Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-14 / 241. szám

4 Szombat, ISIB. ölctólier 54. Kik hozták a legnagyobb áldozatot a menekültek érdekében. (Saját tudósítónktól.) Dr. Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos pénteken folytatta ellenőrző munkáját. A magánosoknál elhelyezett menekülteken kivül több szegedi intézményt is meglátogatott. Pénteki tapasztalatait a következőkben volt szives a Dclmagyararszág munkatársával ismertetni: — A menekülteket segélyező akciónak Szegeden két érdekes része van: a ruhakiosztás és a közös konyha intézmény. A menekültek között szétosztandó ruhaszükségletet a hatóság és a társadalom fedezi. A Katholikus Nővédő Egyesület ruhakiosztójában részben kész dolgokat, részben régi holmit, — átalakítva — adnak a rászoruló menekülteknek. A menekültek, — mint azt személyesen tapasztaltam — teljesen el vannak látva ruházattal. Természetesen igen nagy kérdés elé állítaná a hatóságot, ha a menekültek elhelyezése még a télen is tartana. Bizonyos azonban, hogy ekkor már nem lesznek kénytelenek Szeged vendégszeretetét élvezni. A hatóság azonban minden eshetőségre gondolt és ebben az irányban is folytat tárgyalásokat. A ruházati kérdéssel kapcsolatosan egi rendkivül nehéz kérdés, a gyermekeknek cipővel való ellátása merül fel. Ugy tudom, hogy a szegedi állami gyermekmenhely készségesen bocsát a menekültek gyermekei részére cipőket rendelkezésre. Megjegyzem, hogy a ruhakiosztásnál a hölgyek reggeltől estig fáradoznak, a kiosztást fáradhatatlanul, liberálisan végzik. Az egész akciónak Rjftpkó .Istvánná a lelke. Raskóné őméltósága igen érdekesen használja itt fel a munkákra a szigorúbb nevelésre szorított leányokat. A ruhakiosztással kapcsolatos a napközi otthon, ahol a legnagyobb gonddal és szeretettel védik és gondozzák azoknak a Szegeden tartózkodó menekülteknek a gyermekeit, akik napközben dolgozni járnak. Ma még két közös konyhát néztem meg. őszintén szólva meglepett, amit tapasztaltam. Az élelmet a hatóság és a társadalom szolgáltatja. Szinte hihetetlen, milyen bőségesek és jóiziiek az adagok. Elmondhatom, hogy számtalan kérdést tettem fel erre vonatkozólag négy szem között és kivétel nélkül azt a választ kaptam, hogy a legnagyobb mértékben meg vannak elégedve. Csudálatos^ de egyetlen panaszt sem hallottam. Az egyik népkonyhának — a Vásárhelyi-sugáruton levőnek — Nónay Dezsőné a vezetője, mig a másiknak az ügyeit Gallér Kristóf pápai kamarás intézi buzgalommal. Nem lehet eléggé dicsérni és elismeréssel szólni arról, hogy ebben a tejtelen világban az egyik közös konyhában minden gyerek .kap tejet. Különösen gyermekvédelmi szempontból rendkivül fontos ez. Többet mondok: Szegeden olyan közös konyha is van, ahol még a felnőtteknek is jut tej a reggelihez. A ímenek'iiltek családi elhelyezését is tanulmányoztam, már amennyire ez alatt a rövid idő alatt módomban állott. A menekültek Szegeden rendszerint ingyen lakást kapna^ csak nagy elvétve hallottam, hogy valaki fizet a lakásért. De ha fizet is valamelyik menekült, egy hóra 16 korona a makszimális lakbér. Az elhelyezés rendszere az, hogy egy vagy két család kap külön szobát — legtöbbször konyhával, — ami rendkivül üdvös. Ezt tartom a legmegfelelőbb elhelyezésnek, mert ez közeliti meg a legjobban az elhagyott családi otthon képét és környezetét. Ahol egy házban 2—3 szoba akadt, ott szépen összejönnek a rokonok, szomszédok és ismerősök és valósággal régi kedves otthonukat varázsolják elé. Ez az elhelyezés nem ötletszerű. Dr. Végman Ferenc ajánlotta, hogy a rokonokat és egyforma társadalmi állású egyéneket lehetőleg egy helyen helyezze el a hatóság. Azután is érdeklődtem, hogy kik hozzák a legnagyobb áldozatokat a menekültek érdekében. Megtudtam, hogy első sorban azok a hölgyek, akik a ruhabeszerzés és kiosztás mindennap megújuló fáradságos munkáját végzik és azok, akik valóságos védőangyalokként álltak a maguk .szerető szivével és vigasztaló szavával a menekültek mellé, utcáról-utcára, házról-házra járva. Az ingyen lakásokat főleg a jobbmódu kisiparosok ajánlották fel, mig a fpidesgazdák terményeket adtak a menekültek részére, a jobbmódu középosztály pedig anyagilag áldozott. Tudomást szereztem arról is, hogy a sajtónak, — nyomálban a fővárosi lapoknak és különösen Az Estnek — is nagy része van abban, hogy a társadalmi gyűjtések olyan meglepően szép eredménnyel jártak. (Tenrrtészefcesen Bosnyák Zoltán tudja, hogy Szegeden a Délmagyarország már akkor adakozásra hivta ifel a közönséget, amikor a menekültek még itt sem voltak és hogy a mi gyűjtésünk eredményezte, hogy a szegedi társadalom több mint 40.000 koronát adott össze, amiből 30.000 koronát a szerkesztőségben adakoztak.) Ilyenkor tűnik ki, hogy a sokszor gyűlölt sajtó milyen akcióra képes, amikor a jótékonyságról van szó. Bátran elmondhatom, hogy az állami, a haósági és a társadalmi jótékonyság mellé -gy uj, hatalmas tényező járult: a sajtóótékonyság. Igyekeztem a menekültek lelkéhez közel férkőzni. Természetesen mindegyikükben ég a vágy, hogy hazatérhessenek, azonban valami csudálatos az a lelki nemesség, amivel sorsukat elviselik. Nem hallani zokszót, lázongást, elégedetlenséget. Ebből önként az az impresszió fakad, hogy az a faj, amely otthonából kiűzve ilyen nehéz vizonyok között igy tud viselkedni, — öröklétre van teremtve. Mikor igy az ember végignéz az egész menekülési akción, — hogy egy szóval nevezzem — s látja a hatóságnak és a társadalom különböző rétegeinek együttműködését, összmunkáját, harmonikus védelmét, az ember odaadását az emberért, akkor eszébe jut, bogy ebben a rettenetes háborus gyilkolásban, amikor fajok-fajok ellen, nemzetek-nemzetek ellen törnek, hogy él az emberek lelkében egy nagyszerű törvény, amelynek uralomra juttatása lesz a jövő századok legnagyobb feladata és amelynek létezését ma még sokan kétségbe vonják: a kölcsönös segítés, az emberek lelkében levő' mélységes természet-törvény. Megkezdődött a vizsgálat a Vörös-Kereszt ellen. (Saját tudósítónktól.) A Vörös-Kereszt ügyeinek megvizsgálására kiküldött bizottság pénteken délután megkezdte működéséi. A bizottság tagjai tudvalevőleg 'dr. Kósző István, dr. Pálfij József, 'Seultéty Sándor es Wimmer (Fülöp. A Vöros-iKeres'zt vezetösé- [ gétől Seultéty főszámivevőliöz érkeztek már mindazok az iratok, amelyek az ügykezelés mogv.izsgáMsához szükségesek. A vizsgálatot intéző bizottság pénteken délután összeült, bogy az ügyek megvizsgálásának módozatai)' megállapítsa. A munkatervet egyelőre nem akarják nyilvánosságra hozni. Talán ugy gondolja a bizottság, hogy az veszélyeztetné a vizsgálat alapossáigát, 'esetleg komolyságátLehet hogy ez az elv nem áll ellentétlben azzal a követieümón'nyel, hogy a Legteljesebb nyilvánosság mellett történjen az ügyeik megvizsgálása. Ezt majd a közel jövő eseményei donitik el, a mai határozat után kizárólag a" a megnyugtató, 'hogy a vizsgálatban olyan urak .vesznék részt, akik sohasem irtóztak nyilvánosságtól. Emlékeztetünk arra, amit már valtunk hátrak kifejteni: Ennek á vizsgálatnak ug.v kell lefolyni, hogy minden irányban megnyugtatói ag hasson. J-T a volt visszaélés, ki kell derítenie, ha nem, ugy rehabilitálnia kell mindenkit, aki gyanúba keveredett, hogy a Legkisebb 'bizalmatlanság is eloszoljon. lEz a Vörös-Kereszt, a vezetőség és a polgárság érdeke. Ezeknek a közös érdekéknek szoiga 1 at'álban jvégezzük a kötelességünket nn is, amikor aI ügy leguja'btb fázisával foglalkozunk. Ismeretes, hogy. a vizsgálatot a <po'' gánnester a Vörös-Keiteszt ügykezelésére rendelte él. iE miatt attól lehetett tartani, hogy a könyvek és egyéb akták átnézésével a vizsgálat be is (fejeztetik. Ez ellen nemcsak a közönség és az ügy komolysága, hanem » Lejyi választmány kézenfekvő érdekei miatt is tiltakozni kellett. Ugy látszik azonban, hogy ez a feltevés félreértésen alapult, mert a bizottság a mai megbeszélésén az érdemi vizsgálat mellett határozott. Fel is hir ja a bizottság mindazokat, akik bármiféle visszaélésről tudnak, hogy hozzák Seultéty Sándai főszámvevő tudomására. Kijelenti a bizottság, hogy a jelentkezők nevét a legdiszkrétebben kezeli, Ez .eddig inagyon helyes, nii azonban a bizottság helyén még egy lépéssel toválblb .mennénk. .Bizonyára a bizottság tagjai is .tudnak több konkrét vádról, nagyon helyes lenne, fia azok megvizsgálásához nyomban hozzáfognának. Kár addig várni, mig jelentkező akad, a följelentő neve méltóztatik mondani nagyon helyesen — ugy is mellékes, minden módon el kell tehát távolítani most ennek a botránynak méregfogat. Az ügykezelés megvizsgálását — tudomásunk szerint •— ugy végzik, Ihogy a VörösKereszt egyes mozgalmadnak (iratait a. /bizottság más-más tagja nézi át ér. tapasztalatairól részletesen beszámol a többieknek. Valószínűnek látszik, hogy itt minden rendiben .vau, mégis megnyugtatókig fog hatni, iha ennek megátlapitását a bizottságtól is hallhatja majd a közönség. A vizsgálat intézői kijelentették, bogy a legnagyobb .szigorra/l' és alapossággal fognak eljárni. ,, 1