Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-24 / 250. szám

tirríd, október ÍL •ÚÉÍMAU Y A RORSZÁtí Kereskedők a szegedi cukorutaivány-rendszerről. (Saját tudósítónktól.) Megírta már 1 a Dékimgyardrszág, hogy dr. 'Somogyi Szil­veszter polgármester az összes elsőrendű élelmi ' cikkeknél utalványrendszert akar életbe léptetni. Tekintettel azokra a bonyo­dalmakra, amelyek jelenleg egy fél kiló cu­kor beszerzése körül is előállanak, minde­nekelőtt a oukorutalvány-rendszer életbe­léptetését határozta el a polgármester. Az eddigi tervek szerint november tizenötödi­kétől kezdve már csak utalványra lehet cuk­rot vásárolni. A cukorutal'ványozás admi­nisztratív rendszere azonos a lisztutalványé­val. Minden családfő kap egy füzetet, ame­lyen a családtagok száma fel lesz tüntetve. Ezekkel a füzetekkel azonban még nem lehet cukrot vásárolni, ehhez külön utal­vány kell, amelyet a kerület rendőrlakta­nyákban állítanak ki. Az arányos elosztást a következőképen tervezi a polgármester: Ha a nagykereskedő részére százötven mázsa cukor érkezik, ebből 30 százalékot megtarthat a saját vevői számára, a többit köteles átadni a hatósági közélelmezési tizemnek, ahol a cukrot az árusításra jelentkező kereskedők között ugy osztják szét, hogy minden kerületnek ará­nyosan jusson belőle. Minden családtag ré­szére a füzet és utalvány alapján fél kiló cukrot lehet vásárolni. A Délnmgyarmszág munkatársa kér­dést intézett néhány nagykereskedőhöz az­iránt, mi a véleményük a cukorutalvány­rendszerre vonatkozólag. A Dajnncr Péter és Fia cég főnöke, Danner János igy nyilat­kozott: — Nem tudom még biztosan, hogy 'fog beválni a cukorutalvány-rendszer, de az az egy máris bizonyos, hogy a harminc száza­lék kevés lesz a vevőinknek. A polgármester urnák is emiitettem ezt és 'megmonltani, liogy legalább is 50 százalék az a mennyi­ség, 'amire szükségünk van. Én például kór­házaknak, az árvaháznak, internátusnak szállítok cukrot, ez 30 százalékból aligha fogja 'futni. Egyébként nem lehet rossz a cukorutalvány behozatala, hiszen a lisztfü­zetek is javítottak az eddigi állapoton. A cukornál is ugy lesz, 'hogy mindenkinek meg lesz a maga kereskedője, ahol a cukrot beszerzi, mint ahogy az a lisztnél van. Legalább nem leszünk megrohanásoknak kitéve, mint eddig. A Tóth Péter-cég üzletvezetőiének az a véleménye, hogy a jelenlegi állapotok a cu­korárusitás és beszerzés terén annyira rosz­szak, hogy bármilyen ujitás csak javíthat a viszonyokon. Bizonyos, hogy eleinte döcög­ni fog a rendszer, de később majd csak megy. A Hofímmn János-cég ugyanazt a fel­világosítást adta, mint a Danner-cég főnöke. Ezek szerint a kereskedők is azt a ja­vulást várják az uj rendszertől, amit mi: a cukorutalvány behozatalával legalább any­nyit el fog érni a hatóság, hogy az üzletek előtt megszűnnek az immár miniden apóssá vált botrányok, csődületek és kinos jelene­tek. Ha kevés lesz a Szegedre érkező cu­kor, akkor mindenki arányosan, egyformán kevesebbet fog kapni, de fél napokat vára­kozni, kék foltokat szerezni azért, hogy a végén mégse lehessen cukrot kapni, igazán nem fog előfordulni. Ez is valami. cAmire még emlékszem. €gy támadás története a (Kárpátokban. Orosz harctér, okt. J6. Támadásra indultunk. Hárman voltunk: egy öreg, egy fiatal és én ... Féltünk mind a hárman. Az ágyúzástól szinte elvesztettük a fejünket, de mentünk előre a félelemmel, a rettegéssel... Többen voltunk, mint hárman, de mi csak egymást láttuk. Srapnellek robbantak, hatalmas gráná­tok gorombán hasították a levegőt, majd a mikor ekszpodáltak, — a tüdő vészes ember köhögéséhez hasonló hanggal robbantak széj­jel, behintve apró lacélszilánkocskákkal, kő­darabokkal a látóhatárt. Az orosz kis fegyverek megszámlálhatat­lan mennyiségben szórták felénk az apró robbanó golyókat. Fülsiketítő, eget holdét rázó pokoli lármában megkezdődött a harc és mi hármam mentünk előre. Nem gondoltunk semmire, az életre, a halálra, a. sebesülésre, csak mentünk vakon, gondolkozás nélkül, mint akiknek az a mes­terségük, hogy menjenek — előre. Nem néz­tünk semerre sem, csak azt gondoltuk, azt éreztük, liogy a cél: oda érni az orosz drót­akadályhoz. .Gránátok csapkodtak. A Levegő tele volt zümmögő acéllbogarakkal, puskapor!üsttel, 'fé­lelemmel. Megyünk, de inár csak ketten va­gyunk ... Bajtársunk megsebesült. Jajgat, könyörög, hogy kötözzem be. Nézem. Félek a vérétől, de megsajnálom. Srapnell robban előttem. Lefekszem a földre, hason odacsu szom hozzá, előkeresem kötszeremet és törött lábát becsavarom. Nem jó... Megigazítom, aztán ott hagyom... Lépésben tovább megyek. Utolérem az" öreget. — Bekötözted? — Igen. — Súlyos? — Súlyos, de nem halálos. Aztán tovább megyünk, az öreg elől, én utána. Megszámlálhatatlan gránátok, srap­nellek, robbannak fel előttünk, mögöttünk, jobbra-balra. Nem tudom mi történt. A szemem tele porral. A lélegzetem nehéz. Keresem az öre­get, ö is ott van mellettem, fekszik a földön. A keze égnek mered. A szeme nyitva van, fé­nyes. Nézem őt, ő néz engem. — Megsebesült? — kérdem. Nem felel. Odaesuszok mellé, meredten vigyorog a szemembe. Keresem, van-e még nálam kötszer. De ennek már nem kell köt­szer. A keze hideg, a szeme üveges, az ajka kék. Meghalt... Nevet, mosolyog. Mintha csúfolna engem, mintha nevetné az ón szen vedésteljes életemet. Azt Íriszem, hogy azt mondja: — .Látod! Mennyire féltünk tőle és mégis itt van. Én már nem félek tőle, de neked még tul kell esned rajta. És mosolygott fájó örömmel, mert ő le­tette a válláról a .fegyvert, a nélkülözést, a fájdalmat. Egymás mellett (feküdtünk: Ö — boldog, érzék nélküli halott — és én t— boldogtalan élő... És mégis, lám-lám, mennyire ragaszko­dunk a szenvedésteljes életünkhöz... Reisinger József. HIREK oooo Ketten Tannak, de egy beszél. Ha az egyszeri költő azt irthatta: Szeret­nem kell, kell szeretnem, akkor én bátran mondhatom: nevetnem kell, kell nevetnem. Mert nevetni való, hogy te, kis jázmin bok­rom, egy vagyont dobsz'ki mértékvevési mü­veletekre. Ideje volna már, ha mértéket tar­tanál a pénzpocsékolási törekvéseidben. Hát hogy is van csak (drága mákvirágom? A ci­pész 10 koronát számitott ifel a mértékvétel­ért, .a ruhakészítő 50 koronát, a keztyiis 3 ko­ronát, a (füzőkészitő 40 koronát. Hogy az utóbbi miért számitott 40 koronát, azt is tu­dom, ragyogó csillagom, galambom. Mérnök­mérő szalagot kellett beszereznie, mert rend©:? centiméterrel nem tudta megmérni, hogy mienny.i vagy slusaban. Nem mondanád meg álmaimnak álma, hogy lia a Viértékvételek ennyibe kerülnek, miibe kerülhetnek a külön­böző rendeléseid? Ne kerülgess vágyteli ajak­kal, mint macska a forró kását. Menj a dol­god után, méresd csak magadat és ha egyszer könnyümek találtatsz, teljesítsd, amit ilyen­kor teljesíteni szokás vagy ilLik. Még hogy te mindig teljesítőd a kötelességeidet. Mit ér­tesz te kötekssógte 1 jesités alatt? Hogy hü vagy hitvesi érzelmeidben? Hát próbálj hűt­len lenni. Szabad, megengedem. Ha találsz valakire, aki rajtad tudja Ifelejteni a tekin­tetét, akkor minden kívánságodat teljesítem. Te azonban csak egy kívánságomat teljesít­sed, kérlek. Mondj le arról a legújabb má­niádról, hogy 'bohém-estélyeket rendezz. Mit akarsz te a bohémektől? Ha fáj rá a fogad, megrendelem a Puccini partitúráját. Nem kell? Az se Ibaj. Neked a három a kis lány kell. iNégy is lehetne, ha anya tudtál volna lenni. I)e te mindenre inkább gondoltál, mint arra, hogy teljesítsed a haza iránt való szent kötelességedet. Miért vagy olyan romantikus hangulatban? Mit sóhajtozol? .A Schubert muzsikája ülepedett rá a hangulatodra? Várj egy kicsit, mókusom, majd intézkedem, hogy a hangulatodnak megfelelően lila líeny ára/sz­sza el becses személyedet. Tudom, hogyne tudnám, hogy lila szin jól áll az arcodhoz, a mely a sok festéktől már teljesen lila. Hogy is szól az ismert nóta? Lila, lila, lila... A folytatását remélem, tudod? Ugy, ugy, szen­tem, 'vonulj vissza az apartmanodba és filo­méla hangoddal énekeld a Schubert-dalokat s vágd ki a .kétvonásos k-át. Vágd ki, vágd ki, ne sajnáld, de mig te kivágod, én ugy bevá­gom az ajtót, ihogy nem fogod hallani a saját hangodat. Ez esetben is te leszel a nyertes, mert nem kell restelkedned amiatt, ihogy oly hamis a hangod, mint egy párisi kokott... — Időjárás. Túlnyomóan száraz idő várható, lényegtelen höváltozással. SÜRGÖNY I'ROGNOZS: Hiivös, el­vétve kevés csapadék.

Next

/
Thumbnails
Contents