Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre K 24— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28 — félévre . . K 14-— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 1916. V, évfolyam 274 szám. Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szerda, november 22. I. Ferenc József. i i A legtökéletesebb és a legteljesebb életpálya után, amely embernek eddig megadatott, 1916. november 21-én este 9 órakor meghalt I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya és Ausztria császára. Patriarkális kort ért meg, augusztus 18-án töltötte be életének 86 évét. Eseményekben fejedelmien gazdag, nemzetek sorsával együtt fejlődő életének határkövei: 1848. december 2, a mikor V. Ferdinánd unokaöccse javára a trónról lemondott, 1867. junius 8, a mikor magyar királynak megkoronázták és 1914. julius 28, amikor Szerbiának a hadat megüzente. E körül a három dátum körül a világtörténelmi események hosszú sorát lehet egységes rendszerbe foglalni, amelyből plasztikusan domborodik ki a király hűséges, találó reliefje. Mint jellemző adatot emiitették meg életének irói, hogy az 1830. augusztus 18-án született királyt az anyja felügyelete alatt nevelték. Demokratikusan gondolkodó úrasszonyok, kik anyaságtok magasztos hivatását mindenek fölébe helyezitek, jólétben élő úrfiak, akik a mama szerető és féltő becézgetését nem tudjátok eléggé értékelni, mert sosem éreztétek a hiányát, igyekezzetek az életirókat megérteni, amikor a király életrajzát azzal kezdik, hogy az anyja felügyelete alatt nevelték. A születési diszpozíció mellett nagy része volt ennek abban, hogy a szerény és nagy feladataira buzgón készülő trónörökös-főherceg európaszerte rokonszenves és népszerű volt, hogy Európa ifjú fejedelmei között hozzá fűzték a legszebb reményeket. Az események vihara tanulmányai köréből emelte a serdülő ifjút a trónra, amelyen akkor viharzó események hullámaival kellett megküzdenie. 1848. december elsején nagybátyja, V. Ferdinánd nagykorúvá nyilvánította és másnap lemondott javára a trónról. Az ifjú uralkodó házát és országait fenyegető hatalmas veszedelmekkel volt kénytelen megküzdeni. A Magyarországgal való megértés első reményei 1857ben csillantak fei, amikor másodszor és immár fiatal hitvesével jött hü magyarjai közé. A legnagyobb magyar már ebben az évben biztosnak tartotta a kiegyezést, amelyet az események, a király jóakarata, lelkiismerete és nem csüggedő erélye tiz év alatt a legnagyobb nehézségek leküzdésével a legszebb és legtökéletesebb valósággá varázsolt. A király már 1865-ben összehívta az első országgyűlést, 1867. februárjában kinevezte a magyar felelős kormányt. 1867. junius 8-án a nemzet ujjongó lelkesedése közben koronázták meg I. Ferenc Józsefet. A koronázási aktus kifogyhatatlan szeretetben és bizalomban forrasztotta össze a nemzetet és királyát. Ennek az áldásos viszonynak állandósulásában Erzsébet királyné legendás jósága mellett oroszlánrésze volt a királynak. A magyar szent koronával való felkenetése után a király és Erzsébet az 1848—49-iki honvédek segélyezésére ajánlották fel a koronázási ajándékot. Képzelhető a lelkesedés, amelyet ez a nemes fejedelmi gesztus a nemzetben akkor keltett! A monarchia tekintélye 1867 óta egyre emelkedett. 1879. október 17-én jött létre a király bölcsessége folytán is a fenyegető orosz veszedelemmel szemben a magyar-osztrák-német szövetség, amelyhez 1883-ban Olaszország is csatlakozott. A Németországgal való szövetség megkötésének és megszilárdításának politikáját a világháború fényesen igazolta. A hármasszövetság pedig a béke fenntartásának legfőbb biztositéka volt, amit a háború kitöréséig senki sem mert tagadni és uralkodónkat mint a béke bölcs és szelid királyát tisztelte egész Európa. Munkásságában önfeláldozó, lovagias és alkotmányos érzületében felülmúlhatatlan volt. Népeivel érzett örömükben és bánatukban, nem is volt rettenetes csapásoktól sújtott magánéletének egyetlen jelentős mozzata, amely nem rezgett volna élénken végig milliók szivén. Az árviz-sujtotta Szeged csüggedő népébe azok a szavak öntöttek bizalmat, amelyeket a romok felett ő mondott el és mikor az újjáépítés munkája befejeződött, újra eljött ide, hogy örömkünyeinket vele együtt sirhassuk el. Hogy fejedelmi és emberi erényeiért milyen ragaszkodással adózott a nemzet, élénken bizonyltja az a szeretet és lelkesedés, •amellyel körülvették ezüstlakodalma alkalmával, amelyet 1879-ben ünnepelt és koronázása 25. évfordulóján. Családi életét is a nagy boldogságok és rettenetes csapások végletei között élte le. Atyai szivét gyógyíthatatlanul sebezte meg egyetlen fiának, a nagyreményű Rudolf trónörökösnek 1889. január 30-án tragikus körülmények között bekövetkezett halála. Majd a gyászruhát soha le nem vető hitvesét, Erzsébet királynét kellett elsiratnia. A nagy életkor mellett korszakot jelentő történelmi feladatok megoldását, a legszebb örömök mellett súlyos csapásokat is tartogatott számára a sors. Hosszú életét bölcsen, az utolsó napig munkában tudta végigélni. Legendás munkabírása az utolsó napon is tettre sarkalta. Amikre hivatott, megoldotta. Népeit olyan egységben, egymás iránt való olyan bizalomban és megértésben hagyja itt, aminőben sosem éltek eddig. A monarchia, amelynek feldarabolására készültek ellenségeink, a 67-ben megteremtett dualisztikus alapon megingathatatlannak bizonyult. Magyarország, amelynek uralkodását zilált viszonyok között vette át, megifjodva, erejére büszkén, jövőjében törhetetlen hittel gyászolja alkotmányos életének megteremtőjét és bölcs őrét, koronájának dicsőséges viselőjét, jóságos és örökké emlékezetes királyát. te . \