Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-19 / 272. szám

DÉLMAG YA'EOKSZLÁG Vasárnap, 1916. november 19. Sajtö-attasék. A világháború harmadik hónapjában a német trónörökös azt mondta az. újságoknak. hogy most ismerte fel a sajtó nagy fontosságát a nemzetek életében. Akkor hangzott el ez a kijelentés, mikor az antant diplomatái szinte az egész világot behálózták sajtópropagandájukkal, mikor kiderült, Ihogy Rómában, Bukarestben, Athénben, talán még Szófiában is, a nyugati államok fővárosaiban pedig mindenütt a sajtó volt az, amely a közvéleményt irányította, nagy elhatározásokra sarkalta, indulatait kormányozta, Ítéletét befolyásolta és eldöntötte. Az antant sajtószervezete sokkal különb, gyorsabb, hatalmasabb volt, mint a miénk. Nálunk is, Ausztriában is, Németországban is szerették sokáig lekicsinyelni, sarokba állítani a sajtót. Persze békeidőben. A háború ezt a tévedést is elsöpörte. Az életből kikapcsolt diplomaták féltékenységén keresztülrobogott a háború véres szekere s ma a központi hatalmak saitószervezete ép oly keményen ellentálló része a hadseregnek, a határvódelemnek, mint akár maga a fegyveres erő, akár a hadi közgazdaság. S ha a megismerés utján tovább haladva, a cenzúra politikai és gazdasági béklyói meglazulnak, a német és magyar nyelvű sajtp győzhetetlen hatalmassága lesz a nagy szövetségnek: ma a heves viaskodásnak, holnap a békének. A nyugati államok fővárosaiban egyegy tekintélyes napilap tudósítójának diplo máciai súlya és hivatása van. A nyilvánosság emberében ott nem az állandó alkalmatlankodót, a hiréhest, az indiszkrét figyelőt látják, akinek ceruzája hegyén a türelmetlenség, ,az ártó szándék ég. Áz angol, a francia, a holland, a belga ujságiró régóta szinte alkotmányos organuma nemzetének, mondhatnánk: a közvélemény minisztere, a köziélek meghatalmazottja, akit az egyetemes érdek legfőbb parancsa köt és irányit. Igazi nagyhatalomra tett igy szert a ma szinte túlnyomóan ellenséges érzületű sajtó. Mig másutt csak üres pohárköszöntőkben dicsőitették a sajtót, mint isten tudja hányadik nagyhatalmat, a mindennapi munkában pedig gáncsot vetettek neki, sarokba állították, vagy a legjobb esetben szükséges rossz gyanánt kezelték, addig nyugaton élő valósággá izmosodott a nyilvánosság ereje. A kis nemzetek a nagy nemzetek sajtóián nevelkedtek, francia és angol betűk millióiból szivtak magukba lelkesedést, gyűlöletet, elvet, elvtelenséget. Bécsben is gondolkodóba estek már. A mi lassúbb ütemű külügyijhivatalunk belátta, hogy az emberek millióihoz csak a sajtó fórumán lehet szólni, hogy a betűk hadseregének napról-napra való agitációja ép oly nélkülözhetetlen, mint a lőszer meg az élelmiszer. A közös külügyminisztérium kibővíti a sajtóosztályt, személyes összeköttetést keres a hírlapírókkal és ebbe a munkába bevonja a diplomácia fiatalabb tagjait. A hírlapíró ügyesebb, gyorsabb, iníormáltabb, mint a tekintély tógájában botladozó diplomata. Az újságírót nem feszélyezik formák, ő az élet forrásaiból közvetlenül merit, benne a tömeg a maga diplomatáját látja és bizalommal közeledik hozzá. S ennek fölismeréséért csak dicséret illethetné a közös külügyi hivatalt, amely a mai szükségességek tömkelegéből szerencsés kézzel a leglényegesebbet -ragadta ki: azt a vágyat, hogy lehetőleg mindent akarunk tudni és hogy a külföld is tudja meg, mi nálunk a valóság. A sájtón keresztül leghatásosabb módon védekezhetünk kutmérgezö rágalmak ellen. A jövő fejlődés a sajtó-attasé intézménye felé vezet. Minden követségen lesz valószínűleg egy fiatal diplomata, aki csak a nyilvánosságra tartozó ügyekkel foglalkozik. Berlinben is, Bécsben is nyilván a sajtó legkiválóbb munkásai közül szemelik majd ki a sajtó-attasékat, akik a riporter gondos anyaggyüjtő munkájától egészen a publicisztika művészetéig átestek már a sajtó tüz. keresztségén. A közvélemény szolgálata sokkal nehezebb, semhogy az újságírás íudo. mánva és művészete (mert mindakettő!) máról-iholnapra elsajátítható lenne. A speciális tehetség dönt ezen a téren. Jó sajtódiplomata csak az lehet, aki újságírónak is jó Ahogy régebben mondták a magyar Operaháznál: singen rnuss man können. Molnár Jenő. Uj német csapatok a Sommenál. Bern, november 18. Feyler ezredes irja a Journal-ban: A francia lapok jelentik, hogy ujabb német seregtestek érkeztek a sommei frontra, egy valóságos uj hadsereg támadt ott, hatalmas tüzérséggel. Nagyon bajos megállapítani, mi igaz e hírekből, mert egyedül a szövetséges vezérkarok ismerhetik a tényeket, azok pedig nem szokták az ilyen híreket dobra ütni. Nem látszik lehetetlennek, hogy a németek csakugyan uj nagy seregeket vontak össze a Sommenál, mert tévedés lenne azt hinni, hogy hatalmas ellenségünk már ki van merülve. A szövetségesek támadása Picardiában oly makacsul folytatódik, hogy e makacsság veszélyeztethetné a német védelmi front szilárdságát, ennélfogva valószinü, hogy a németek óvóintézkedéseket tesznek. Nem kell elfelejteni, hogy bármilyen győzelmeket is arassanak a németek a Balkánon, ottani hódításaikkal csak politikai és gazdsági célokat valósithatnak meg, azonban nem érhetnek el döntő katonai sikereket. Ilyen döntő sikereket csakis a keleti és nyugati harc-, tereken remélhetnek, különösen pedig a nyugati fronton. Azt sem kell elfeledni, hogy a németek és ellenfeleik helyzete a Balkánon nem egyenlő. Ha az antant legyőzi a bolgárokat, az osztrákokat és magyarokat, az elevenen érintené Németországot, ellenben a német csapatok által megerősített bolgárok győzelme nem éreztetné hatását a többi fronton. Ez a tény még csak valószínűbbé teszi, hogy a németek nagy seregeket vontak össze a nyugat iharctéren azéíí, hogy ott ujabb operációkat kezdhessenek. Amerika politikai érdeke a béke helyreállítása. Bécs, november 18. Semleges körökben a békekilátások megítélése szempontjából jelentékeny mozzanatnak tartiák azt, hogy Amerikának politikai érdeke az európai béke helyreállítása. Az amerikai elnökválasztási kampány alatt ismételten feltűnt, hogy mindkét jelölt és mindkét jelölt pártja megegyezik Amerikának a világpolitikában elfoglalt álláspontja, valamint a fegyverkezési politika tekintetében és hogv mindkét jelölt hangsúlyozta, hogy a köztársaság katonai erejét fokozni kell. Az is ismeretes, hogy épen egy demokrata párti elnök és egv demokrata kongresszusi többség alatt fogadták el a flottafejlesztési programot. Ezek a tények világosan mutatják, hogy az amerikai nép minden vezére azon a nézeten van, hogy Amerika most végkép belékerült a világpolitika forgatagába és le lcell vonnia ebből a szükséges .katonai következtetéseket. A Wilson jóváhagyása mellett alakult békeiiga, amely tudvalevőleg a jelenlegi háború befejezése után az esetleg bekövetkezendő ujabb háborúkat, ha szükséges, még a hatalmak fegyveres beavatkozásával is meg akarja akadályozni, egyáltalában nem követeli azt, hogy ezután valamely hatalom egy másik hatalommal való konfliktusa esetén a többi hatalmak Ítélkezésének vesse alá magát. A liga csak azt követeli, hogv a jövőben minden konfliktust, mielőtt fegyverrel intézhetnék el, terjesszenek elő a hatalmak döntő bíróságának. A hatalmak a lehetőség szerint járjanak közbe és mindenekelőtt iparkodjanak elodázni a fegyveres döntést. De ha nem sikerül a közvetítés és az illető állam mégis fegyverhez nyúl, ugv ez teljességgel jogában áll. Sem ez a liga, amelynek egyik szellemi atyja az angol lord RryCe, sem Wilson nem akarják az örök békét. És Wilson, mint ténykedése mutatja, nem lelkesedik az általános leszerelés eszméjéért sem. Wilson nem rajongó. De épen a világpolitika további fejlődése szempontjából tartja kívánatosnak, hogv befejezzék a jelenlegi háborút, amelynek során kölcsönösen megőrlik egymást a fehér népfajok. Páris gyertyával világit. .Bern, november 18. A Temps jelenti, hogy a belügyminiszter felhívást intézett a prefektusokhoz, hogy a polgármesterekkel együtt intézzenek felhívást a lakossághoz, amelyben a lakások fűtése és világítása körül óvatosságra intik őket. A kereskedőket is felszólítják, hogy csökkentsék, amennyire csak lehet, a vliágitást és fűtést. Parisban, ahol már áttértek a gyertyavilágitásra, ujabb (felhívást intéztek a lakossághoz a Világítással és fűtéssel való takarékoskodásra és ujabb áldozatokra készítik elő Páris lakosait. (M. T. I.) Az antant közös parlamentje. Zürich, november 18. Mint a Schweizerische Telegraphen-lnformation Milánóból jelenti, a Secolo interjút közöl Bouillon Franklin francia képviselővel. Bouillon tagja a francia kamara ama bizottságának, amelynek megbízása van, hogy az antant közös parlamentiét készítse elő. Ennek a nemzetközi parlamentnek összeülése Bouillon véleménye szerint bizonyosra vehető. Minden állam huszonöt delegátust fog küldeni ebbe a parlamentbe, még pedig tizenhét képviselőt és nyolc szenátort. A nemzetközi parlament (hárem havonkint az antant más-más fővárosában ül össze és meg fogja vizsgálni az összes aktuális kérdéseket Angliában, Olaszországban és Oroszországban e parlament tagjait a politikai pártok közvetetlenül választották meg, Franciaországban pedig azok a bizottságok választják, amelyekben valamennyi párt helyt foglal. A nemzetközi parlament permanens és felelős lesz. Ülései titkosak lesznek, határozatait azonban esetleg nyilvánosságra hozzák, Orosz elit-csapatok a gyergyói hegyekben. Sajtóhadiszállás, november 18. Amikor Bmszilov Lesicky tábornok hadseregének szárnyát dél felé meghosszabbította, bizonyosan az az, aggodalom vezérelte, hogy a románok a gyergyói hegyekben nem birnak sokáig ellenállni az osztrák-magyar csapatoknak és épen ezért az ellenség betörése a román földre veszedelembe juttatná a román— focsani—ploesti vasúti vonalat. Az orosz csapatok, amelyek átvették a romá-