Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1916-10-24 / 250. szám
tirríd, október ÍL •ÚÉÍMAU Y A RORSZÁtí Kereskedők a szegedi cukorutaivány-rendszerről. (Saját tudósítónktól.) Megírta már 1 a Dékimgyardrszág, hogy dr. 'Somogyi Szilveszter polgármester az összes elsőrendű élelmi ' cikkeknél utalványrendszert akar életbe léptetni. Tekintettel azokra a bonyodalmakra, amelyek jelenleg egy fél kiló cukor beszerzése körül is előállanak, mindenekelőtt a oukorutalvány-rendszer életbeléptetését határozta el a polgármester. Az eddigi tervek szerint november tizenötödikétől kezdve már csak utalványra lehet cukrot vásárolni. A cukorutal'ványozás adminisztratív rendszere azonos a lisztutalványéval. Minden családfő kap egy füzetet, amelyen a családtagok száma fel lesz tüntetve. Ezekkel a füzetekkel azonban még nem lehet cukrot vásárolni, ehhez külön utalvány kell, amelyet a kerület rendőrlaktanyákban állítanak ki. Az arányos elosztást a következőképen tervezi a polgármester: Ha a nagykereskedő részére százötven mázsa cukor érkezik, ebből 30 százalékot megtarthat a saját vevői számára, a többit köteles átadni a hatósági közélelmezési tizemnek, ahol a cukrot az árusításra jelentkező kereskedők között ugy osztják szét, hogy minden kerületnek arányosan jusson belőle. Minden családtag részére a füzet és utalvány alapján fél kiló cukrot lehet vásárolni. A Délnmgyarmszág munkatársa kérdést intézett néhány nagykereskedőhöz aziránt, mi a véleményük a cukorutalványrendszerre vonatkozólag. A Dajnncr Péter és Fia cég főnöke, Danner János igy nyilatkozott: — Nem tudom még biztosan, hogy 'fog beválni a cukorutalvány-rendszer, de az az egy máris bizonyos, hogy a harminc százalék kevés lesz a vevőinknek. A polgármester urnák is emiitettem ezt és 'megmonltani, liogy legalább is 50 százalék az a mennyiség, 'amire szükségünk van. Én például kórházaknak, az árvaháznak, internátusnak szállítok cukrot, ez 30 százalékból aligha fogja 'futni. Egyébként nem lehet rossz a cukorutalvány behozatala, hiszen a lisztfüzetek is javítottak az eddigi állapoton. A cukornál is ugy lesz, 'hogy mindenkinek meg lesz a maga kereskedője, ahol a cukrot beszerzi, mint ahogy az a lisztnél van. Legalább nem leszünk megrohanásoknak kitéve, mint eddig. A Tóth Péter-cég üzletvezetőiének az a véleménye, hogy a jelenlegi állapotok a cukorárusitás és beszerzés terén annyira roszszak, hogy bármilyen ujitás csak javíthat a viszonyokon. Bizonyos, hogy eleinte döcögni fog a rendszer, de később majd csak megy. A Hofímmn János-cég ugyanazt a felvilágosítást adta, mint a Danner-cég főnöke. Ezek szerint a kereskedők is azt a javulást várják az uj rendszertől, amit mi: a cukorutalvány behozatalával legalább anynyit el fog érni a hatóság, hogy az üzletek előtt megszűnnek az immár miniden apóssá vált botrányok, csődületek és kinos jelenetek. Ha kevés lesz a Szegedre érkező cukor, akkor mindenki arányosan, egyformán kevesebbet fog kapni, de fél napokat várakozni, kék foltokat szerezni azért, hogy a végén mégse lehessen cukrot kapni, igazán nem fog előfordulni. Ez is valami. cAmire még emlékszem. €gy támadás története a (Kárpátokban. Orosz harctér, okt. J6. Támadásra indultunk. Hárman voltunk: egy öreg, egy fiatal és én ... Féltünk mind a hárman. Az ágyúzástól szinte elvesztettük a fejünket, de mentünk előre a félelemmel, a rettegéssel... Többen voltunk, mint hárman, de mi csak egymást láttuk. Srapnellek robbantak, hatalmas gránátok gorombán hasították a levegőt, majd a mikor ekszpodáltak, — a tüdő vészes ember köhögéséhez hasonló hanggal robbantak széjjel, behintve apró lacélszilánkocskákkal, kődarabokkal a látóhatárt. Az orosz kis fegyverek megszámlálhatatlan mennyiségben szórták felénk az apró robbanó golyókat. Fülsiketítő, eget holdét rázó pokoli lármában megkezdődött a harc és mi hármam mentünk előre. Nem gondoltunk semmire, az életre, a halálra, a. sebesülésre, csak mentünk vakon, gondolkozás nélkül, mint akiknek az a mesterségük, hogy menjenek — előre. Nem néztünk semerre sem, csak azt gondoltuk, azt éreztük, liogy a cél: oda érni az orosz drótakadályhoz. .Gránátok csapkodtak. A Levegő tele volt zümmögő acéllbogarakkal, puskapor!üsttel, 'félelemmel. Megyünk, de inár csak ketten vagyunk ... Bajtársunk megsebesült. Jajgat, könyörög, hogy kötözzem be. Nézem. Félek a vérétől, de megsajnálom. Srapnell robban előttem. Lefekszem a földre, hason odacsu szom hozzá, előkeresem kötszeremet és törött lábát becsavarom. Nem jó... Megigazítom, aztán ott hagyom... Lépésben tovább megyek. Utolérem az" öreget. — Bekötözted? — Igen. — Súlyos? — Súlyos, de nem halálos. Aztán tovább megyünk, az öreg elől, én utána. Megszámlálhatatlan gránátok, srapnellek, robbannak fel előttünk, mögöttünk, jobbra-balra. Nem tudom mi történt. A szemem tele porral. A lélegzetem nehéz. Keresem az öreget, ö is ott van mellettem, fekszik a földön. A keze égnek mered. A szeme nyitva van, fényes. Nézem őt, ő néz engem. — Megsebesült? — kérdem. Nem felel. Odaesuszok mellé, meredten vigyorog a szemembe. Keresem, van-e még nálam kötszer. De ennek már nem kell kötszer. A keze hideg, a szeme üveges, az ajka kék. Meghalt... Nevet, mosolyog. Mintha csúfolna engem, mintha nevetné az ón szen vedésteljes életemet. Azt Íriszem, hogy azt mondja: — .Látod! Mennyire féltünk tőle és mégis itt van. Én már nem félek tőle, de neked még tul kell esned rajta. És mosolygott fájó örömmel, mert ő letette a válláról a .fegyvert, a nélkülözést, a fájdalmat. Egymás mellett (feküdtünk: Ö — boldog, érzék nélküli halott — és én t— boldogtalan élő... És mégis, lám-lám, mennyire ragaszkodunk a szenvedésteljes életünkhöz... Reisinger József. HIREK oooo Ketten Tannak, de egy beszél. Ha az egyszeri költő azt irthatta: Szeretnem kell, kell szeretnem, akkor én bátran mondhatom: nevetnem kell, kell nevetnem. Mert nevetni való, hogy te, kis jázmin bokrom, egy vagyont dobsz'ki mértékvevési müveletekre. Ideje volna már, ha mértéket tartanál a pénzpocsékolási törekvéseidben. Hát hogy is van csak (drága mákvirágom? A cipész 10 koronát számitott ifel a mértékvételért, .a ruhakészítő 50 koronát, a keztyiis 3 koronát, a (füzőkészitő 40 koronát. Hogy az utóbbi miért számitott 40 koronát, azt is tudom, ragyogó csillagom, galambom. Mérnökmérő szalagot kellett beszereznie, mert rend©:? centiméterrel nem tudta megmérni, hogy mienny.i vagy slusaban. Nem mondanád meg álmaimnak álma, hogy lia a Viértékvételek ennyibe kerülnek, miibe kerülhetnek a különböző rendeléseid? Ne kerülgess vágyteli ajakkal, mint macska a forró kását. Menj a dolgod után, méresd csak magadat és ha egyszer könnyümek találtatsz, teljesítsd, amit ilyenkor teljesíteni szokás vagy ilLik. Még hogy te mindig teljesítőd a kötelességeidet. Mit értesz te kötekssógte 1 jesités alatt? Hogy hü vagy hitvesi érzelmeidben? Hát próbálj hűtlen lenni. Szabad, megengedem. Ha találsz valakire, aki rajtad tudja Ifelejteni a tekintetét, akkor minden kívánságodat teljesítem. Te azonban csak egy kívánságomat teljesítsed, kérlek. Mondj le arról a legújabb mániádról, hogy 'bohém-estélyeket rendezz. Mit akarsz te a bohémektől? Ha fáj rá a fogad, megrendelem a Puccini partitúráját. Nem kell? Az se Ibaj. Neked a három a kis lány kell. iNégy is lehetne, ha anya tudtál volna lenni. I)e te mindenre inkább gondoltál, mint arra, hogy teljesítsed a haza iránt való szent kötelességedet. Miért vagy olyan romantikus hangulatban? Mit sóhajtozol? .A Schubert muzsikája ülepedett rá a hangulatodra? Várj egy kicsit, mókusom, majd intézkedem, hogy a hangulatodnak megfelelően lila líeny ára/szsza el becses személyedet. Tudom, hogyne tudnám, hogy lila szin jól áll az arcodhoz, a mely a sok festéktől már teljesen lila. Hogy is szól az ismert nóta? Lila, lila, lila... A folytatását remélem, tudod? Ugy, ugy, szentem, 'vonulj vissza az apartmanodba és filoméla hangoddal énekeld a Schubert-dalokat s vágd ki a .kétvonásos k-át. Vágd ki, vágd ki, ne sajnáld, de mig te kivágod, én ugy bevágom az ajtót, ihogy nem fogod hallani a saját hangodat. Ez esetben is te leszel a nyertes, mert nem kell restelkedned amiatt, ihogy oly hamis a hangod, mint egy párisi kokott... — Időjárás. Túlnyomóan száraz idő várható, lényegtelen höváltozással. SÜRGÖNY I'ROGNOZS: Hiivös, elvétve kevés csapadék.