Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-01 / 230. szám

Vasárnap, 1916. október- 1. Miért nem tárgyalta az iskola­reformot a képviselőház. (Saját tudósítónktól,) Néhány 'hónappal ezelőtt, mint ismeretes, az országos sajtót •és közvéleményt élénken foglalkoztatta a közoktatásügyi miniszter reformtervezete, a mely a közép- és polgári iskolák mai szer­vezetét és tantervét gyökeresen megváltoz­tatja. A tanügyi egyesületek és körök erős agitációt indítottak az iskolareform 61160, amelynek egyes intézkedéseit sérelmesnek tartották -nemcsak a közoktatás, hanem a magyar államegység szempontjából is. A középiskolai reformwa'k főképen a nemzeti­ségi nyelvekre vonatkozó kedvezései talál­tak ellenzésre, a polgári iskolai reform pe­dig, amely tudvalevőleg az V—VI. osztályt megszüntette, a polgári iskolai tanárok sorá­ban keltett megütközést. A közoktatásügyi miniszter a közvélemény megnyilatkozásai elől kitért és- a tanügyi körök ismételten ki­fejezésre juttatott kérelmével szemben, az iskolareformot a Ház elé terjesztette. A köz­vélemény érdeklődéssel várta a közoktatá­sunkat mélyen érintő javaslatok parlamenti tárgyalását és a tanárok egy része bizott abban, hogy a reform a tárgyalások folya­mán kedvező módosításokon megy majd keresztül. A képviselőház legutóbbi 'háborús ülés­szaka azonban bezárult anélkül, hogy az iskolareform napirendre került volna, ami a tanügyi körök figyelmét, ugy látszik, el­kerülte. A mi értesülésünk szerint az iskola­reform egyelőre nem is kerül tárgyalásra, mert a közoktatásügyi miniszter a javasla­tokat visszavonta. A közoktatásügyi minisztert erre az el­határozásra több fontos körülmény kész­tette. Egyrészt 'kon'orálni kívánta a miniszter a tanügyi körök álláspontját, amely szerint az iskolareform tárgyalására a mostani idő nem alkalmas, másfelől a román hadüzenet hatása alatt a kormány is szükségét érezte annak, hogy a középiskolai reform nyelvi rendelkezésein váítozit'asson. Főképen ez az utóbbi szempont vezette a kormányt, ami­dőn az iskolareformot, bizonytalan időre, levette a napirendről: Ilyformán az iskola­reformok tárgyalása elhalasztódott arra az 'dőre, amikor a magyar közoktatás érde­keibe vágó reformok közmegnyugvásra nyerhetnek -elintézést. BÉLMAGYARORSZÁG A Bremen megérkezése és a párisi sajtó. Genf, szeptember 30. A Bremen meg­érkezése Amierikába megdöbbentette a párisi sajtéi. A Newyark Herald párisi kiadása a következő londoni táviratot közli: Ameri­kába mosit -érkezett meg a Bremen ikertest­vére; a valódi Bremert 'angol fogságba ke­rült. Ágai AdoB Szegedről és Szegednek. * Ki;sdliák koromban minden kedden délután hűtlenné váltani az iskolakönyvekhez és titok­ban a- Múzsákat hivogattam. (Más kérdés, vájjon szótfogadnak-e a Múzsák egy tizen­négy esztendős fiúnak?) Kedd délután volt az én lelki és szellemi áldozásom, a sok „első" zsengle azon a veres oltáron, amelyről azóta vegyesen száll ámbraillat és újságcikk vastag -füstje, áhítattal lengő tömjén- és — kavargó, kanyargó dohányfüst. Azok a szegedi kedd délutánok — a Kárász-utcai sarokházban, a melynek helyén most -pe-stó formájú palota és kávéház hivalkodik, zavaros épitkezésd arit­metikával, — olh azok a szép, -muzsikás szavú, forró, fiatal délutánok! . . . Ma már — liogy eziist is csillog a hajdan dus hajfürtök közt — bevallhatom: a piar-isfa gimnáziumi ötödik osztályának tanulója a Bors-szem Jankónak irta azokon a kedd délutánokon nagybetűs kéziratait, apró -szatíráit, vidám verseit . . . dobogó, el-elfuló szívvel, verejtékben úszó hom­lokkal, mert az irást az atyamester Ágai Adolf­nak küldte. És hétről-hétre jött a biztató szer­kesztői üzenet Omikron-nak (ez volt diáksá­gom nome de guerre-je), tele egy elnéző nagy szellem szelid jóságává,1, egy férfias lélek sze­retetével, simiogatóan féltő beeézés-ével. A kedd délutánoknál csak a szombat délutánok voltak szebbek, mikor a Szegedre érkezett friss Bors­szem Jankóban a kisdiák a maga szerény dol­gozatait viszontlátta. Az Ágai Adolfok, a Rá­kosii Viktorok, Kozma Andorok tőszomszéd­ságában, azokon a hasábokon, amelyeken egy Dóezy Lajos, Rálkosi Jenő szelleme szikrázott és égett alig >pár esztendővel azelőtt. Még szegedi gimnazista voltam, — tul a hetediken — miikor Szemtől-szemben -láthattam első mesteremet. Az első kérdése 'Szegednek, a második Tömörkény Istvánnak szólt. — Jó talaj az a maguké, fiaim — mondotta. Becsülje meg. írókról és közdolgokról esett szó, s a tizen­hatév-es ifjú zavartan beszélt, véleményt koc­káztatni nem merészelt, a hódolat megbéní­totta benne az ifjúság egyetlen igaz értékét, a temperamentumot, amely lefojtódott, mint pezsgős palackiban a szénsav, hogy később an­nál ficánkolóbban szökkenjen elő. A máso-dik találkozáson már az. „érett" •ifjú állt Ágai előtt. Hogy újságíró -leszek, nem tetszett neki, de azért másnap már bent ültem a „Nemzet" szerkesztőségében, buzgón fordít­gatva (szótár segítségével!) a Frankfurter Zeitung különféléit. Egy esztendő miul'va Ágai levelével állítottam be néhai Béke-fi Antalhoz, aki mindjárt maga mellé ültetett. Akkor ke­rült el Szegedről Liipcsey Ádám -— közvetlen elődöm a Borsszem Jankónál — s a szegedi szálak egyre szorosabbá fűzték Ágad Adolf rokonérziését a Tisza partjával. Egyetlen, iaz­óta megholt leánya is szegedi orvosnak volt a felesége. De barátoknál, rokonoknál erősebben vonzotta a Mestert Szegedre — Bálóné asszony hires halpaprikása, turóscs-uszája. Lipesey nem nyugodott, míg egy szegedi társasvacsora­kirándulát nem ütött nyél-be. Itt a legfőbb attrakció szegény néhai Beck Pista bátyánk volt. Szeged Mokány Bercije. Bőséges symposdon után a Kass-kávéház kerek sarokasztalánál mutatta be vírusos Beck Pita a tanyai kanásztáncot (vagy hogy is ke­resztelte el!). Fokossal a kezében, másikát módisan a (csípőjére illesztve, járta cigány­muzsika mellett a lassan lépkedő, majd tölcs'ér­szerüen örvénylő csárdást, közben igen neve­zetes fcurjongatásokkal fűszerezve a mutat­ványt. Némely pesti urak szentül esküdték legott, hogy Beck Pi-sta a saját tulajdon sze­mélyében föltámadt Mokány Bercii. Agai Adolf (aki Mokány Bereitőr nnásunnét vette persze a mintát) egész éjjel könnyesre kacagta magát s hajnaltájt emlékül — hideg bürgepaprikást vitt magával. -Szeged és Budapest közt fo­gyasztotta el a jókedvű társaság. Szeged mindig érdekelte az elnémult nagy irónlcat, iróit megkülönböztetett barátságába fogadta s büszke volt rá, bogy az ő szerkesztő­ségében minden ember vagy szegedi vagy leg­alább is — evett egyszer szegedii halpaprikást. Mert a rosszgyomru emberektől húzódozott. .-V humornak édestestvére a jó gyomor, Ágainak nem volt epéje, csak szive, amelyet — régi jó doktorok recipéje szerint — a gyomrán ke­resztül táplált és ez a sziv meg is telt csordul­tig olyan élet- és eimberszeretettel,'hogy annak csak milliárdrésze is elegendő lenne a világ­béke megteremtéséhez. Molnár Jenő. i«b« Az olasz miniszterelnök a háboru végéről. LUGANO, -szeptember 30. Boselli mi­niszterelnök Pessimo képviselő temetésén beszédet mondott. Szerinte a háboru még igen kemény és fölötte hosszú lesz. Győze­lemre akkor van kilátás, ha a nép kitart. Az orosz konzervatívok békét akarnak. Köln, szept. 30. A Kölnische Volks­zeitung szófiai levelezője táviratozza: A bolgár egészségügyi misszió főnöke, aki két esztendői -működés után Oroszországitól visszatért, kijelentette, ho-gy az orosz sajtó­ban az a fölfogás uralkodik, hogy az orosz hadsereg csak angol érdekekért harcol és ennek a fölfogásnak szabadon kifejezést is adnak. A konzervatív orosz körökben kifeje­zett békehajlandóság uralkodik. Ezzel szem­ben a liberális párt Müjukov vezetésével folyton- a végletegik .való háborút prédi­kálja. Helyenként leírhatatlan nyomor ural­kodik az élelmiszer ellátás elégtelensége miatt. A gyermekhalandóság ijesztően nagy. Védjegy. Harctéren küzdő szerefetteinknek küldjünk _ MODIANO-CLUBSPECIALITE hüvelylyel készített cigarettákat, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat 1 könyvecske sodornivaló papir (70 lap) ára 12 fillér tehát a legjobbat is, választjuk! Főraktár: BPOlHliaW HBPDiailD, könyv- és papirkereskedésében Bástya-utca 17.

Next

/
Thumbnails
Contents