Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-04 / 259. szám

2 DÉLM AG Y A RÜRSZÁG Szombat, 1916. november 4. A közgyűlés. / A tanyai vasút ügye ismét holtpontra ju­tott, az októberi közgyűlés határozatát a törvényhatósági bizottság nyolc tagja meg­fölebbezte. Folytatódik a vég nélkül való vita a keskeny és a széles vágányról. Még csak haragudni sern lehet érte. Azok a tiszteletre méltó urak, akik a fölebbezést beadták, kez­dettől fogva a keskeny vágányu vasút szűk. sége és üdvözítő volta mellett kardoskodtak, ugy látszik, azok az érvek, amelyek a leg­utóbbi viták során elhangzottak, nem tudták őket megnyer" az ellenkező véleménynek. Meddő do.jg volna ma ujabb vitát pro­vokálni arról, hegy hogyan lesz jobb: ha keskeny nyomtávval, vagy ha rendes nyom­távval szalad majd a tanyai vasút. Nem is a nyomtávnak ez a néhány centiméteres kü­lönbsége az, ami bennünket ez alkalommal érdekel, hanem az a hang, amelyen a kes­keny nyomtáv törhetetlen hivei igazukat keresik. Sietünk kijelenteni: nekiink tetszik ez a hang. Kissé talán túlmegy azon a ma­gasságon, amelyhez fülünket a szegedi köz­élet hozzászoktatta, de van benne erő. őszinteség, egyenesség és ezért meghajtunk előtte, ha nem is értünk mindenben egyet vele. Hogy a tanyai vasút még mindig csak vágyódásunk tárgya, közigazgatási rend­szerünknek, a tanácsnak a bűne — mondja a fölebbezés, amely súlyos állításának meg­okolásával is szolgál. Eszerint a tanács kez­dettől fogva a rendes nyomtávolságú vasút építését tartotta a város érdekében valónak és a munka megkezdését csak azért halo­gatta állandóan annak ellenére, hogy a köz­gyűlés többször 'határozott a keskeny nyom­távolságú vasút építése mellett, mert nem akart deferálni a törvényhatósági bizottság nagy többséggel hozott határozatának. Ha nem ismernék keresztül-kasul a szegedi közéletet, azt kérdeznők: hogy lehet ez? A tanáics nem hajtja végre a közgyűlés ha­tározatát, ha nem akarja? Hiszen ez végső következtetésben annyit jelent, hogy a köz­gyűlés piktus masculus, egyszerűen csak asszisztál a tanács önkényének, akarata és szava csupán látszólagos erővel és aktivi­tással rendelkezik, mert mihelyt más irányt vesz, mint a tanácsé, nincs közeg, amely azt végrehajtsa. Hát bizony így valahogy van, ha nem is ennyire betegül. Számtalan, nagy többséggel, esetleg egyhangúlag hozott köz­gyűlési határozatot tudnánk itt felsorolni, amelyek pályafutása a közgyűlési jegyző­könyvét hitelesítő aktussal befejezést nyert. A közgyűlés határozott és ezzel elvégezte dolgát. Elvétve akadt valaki, aki az örök álomra kárhoztatott jó ideák közül egyet­kettőt megpróbált sírjából feltámasztani, legtöbbször — sikertelenül. Határozatok ho­zatalában csúcsosodott ki a közgyűlések tekintélye és aktivitása, alkotásnak vajmi ritkán vetette meg alapját egy-egy elhatá­rozás. Lehet, hogy a csökönyösség mellett néha feledékenység is közrejátszott abban, hogy a tanács nem végezte el azt, amit a közgyűlés elhatározott. Akárhogy is történt, ez az állandósult rendszer beteges tünet, a melyet sürgősen orvosolni kell. Nyolc vá­rosatya egy esettel kapcsolatban most őszintén rámutatott, talán tovább is lehetne menni. Mindazért, ami a város és polgár­sága érdekében történik, vagy nem történik, erkölcsi felelősség terheli a hatóság mellett a közgyűlést is. A törvényhatósági bizott­ságnak nemicsak jogai vannak, hanem köte­lességei is. Jogaihoz azért is ragaszkodnia kell, mert ezek tiszteletben tartása egyik előfeltétele annak, hogy kötelességeit be­csülettel és alkotásokra hivatkozva végez­hesse. Ezeknek a jogoknak legfőbbje az, hogy a tanács a közgyűlés határozatát záros határidőn belül végrehajtsa, mert e nélkül illuzóriussá válik minden fáradozása. Most egy esetre hivatkoznak, amikor a tanács ezt nem telte me. Mi azt mondjuk és bizonyí­tani is hajlandók vagyunk: még számtalan ilyen eset van. Nem tudjuk, szolgált-e valami távo­labb; célt, hogy a fölebbezők a tanyai vasút múltjának erre a részére nagy nyomatékkal mutattak rá. Akár igen, akár nem. felhasz­náljuk az alkalmat arra, hogy a figyelmet az ilyen jelenségre ifányitsük. Meggyőző­désünk, hogy a reorganizálás munkája nél­kül a helyi közélet egyesek fárádhaíatlan­sága, lelkes és becsületes közszereplése elle­nére is meddő marad. Ma már a szervezeti szabályzatok is hiányosaknak látszanak, a közgyűlés pedig teljesen szervezetlen. Ez a két ok együtt teljesen elegendő ahoz, hogy munkássága a rendszertelenség lejtőjére billenjen. Rendet teremteni — imi a közgyűlés renoméja mellett a város fejlődésének is ér­deke — csak ugy lehet, ha az őszinte, egye­nes, szükség esetén: radikális hang állandó­sul, nem csak vendégszerepel, ha a közgyű­lés jó példával jár elől, amikor határozatai­nak tiszteletben tartásáról van szó és ha szervezkedik az állandó, soha nem lankadó és rendszeres munkára. Konstansát ellenséges hadihajók bombázták, BERLIN, november 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Balkán-harctér: Nincs kü­lönös jelentőségű esemény. LUDENDORFF, első föszáHásmesíer. (Közli a minisztereinöld sajtóosztály.) BUDAPEST, november 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: Csapatainknál nincs újság. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA. A bolgár vezérkar jelenti no­vember 3-ikáról: A román fronton válto­zatlan a helyzet. Két ellenséges hadihajó bombázta Konstanzát minden eredmény nélkül. A Duna mentén gyenge ágyútűz. Macedóniai front: Az ellenség feladta Kakareska falut. Tengeri repülőink sikeres vállalkozásai. BUDAPEST, november 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) November 2-án délelőtt egy tengeri repülőrajunk sikeresen bombázta a viestei jelző-állomást és szer­raktárakat. A torreporticelloi rádió-állo­mást és tárházat este egy tengerészeti re­pülörajunk megtámadta. A rohnsi vasúti ál­lomás épületein a selzi, doberdoi, starauza­nol katonai építményeket és a golametai ütegen sok találatot értünk el. HAJÓHADPARANCSNOKSÁG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A francia hadügyminiszter fontos missziója. Paris, november 3. A Matin informá­ciója szerint a francia hadügyminisztert fon­tos feladattal bízták meg. Ennek elvégzése hetekig fog tartani. Távollétében Roquet hadügyminisztert a tengerészeti miniszter képviseli. Tüzetesebb adatokat még nem le­het közölni. (M. T. I.) bérnél floftafiámadás a Thsmse és Hollandia közt. Berlin, november 3. A Wolff-ügynökség jelenti: A november 1-ről 2-ára virradó éjjel könnyű német tengeri haderők flandriai tá­maszpontokból a Themse—(Hollandia keres­kedelmi ut felé előrenyomultak, több gőzöst megvizsgálás céljából megállítottak és ezek közül kettőt, amelyek gyanúsaknak tűnték fel előttük, egy kikötőbe hoztak, kgy har­madik gőzös, amelynek ugyanoda kellett volna őket követnie, még nem érkezett meg. A visszatérés alkalmával néhány torpedó­naszádunkat rövid ideig négy angol cirkáló eredménytelenül ágyúzta. Haderőink teljes számban és megrongálatlanul visszaérkez­tek, A tengerészeti vezérkar főnöke. Török hivatalos jelentés. Küinstwiümpoly, .november 3. Eufrát­íront: önkéntes harcosaink megtámadták az ellenséges lövészárkokat. Nagy hadianya­got és 150 marhát zsákmányoltunk. Perzsa-front: Bidsartól északkeletre visszavertük az ellenség lovasságát és gya­logságát. Kaukázus-front: A centrumban és bal­szárnyon csatározások. Hét foglyot ejtet­tünk. Galiciai front: Október 31-én és novem­ber 1-én az ellenség újra támadott, hogy visszaszerezze előzően elvesztett állásait. A támadás kudarccal végződött. Macedóniai front: A Strumánál októ­ber 31-én csapataink visszaverték az ellen­séges támadást. (M. T. I.) Enyhült a német-norvég feszültség. Kopenhága, november 3. A Politiken je­lenti Krisztiániából: Az összes körökben most az a nézet jutott ifölszinre, hogy Németország­és Norvégia között engesztelékenyebb lett a hangulat. Ez a vélemény különösen a tőzs­dén jutott kifejezésre, aíhol a hajózási értékek átlag 30—40 százalékkal emelkedtek, Altalá­nos az a benyomás, hogy a Németország és a Norvégia között való válság áthaladt a tető­pontján és valószínű a békés megoldás. A mozgósításról való összes híresztelések kohol­mányok. Keletkezésük valószínűen arra az iz­gatottságra vezethető vissza, amely a válság első napjaiban részben mutatkozott. Angol lap elismerése Mackensen győzelméről. Manchester, november 3. A Manchester Guardian vezércikkében ezt írja Romániáról: Az igazság az, hogy a szövetségesek az ellen­ség ama képességét teljesen lebecsülték, hogy egyidejűen az orosz támadásokkal szemben ellenállást tudjon tanúsítani és Románia el­len támadó mozdulatot tudjon kezdeni. A né­meteknek e háborúban való sok sztratégiai nyeresége közül Mackensen dobrudzsai győ­zelme talán a legnevezetesebb a marnei csata után. Meg kell várni, hogy az elkövetett hi­bákat. j óvátelietj ük.

Next

/
Thumbnails
Contents