Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-12 / 212. szám

6 DÉLMAGYAKQBSZÁG Vasárnap, 1916. szeptember 17. Rage Madelung Tiszáról és a magyar ellenzékről. A Berliner Tageblatt legutóbbi számában irja Aage Madelung: — Csodaszép, nyárutói napok Magyarországon. Reggel az ég borús. Esik az eső és az őszt hirdető szél belemarkol ihideg kezével az akác- és gesztenyefák'ba. Másutt azt mondanák: Most 'három hétig, vagy örökké fog esni az eső. Itt máskép van. Dél ifelé kiderül az ég. Gyöngéden tompított fény mosolyog bele a komorságba. A Duna és a budai királyi vár, az országház (kupolái, tul a pesti oldalon, megelevenednek a szomorúan lágy fényben és mint mindig, miikor valami megmagyarázhatatlan szépet látunk, az ember feleletet keres az emlékezetében a kérdésre: Ugyan hol láttad ezt már* De mielőtt megkapjuk a választ, felderül a kép és már megint itt a forró nyári nap. Három vagy még több hetes vilhar volt kilátásban reggel. Dél idején pedig a nap az ember arcába mosolyog. Nemcsak az időjárás szokott igy megváltozni, hanem más dolgok is s nem utolsó sorban a politika. Néhány nappal azelőtt a parlament elnapolása bizonyosságnak látszott. Ma már senkisem gondol rá. Rövid viharos napok után megint kiderült a politikai égboltozat és a kölcsönös megértés napjának első sugarai kezdenek belederengeui az összes szivekbe. ( Ezekben a mozgalmas napokban az embernek ismételten kellett fölvetnie magában a kérdést, vájjon mi az oka, hogy Magyarország legkiválóbb iférfiai , jnem nyújtatnak egymásnak kezet a ihaza szolgálatára, ami ezekben a napokban bizonyára az egyetlen lehetséges megoldás. A magyarázatok, amelyek erre vonatkozóan kaphatók voltak, kevéssé lehettek kielégitőek, annak tudniillik, aki nem tudja, 'hogy a személyi kérdés a politikában, mint az emberi élet minden más kérdésében, nagy befolyást gyakorol. Milyen könnyű tárgyilagosnak lenni másnak a dolgában, amihez a saját énünknek semmi köze ás milyen nehéz még csak tárgyalni is ugyanarról a dologról, mihelyt a személyiség szük körét érinti. Saját ügyeinkben egészen egyszerűen azért nem lehet meg a tárgyilagosság, mert senkisem tekinthet el önmagától, liabár. az ellenkezőjét állítja is valaki. Amint ^valaki (tárgyilagos, az illető előtt maga a tárgy közömbös, <má.s szavakkal: a tárggyal iszemben elfoglalt álláspontja határozottan és visszavonhatatlanul el van intézve, akár győztes lett, akár legyőzött. Mihelyt az ellenzék valamely szóvivője kinyilatkoztatja ahhoz való hozzájárulását, hogy valamely vitás kérdésről tárgyilagosan tárgyaljon, azzal már értésünkre adja, hogy lemond arról, hogy a többség vezérét megbuktassa ós ebből főleg válságos időkben nyugodtan arra következtethetünk, hogy a válságon már tul vagyunk. Ami különben a politikai válságokat illeti, azokat nem szabad mindig komolyan venni. Ugy gondolom, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a parlament hangszerhez hasonló, amelyen ugy a többség, mint az ellenzék rögtönözhet, amig el nincs találva az a dallam, amely mindenkinek tetszik, ,/vag-y amelyet legalább mindenki meghallgathat. A keresett és megtalálandó motívum: Magyarország összes politikai pártjainak az erőit koncentrációs kormányba összhangóHi. Olyan kormány, amelyben ne Tisza gróf tartaná meg a vezérséget, ma Magyarországon elképzelhetetlen, amit a kis Károlyi-csoport kivételével, ellenfelei is elismernek. És ha az ember a parlamenten kivül megkérdezi az ellenzéki elemeket, ki léphetne Tisza helyére, adósak maradnak a felelettel. Tisza gróf nem idegenkedik a koncentrációs kormány gondolatától, de az ellenzéknek tudtára adta, hogy e cél (elérésére előbb el kell hárítani bizonyos akadályokat. Ugy Andrássy gróf, mint Apponyi gróf, — aki különösen ezekben a napokban csillapítja az ellenzéki kedélyeket, — hajlandó kezet nyújtani ezeknek az akadályoknak az elhárítására, a harmadik az ellenzéki szövetségből pedig a néppárt képviselője lenne. Tisza gróf elállott a képviselőház elnapolásától, habár biztos benne, hogy a korona nem tagadta volna meg tőle a hozzájárulását. A képviselőház hivatott arra, hogy ilyen komoly időkben tolmácsa legyen a nemzet érzületének. Az egyik helyesnek találja, !ha alkalom adódik, bizonyos határokon belől kritikát gyakorolni, a másiknak jól esik, ha a tárgyalások által tisztázódnak a felfogások és bizonyos események a kellő tnegv.il ágitáisba jutnak. Az adott helyzetben bizonyára a legokosabb, a politikai életet el nem nyomni. Andrássy gróf még tovább ment ezen az uton, amikor a delegációk Összehlivása által kivánta a parlamenti szervezet intenzivebb működését. Mivel ez Ausztria miatt nyilvánvalóan nem vihető keresztüli simán, más eszközhöz kell nyúlni és a magyar képviselőházban kell nagy politikai vitát megengedni. Ez a legközelebbi hét napirendjén fog megtörténni. A parlamenti ülések jelenlegi rövid és önként választott szünete javára lehet a helyzet kialakulásának. Magyarország politikai életének a sajátossága hozza magával, hogy a nagy politikai fórum, az országgyűlés, rendszerint kész dolgok elé állíttatik. Az ,a négy gróf, — akik Magyarország négy politikai pártjának a vezérségét a kezükben tartják, — magánérintkezésében a imagyar arisztokracia hatalmas társadalmi szervezetének, a Nemzeti kaszinónak politikailag semleges területén mozog. Magyarország /alkotmányos életének a fennállása óta sok nehéz kérdés oldódott meg ott és nem ritkán esett meg, hogy olyan férfiak, akik a parlament forró talaján sebogysem tndtak megegyezésre jutni, ,a kaszinó sima parkettjén egymás támogatására kezet nyújtottak egymásnak. Igy volt ez a mult boldog és komoly napjaiban, egyaránt igy lesz ez talán ma is. Igy csinálták ezt az apák s talán igy fogják csinálni a fiaik is. Címenfem a sóhivafalba. * Nem azért, mert tán panaszom lett volna. Óh nem. A mai boldog időkben nem is lehet panaszra oka az embernek. Hiszen oly könynyü manapság a megélhetés; a piacon, boltokban oly példás a rend, oly simán megy minden a vásárlás (körül, hogy öröm az élet. A kofák alighogy kimondják a nevetségesen, a té'bolyitóan alaíesony árakat portékájukért, a vevőközönség szó nélkül fizet. Minden zokszó nélkül... Eizet és megy ... A grájzlerájok pedig telve a kívánatosabbnál-kívánatosabb árukkal. Kocsikenőcs, pucepaszta, cipőkrém, malátakávé, faggyúgyertya oly halmazokban hevernek a pultok mélyén,'hogy ezt látva, lenéző mosollyal gondolunk laz antant kiéheztetés! politikájára. (Minden van, ezekben, a boltokban, csak liszt, kenyér, petróleum és;, só nincs. Merthogy épen a sónál tartunk, hát, mint föntebb említettem, elmentem a sóhivatalba. Addig mentem, mendegéltem a Tisza-parton, mig egyszer csak odaértem. Nagy alázatossággal, kalaplevéve közeledtem, a rend éber a őréhez (akkor épen ébren volti), és útmutatást kértem tőle, nxiképen juthatnék szerény háztartásom szükségletére sóhoz. — Az nehezen megy, uram, — szólt ő elmélázva, — mert először is, körül kell mennie az udvarba és sorszám-bárcára kell várnia. Ezt a báncát én osztom ki a várakozók között, ezzel aztán idejön, látja, a pénztárhoz, fizet, kap egy utalványt tiz kiló sóra és akkor rögtön kiszolgáltatják azt önnek. Megköszöntem az útbaigazítást és már menni akartaim, mikor jóakaratulag utánam szól: — ,De megjegyzem, hogy ott künn, délisf is elvárhat a bárcára (zsebbe nyúl), látja, ilyen bárcára.... Megértettem és már a következő percben lázasan szorongatva kezemben a bárcát, odaálltam a pénztár elé és vártam. Vártam, vái" dogáltam. Hol az egyik lábaimon, hol a másikon. Az idő pedig haladt. Szépein feltűnés nélkül haladt, csak a pénztár előtt állók nem igen akartak haladni. Egyszer aztán (pontosan. 10 óra 55 perckor) legördült a pénztár ablakán a függöny, megjelenik egy pénzügyőri felvigyázó és harsányan kikiáltja: — iMáma nem adunk többet. Akik sóért gyüttek, azok (holnap fél nyolckor gyűjjenek el... — De kérem, én Deszkről, ón meg Sándorfalvárói jöttem, zavarognak össze-v,issza <az emberek. — Péntek úta járok imár ide... — Csend legyen! Ne lóbáljanak! Nincs, aztán slussz! ,.. Ott álltam lemondóan és búsan néztem a báricámra, az én drága báreámra és azon tűnődtem, hogy most már, ha valakinek, (mint nekem is), panasza van a sóhivatalra, liol nyújtsa be azt* (a. d.) mindenki küldje be adományát a „DÉLM AG Y ARORSZÁG" politikai napilap kiadóhivatalába. Támogassuk erőnkön felül hajléktalanná vált testvéreinket! -