Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-14 / 241. szám

4 Szombat, ISIB. ölctólier 54. Kik hozták a legnagyobb áldozatot a menekültek érdekében. (Saját tudósítónktól.) Dr. Bosnyák Zol­tán miniszteri tanácsos pénteken folytatta ellenőrző munkáját. A magánosoknál elhe­lyezett menekülteken kivül több szegedi in­tézményt is meglátogatott. Pénteki tapasz­talatait a következőkben volt szives a Dcl­magyararszág munkatársával ismertetni: — A menekülteket segélyező akciónak Szegeden két érdekes része van: a ruha­kiosztás és a közös konyha intézmény. A menekültek között szétosztandó ruha­szükségletet a hatóság és a társadalom fe­dezi. A Katholikus Nővédő Egyesület ruha­kiosztójában részben kész dolgokat, részben régi holmit, — átalakítva — adnak a rá­szoruló menekülteknek. A menekültek, — mint azt személyesen tapasztaltam — telje­sen el vannak látva ruházattal. Természete­sen igen nagy kérdés elé állítaná a hatósá­got, ha a menekültek elhelyezése még a télen is tartana. Bizonyos azonban, hogy ekkor már nem lesznek kénytelenek Szeged ven­dégszeretetét élvezni. A hatóság azonban minden eshetőségre gondolt és ebben az irányban is folytat tárgyalásokat. A ruházati kérdéssel kapcsolatosan egi rendkivül nehéz kérdés, a gyermekeknek cipővel való ellátása merül fel. Ugy tudom, hogy a szegedi állami gyermekmenhely készségesen bocsát a menekültek gyermekei részére cipőket rendelkezésre. Megjegyzem, hogy a ruhakiosztásnál a hölgyek reggeltől estig fáradoznak, a kiosz­tást fáradhatatlanul, liberálisan végzik. Az egész akciónak Rjftpkó .Istvánná a lelke. Raskóné őméltósága igen érdekesen hasz­nálja itt fel a munkákra a szigorúbb neve­lésre szorított leányokat. A ruhakiosztással kapcsolatos a napközi otthon, ahol a legnagyobb gonddal és sze­retettel védik és gondozzák azoknak a Sze­geden tartózkodó menekülteknek a gyerme­keit, akik napközben dolgozni járnak. Ma még két közös konyhát néztem meg. őszintén szólva meglepett, amit tapasztal­tam. Az élelmet a hatóság és a társadalom szolgáltatja. Szinte hihetetlen, milyen bősé­gesek és jóiziiek az adagok. Elmondhatom, hogy számtalan kérdést tettem fel erre vo­natkozólag négy szem között és kivétel nél­kül azt a választ kaptam, hogy a legna­gyobb mértékben meg vannak elégedve. Csudálatos^ de egyetlen panaszt sem hallot­tam. Az egyik népkonyhának — a Vásár­helyi-sugáruton levőnek — Nónay Dezsőné a vezetője, mig a másiknak az ügyeit Gallér Kristóf pápai kamarás intézi buzgalommal. Nem lehet eléggé dicsérni és elismerés­sel szólni arról, hogy ebben a tejtelen világ­ban az egyik közös konyhában minden gye­rek .kap tejet. Különösen gyermekvédelmi szempontból rendkivül fontos ez. Többet mondok: Szegeden olyan közös konyha is van, ahol még a felnőtteknek is jut tej a reggelihez. A ímenek'iiltek családi elhelyezését is tanulmányoztam, már amennyire ez alatt a rövid idő alatt módomban állott. A menekül­tek Szegeden rendszerint ingyen lakást kap­na^ csak nagy elvétve hallottam, hogy va­laki fizet a lakásért. De ha fizet is valame­lyik menekült, egy hóra 16 korona a makszi­mális lakbér. Az elhelyezés rendszere az, hogy egy vagy két család kap külön szobát — leg­többször konyhával, — ami rendkivül üdvös. Ezt tartom a legmegfelelőbb elhelyezésnek, mert ez közeliti meg a legjobban az elha­gyott családi otthon képét és környezetét. Ahol egy házban 2—3 szoba akadt, ott szé­pen összejönnek a rokonok, szomszédok és ismerősök és valósággal régi kedves ott­honukat varázsolják elé. Ez az elhelyezés nem ötletszerű. Dr. Végman Ferenc aján­lotta, hogy a rokonokat és egyforma társa­dalmi állású egyéneket lehetőleg egy helyen helyezze el a hatóság. Azután is érdeklődtem, hogy kik hoz­zák a legnagyobb áldozatokat a menekültek érdekében. Megtudtam, hogy első sorban azok a hölgyek, akik a ruhabeszerzés és ki­osztás mindennap megújuló fáradságos mun­káját végzik és azok, akik valóságos védő­angyalokként álltak a maguk .szerető szivé­vel és vigasztaló szavával a menekültek mellé, utcáról-utcára, házról-házra járva. Az ingyen lakásokat főleg a jobbmódu kisipa­rosok ajánlották fel, mig a fpidesgazdák terményeket adtak a menekültek részére, a jobbmódu középosztály pedig anyagilag ál­dozott. Tudomást szereztem arról is, hogy a sajtónak, — nyomálban a fővárosi lapok­nak és különösen Az Estnek — is nagy ré­sze van abban, hogy a társadalmi gyűjtések olyan meglepően szép eredménnyel jártak. (Tenrrtészefcesen Bosnyák Zoltán tudja, hogy Szegeden a Délmagyarország már akkor adakozásra hivta ifel a közönséget, amikor a menekültek még itt sem voltak és hogy a mi gyűjtésünk eredményezte, hogy a sze­gedi társadalom több mint 40.000 koronát adott össze, amiből 30.000 koronát a szer­kesztőségben adakoztak.) Ilyenkor tűnik ki, hogy a sokszor gyűlölt sajtó milyen akcióra képes, amikor a jótékonyságról van szó. Bátran elmondhatom, hogy az állami, a ha­ósági és a társadalmi jótékonyság mellé -gy uj, hatalmas tényező járult: a sajtó­ótékonyság. Igyekeztem a menekültek lelkéhez közel férkőzni. Természetesen mindegyikükben ég a vágy, hogy hazatérhessenek, azonban va­lami csudálatos az a lelki nemesség, amivel sorsukat elviselik. Nem hallani zokszót, lá­zongást, elégedetlenséget. Ebből önként az az impresszió fakad, hogy az a faj, amely otthonából kiűzve ilyen nehéz vizonyok kö­zött igy tud viselkedni, — öröklétre van te­remtve. Mikor igy az ember végignéz az egész menekülési akción, — hogy egy szóval ne­vezzem — s látja a hatóságnak és a társa­dalom különböző rétegeinek együttműködé­sét, összmunkáját, harmonikus védelmét, az ember odaadását az emberért, akkor eszébe jut, bogy ebben a rettenetes háborus gyil­kolásban, amikor fajok-fajok ellen, nemze­tek-nemzetek ellen törnek, hogy él az embe­rek lelkében egy nagyszerű törvény, amely­nek uralomra juttatása lesz a jövő századok legnagyobb feladata és amelynek létezését ma még sokan kétségbe vonják: a kölcsönös segítés, az emberek lelkében levő' mélységes természet-törvény. Megkezdődött a vizsgálat a Vörös-Kereszt ellen. (Saját tudósítónktól.) A Vörös-Kereszt ügyeinek megvizsgálására kiküldött bizott­ság pénteken délután megkezdte működéséi. A bizottság tagjai tudvalevőleg 'dr. Kósző István, dr. Pálfij József, 'Seultéty Sándor es Wimmer (Fülöp. A Vöros-iKeres'zt vezetösé- [ gétől Seultéty főszámivevőliöz érkeztek már mindazok az iratok, amelyek az ügykezelés mogv.izsgáMsához szükségesek. A vizsgálatot intéző bizottság pénteken délután összeült, bogy az ügyek megvizsgálásának módozatai)' megállapítsa. A munkatervet egyelőre nem akarják nyilvánosságra hozni. Talán ugy gondolja a bizottság, hogy az veszélyeztetné a vizsgálat alapossáigát, 'esetleg komolyságát­Lehet hogy ez az elv nem áll ellentétlben az­zal a követieümón'nyel, hogy a Legteljesebb nyilvánosság mellett történjen az ügyeik meg­vizsgálása. Ezt majd a közel jövő eseményei donitik el, a mai határozat után kizárólag a" a megnyugtató, 'hogy a vizsgálatban olyan urak .vesznék részt, akik sohasem irtóztak nyilvánosságtól. Emlékeztetünk arra, amit már valtunk hátrak kifejteni: Ennek á vizsgálatnak ug.v kell lefolyni, hogy minden irányban meg­nyugtatói ag hasson. J-T a volt visszaélés, ki kell derítenie, ha nem, ugy rehabilitálnia kell mindenkit, aki gyanúba keveredett, hogy a Legkisebb 'bizalmatlanság is eloszol­jon. lEz a Vörös-Kereszt, a vezetőség és a pol­gárság érdeke. Ezeknek a közös érdekéknek szoiga 1 at'álban jvégezzük a kötelességünket nn is, amikor aI ügy leguja'btb fázisával foglal­kozunk. Ismeretes, hogy. a vizsgálatot a <po'' gánnester a Vörös-Keiteszt ügykezelésére rendelte él. iE miatt attól lehetett tartani, hogy a könyvek és egyéb akták átnézésével a vizsgálat be is (fejeztetik. Ez ellen nemcsak a közönség és az ügy komolysága, hanem » Lejyi választmány kézenfekvő érdekei miatt is tiltakozni kellett. Ugy látszik azonban, hogy ez a feltevés félreértésen alapult, mert a bizottság a mai megbeszélésén az érdemi vizsgálat mellett határozott. Fel is hir ja a bi­zottság mindazokat, akik bármiféle vissza­élésről tudnak, hogy hozzák Seultéty Sándai főszámvevő tudomására. Kijelenti a bizott­ság, hogy a jelentkezők nevét a legdiszkré­tebben kezeli, Ez .eddig inagyon helyes, nii azonban a bizottság helyén még egy lépéssel toválblb .mennénk. .Bizonyára a bizottság tag­jai is .tudnak több konkrét vádról, nagyon helyes lenne, fia azok megvizsgálásához nyomban hozzáfognának. Kár addig várni, mig jelentkező akad, a följelentő neve ­méltóztatik mondani nagyon helyesen — ugy is mellékes, minden módon el kell tehát távo­lítani most ennek a botránynak méregfogat. Az ügykezelés megvizsgálását — tudo­másunk szerint •— ugy végzik, Ihogy a Vörös­Kereszt egyes mozgalmadnak (iratait a. /bizott­ság más-más tagja nézi át ér. tapasztalatairól részletesen beszámol a többieknek. Valószí­nűnek látszik, hogy itt minden rendiben .vau, mégis megnyugtatókig fog hatni, iha ennek megátlapitását a bizottságtól is hallhatja majd a közönség. A vizsgálat intézői kijelen­tették, bogy a legnagyobb .szigorra/l' és ala­possággal fognak eljárni. ,, 1

Next

/
Thumbnails
Contents