Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-06 / 234. szám

4 Fentek, 1916. október Ő. Gyermekek a szegedi trafikokban. {Saját tudósítónktól.) A közönséget hónapok óta tudvalevőleg kellemetlen, bár kevésbé veszedelmes ínség fenyegeti: a Irafíkinség. A trafikokban egyáltalán nem lehet cigarettához vagy szivadhoz jut.ru és mind gyakrabban vaoi részünk abban az épületes látványban, liogy a trafikok előtt egymás hátán szorong a dóhányosdknak az a fiirel1 nőtlenebb része, amely nem tud megnyugodni abban, liogy a háború szűk esztendeiben erről az élvezetről le kell mondani. 'Hasztalan vitatkoznánk most arról, vájjon a, dohányzás oly komoly közsziikséglet-e, amelyet föltétlenül ki kell 'elégíteni, mert ennek semmi ér telme nem volna azzal a ténnyel szemben, hogy az immár állandó jellegű trafikihiány a közönség nagy részét érzékenyen sújtja. A dohányinság általános okai közismertek. Az ügynek van azonban olyan részlete, amely jelentékeny módon hozzájárul aihhoz, hogy a dohányzó közönség a traifikókhan nem tud cigarettához jutni, és hogy az időnkint érkező készletek oly feltűnő gyorsasággal elfogynaik. 'A trafikinségnek ez a még föl nem derített oka az, hogy serdülő Ikorban levő gyermekek és a diákság valóságos inváziót rendez a trafikokban 'és fürgeségével, találékonyságával elkapkodja a dohányárukat azok elől, .akiknek sem idejűik, sem kedvük nincs álhoz, hogy részt vegyenek a'bban az ostromban, a mely a pillanatnyi bőség idején a trafikokat megrohanja. Nem. fér kétség álioz, hogy ezt a gyei mekinváziót, amely információnk szerint mind .türibotetlanabb méreteket ölt, meg kell gátolni. iMódját kell találni annak, hogy fejlődésben levő .gyermekeket, akikre nézve a. dohányzás amúgy is ártalmas, ne juthassanak dohányáruikhoz a trafikokban. Németországban és nálunk is egyes törvényhatóságok területén bizonyos korig hatóságilag el van tiltva a dohányzás. Szegeden gyakran látni, hogy öklömnyi emlberkék pöfékelnék az utcán, bosszantására a közmorálnak és a jóiziésü embereknek. A világháború súlyosabb ós életbevágóbb problémái között nem akarunk túlzott jelentőséget tulajdonítani ennek az ügyne'k, a melynek azokkal szemben alárendelt fontosság®. van. De azt hisszük, hogy a hatóságok1 és az iskolák mégsem nézhetik teljesen tétlenül azt, hogy .gyermekek, akiknek arra semmi szükségük és jogosultságuk nincsen, dohányozzanak. A hatóságtól intézikedéet, az iskoláktól nagyobb ellenőrzést és erélyes akciót kérünk a tannló-ifjaiság ddhányzó szenvedöiyének leküzdésére. Az iskolák általában nagyon lanyhán kezelik ezt a kérdést, ibár kétségtelen, hogy a szülők indolenciája a tanügyi hatóságok ez irányú föllépésének eredményességét is nagyban megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. Az akció sikerét csak a hatóság, az iskolák és a szülőik jegy ütt működeiétől léhát várni, a kezdeményezés kötelessége mégis a hatóságé és az iskoláké. A hatóságtól intézkedést várunk abban az irányban, hogy a dohányzást bizonyos koihatárig eltiltsa, az iskolákat pedig felhívjuk arra, hogy az iskolai fegyelmi szabályzat ama rendelkezésének, amely a dohányzást büntetendő cselekménynek minősíti, érvényt szerezzenek. Az iskolai rendszaíbályok a dohányzási általában a fegyelmi esetek sorában emiitik föl. 'A magasabb osztálybeli tanulóknak azonban a dohányzás 'hallgatólagosan, de néhol szabályzat szerint is meg van engedve, bár az iskola épületében, helyiségeiben, az utcán és általában nyilvános helyeken minden tn unióra nézve kötelező a dohányzási tilalom. A tanulók azonban köztudomás szerint ezernyi furfanggal játszák ki ezt a tilalmat. A szülőik közreműködése nélkül -az iskola csaknem tehetetlen ezekkel az állapotokkal 'szemben, amelyeket csak erélyes hatósági beavatkozás javíthat meg. A konkrét helyzetben annak az intézkedésnek volna a legtöbb gyakorlati értéke, a mely megtiltaná, liogy gyermekeknek a trafikokban dohányárut szolgáltassanak ki. Minden esetne segíteni kell azon, hogy a mai időkben, amikor a közönség oly rendkívüli nehézséggel tud dohányárukhoz jutni, gyermekek, akiknek nem volna szabad dohányozniok, vigten ihüszkélk'ddheásenelk furfanggal és -tiltott nton szerzett dohány készleteikkel. Ötven lépésnyire az orosz lövészárkoktól. Orosz fronton, október hó. Egy szegcdi főhadnagy irja az alábbi érdekes sorokat: A d ... i tölgyeknek sajátságos formája van. Magasak, erősek, hatalmasak, de sudár törzsük csak közepétől fogva kezd lombosodni és az ágak olyan rövidek, hogy a tölgyek, mint karcsú és sudár gyertyánfák merednek az égbe. Jó félmagasságig kopárak, mezítelenek, ág és lombtalanok. A háború formálta át őket, a büszke tölgyeket, amelyek évtizedek óta változatlanul állanak itt. Évtizedek tele, nyara, fergetege, villámcsapása nem ártott nekik és most egyetlen, még csak nem is teljes esztendő átnyirta őket, mint jámbor kerti Taxusbokrokat a kertész ollója. 'Puskagolyók tördesték le az alsó ágakat, ölték meg őket, fojtották meg csirájukban a lombokat, gránátszilánkok nyirbálták meg a koronájukat; a d ... i erdő egy esztendő óta harcban áll, saját testévei védelmezi a katonákat, akik a földet védik, amelyen áll. A tölgyek is küzdenek, harcolnak, halottaik és sebesültjeik vannak. Itt fekszenek közöttük a halottak, akiket derék- ba tört a gránát, csonka törzsükkel merednek az égbe, mint merev halottak kitárt karjai; kétségbeesetten, holtan és mégis elevenen. Mások gyökerüktépte hevernek a földön, leveliik nem hajt, gyökereik a levegőbe kapnak, mint a mellbelőtt ember utolsó percében a levegőbe akar kapaszkodni, 'hogy el ne bukjék. Tompán ásit mellettünk a tölcsér, amelyet a gránát vágott, amelyik gyökerüket kitépte. Sok halottja van a harcoló erdőnek és még több sebesültje. Majd minden tölgy magán hordja a harc bélyegét. Leszakított ágak behegedt sebei, golyószakitotta sebek a kérgen, ahol kilátszik az élőfa mezítelen fehér húsa, golyóverte apró lyukak látszanak mindegyik tölgyön. Kérgüket lehántotta a golyózápor, itt-ott egy gyújtógránát szénné égette valamelyiket, hogy üszkös, fekete ágai esdőn, kétségbeesetten könyörögve merednek az égbe. És minden ilyen seb a.fáknak talán egy megmentett emberéletet jelent. Mert az erdő szélén már az ellenség áll és a tölgyek nedves zöld lombjai között a halál kuporog... Árkok futnak keresztül-kasul az erdőn, mint kardhasitotta sebhelyek egy Halott testén, gránát-tölcsérek ásitanak, mint apró lősebek. Alig lehet egy lépést tenni ebben az erdőben, hogy meg ne csörrenne a láb. Nehéz gránátok vadul csipkézett szilánkjai hevernek mindenfelé; leszakgatott rézpántok, srapnellhiivelyek, sárgaréz orosz és alumínium japán srapnellgyujtók. Ólom tölíelékgolyók. hegyes puskalövedékek, mellettük konzervdobozok, kemény papirosból való tölténydobozok, szíjak, patrontáskák. Itt-ott egy összegyürött tábori levelezőlap halvány rózsaszínű foltja világit elő sápadtan a zöld bokrok közül. D ... n éjjel és nappal, szakadatlanul, a nyugalom perceiben is folyik a harc, mert ez a magaslat zárja el a cár csapatai elől az utat. ötven lépésnyire egymástól lesik egymást az ellenfelek, beásva a puha agyagba. 'Drótsövény veszi körül az egész erdőt, mint valami féltett vadaskertet. Puskagolyók sivítanak a fák közt, vágnak felcsattanva a levelek közé, sivitásukat megsokszorozza a visszhang, hogy zugnak, mint óriás darazsak. Gránátok jönnek üvöltve, robbanásukat megszázszorozza a visszhang és a szétforgácsolt ágak recsegése. Szilánkok vágnak belé a fákba, amelyek mereven, részvétlen bámulnak maguk elé — megszokták már az ilyesmit. Emberek suhannak a bokrok között, fát, lőszert, deszkát cipelnek; drótkötélpálya apró csilléi hozzák szakadatlan az élelmiszert. (Éjjel felvillannak az orosz fényszórók, tüzes ujjaik lassan tapogatják végig az erdőt, bemásznak a fák közé, hogy hosszú, fantasztikus árnyak kúsznak a fekete tölgyek között. Világító pisztolyok vetnek vakitó fénykúpot az erdőn, hogy a kis temető fehér keresztjei megcsillannak egy pillanatra a ragyogó fényben, a melyben ugy állanak a sötét tölgyek, mint egy mozdulatlan katonasor. Hátul, messze a fák közül rejtett ütegek ugatnak, hü érckutyák; a föld alatt pedig fojtó, levegőtlen tárnában, meghajoltam pislogó olaj mellett tolja előre aknáit a szappőr. És mégis él az erdő. A harc közepén, százszor megsebezve, maga is harcolva, szenvedve és kínozva, teli régi és friss sebhelyekkel, tovább éli a maga régi, csendes és rejtelmes életéi, Zöld ipáfrányok közül csudálatosan lila, nagy friszek ütik fel a fejüket, nagy fehér gombák buknak elő a gránáttölcsérek mélyén, apró források fakadnak fel az ismeretlen mélységből és csobognak vékony erekben lefelé. iBogarak rajzanak zúgva, lepkék kergetőznek, madarak csicseregnek a fák között és néha apró, szétszaggatott, véres testekre akad az ember az aljában. A temető keresztjei közt mókus ugrál... És ha leszáll az éj sötétje, az erdő nem alszik, tiem némul el, figyel és fülel; a villámló, felcsillanó és cikázó éjszakában ágyudörgésen és fegyverropogáson is átsir a baglyok rikoltó szava. ^ — " íj