Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-04 / 232. szám

MLMÁGYAM>B£8SÁÖ Szerda, 1916. október 4. A szegedi Vörös-Kereszt. A szegedi társadalom körében hetek óta bizalmasan suttogtak állítólagos visszaélé­sekről, amelyek a Vörös-Kereszt helyi vá­lasztmányának jótékonysági akcióival kap­csolatosan történtek. A vádak, amelyekkel a Vörös-Keresztet városszerte illették, a kö­zönség széles rétegeiben a bizalmatlanság és gyanú magvát hintették el az egyesület működése iránt. Az a körülmény, hogy a Vörös-Kereszt választmánya, amelynek tud­nia kellett ezekről a híresztelésekről, nem rendelte el azonnal a legesélyesebb és a leg­apróbb részletekre kiterjedő vizsgálatot, be­valljuk, tágabb teret adott a gyanú elterje­désére, aminek pedig az egyesület presz­tízse érdekében gátat kellett volna vetni. Ha, amidőn a visszaélések vádja kipattant és a közönség körében hitelre talált, a sze­gedi Vörös-Kereszt vezetősége azonnal ko­moly vizsgálatot ind.it, ez általános meg­nyugvást idézett volna elő a szegedi társa­dalom sorában, amely áldozatkészségével minden alkalommal nagylelkűen támogatta a Vörös-Keresztet nemes hivatása teljesíté­sében. Ki kell mondanunk, hogy e tekintet­ben a Vörös-Kereszt vezetősége érzékeny mulasztást követett el a saját jó hirével és azokkal a célokkal szemben, amelyeknek szolgálatába szegődött. Lehetetlen, hogy épen azok, akik ebben az ügyben a legköz­vetlenebbül érdekeltek, ne tudtak volna az egyre jobban erősbödő gyanúról. Nem Lett volna szabad tehát egy pillanatig sem tét­lenül tűrni addig, amig a visszaélések vácija komoly sebet üt az egyesület presztízsén és azoknak a tisztes neveknek reputációján, a melyek a szegedi Vörös-Keresztet a közvéle­mény előtt reprezentálják. De nem Lett volna szabad késlekedni a lattal azért sem, nehogy a közönség körében elharapódzott bizalmatlanság na gyobb kárt okozzon a jótékonysági akciók­nak, amelyekkel szemben a társadalom épen hasonló esetek miatt gyanakodó. Mindeze­ket pedig azért tartottuk szükségesnek előre­bocsátani, hogy rámutathassunk arra, meny­nyire fontos, hogy a most megindított vizs­gálat kiterjeszkedjék az egyesület működé­sének minden ágára, az egész ügykezelésre és nemcsak azokra, amelyeket a gyanú szár­nyaira emelt a hir. Felületes, formai vizs­gálat nem vezethet eredménvre és nem osz­latná el a bizalmatlanságot és a gyanút, a mely az egyesület hitelét tagadhatatlanul megingatta. A vizsgáló-bizottságban garanciát lá­tunk aira, hogy a vizsgálat komolv és lelki­ismeretes lesz, amilyennek lennie is kell azoknak a .reputációja érdekében is, akiket a gyanú megsebzett. Azok. akiknek az állí­tólagos visszaélésekben részük nem volt, megérdemlik, hogy a vizsgálat nekik elég­tételt szolgáltasson, amelv csak abban az esetben lehet igazán értékes, ha a vádak alól való fölmentés elfogulatlan, pártatlan bizonyító eljárásnak az eredménye. Viszont a közvélemény erkölcsi felfogásának eleget kell tenni azzal, hogy a bűnösök, ha vannak, elvegyék büntetésüket. A vizsgáló-bizottság­nak rendelkezésére kell bocsátani minden okmányt, elszámolást, adatot és módot kell adni arra, hogy Ítéletét a legszélesebb körű vizsgálat alapján hozhassa meg, mert nem­csak az a cél, hogy azok. akik az állítólagos visszaéléseket elkövették, feleletre vonassa­nak, hanem hogy az -egyesület presztizse, amely nélkül eredményesen nem teljesítheti hivatását, ne szenvedjen csorbát. Ez az utóbbi szempont, amelyre a vizs­gálatnál a legnagyobb mértékben tekintettel (kell lenni, megköveteli azt -is, hogv a vizs­gálat a legteljesebb nyilvánosság ellenőrzése alatt folyjon le. Mindenkinek, de különösen a sajtónak betekintést kell engedni a vizs­gálati anyag minden részletébe, az okmá­nyokba, mert csak igy lehet megnyugtatni a gyanakvó közvéleményt. A vizsgálatnak teljesen el kell oszlatnia a gyanút, ha konkrét I alappal és jogosultsággal nem birtak, ez pedig — hangsúlyozzak — icsak ilv módon érhető el. A fél utón most már megállani nem szabad, teljes világosságot kell deríteni az ügy minden részletére és — ismételjük — nemcsak azokra, amelyeket a közvélemény és a nyilvánosság felszínre vetett. Ilv gon­dos, beható vizsgálatot várunk az adakozó társadalom és a pörosztó igazság nevében azoktól, akik a szegedi Vörös-Kereszt ügyé­ben a bírói tisztet vállalták. EIBLFLFIISSÍSB5S3ÍFFLBBO®ÍTBSH3S(FLB6PBBB3LÍBBBBHHHÜLF BBB8BBBSBSSIBOBMSRBB BERLIN, október 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Balkán harctér: Mackensen tábornagy hadcsoportja: A Bukaresttől dél­re a Dunán átkelt román csapatok mögött magyar és osztrák monitorok elpusztították a ponton-hldat. Az ellenségnek a Cobadinu—Topraisar —Tuzla arcvonal felöl intézett támadásait a hős bolgár és török csapatok meghiúsí­tották; több mint száz foglyot ejtettek. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! BUDAPEST, október 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóoszály.) A délkeleti harc­téren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helvette.se SZÓFIA, október 3. A bolgár vezérkar jelenti október 3-ilkáról: Macedóniai front: Florinától nyugatra és keletre élénk tüzér­ségi tevékenység, gyalogsági vállalkozások nélkül. A Moglenica völgyben tüzérségi, gyalogsági és géppuskatűz. A Vardar mind­két partján gyenge tüzérségi tevékenység, amely DolrantóJ délre volt csak erösebb. A Belesica-Planlnán nyugalom. A Strunia­fronton heves kölcsönös tüzérségi tüzelés. A Karakadjoköj melletti harcok elkeseredet­ten folynak. Az Egei tengerparton nyuga­lom. Romániai arovonal: A Duna-fronton megszálltuk a Malak-Kalafat szigetet, (Vld­dinnel szemben) és sikeresen bombáztuk a kalazati kikötőt és pályaudvart. Guidteiu helységnél tüzérségi tűzzel szétszórtunk egy ellenséges csapatot, amely magát elsáu­colnl igyekezett. Rahovo helység mellett sikerült az ellenségnek hidat verni a Dunán, amelyen jelentékeny csapategységeket tu­dott átszállítani. Osztrák-magyar monitorok elpusztították a hidat. A Dobrudzsában az ellenségnek csapa­taink ellen való offenzíváját a Besaul-Per­veli vonalon tüzérségünk megállította. Egy ellentámadásunk, amelyet a jobbszárny csapatai intéztek, azzal végződött, hogy az ellenséget régi állásaiba vetettük és meg­semmisítettünk egy ellenséges zászlóaljat, amelynek maradványait: 2 tisztet és 100 katonát elfogtunk. A többi fronton gyenge tüzérségi tüz és járőrharcok. A Fekete-tenger partján Mangália vá­rost október 1-én egy ellenséges torpedó­naszád szakadatlanul ágyúzta. Visszavertük a románok előretöréseit. BUDAPEST, október 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Keleti harctér: Románia elleni harcvonal: Petrozsénynél és a vöröstoronyi szoros területén román elő­retöréseket visszavertünk. Báránykutná! német és magyar-osztrák erők támadása je­lentékeny román ellentállásra talált, mely nek következtében a szövetségesek kissé visszavonultak. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, október 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Erdélyi harcvonal: Fogaras­tó! északra, Báránykut vidékén előnyomuló német, magyar és osztrák csapatok túlnyo­mó román erőkkel kerültek szembe, a tá­madás elől hátrább vonultunk. A határon, Vöröstoronytól nyugatra a románok megkísérelték, hogy őrsvonalun­kat áttörjék. Kisebb harcok vannak folya­matban. A hátszegi hegységben ellenséges táraadásokat visszavertünk. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.] As olaszok kísérlete kudarcot vallott. BUDAPEST, október 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A Görztöl kelet­re fekvő magaslatok, valamint a Karszt­fensik állandóan élénk tüzérségi tüz alatt állanak. Bersaglierek megtámadták a Col Pri­con Piccolót, legutolsó támadásuk alkalmá­val be is hatoltak védelmi müveinkbe, el­lentámadással azonban kivertük őket. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Francia hivatalos jelentés. A francia vezérkar jelenti a keleti front­ról: A Struma baipartjáin két bolgár ellen­támadást, az angolok áltál szeptember 30­tkán elfoglalt állások ellen, az ellenség vé­res veszteségével visszavertünk. A Csenia­vidétken a szerbek folytatták előnyomulá­sukat a nyugati lejtőn és a Kaimakcalan­tól északra levő nagy hegy gerincén. A szerb gyalogság tegnap elfoglalta az ellen­ség első árkait a Starke Grog magaslaton. Holland lap a nagyszebeni győzelmünkről. Arusterdatin, október 3. A Nieuwe van ch n Dcig :rja: Ha a nagyszebeni döntő győ­zelemről szóló jelentés Igaz, akkor a romá­nokat itt hatalmas kudarc érte. A hatás ter­mészetesen nem fog elmaradni olyan fron­tokra sem, amelyek magukban véve fonto­sabbak, mint az erdélyi front. A győzelem­nek ezenfelül politikai hatása is lesz, mert Görögországban a venizelistákat ebben a pillanatban igen kellemetlenül érintheti. — Nagyszebennél első izberi történt a tannen­bergi csata óta, hogy egy hadseregcsoportot körülzártak és megadásra vagy megsemmi­sítésre ítéltek.

Next

/
Thumbnails
Contents