Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-08 / 236. szám

Vasárnap, 1916. október 8. DÉLMAG í A®OBSKÁG 7 HIREK 0000 Ketten vannak, de egy beszél. A cselédügyek nem érdékelnek. Tudhatnád életem álma, Ihogy én eselédügyekkel nem foglalkozom. Hiálba hunyorítasz a tigrispinty-szemeddel, a cselédek sem érdekelnek. Engem csak te érdekelsz, arany pávám és azt •se bánnám, ha már te sem érdekéinél. A. szobalány, a szakácsnő, a nevelőnő, a komornő, •a. te vezérleted alá tartozik és intézd te esaik továbbra is az ügyes-bajos 'dolgaikat. Hogy lopnák? Hát, lliadd lopjanak. Tőled .tanulták. Igen igen, tőled tanulták. Ne kapálódz, édes gyöngyvirágom, tudom, Ihogy unit miiért mondok. Most 'persze ímeg vagy .sértve? Elégtételt akarsz, drága mókusom? Kaphatsz, de az aztán elég lesz a hátralevő életedre. Menj a dolgodra és hagyj magamra. Most azért sem távozol. Ismerlek, mint az áprilisi időjárást és nem volna nálam boldogabb emb.ír ha egyikőtoket sem ismernélek. Hát mit akarsz? Belépni akarsz az össszes jótékony egyletekbe? Mit bánom én, hát lépj be, vagy lépj ki, ámbár a Legbölcsebben tennéd, ha már végérvényesen kilépnél ebiből az árnyékvilágból. Ha már mindenáron, jótékony akarsz lenini, gyakorold velem .szemben a, jótékonyságát és vonulj szanatóriumba, Erire most nincs gusztusod. Jól van, kis cinegém. Te működő jótékony nő óhajtasz lenni. Csak rajta, arany virágom. Működj, működj és szerepelj az újságokban. írasd ki mindennap, lmgy te leszel a gyüjtőkocsi nagykereke, a pénztárnál ülsz, te fölözöd a tejet, te vagy a fenemiska-nő, majd te képviseled a 'felebaráti szeretetet felibe, te várod az erdélyi menekültékét (mennyivel jobban szeretnéd a barátodat várni, ha akadna bolond!) és te, terebélyes szomorúi üzem, takarod el a falionvé(let a járókelők elől. Nézd, kincsem, minek lepnél te egy régi jótékonysági egyesületbe? klajd alakitok egy uj egyesületet, direkt a te számodra. Ott te leszel az elnök, az alelnök, a fő-, a (közép- az altitkár, a jegyző, a pénztáros, az ellenőr, a háznagy, a szolga és vizkereszt, vagy amit akartok. Te majd megnyitod az ülést, be is csukod, esetleg felfüggeszted és manipulálhatsz a pénztár körül, a hol tudsz, és ahogy akarsz. Mielőtt azonban megnyitnád az ülést, kérlek pofikéin, nyisd ki az ajtót és gurulj ki rajta, de olyan gyorsan, ahogy 'lehet és ahogy tudsz, mert különiben repülni fogsz, mint a sas, mert ha már, lopni .akarsz, lopj itthon amennyi beléd ifér, de idegen helyen ne jótékonykodjál a saját zsebed javára, mert tudd meg, kis görényem, hogy nebántsd-nak bivják a másét. Ezért nem érintem én a te csupor ajkadat. — Időjárás. Hazánkkan jobbára csendes, enye volt, az idő, szórványosan esővel. A hőmérséklet a normál fölé emelkedett. A makszimum 22 C. fok volt Zágrábban, a minimum 7 C. fok Kolozsvárt. Jóslat: Változékony, enyhe idő várható, hősülyedéssel és helyenkint esővel. Sürgöny jóslat: Változékony, hűvösebb, sok helyütt csapadékkal. — Beöthy Pál betegsége. Budapestről jelentik: Beöthy Pál képviselőházi elnök állapota változatlanul súlyos, de nem aggasztó. Az a hir, hogy Lembergben a képviselőház elnökét szélütés érte volna, nem felel meg a valóságnak. — Az osztrák urakháza akciója a delegáció összehívásáért. Bécsből jelentik: Az osztrák urakháza három csoportja több órán tartott tanácskozáson elhatározta, hogy illletékes helyen lépéseket tesz a delegáció öszszehivása érdekében. A határozat értelmében szombaton fölkeresték gróf Stiirgkh miniszterelnököt, akit arra kértek, hogy a parlamenti élet újból valő megkezdésének előkészületeit tegye meg és szorgalmazza a delegáció összehívását. — Halálozás. Liptórózsahegyi Rózsahegyi [ Aladár, a vegyvizsgáló állomáshoz beosztott királyi vegyészmérnök, aki kétéve teljesített a városnál érdemes és buzgó szolgálatot, életének 30-ik évében, október 5-ikén, rövid szenvedés után meghalt. Temetése szombat délután 4 órakor volt általános részvét mellett. — Hindenburg legelső szereplése. Csak néhány nap előtt ünnepelte Hindenburg tábornagy hatvankilencedik születésnapját. Á hadvezér egyik bámulója ebből az alkalomból kikutatta, hogy mikor szerepelt a tannenbergi és mazuri győző legelőször a nyilvánosság előtt. Ráakadt a Vossischt Zeitung 1847-iki évfolyamának október 12-iki számára, amelyben a következő különös hirdetés jelent meg: Elkésett jelentés Minden külön értesítés helyett mély tisztelettel van szerencsém jelenteni, hogy szeretett feleségem, Lujza, született Schwickart, ma délután három órakor egy virgonc és erőteljes fiúcskát szült. Beneckendorff von Hindenburg hadnagy és adjutáns. Ha annak idején a világ csak elkésve értesült is a világáboru későbbi hősének első megjelenéséről, most megnyugtatással állapithatjuk meg, hogy Hindenburg még elég jókor érkezett meg a tündöklő haditettek mezejére. — A hadifogoly-bizottság ülése. A törvényhatósági munka- és hadifogolybizottság szombaton délben dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnöklésével tartott ülésén dr. Dobay Gyula népfölkelő főhadnagy, előadó az időközben kibocsájtott hadifoglyokra vonatkozó rendeleteket ismertette. A bizottság tagjai tudomásul vették a rendeleteket. — Szidta a magyarokat. Szeptember elején történt Szegeden, ,a pincér-egylet helyiségében Ihogy Hanusz Katalin (kávéházi felirónő Patkó Lajos és Vecsernyés Tamás pincérek a 'román hadüzenetről lieszélgetfek. Beszélgetés közben iHanusz Katalin valami miatt dühhé .jött 'és igy kiáltott .fél: — 'A magyarok gyáváik, miajd megtanítják őket a muszkák, meg a románok! A magyarok szájhősök! Amikor ezt a kijelentést tette, az egylet üzletvezetője kiutasitotta ia helyiségből. Az egyik pincér rendőrt hívott, aki a kapitányságra kísérte. Hanusz Katalint kihallgatása után letartóztatták és az ügyészség fogházába kisérték. 'Szombaton foglalkozott a szegedi törvényszék büntető-tanácsa a kasaira 5 nemzetiségi gyűlöletre való izgafási ibünpö,révek A felirónő tagadott, de a kihallgatott -kén. Egy bátor leány. Irta: Bíró Lajos. El fog- venni, — mondta a. leány büsz- Igazán? — kérdezte az asszony meglepetve. — Mi történt? . - Még semmi sem történt. I>e mar bizonyos vagyok benne. - 'Miért? ... A leány körülnézett, nincs-e valaki a Közelükben, azután elbeszélte: - Eddig jó barátságban voltunk, a távoli rokonság ,révén tegeződtünk ... nagyon jó >aratságbam voltunk. Szinte túlságosan jo barátság. —agi>an voltunk, mert "soha egy percre sem "fedett fel, soha egy percre sem zavm-m Képzeld... nyugodtan elbeszelte *okem, hogy sohasem fog megházasodni, az asszony őt csak zavarná, ő nyugodtan széelőkelően akár élni és tovább akarna Sejteni a képeit és a régiségeit; olyan lány ugy sincs, aki öt le tudná kötni, mert abban « leányban együtt kellene lennie egy szelia leány szeli dségénok és egy v-ad asszony vaűságának. 'Amit én ugy sem érteik, mondta o. Az asszony ránézett a leányra és a leány mosolyogva bólintott: ,. , v - Anüt én természetesen kitűnően erteK. Az asszony csóválta a fejét a leány pedig levetve beszélte tovább: — Eddig azonban nem történt jseunmi. Tegnap azonban az történt hogy egy kicsit 'lám. Szabadon maradt a nyakam és a vállain, ról lecsúszott .a ruhám, a lila batisztpongyolárn. Szeíbedon maradt a nyakam és a vállam. Eel akartam támaszkodni, hogy megigazítsam, de ekkor egyszerre láttam1, hogy ő odanéz. A vállamra. Ugy maradtam. Az asszony szörnyülködött és a leány nevetve mondta: i— Beszélgettünk ... beszélgettünk... és ő alig nézett egyszer is a szemembe; az egész idő aliaitt a vállamat nézte. Már reszketett a jobb karom .amelyre rátámaszkodtam, alig birtam imJáir jfirissen és giraiciózusan tartant magamat, de összeszoritottaim a. fogamat és igy maradtam több mint egy félóra hosszat, 2s ami .a legnehezebb volt, ugy kellett teníem, mintha nem látnám, hogy ő a vállamat lézi. Ártatlannak kellett lennem: egy szelid eány és egy vad asszony keverékének. — Hallatlan — mondta az asszony — íiifcre vagy .képes. A válladat mutogatni! — Miért? — felelte a leány nevetve. — Mikoir olyan szép a vállam. II. — Ma a karomat mutattam meg neki — mondta a. leány. — Hogyan? — kérdezte az asszony. — Hogyan! De naiv egy teremtés vagy .te. Hát fölvettem a könnyű kimonomat. Azután, amikor már eleget beszélgettünk, ásítottam egyet, felemelt, karral nyújtózkodtam egyet, a. hő ujjaim aráhullottak .a vállamra és én nem hajtottam vissza őket. Otthagytam őket. (Szabadon volt az egész karom. — És ő? — Ö otít ült velem szemben és kipirult az arca és csillogott a szeme és folyton a karomat nézte. Én kinézegettem az ablakon, felelgettem neki, finoman csevegtem, ábrándos voltam és közben arra vigyáztam, hogy vissza ne hulljon a kalromra a kimono ujja. — Micsoda lány vagy te! —• mondta némi megbotránkcfzássial és sok el isme léssel az asszony. — Micsoda lány vagyok? Olyan, mint a többi. Olyan, mint amilyen te is lettél volna, ha merted volna. Te is azt- akartad, hogy elvegyen az urad. Én is azt akarom, hogy ő elvegyen. — De nem is szereted. — Eléggé szeretem arra hogy hozzámiehessök. — És elvesz? — El. Tegnap megkért, álljak fel, hogy az alakomat megnézhesse. És azt mondta, ha festő volna, elvenne engem feleségül, hogy a modellje legyek. III. — ÍMOSÍÍ mond meg, — szólt a leány türelmetlenül —-.mit begyek? Pár nap múlva