Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-01 / 230. szám

Vasárnap, 1916. október 1. BELMAG YM80RS2ÁG HÍREK 0000 Sertéskivitel Szegedről. Szombati számában foglalkozott a Délmagyarország a szegedi sertésMvitel ügyevei. Megírtuk, liogy Máté Gyula, a Liehteiieg-ger-konzorcium egyik tagja a következőkkel indokolja eljárásukat: a vidékre eladott sertések párja három mázsát nyomott, nem z-sir-, hanem hússertések voltak, amelyeket «a szegedi piacon nem tudtak volna elhelyezni, mert a szegedi piac a hust nem veszi fel. Már szombati számunkban közöltük azt a szakértő helyről származó értesülésünket liogy — kezdődvén a szalámigyártás — a húsra is nagy szükség van a szegedi piacon, a zsirt és szalonnát nagyon keresik. A mai postával két levelet is kaptunk ebben a-z ügyben. Az egyik a többi között ezeket mondja: „Nagyon indokolt a Délmagyarország-nak az a kérdése, hogy miiért csak 60 sertés rekvirálására kért eddig jogot a polgármester? Meg kell akadályozni, hogy a hizlalók összes sertéseiket elszállíthassák Szegedről és erre csak egy mód van: állapítsa meg a hatóság, hogy egy-egy szegedi hizlalónál liány sertés van és a felét mindegyiktől rekvirálja el. A dolog az érdekeltekre annyival kevésbbé lehet sérelmes, mert Szegeden is megkapják azt az árat, amit más városban, érthetetlen tehát, hogy a szegedi emberek minden indok nélkül elvonják a helyi piactól az árut," A másik levél a szegedi kusinségre mutat .rá nyomatékosan és bővebb információkért a Pirik-féle szalámigyárhoz tttasit bennünket, A Pickgy ártól a következő felvilágosítást kaptuk: a szalámigyártás megkezdésének egyetlen akadálya van: nem tudunk hashoz jutni. Ha'a Szegedről legutóbb elszállított sertések a városban maradtak volna és húsúkat akár a Hus- és Vásárpénztár, akar más felajánlja, föltétlenül megvesszük. Azok után, amik éhben az ügyben ezeken kivül is elhangzottak, nem kell további kommentár. A hatóságnak sürgősen és erélyese® intézkedni kell. Bizonyára senkinek sem lesz kifogása az ellen a terv ellen, amely a helyi fogyasztás számára ,is biztosítani akar néhány sertést, — Návay Lajos a közélelmezés egységes szervezéséről. A Délmagyarország vezető helyen foglalkozott a kormánynak azzal az ismert tervével, amely szerint a közélelmezés ügyét egységesen akarja szervezni. A közélelmezési ügyek intézésére a kormány külön központi szervezetet állit fel, amelynek vezetését megbízható hirek szerint Návay Lajosnak szándékozik felajánlani. Návay, aki most Makón időzik, egyik ottani újság munkatársának nyilatkozatot tett ebben. az ügyben. Cáfolta azt a híresztelést, mintha a közélehnezés szervezése kérdésében, vagy akár más ügyben is Bécsben járt •volna és osztrák közélelmezési tényezőkkel tárgyalt volna. A közélelmezés központi szervezését — mondotta Návay — a közélelmezés hatásosabbá és egyöntetűbbé tétele teszi szükségessé. Eddig ugyanis hároru szakminisztérium intézte a dolgokat egymástól teljesen izolálva és természetes, hogy ily módon nem volt sem gyors, sem egyöntetű a háborús gazdasági kérdések intézése. Szükségesnek mutatkozott tehát, •hogy a három minisztérium ügyköréből elvonják a közélelmezési ügyeket és egy központi szervben egyesítsék, melynek vezetésére egy „kormánybiztost", avagy főmegbizottat neveznek ki, aki egy szakminiszter, valószínűleg a pénzügyminiszter utján felel az országgyűlésnek. A közélelmezési központot nem törvényhozásilag szerveznék, hanem kormányrendelettel és ahogy tervezik, nem törvényhozási, hanem közigazgatási szervezet lenne. Az intézmény vezetője — sem miniszter, sem diktátor nem lenne, s nem német mintára készült, hanem a monarchia gazdasági viszonyainak megfelelően agy, amint azt Ausztriában is megalkották. Budapestről jelenti tudósítónk: Az „Az Est" közlése szerint Náváy Lajos állítólag kijelentette, hogy a létesítendő központi közélelmezési szervezet vezetését nem fogja elvállalni. A „8 Órai Újság" értesülése szerint Návay valószínűleg vállalja a tisztséget és ebben az irányban már folyik is a tárgyalás közte és a kormány között. — Osztrák politikusok a királynál. Bécsből jelentik: Báró Beck, volt osztrák miniszterelnököt pénteken délben a király több mint egy órás kihallgatáson fogadta. A kihallgatás politikai körökben nagy feltűnést keltett, mert mint ismeretes, báró Beck fontos állampolitikai kérdésekben nem osztozik gróf Stiirgkh miniszterelnök felfogásában. Kihallgatáson jelent meg a királynál az utóbbi napokban két izben is dr. Sieghardl Rudolf, az urakbáza tagja is, akinek minden párttal összeköttetése van. A kihallgatásoknak beavatott körök nagy jelentőséget tulajdonítanak és nem valószínűtlen, hogy a legközelebbi időben a kihallgatások eredménye Ausztria politikai életében mutatkozni fog. — A csanádmegyei püspök pásztorlevele. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök most adta ki ez évben tizenkettedik pásztorlevelek, amely az októberben tartandó templomi ájtatosságekról és a romániai háborúról szól. Ujabb ellenségünk támadt — úgymond a körlevél — még mielőtt a régieknek száma megfogyatkozott volna. Az uj ellenség közvetlen szomszédunkból támadt, sőt áttörte határunkat és rátette lábát a csanádi egyházmegye szélére. Bizalommal hisszük, liogy diadalokhoz szokott fegyvereink hamarosan megszabadítják egyházmegyénket és országunkat az ellenségtől. Annyiszor és oly kiváló mértékben tapasztaltuk a háború hosaszu tartama alatt Isten Anyjának, a boldogságos Szűz Máriának anyai jóságát és közbenjárását. Május hava, a boldogságos Szűz hónapja, tavaly és ezidén is különös módon kedvezett a fegyvereinknek. Október a rózsafüzér-imádságnak hónapja, tehát szintén a boldogságos Sziiz Máriának szentelt hónap. A veszedelem gyarapodása ösztökéljen bennünket arra, liogy Isten Anyja és a mi meny nyei Anyánk jóságához és pártfogásához meneküljünk, fohászkodjunk és folyamodjünk. Kezünkben a szent olvasóval imádkozHazatérés. Pozsony, 1916. szept, 28. Ide menekültem a pozsonyi festői látképül szöllöhiegyek lejtőjén fekvő jónevü szanatóriumba hogy lehajszolt idegeimet megnyugtassam. Ilyenkor az ember ráér elmélkedni és miután már több van mögöttem, mint előttem, tekintetem önkéntelenül is visszaréved a múltba. Már pedig, ha a mult emlékei között kószálok, lehetetlenség, hogy eszembe ne jusson Szeged, az én édes szülővárosom, amelyhez millió érzés köt. Be kell :azonban vallanom, hogy nem a mai Szeged az, amely oly nagyon, nagyon kedves az én szivemnek és most rajtaliagyom magamat azon, hogy bennem, aki radikális gondolkozásának vallom magamat, van egy konzervatív erecske is. Nem mtondom én, liogy a mai Szegedet nem szeretem, sőt büszke vagyok az én városom szépséges fejlődésére, kultúrintézményeire, tereit diszitő szobraira, kiterjedt villamos vasut-liálózatára, de azért hiába, mégsem ez a Szeged az én Szegedem, hanem a nyolcvanas évek Szegedje. A nagy árvíz után, a nyolcvanas évek derekán, már mutatkoztak a mai Szegednek kontúrjai és tán azért nőtt éppen ez az időszak annyira szivemhez, mert akkor éltem én '.is napsugaras ifjúságomat. Úgyszólván együtt nőttem az újonnan született várossal, egy időre esett siheder korunk, amikor erőtől duzzad a kar és magasratörő terveket sző az ifjúi lélek. Talán ezért gondolok erre az elmúlt Szegedre annyi szeretettel, -mint ahogyan egykorú, régi jó pajtásra gondolni szokás. Elég gyakran látogatok haza Szegedre és ha mostanában rovom a város utcáit, bizony-bizony mindinkább hidegebbnek érzem; az emberek idegenebből haladnak el mellettem és hiába konstatálja a bölcs statisztika, liogy a város lakossága folyton gyarapszik, -nekem a több kevesebb és ugy érzem, hogy -ebben a gyönyörű városban mind jobba-n-jobban — egyedül vagyok. Ne vegye senki túlzásnak, ha kijelentem, hogy még csak egyetlenegy kis részén Szegednek érzem a régi jó élet fuvalatát, még pedig ott, ahol már nincsen semmi élet, ahol zsarnoki módon uralkodik a csend — a temetőben. iNugyon-nagyon sokan költöztek mái oda azok közül, -akik részesei voltak a nyolcvanas évek társadalmi életének. Odatértek drága, jó szülőim, a. rokonok, meghitt barátok és jó ismerősök nagy tábora és ha keresztül-kasul járom ia temető csendes útjait, ugy vélem, hogy nem oly hidegen mint benn a városban, de meleg szeretettel köszöntenek jobbról is, balról is, integetnek, hívogatnak, mintha csak mondanák: — Isten hozott! Mikor térsz meg már közibén k?! Nem volt még elég a világon való csavargásból?! Mikor haza-haza térek, a vonat, mielőtt befut az államáéra, a temető mellett halad el. Ilyenkon' mindig megszeretném állítani a vonatot, liogy minek is megy tovább, mikor már idehaza volnék! Ugy érzem, hogy még sem illik idegenül elhaladni jó embereimnek portája előtt és mindig szorongó érzéssel érek a városba. -Nem jó helyre csinálták azt a temetőt a vasat mentére! Néhány hónap előtt a. Délmagyarország „Régi idők emlékei" cini alatt közölt cikksorozatában rólam is megemlékezett. Megvallom, jól esett nekem, liogy még vannak, akik szívesen visszaemlékeznek reám és viszonzásul e megemlékezésért megfogadtam, hogy újra kapcsolatot létesítek szülővárosomnak irodalmi életével. Ugyanabban a cikkben szó esett azokról, hogy ugy mondjam „irodalmi lakmározásokról" is. melyek házunknál tartattak és épen ehhez akarok egy-két megjegyzést fűzni. Ugy hallom, liogy Szeged mai iróemberei között nincs meg az a bensőséges, igazi baráti, kollegiális viszony, mint az én időmben volt.Lehet, hogy ennek oka előttem ösmeretlen viszonyokban rejlik, de mindenesetre sajnálatos körülmény, mert merem állítani, hogy azoknak a hajdani —