Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-17 / 270. szám

Bénitek, 1916. november 17. délmaa m&ö&sza ii HÍREK oooo Két ur, — ne tessék haragudni, — beszélget: — Na, öcsém, van-e már lisztfüzete? — Lisztfüzetem? iaz nincs, de nem is kell, mert a füzetek már nem érvényesek, különben is, ha füzetek, úgyis kapok lisztet. — Viecel nem lelhet a dolgot elütni, búr ilyen viccel még a villamost is el lehetne ütni. Az a kérdés, van-e, vagy nincs? — Mondom, hogy a lisztfüzetekét bevonták és lisztjegyeket adtak ki. — Maga szerencsétlen, a jegyeket is levonták már régen, most >a T-betűs lisztfüzetszelvény-pótló-utalványok érvényesek. — Irtózatos. De azért talán ínég nem balok talán éhen? — Nem, maga nem halhat ében, magát agyonütik. — Nem lehet babám. — .Miért nem lehet? — Mert jogász vagyok. — Jaj be jó vicc, agyonröhögöm magám, liogy maga milyen vicces. — \Ez már igy van, nem télietek róla, ei a természetem. — Most már tudom. — Nahát, ha tudja, annál jobb. 'Hát a hatósági nyúllal mi van? — Nem nyúlok n dologhoz. Nem nyilatkozom. — A tej makszlmá'lásáról mit tud? — Egyelőre alusznak az árak, mint a -tej. De ami késik ... — (/Közbevág.) Jhidom, a hatósági intézkedés. — Mondjja, magánál villanyvilágítás van? — Igen. — Na és megvan vele elégedve? — A legnagyobb mórtékben. — Nem kellemetlen magának, hogy a gázgyár hol eloltja, hol meggyújtja? — Mit bánom én. — Hátha egyszer egy hónapig nem lesz Mllanyvilágitás a lakásában. — Akkor nem lesz. — Ezt nem értem. Maga szótlanul tűri, hogy a gázgyár igy packázzon magával? —- Miért ne? Jó ifin vagyok. — Hali a, tudom már miért nem harag-. Szik a villanymizériák miatt, magánál gázvan. — Téved, nálam villany van bevezetve. ~~ És .mégsem pukkad? — Nem. — De hogy lehet ez a maga heves temheraturája mellett? •— Egyszerűen. Kolumbusz tojása, LeinZmger baj szesze, Metax izzólámpája: elvittek a villanyórát egy félév előtt, mert nem fi«ettem. >ű í — (Lelövi.) ÍRef — (Meghal.) -,ik> hcíis s beavat — Időjárás. Hideg Karkhatő, helyenkent hóval. !t hogy SÜRGÖNYPROGNÖzgú kXiideg, sok ne'ytiit csapadék. — A király állapota. Bécsből jelentik a Magyar Távirati Irodának: A hurut-maradvány, — mint őfelsége kisebb hasonló hurut bántalmainál — makacsul tart, ami egyébként őfelsége szokásos tevékenységét semmiképen és semmiféle módon nem csorbitja. őfelsége ima Windischgrátz Erzsébet hercegnőt, gróf Paar és Bolfras főhad segédeket és báró Hazai Samu honvédelmi minisztert fogadta. — Előléptetések. Hausner Adolf és Wanka Richárd 7. árkászzászléaljbeli őrnagyokat alezredesekké, Dobridán Péter, Csik-Tapolczai Györgypál iGuiidó és Putz Jakab századosokat őrnagyokká nevezte ki a király. PatkósTeszéry Zámory Imre századost, a 83. gyalogezredből a 46. gyalogezredbe való áthelyezése mellett őrnaggyá léptette elő. Partos Aurél, Waltér Ferenc és Korbúly László 3. honvéd huszárezredbeli főhadnagyokat századosokká, Denk Árpád, Lancsek László, Felsőzsidi Németh Tibor, Kaffka íZoltán és Wermes István 1. honvéd lovas itüzérosztálybeli hadnagyokat, Reich Egon 7. utászzász lóaljbeli és Tokos József 7. árkász-zászlóaljbelii hadnagyokat, Várkonyi Jenő, iSalgó Imre és Faragó 'Antal 5. honvéd gyalogezredbe] i hadnagyokat főhadnagyokká léptették elő. — Kitüntetés. Kopeczky Viktor az 1. honvéd lovas tüzérezred főhadnagyát, akii a háború kitörése óta — utóbbi időben, mint ütegparancsnok — állandóan a harctéren van, a Rendeleti Közlöny szerint most már harmad izben részesül dicsérő elismerésben. Ezeken kívül Kopeczky előzetesen a harmadosztályú katonai érdemkeresztet és a német vaskeresztet is elnyerte. Ez alkalommal tehát az ülődik kitüntetésben részesül. — Sienkiewic meghalt. Bemből jelentik: A Rund távirata szerint Sienkievic Henrik, a világhírű lengyel író Verailyban szívszélhűdés következtében meghalt. — Németh püspök temetése. Temesvárról jelentik: Németh József püspök temetése csütörtökön ment végbe impozáns részvét mellett. A gyászszertartás előtt rendkívüli köz-, gyűlést tartott a város törvényhatósági bizottsága Joanovics főispán elnöklésével. Geml József polgármester indítványára a püspöknek, mint a város volt díszpolgárának érdemeit jegyzőkönyvben megörökítették. A gyászszertartáson a beszentelést dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök végezte fényes papi segédlettel. Az óriási gyászmenet katonazenekarral az élén, a székesegyházba vonult, ahol a koporsót újból felravatalozták. Glattfelder Gyula megható gyászbeszédben emlékezett meg a főpapok nesztoráról, azután az érckoporsót elhelyezték a templom kriptájában. — 120 gramm liszt naponta. Lapunk csütörtöki számában jelentettük, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal Szeged város lisztjárulékát az eddigi 60 vaggonnal szemben 30 vaggonban állapította meg. Amikor ez az értesítés a hatósághoz érkezett, dr. Somogyi Szilveszter polgármester táviratilag kérte a Közélelmezési Hivatalt, Ihogy az ujabban 30 vaggonban megállapított lisztkompetenciát emelje fel.' Ezt a kérelmet a Közélelmezési Hivatal — ugyancsak táviratilag — elutasította. Miután igy mindenkire jóval kevesebb jut a kormányrend ele tileg megállapított, mennyiségnél, a ipolgármestei kénytelen volt elrendelni a napi 3—400 gram mos lisztadagok árusításának beszüntetését. Ezentúl mindenki, — foglalkozására való te kintet nélkül — csak napi 240 grammo; adagra tarthat igényt. Ebből a 240 grammból egységesen mindenkinél levonnak 50%-ot, tehát fejenkint és naponkint csak 120 gramm lisztre lehet számítani, — A német polgári hadiszolgáltatás. Berlinből jelentik: Az uj hadiszolgáltatási törvény felesleges szigort kerülve, lehetőleg a kötelezettek lakóhelyének és családi viszonyainak megfelelő foglalkozást fog reájuk szabni. A niunkakényszer nem lesz általános. hanem csak végső remedium foglalkozásnélküliek számára, akik bizonyos kiszabandó határidő alatt önmaguknak nem keresnek foglalkozást. Minden olvan munkásságot, amely a hadiszolgálat és a feltétlenül honi szükségletek -kielégítése érdekeit szolgálja, hazai segédszolgálatnak tekintenek. Természetesen a hadiipar és a népélelmezés lesz majd e tevékenység középpontja. Ily módon az eddig otthon tartott védképes elemek nagyrészét a frontszolgálat számára vélik felszabadíthatni. — Történetek Gillemot Ferenc hősiességéről. Az Est csütörtöki számában olvassuk: A szegedi Délmagyarország-nak írják a román harctérről: Gillemot Ferenc géppuskás osztagával a múlt év szeptember hónapjában vonult be ezredéhez. Legendás hírek előzték meg és mindenki várakozással, tisztelettel fogadta. Szlatinán kerültünk először ütközetbe. Kél embere elesett. — Bitang szerbek, — mondta — ezt még drágán megfizetitek! Ugy is történt. Mikor a montenegrói offenzíva .megindult, egy bosnyák zászlóalj a liires Gillemot-géppuskásokat kölcsönkérte az ezredtől és a kis csapat minden csatában oly hősiesen küzdött, hogy csak az ezred többszörös sürgetésére adták vissza magasztaló sorok kíséretében. Ekkor kapta a signum laudist. Mindenki bámulta fárad Irata tl an ságát. szinte emberfeletti munkabírását. Novibazárban zászlóalja egy időben nagy szükséget szenvedett, amit Gillemot nem tudott tovább nézni s egy szép napon néhány emberével útnak indult és néhány nap múlva. 850 marhával és egyéb zsákmánnyal tért vissza. Az ellenség rettegett tőle és ekkor keletkezett ezen a vidéken a híres mondás: „Isten adta, Gillemot elvette." Soha, egy pillanatig sem maradt tétlen, ha elkészült munkájával, ujabb feladatra keresett alkalmat. Augusztus közepén Tpeken volt, de a csöndes életet megunta és egész osztagával a harctérre jelentkezett. E közben tört ki a román háború és Gillemot csak a román frontra akart menni. Egy bét múlva oda indult. A román fronton nehezebbnél-iiehezebb feladatok várták, mindeniket elvégezte, katonái magasztalták ós az egyes kötelékek veszedelem idején csak az ő géppuskáira vártak. Október elején egyik magaslatunkat nagy erővel támadták a románok, kevesen voltunk és kétséges volt, hogy visszaverjük-e az ellen* séget. A századparancsnok Gillemot segítségét kérte és türelmetlenül várta érkezését. Egyszerre oldalról géppuskakattogást hallunk, az ellenség fut és parancsnokunk boldogan kiáltja: — Itt van már Feri, nincs baj! Gillemot, a hatalmas erejű atléta, egyszerűen hona alá kapta géppuskáját ós hol itt, hol ott lőtte halomra az oláhokat. Sok volna leírni minden hősi tettét. Majdnem egy hónapja, hogy Romániában azt a magaslatot őrizte, amelyen elesett. Kilencedikén a románok borzalmas erővel támadtak, Gillemot mindvégig helyén maradt, két napig állandóan