Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-12 / 239. szám

4 •- • —. A német birodalmi gyűlés vitája a kancellár beszédéről. Berlin, október 11. A birodalmi gyűlés Kaempf elnök elnöklésével ülést tartott. Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár beszédének megvitatása került napirendre. Bassenmann előadó kifejti, hogy az általános hadihelyzet kielégítő és reményteljes. A főbizottság foglalkozott a külföld helyzetével, behatóan méltatta a dolgok fejlődését Romániában. Kritikailag megvilágította diplomáciánk magatartását a világháború előtt és annak folyamán egészen a román hadüzenetig. Megbeszélték a német birodalom viszonyát más országokhoz, első sorban a semleges államokhoz. Görögországban ma súlyos válság uralkodik. A görög király csodálatraméltó magatartása rokonszenves megítélésre talált. Részletesen foglalkozott a bizottság a buvárhajó-háboruval; megvizsgálta az összes katonai, technikai, gazdasági nézőpontokat. Megegyezést a bizottságban nem tudtak elérni és ezért a bizottság lemondott arról, hogy határozatot hozzon. Span, centrumpárti képviselő szólalt fel ezután. Az egész birodalmi gyűlés hozzájárul a kancellárnak a német és szövetséges seregekről mondott elismerő szavaihoz. — Sclmdemann (szocialista) azzal kezdi beszédét, hogy ellenfeleink hangulata túlfeszített az illúzióktól; remélhető, hogy megjön a kijózanodás ideje és mindkét oldalon győz majd a belátás. Bizonyos őrült tervekről, -folytatta — ina már nálunk sem beszélnek. A kancellár azt mondotta, hogy nem beszélhet a békéről, mert ellenfeleink a végletekig menő harcot emlegetik; mi azonban, a német nép és a szocialisták beszélhetünk békéről és ugyanazt megtehetik az ellenségeink is. A cenzúra és az ostromállapot intézménye teljesen felesleges; meg kell szüntetni lehetőleg minél előbb. Élethalál-harcról van szó, ezért olyan kormányt kell követelni, a melyik a védelem minden erejét szervezi és egyidejűleg szakadatlanul dolgozik a békén. Egy valóságos népkormánnyal szemben a külföld is csakhamar felismerné, hogy Németország kész becsületes békét kötni, de arra is kész, hogy korábbi helyzetét az utolsó csöpp véréig megóvja. Bassermann képviselő helyteleníti a kancellár ellen irányuló névtelen támadásokat. Reméli, hogy Hindenburg ragyogó tehetségű hadvezetésének sikerül ismét a kezdeményezést átvenni és oííenziv képességgeirokröl bizonyságot tenni. Naumann, haladópárti azt fejtegeti, liogy nem a gyengeség jele, ha békéről beszélünk és a dolgok rendes állapotához való visszatérést óhajtjuk. Hmse, a szocialista-munkaközösség csoportjának tagja ellenzi a kíméletlen tengeralattjáró-háborút, mert ez csak elvaditaná még jobban a helyzetet. Belgiumot és Szerbiát újból helyre kell állítani. A jövőben ne kisértsen ismét a fegyverkezés politikája, hanem a leszerelésé. Követeli az ostromállapot megszüntetését. Haase után még több felszólalás történt; a vitát holnap folytatják. rnHItmmmmmmmmm^mmmmmmmm^mmmmmmmnmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmsim^ A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 81, ímMmikmmmm Életbe léptetik a cukor- és zsirutalvány-rendszert. (Saját tudósítónktól.) Hirt adtunk már arról, hogy dr. Somogyi Szilveszter az elsőrendű élelmicikkek arányos felosztása érdekében a cukor-, tej- és zsirutalvánvok éleibe léptetését szükségesnek tartja. A Délmagyarország foglalkozott az eszmével és szakemberek véleményeit közölte. A hozzáértők a tejutalványok életbe léptetését kivihetetlennek tartották, sőt a cukor- és zsirjegyek behozatala ellen is kifogást tettek. Ebben az ügyben ült össze szerdán délelőtt az ánnegállapitó bizottság, dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnöklése alatt. A bizottság hosszas vita után elhatározta, hogy a liszt- és kenyérjegyek formájában a cukorra, zsirra, esetleg a burgonyára és a petróleumra utalványrendszert léptet életbe. Az ülés lefolyásáról a következőket jelenti tudósítónk: Dr. Somogyi Szilveszter megnyitotta az ülést és a következőkben ismertette a bizottság összehívásának a célját: — Az elsőrendű fontosságú élelmicikkekhez még mindig nehezen iut a közönség. Ez azért vau, mert az élelmesebbek mindent összevásárolnak a többiek elöl, pedig rendkívül fontos, hogy a város polgárai a lehetőséghez képest egyformán szerezhessenek be a készletekből. A polgármester szerint, ha ezek az élelmezési jegyek életbe lépnek, mindazok, akiknek cukorra, zsirra, petróleumra szükségük van, élelmezési jegyet kapnának a bejelentő hivataltól. Az élelmezési jegy alapján a kerületi rendőrlaktanyákban állítanák ki az utalványokat. Az utalványok szine városrészenkint változó lenne. Ezzel el lehetne érni, hogy mindenki a saját városrészében szerezné be a szükségletét. A hatóság megtudná a nagykereskedőktől, hogy mennyi cukor van a város területén és az utalványokkiosztását eszerint osztanák be. A kiskereskedőket a nagykereskedők csoportokba osztanák. Egyszer egyik csoport, mászszor a másik csoport kapna tőlük cukrot. A hatóság aztán mindig értesítené a közönséget, hogy melyik kereskedőnél mit szerezhet be. Weiner Miksa nem tartja helyesnek, hogy az utalványokat a kerületi laktanyákban adják ki, jobban szeretné, ha egy helyről intéznének mindent. Dr. Turcsányi Imréné szerint a cukor vásárlására is ugy kellene beosztani a közönséget, mint ahogy a lisztvásárlásra van beosztva. Tanelli Sándor helyesnek tartaná, ha a nagykereskedőket kötelezné a hatóság az érkezett készleteik azonnali bejelentésére. A bejelentett mennyiséget aztán ossza fel a hatóság a kiskereskedők között. Dr. Somogyi Szilveszter közli, hogy a felvilágosítások után maga is jobbnak látja, ha az ellátást egy helyről intézik. Az ármegállapitó bizottság azt a határozatot hozta, hogy kötelezni kell a nagykereskedőket a résziikre érkező cukormenynyiség bejelentésére. Kimondta a bizottság, hogy a kávéházak, mézeskalácsosok, cukrászok, internátusok és kórházak cukorszükségletének a fedezésére a nagykereskedők cukormennyiségük egy bizonyos százalékát visszatarthatják. A hatóság a cukormennyiség megérkezése után fogja esetenkint megállapítani, hogy a kiadott cukorutalvány mennyi cukor vásárlására érvényes. A burgonya- és petróleumellátást ugyanigy képzeli a bizottság. Az ármegállapitó bizottság ülése után a zsirutalvány életbe léptetése ügyében a hentesmesterekkel tartott értekezletet a polgármeser. Elhatározták a zsirutalványok be'Csiitörtök, 1916. október tó. hozatalát. A zsirutalványokat szintén az élelmezési jegyek alapján fogják kiadni. Az utalvánnyal mindenki .annál a hentesnél vásárolhat, akinél akar. A részletkérdéseket a polgármester fogja kidolgozni. Hír szeriül öt tengeralattjáró operál az amerikai vizeken. — A feléledt buvárhajó-harc. — London, október 11. A Morningpost newyorki jelentése szerint a Stmthdene gőzös kapitánya, aki a Newyork nevü teherszállító gőzösön érkezett ide, azt mondja, hogy csak akkor vette észre a tengeralattjárót, mikor reggel hat órakor a lövedékek az ő hajója közelében csaptak le. A személyzetnek elég időt hagytak, hogy a csónakokra szálljon. A kapitány elmondta, hogy a Kjngstaniun nevü angol gőzös elsülyedését is jelentették. Ennek a hajónak a személyzete is elég időt kapott a csónakokba szállásra. A menekülők elbeszéléséből kiderül, hogy a támadásokban legalább is két tengeralattjáró vett részt, némelyek szerint pedig öt tengeralattjáró operál az amerikai partok közelében. (NI. T. I.) Zürich, október 11. A Petit Journal szerint a háromárbocos Fraternité nevü hajót Fecampból jövet megtorpedózták. A Basindrc nevü gőzöst két tengeralattjáró megtámadta és lőtte, de azért sikerült elmenekülnie. A Petit Párisién-nek jelentik Lótientböl; A Blavel rtevii francia gőzöst megtorpedózták. Az életbenmaradottakat Lorientbe hozták. A Rlavelen kivül elsiilyesztették a német tengeralattjárók ugyanazon a helyen az Irma nevii 844 tonnás gőzöst és három más gőzöst, úgyszintén a Ve ráun nevü 4295 tonnás angol fölfegyverzett gőzöst is. Ennek a gőzösnek a személyzetéből csak kevésen menekültek meg. Ugyanez a lap jelenti La Roclrelleből a Gap Nazagan nevii 761 tonnás szénszállító gőzös elsiilyesztését. E gőzös legénységét megmentették. (M. T. I.) Harcias hang Svájcban. Zürich, október 11. Augusztus elsején, a svájci szövetség emlék-napján a zürichi nagytemplomban hatalmas beszédet tartott- a zürichi protestáns pap, Odiolf Bollinger. A Ibeszéd. után a hivők a templom előtt hevesen vitatkozni kezdtek azon, amit a papjuk inon-dott és olyan tüzes .hangulat keletkezett, hogy a pap nézetének követői csaknem tettlegesen inzultálták azokat, akik ugy vélték, hogy Bollinger helytelenül cselekedett, amikoregyházi beszédében á háborúban való beavatkozás mellett foglalt állást. A zürichi papot azóta ugy a svájci, mint a antant-sajtó részéről igen sok támadás érte, ami azonban nem riasztotta őt vissza attól, hogy a Neue Ziireher Nachrichten mai számában Bőse Tagén cimen ki ne fejezze afeletti aggodalmát, hogy az antantnak valószínűleg kedve íóg kerekedni .még a háború során arra, hogy Svájcot- is belesodorja a háborúiba. Bollinger ugy véli, liogy Svájcnak meg kell tennie a. preventív lépéseket és több, mint két év óta, fegyverben levő hadseregét fel kell használnia érdekei biztositására. Erre .nézve több érvet hoz fel és cikkének végén utal arra, hogy a német svájci képviselők nagyon tisztában vannak azzal, hogy Svájc délkelet felől (Itália) nincs jól megvédve természetes határokkal.