevételből 14 K 25 f. egyenes adóban, 14 K 38 f. fogyasztási adóban és 23 K 63 f. jövedékekben esett 1—1 fejre, az összterhelés 52 K 26 f. volt, de mert nagyon jól tudjuk, hogy nem az egész 20.886,487 lakós, hanem annak az a része viseli valóban a terheket, amely keres, a fenti egyes összegeket a 8,956.922 főnyi kereső férfi és nőre kell repartirozni és igy fejenként 123 korona adót nyerünk. Mondhatnók, hogy elész szép summa, mert hiszen ehhez még a különféle pótlékok is járnak. Ez az összeg azonban már a normális szükséglet (fedezetére elégtelennek bizonyult, amiért is'már akkor az adóemelés szükségességét hangoztatták, e mellett az évenként fedezendő költség 2 milliárd körül mozgott, ha tehát 3.5 milliárdot kell behoznunk, vagyis 75%-kal többet, akkor a 123 korona is 75%-kal. azaz 92 koronával fog 215 koronára felszökni — eltekintve attól, hogy az Összlakosság, különösen annak kereső része, a háború folytán nem növekedett és évek fognak eltelni, amig a régi számon fogunk állani. De a 215 korona sem véghatár még. A háború utáni gazdasági berendezkedések óriási ősszegeket fognak igényelni és ma már megszoktuk azt: milliárdokban beszélni. Azonban a 215 K még korántsem jelenti teherbírási képességünk határát. Mindössze aránylagos és nem aránytalan elosztást kell követelnünk. És e tekintetben nem nagyon biztatóak a kilátások. Igaz ugyan, hogy a hozadéki adórendszer veleszületett hibája: az igazságtalan elosztás. De nálunk e téren még a megengedett határt is messze túllépi az igazságtalanság. Csak néhány adatra kívánunk itt rámutatni. Hegedűs Lóránt megállapítása szerint ,az ,1915-ben behozott 20 ezer koronán felüli jövedelemadó kivetéséhez 13.000 adóalany 775 millió 'bruttó- és 596 millió nettójövedelmet vallott be. Ebből a földbirtokra 226.9 és a kereskedelmre 227.5 millió esett. Ez azt jelentené, hogy az egész adózandó jövedelemből csak 29% esik a földbirtokjövedelemre és hogy több mint kétharmad a kereskedelemre és iparra esett. Ez pedig búr iíÁÖY A abszurdum volna, mert Fellner egybeállítása szerint, a külfölddel szemben fennálló tartozások levonása után 47.75% esik az ingatlan vagyon értékére, illetve 67.5% az ingatlan vagyon jövedelmére. Egy másik adat: A statisztikailag feldolgozott három első hadikölcsönből 14.22%, illetve 10.3%, illetve 7.82%, összesen 10.23% esett csak a nagybirtok jegyzésére. Még egy adat: 1908-ban földadóban 73,779.000 K, 1912-ben 69,670.000 K folyt be, mig a kereseti adó ez időben 51.917.000 koronáról 57,860.000 koronára emelkedett. E mellett a földbirtok 1908-ban 3,962.229.000 koronát és 1912-ben 5,018.198.000 koronát jövedelmezett és fizetett 1.86%, illetve 1.39 százalék adót. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek 1908-ban 209,053.000 korona tiszta nyereséget'értek el. 1912-ben pedig 322,864.000 koronát és fizettek 1908-ban 6.4%-ot, azaz 13,383.000 koronát és 1912-ben 16.084.000 koronát, tehát 4.98 %-ot. Ebből a néhány adatból adórendszerünk és a teherviselés kirivó igazságtalanságai kézenfekvők. Az eddigi kilátások szerint nincs ok ,annak a föltevésére, hogy kormányunk erről az útról letérni és helyesebb adórendszert behozni iparkodna. Sőt most már még messzebb megy a lejtős utón. A — Amikor ellenségeink a háború utáni kereskedelmi háborúra teszik meg előkészületeiket, ártatlan szemforgatással rámutatnak arra >a gazdasági szövetségre, amelyrtNómetország és a dunai monarchia készülődik. Ámde milyen óriási a különbség az ő kereskedelmi bá'borus politikájúik és a mi gazdasági politikánk között! Mi ,Németország ós Au sztr.i a-Mia gya rország között megakarjuk könnyíteni az áruikicserélést és az egyéb gazdasági forgalmat. Azonkívül arra törökszik a két birodalom, hogy jobb kiviteli föltételek elérései céljából a iketreskqdelmi politika terén együttesen lépjen fel. Nem kereskedelmi zárlatot akarunk, hanem, ellenkezőleg: minél élénkebb árucserét ós ez okból engedményt engeöményért. Bizonyos kedvezmények által, amelyeket német áruknak az osztrák-anagyiar piacon ós forditva nynjtunk, alig okozunk kárt ellenifeleinkinek, mivel a mi piacainkra túlnyomóan másminő árukat küldenek, de különben is erről még lehet beszélni. Miként fog Németország és Ausztria-Magyarország a most ellenséges külföld árucikkeivel szemben viselkedni, az egészen attól Ifog függni, milyen magatartást fog ez utóbbi a német ós osztrák-magyar ter íruókekkel szemben tanusitaui. Mi lesz a legtöbb kedvezménnyel, egyelőre még nyalt kérdés, de mindenesetre nemzetközileg elismert elvek lesznek e téren az irányadók. Eltekintve az élénkebb belföldi forgalomtól, a kölcsönös szállítási megkönnyítésektől és hasonlóktól, a két központi hatalom gazdasági egyesülése erőtényezőkónt fog szerepeim az ellenfeleinkkel kötendő kereskedelmi szerző désekuél. A folyó év februárjában Londonban tartott gyűlésen a lord major azt jegyezte meg, hogy bármit is hoz a jövendő, semmi körülmények között sem szabad az angolok és mostani ellenségeik között a régebbi gazdasági vonatkozásoknak újból feléledniük. Franciaország meg egyenesen ajánlja az antaotöeliek gazdasági szövetkezését, hogy ezzel a német kereskedelem kizárását oly (tökéletessé tegyék, amennyire csak lehetséges ós ezáltal Ausztria-Magyarországot elriasszák attól, hogy „sorsát egy bojkottált iparral összekösSzei'cla, 1916. november I. képviselőházban letárgyalandó adójavaslatoknál az antidemokratikus rendszer és az aránytalan felosztás ellen mégis akad felszólaló, aki esetleg elég kellemetlen dolgokat odamondogat. Iparkodik tehát a kormány minden ellenőrzés nélkül is adókat emelni, így egy tollvonással emelte fel a jövedékeket. 1908-ban a jövedékek 187.773.000 koronára, J 912-ben 231,513.000 koronára rúgtak, majdnem elérik tehát az egyenes adót, dc többre rúgnak a földadó, házadó, keresetadó, társulati adó és tőkekamatadó együttes összegénél; ezek ugyanis 1908-ban 194,217 ezer és 1912-ben 213,769.000 koronát tettek ki. S amig ezen utóbbi adók közül bármelyiknek az esetleges emelkedése előzetes szankciót, hosszas pártközi konferenciát, éles képviselőházi adóvitát eredményez és néha alapos rostáláson megy keresztül: a jövedékeket a kormány egy pár soros rendelettel máról-h'olnapra a kétszeres összegére emeli fel. A dohány, a só, .a postabélyeg, a vasúti szállítás stb. az, amely mindig emelésnek van kitéve. Miért? mert főkép a szegény és a középosztály fogyasztja, illetve a kereskedelem használja. A földbirtokos alig levelez, keveset utazik, a keveset is autóban. De a szegényebb osztályt, amely sokszor dohányfüsttel eteti gyomrát, sújtja az ilyen, felelőtlen jövedék, azaz adóemelés. j se." Mivel ezzel ellentétben a központi hatalmak készek arra, hogy megfelelő föltételek mellett a most ellenséges külföld előtt is megnyissák kapuikat, elesik a mi gazdasági szövetségünk belső ellenfelein-ök az az aggodalma, hogy ez a szövetség a német ipar hátrányára Oroszországot Anglia karjaiba hajtja. Amennyiben Oroszország isinjet meg akarja .nyerni a maga számára a német piacot, elérheti velünk a gazdasági megegyezést ép ugy, .mint a háború előtt, még pedig valószínűleg a háborús visszaemlékezések és politikai gyűlölség nélküli megegyezést. Fia Oroszország ezt nem fogja vagy nem lesz szabad akarnia, ugy annak a saját, illetve .az antant gazdasági politikája az oka és nem a mi gazdasági szövetségünk. A mi magatartásunk mindig ellenségeink magatartásának a visszfénye lesz. Ha nekik az fog előnyösnek tetszeni, hogy ellenünk irányuló éllel gazdaságilag is egymáshoz simuljanak, azt nem bírjuk megakadályozni. azért, ha mi attól tartózkodnánk, az antant-államok attól bizonyára ineun állanának el. Csak ostoba lieszéd az arra való hivatkozás, liogy a mi áruinkat azért, akarják bojkottálni, mert Németország és AusztriaMagyarország a há'bóru után gazdaságilag tönkre akarja lenni az antantot. .Gazdasági közeledésünkkel szemben tarthatatlan az a rálfogás is, hogy ez a véd vámrendszert el visel hetetlen magasságig fokozza és állandó vámháborura vezet. A két birodalom belső vámtételei is a külkereskedelem szempontjaihoz fognak alkalmazkodni. Ez magától értetődő is, mihelyt egy ország •kivitelre gondol. Ez inkább a védváni leszállítását vonja maga után. Azért nem állhat meg, liogy a központi hatalmak előmozdítják Angliának a védvánira való áttérését. Ha Anglia, erre egyáltalán .rátér, azért teszi, hogy piacáról eltávolítsa Közép-tEurőpa termékeii és nem azért, mert a mi gazdasági szövetségünk az ő kivitelét veszélyeztetné. Ha Németország kereskedelmii politikájában el ia R központi hatalmak nem akarnak kereskedelmi zárlatot. — Az osztrák igazságügyrniniszfer a háború utáni gazdasági helyzetről. —