Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-07 / 261. szám

~ DÉLMAGTAROS fSZAá , 3) sa" cimmel foglalkozik a lengyel királyság | média és nem egyéb német csalásnál; Orosz proklamálásával és azt fejtegeti, hogy az j országnak akar nehézségeket támasztani egész dolog csak félig komoly, szinpadi ko- j Németország. Anglia és Oroszország legfontosabb gazdasági érdekei ellentétesek. — Hans Vorsi cikke a Berliner Tageblattból. — ' 'Kedd, 1916. november 1 várpalota nagytermében Beseler főkormányzó német nyelven a proklarnációt. a melyet utána Hutten-Czapski gróf lengyel nyelven ismételt. Budzinszki tanár, az egyetem rektora mondott ezután köszönetet. A megjelent lengyelek közül soknak szemében köny ragyogott. Beseler főkormányzó a következő beszédet tartotta: — A szövetséges uralkodók a világ, háború tombolása közben hozták azt a nagylelkű határozatot, hogy a lengye! népnek önálló állammá való régi vágyakozását megvalósítják. Most tehát a jövőbeni állam kiépítéséről van szó. Bizalommal álljanak mellénk, amint mi is bizalommal közeledünk a lengyelekhez. (Végigharcoljuk ezt a háborút és közös munkával lerakjuk a lengyel király. i ság alapjait. Lengyelország legyen erős tagja az európai nemzetek szövetségének, amelyek azonos szellemi, gazdasági és politikai érdekkel vannak egymáshoz fűzve és egymásra utalva. — A fenkölt lelkű uralkodók szava biztosítja az önök jövőjét. A lengyel állam megalakult és remélhetőleg nemsokára megalakul a lengyel hadsereg is, amely szabad akaratából sorakozik zászlói alá, mint állami önállóságáért védelemre kész szimbólum. A néptömeg lelkes tapsokkal és éljenzéssel fogadta ezt a beszédet. Mikor a megjelent kiküldöttek és a főkormányzó a kastélyba visszatértek, nagy ünneplésben részesítették őket. Az örömujjongás késő estig tartott Varsóban. A föltámadt Lengyelország. Bécs, november 6. Az itt időző lengyel képviselők táviratokat kaptak, amely szerint a galíciai lengyellakta városokban és községekben leírhatatlan lelkesedést keltett a lengyel királyság helyreállításának proklamálása. A házakat mindenütt föllobogózták s tüntető menetek vonultak végig az utcákon, éltetve Ferenc József császárt és királyt meg Vilmos császárt annak örömére, hogy fölszadatitották az ősi lengyel államot az orosz iga alól. Berlin, november 6. A világháború kohójában izzó események közül az első igazán nagyfontosságú kérdés, a lengyel probléma végre megoldást nyert. Kétségtelen, hogy (Lengyelország újjászületésének napja nagy történeti jelentőségű. Senki sem lát a jövőbe s ezért nem 'lehet tudni, 'hogy az ál'anialaktilás milyen gyümölcsöző lesz Ausztria-Magyarországra és (Németországra néz. Ve- Annyi azonban bizonyos, hogy a lengye'ek sorsuk ilyen jobbrafordulását annak a ^zaloninak köszönhetik, amelylyel a központi hatalmak a világháború győzelmes befejezését remélik. Antant-lapok a lengyel királyság visszaállításáról. UFNF, november 6. A párisi sajtó szijJalinakkal árasztja el a központi hatahnaat a lengyel királyság proklainálása mitt. 'apok fögondja azonban az, ihogy az oszrák-magyar ós német hadsereg gyarapodni 08 a lengyel lakossággal. ÉUGANO, november 6. A Corriere dela Sera „Lengyelország negyedik felosztáAz angol-orosz fegyveres szövetséget nálunk természetellenesnek találták és azt hitték, hogy ennek szétbomlása még e háború folyamán várható. Sok körülmény igazolni látszott ezt a felfogást. Ez a teória mindenekelőtt e két állami alapvető világpolitikai ellentétére támaszkodik. Magában Angliában azelőtt tényleg operáltak is az Indiát fenyegető orosz veszedelemmel, de efölött már rég napirendre tértek és elég alapos okból. Mert Indiára Oroszországban senkisem gondol. Sem a jelent, sem a jövőt illetően. Ami a perzsa kérdést illeti, tudvalevő, hogy az 1907-iki angol-orosz egyezményt ez év augusztusában megújították és kibővítették. Ezzel legalább a háboiii idejépe kikapcsolták a perzsa kérdésben bakövétkezhető konfliktust. A háború után pedig Oroszország azért nem fog agresszív politikát folytathatni, mivel ezt a belső kiépítés szükségessége évtizedekre lehetetlenné teszi. Igen komoly politikusoknak az a nézetük továbbá, hogy az uj japán-orosz szerződés Oroszország és Anglia között idéz elő ellentétet, mivel Angliának még fennálló szövet, sége dacára is az a legfontosabb érdeke, hogy szembeszálljon Japánnak Kínában és a Csendes óceánon való hatalmi és gazdasági politikájával. A valóság azonban az, hogy az > uj szerződés dacára toyábbm is fennáll az orosz-japán érdekellentét, aminek következtében az orosz és angol érdekek ott teljesen azonosak és igy az orosziapán szerződés nem fogja kibírni a teherpróbát, ha Japán esetleg arra szánná el magát, hogy e szerződés alapján Oroszország és Anglia, vagy az Egyesült-Államok között komoly ellentétet szitson. Anglia és azon orosz politikusok között, akik még mindig Konstantinápoly és a tengerszorosok megszerzését hirdetik háborús céljuknak, tényleg van közvetlen ellentét. Az orosz kormánypolitika e kérdésben a háború folyamán ingadozott. Eredetileg Szaszonov is a magáévá tette ezt a hadi célt, amikor azonban az orosz képviselők látogatást tettek Angliában, Asquith már rámutathatott arra, hogy Anglia és Oroszország között a közeli Keletet illető minden kérdésben eléretett a teljes egység. Hogy ez Szaszonovnak a tengerszorosokról való lemondását jelentette, csakhamar nyilvánvalóvá vált és Stiirmerre ugylátszik az a kilátástalan feladat is hárult, hogy e pontban is öntudarosabban lépjen fel Angliával szemben. Hogy azonban ez a vitás pont ne váljék akuttá, arról majd gondoskodnia kell Törökországnak és szövetségeseinek. Az igaz, hogy a háború alatt Oroszország és Anglia között nagyon is heves ellentétek merültek föl, de nem ezen világpolitikai okokból kifolyólag. Oroszország kedvetlensége és bizalmatlansága nyugati szövetségesei, különösen pedig Anglia iránt, akkor volt a legnagyobb, amikor 1915 nyarán nem következett be a megvert orosz hadak tehermentesítésére az angol-francia offenzíva. Akkoriban Oroszország széles és igen magas köreiben is az az érzés kapott lábra, hogy Anglia gyalázatosan cserbenhagyta Oroszországot. Még a különbéke gondolata is fölmerülhetett volna, ha elegendő idő lett volna arra, hogy ez a hangulat még jobban elharapózhasson. De a bizalmatlanság lassankint eloszlott, amikor Anglia behozta az általános védkötelezettséget és rendkívüli katonai erőfeszítéseivel bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a közös háborúért mindent latba vet. Viszont azonban még mindig kinosan érzik, hogv pénzügyi tekintetben Anglia nem elég előzékeny az orosz kívánságokkal szemben és hogy a nyújtott és szűken mért kölcsönöket nyomasztó föltételekhez köti. Az elkedvetlenedés további forrása abból a tagadhatatlan befolyásból ered, amelyet a szövetség alapján Anglia az orosz belpolitikára gyakorol. A duma működését az angol és francia politikusok a katonai készültség szempontjából is fontosnak .tartják. A reakciós és haladó-irány harcai mellett nagy szerepet játszik az orosz nemzetiségek kérdése, a zsidó-, finn- és lengyelkérdés. (Ez utóbbit már megoldotta Ferenc József és Vilmos császár.) Oroszország magatartása e kérdésben azért kinos nyugati szövetségeseire nézve, mivel a kis népek egyenjogúsítását hirdetik e háború ideális céljának. Szaszonov kétségtelenül hajlandó volt arra, hogy a belpolitikai és nemzetiségi kérdésekben bizonyos engedményeket képviseljen. De mikor Szaszonov megbukott, Bulazel Pál azt irta egyik cikkében: — Szaszonov bukása nekem óriási elégtétel, mert én voltam az első. aki őt „londoni fiatalembernek" neveztem ... Alatta a külföldieknek Oroszország ügyeibe való beleavatkozása akkora terjedelmet öltött, hogy még a legnyugodtabb orosz férfiak is, akik már rég megszokták állami életünk minden terén a külföldiek erőszakoskodását, kezdtek Oroszország jövője miatt aggódni. Németországban Bulazel cikkének túlságos jelentőséget tulajdonítottak. Kétségtelen, hogy Oroszországban még most is vannak germanofil és angolellenes körök. De befolyásuknak nincs jelentősége. Ami rossz vért Angliának a belpolitikára való nyomása bizonyosan rétegekben előidézett, azt sokszorosan ellensúlyozza az a rokonszenv, amelyet az összes haladó elemeknél kivívott. Ez annál ifontosabb, mivel a haladás Oroszországban már most is döntő tényező, bárha a kormányon még mindig a reakció ül is. Az bizonyos, hogy Szaszonov bukása miatt elég nyilvánosan hidegült el a viszony Stfirmer és Buchanan angol követ között. Az orosz-angol viszony jövendőbeli fejlődése szempontjából sokkal fontosabb a gazdasági kérdés. Stürmer ugyan kifejezetten kinyilatkoztatta, hogy Oroszország kötelességének fogja tartani, hogy végrehajtsa mindazokat a rendszabályokat, amelyeket Anglia Németországgal szemben tervbe vett, ámde az orosz közvélemény a párisi gazdasági konferencia határozataival szemben fölötte tartózkodóan, hanem is épen elutasítóm viselkedett. Oroszországban tisztában vannak vele, hogy Anglia és Oroszország legfontosabb gazdasági érdekei ellentétesek egymással. Ménesikov több izben is rámutatott a Novoje Vrumjában az angol gyarmatoknak a gabonapiacon való versenyére. A szélső bal Djen kifejtette, hogy ha Oroszország biztositagi