Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-03 / 258. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 'Rentek, lktó. november Ü. zésnek szerinte keservesen megadhatjuk az árát, mert nem tudhatni, mennyi kamatot fog hozni. Az a véleménye, hogy nem riszkiroz a város semmit, ha a kölcsönajánlatot nem Jogadják el. Dr. Becsey Károly nagyjában osztja dr. Rósa véleményét, mégis kijelenti, hogy a jelen viszonyokat nem tartja alkalmasnak a kölcsön felvételére. Lehet, hogy a háború után még előnyösebb kölcsönhöz juthatunk. Engem aggaszt, — mondta Becsey — a város lakosságának teherviselési képessége. Semmi szin alatt sem mehetek bele abba, hogy egy ujabb 1 millió 200 ezer koronás évi terhet rójjak a lakosságra. A legerélyesebb állást íoglalom el a kölcsön Jelvétele ellen és kérem a javaslat elutasítását. Weiner Miksa magáévá teszi a Becsey által előadottakat. Balogh Károly dr. Rósa Izsónak szolgál felvilágosítással. Ismételten kéri a javaslat elfogadását. Dr. Somogyi Szilveszter bezárja a vitát és szavazást rendel el. A bizottsági tagok többsége a javaslatot nem fogadta el. Német jelentés a DeuSseh^ land Amerikába való érkezéséről. BERLIN, november 2. A Wolfí-ügynökségnek jelentik szikratáivirón New-Londonból: A Deutschland német kereskedelmi tengeralattjáró szerdán reggel ideérkezett. A Deufschiand második| amerikai utja. Amsterdam, november 2. A Reuter-ügy. nökség jelenti Washingtonból: New-London vámhatósága jelenti, hogy a Deutschlandori sem fegyver, sem munició nincs. A hatóságok utasitást kaptak, hogy a Deutschlandot kereskedelmi hajónak tekintsék. ' A búvárhajó hétszázötven tonna festékanyagot, gyógyszert és vegyi-árut vitt magával. A törökök három orosz védelmi vonalat léptek át. Konstantinápoly, november 2. Hivatalosan jelentik: A galíciai arcvonalon harcoló Csapataink október 30-án az oroszok három egymásmögötti védelmi vonalát átlépték és Molohontól északra a 407-es számú magaslatot, valamint attól keletre a Capacoi-magaslatot birtokukba vették. Százhúsz embert, köztük négy tisztet foglyul ejtettünk, négy gépfegyvert, két aknavetőt zsákmányoltunk. Az ellenség 31-én erősítésekkel megkísérelte a magaslatok visszaszerzését, csapataink azonban támadásukat visszaverték. Németország védi a semleges hajózást. Köln, november 2. A Kölnische Zeitungnak jelentik Berlinből: Az angolok marka a semlegesek torkát szorongatja. Qroteszk, amit a semleges hajózás megbénítása terén produkálnak. Az egyik semleges gőzös kapitánya, akit egy tengeralattjárónk feltartóztatott, jegyzőkönyvbe is mondta, hogy hajóját a hazai kikötőbe való utján feltartóztatták és Newportba kisérték, ahol négy hónapig volt zár alatt. Amikor elfogyott a szene, kénytelen volt engedni annak a felszólításnak, hogy Olaszországba vigyen szenet. Hasonlóképen terrorizálták a hollandamerikai vonal Oosterivijk nevii hajóját, a mely Newportból Rotterdamba volt útban. Kényszeritették, hogy rakományának egy részét Liverpoolban tegye le. Ha a semlegeseknek nincs elég önérzetük arra, hogy megvédelmezzék a saját érdekeiket, nem csodálkozhatnak, ha a német hadvezetőség a nemzetközi jog maradványainak megvédésére és a semlegesek érdekeinek védelmére megfelelő eszközökhöz nyúl. Nem magyarázhatják félre azt a lépését sem, hogy a maga részéről határozott közösséget követeljen ebben az akciójában a semlegesektől. (M. T. I.) ...... ......aa. ............................ Bffl.ao Felebbezés a tanyai vasút ügyében. (Saját tudósítónktól.) ©r. Vcgmon Ferenc és társai: dr. Kószó István, dr. Becsey Károly, Wimmcr Fülöp, Pillich Kálmán, Deutsch Lipót, dr. Pap Róbert és Vajda Sándor csütörtökön fölebbezést adtak sbe az ellen a közgyűlési határozat ellen, amellyel a törvényhatósági bizottság a rendes nyomtávolságú tanyai vasút épitését határozta el. A Ifölebbezés ezzel a megállapítással kezdődik: „Hogy a tanyai vasút ügye még mindig csak a 'vágyódás tárgya és hogy az épitésen már rég tul nem vagyunk: a tanács bűne." Az első rész ez után elmondja a vasút keletkezni-akarásának közismert és több mint egy évtizedes történetét, részletesen ismerteti azt a határozatot, amellyel a közgyűlés 1907-ben a keskeny vágányu vasút épitése mellett döntött, majd azt. hogy az építkezés meg nem történt, a háborút .megelőző 'pénzválság és a háború mellett annak tulajdonítja, hogy a tanács a közgyűlés határozatával szemben — akaratoskodott. Az októberi közgyűlés határozatával kapcsolatban igy érvel a föle'bbezés: — Amikor ebben az ügyben 10—15 évi fontolgatás után icláig jutottunk, látta jónalk a tanács, 'a most dnló világháború tűzokádó forgatagában, talán azért is, hogy a közélelinezés körül tanúsított tehetetlenségéről a közfigyelmet ily módon elterelje, ebben a vaisut-kérdésban közgyülésileg annyiszor leszavazott eszméjével, a szeged'—halasi vasútvonallal ép ugy. előhozakodni, mint azt tette 1907 év 1911 években. Az a látszat, hogy a tanács számított ezúttal a tanyai képviselők pártolására, vagyis hogy számított arra, a háborús állapot és a közélelmezési körüli hatósági 'félszegségek által szült antogonizniusra, ami a tanyavilág népe és a város közönsége közé ékelődött. Sokkal kisebb fontosságú kérdésekben is a tanács bizottságok retortáján át juttatja az ügyeket a közgyűlés elé. A tanyai vasút ügyében közgyülésileg külön bizottság van alkotva. Ennek a bizottságnak a megkerülésével juttatta a tanács az ügyet nagy sebtiben a közgyűlés elé és itt az iigy, minden komolyabb megvilágítás nélkül került döntés alá, A tanács nem nyújtott felvilágosítást, hogy a tanyai gazdasági vasút ügyében hozott előző közgyűlési határozatok alapján mi történt mindezideig. Nem ismertette a már megtett előmunkálatokat, nem tájékoztatta a közgyűlést, egy szóval sem az eddigi tetemes költségekről, sem arról, hogy a szeged—halasi vasútvonalra másnak is van már előmunkálati engedélye. Különösen pedig elhallgatta a tanaács a keskeny vágányu gazdasági vasút ós a rendes nyomtávolságú vasút közötti költség-különbözetet, Mellőzte ide vonatkozólag a pénzügyi bizottság véleményének a kikéréséti Komolynak vette egyik-másik (felszólalásban azt a kijelentést, hogy a szeged—halasi vasul 2—3 millió koronába fog kerülni, holott tudnia kell, hogy ennek a költsége háromszor is annyiba fog kerülni, mert hiszen a kis vasút költsége lett 2—3 millió koronára felvéve. Azután a vasut-kérdésnek elbírálásánál ismerni kell a tanyavilágot, tudni kell, hogy városunk külterülete mekkora, hogy ezzel a területtel az országban csak egypár város vetekszik. Ritka, nagyon ritka az 50—100 holdas birtok. Itt tehát nagy ritkaság lesz a nagy vagyonnal való szállítás. De ha előfordul, ugy a zsámoly-rendszer utján ez is eszközölhető. Ismételjük azonban, hogy városunk különleges, határozott birtokviszonya mellett, a tanyai népnek nem nagy vagyonra van szüksége, hanem arra, hogy termését kosarakban és zsákokban minél könnyebb uton, módon és minél kevesebb költséggel ide Szegedre, a városba hozhassa. Ebez pedig nem nagy vasút kell, amely a város területét pusztán átszeli és területét elhagyva más városok érdekét is — talán épen a mi érdekünk rovására — szolgálja, hanem olyan közlekedési eszközre van szükség, amely kizárólagosan a város ós a tanyai nép közös érdekét és csakis ezt szolgálja. Hiszen tagadhatatlanul kívánatos, hogy egy szeged—halasi vasútvonal létesüljön és bár csak szelné át még egy pár vasútvonal a város határát különböző irányiban. Ámde ezeknek a vasútvonalaknak a kiópitése nem speciálisan városi feladat. A vállalat dolga az e nemű vasútvonalak létesítése, aminthogy előbb már jeleztük is, hogy van vállalkozó, aki a szeged—halasi vasútvonalra az előmunkálati engedélyt régebb idő óta mór megszerezte. De ha mindezek a kívánatos vasutak meg lennének is, még mindig nem lenne megoldva az a tanyai vasút, amit a múltban ennek a városnak a közönsége mindig akart és ma is akar, vagyis olyan közlekedési eszköz, amely kizárólagosan és egyedül csak a tanya és a város közös érdekét szolgálja. A tanács a szeged—halasi rendes nyomtávolságú vasút mellett hathatós és főórvül azt hozta fel, hogy az ilyen módon kiépített vasutat az állam saját kezelésébe veszi át és hogy ezzel aztán a város ennek a vasútnak a fen tartási és üzemi gondjától szabadul. Lehet, hogy ez az érv a közgyűlés tagjainál valóban is hatott, mert talán sokakat megriaszthatott az a tudat, hogy a tanyai kisvasút hatósági kezelést kiván. Ettől pedig — ugy gondolták — Isten óvjon! Mi ezt a felfogást nem osztjuk ós csak azt sajnáljuk, hogy az a látszat, hogy maga a tanács iparkodik kitérni a kisvasuttal járó feladat és munka elől. Hiszen ez idő szerint minden nagyobb város, hogyha a fejlődéshez szükséges jövedelemhez jutni kiván, utalva van arra, hogy ügykörébe vonjon és kezelésibe vegyem különböző üzemeket és vállalatokat. Különösen közlekedési, világítási és egyéb e nemű vállalatok azok, amiket itt is, ott is, élelmes vámsoknál városi kezelésben látunk. Nem akarjuk hinni, hogy városunk vezetősége, a tanács, önmagával szemben olyauynyiua kicsiny hitű legyen, hogy ne merne az c nemű feladatokra vállalkozni. Még kevésbé szabad feltételezni, hogy a tanács kitérni akarna az e nemű feladatok megoldása elöl, .1