Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-12 / 212. szám

3 A ha^ai románság. A Magyarországon lévő nemzetiségek között számra nézve legnagyobb a román nemzetiség. Természetes, hogy amikor az álnok Románia hadat üzent és betört Er­délybe testvéreit „felszabadítani", az ország várakozás teljes érdeklődése a hazai romá­nok felé fordult. Nyugodt bizakodással és kevés kétséggel tekintettünk feléjük és (hi­tünk egy pillanatra sem ingott meg abban, hogy Erdély románjai szilárdan ragaszkod­nak igazi hazájukhoz és az oláh felszabadi­tási kísérletet épen olyan elszánt mozdulat­tal utasítják vissza, mint azt a tiroliak tet­ték, az olasz „felszabaditókkal" szemben. A hazai románság általános nézeteiről és uyilt állásfoglalásáról hamarosan merül­tek fel tünetek, amelyek igazolni látszottak feltevéseinket. Először is a románok vezetői tettek minden felszólítás nélkül hűségi nyi­latkozatot. Később aztán arra az elhatáro­lásra" jutottak, hogy egységesen kell ki­domborítani az egész itteni románság érzel­meit olyan demonstráció 'alakjában, amely­ből Románia is levonhatja a konzekvenciát és beláthatja, hogy (felszabadításából senki sem kér. Ezt a demonstrációt Mangra Vazul beiktatási aktusa alkalmával rendezik, ame­lyen majd a lelhető legimipozánsabban juttat­ják kifejezésbe a hazai románság államihü­ségét. Legtöbb bizalmat és megnyugvást kelt­het bennünk az a tudat, — aminek több ol­dalról való megerősítése Erdélyből érkezett — hogy a magyarországi románság nagy tömegei együtt menekülnek a hontalanná vált székelyekkel és szászokkal. Vájjon mit szól elvhez a tényhez ellenségeink hivalkodó kórusa, tnely a győzelem! esélyei közé fel­tétlenül besorozta az erdélyi románság láza­dását és az ennek nyomában várható test­vérháború t? Kétségtelen, hogy félszázaddal ezelőtt másképen viselkedtek románjaink a Király­hágón íuli országrészben. Félszázad nem hosszú idő a' történelem nagy epocháinak iramában és hogy ennyi idő alatt mégis át­alakult az egész helyzet, hogy visszafelé kezdett folyni egy hatalmas érzelem-folyam, az alighanem annak a tapintatos, emberi bánásmódnak a gyümölcse, melv a magyar kormányzás vezérelveit az utóbbi időben tényékké emelte. Igen nagy dolog <ez: .a po­litikai éleslátás diadala az álomlátók fantá­ziái felett. Goga és Lukáicsiu ábrándjai, a nagy Romániához való tartozás hite és reménye nem csábítják már a mi román nemzetisé­geinket, hogy miattuk téstvérgyilkosokká legyenek a békés kecskepásztorok és tutaj­eregetők. Hisszük és látjuk, hogy a békés állami jogvédelem érettebb és értékesebb politikai kincs, mint a csalásra és hitszegés­re alapított politikai nagyralátás. íme: nyit­va vannak a Kárpátok kapui dél felé és a felszabadítók Vad harci kiáltásokkal csábít­ják magukhoz, rokonaikat, mért szedik hát össze kis vagyonkájukat s mért menekülnek titokban, éjjel, biztosabb tájak és fegyveres jogvédelem felé? Azért, amiért békés időben sem volt soha számottevő román irredenta. Azért, mert a nép önmagálban undorodik a háborútól, a politikától és népbolonditástól egyaránt; ez a nép munkát és békét akar, a termelés és piac lehetőségét. Szabadságot és jólétet keres a román nap, nem Nagy­Romániát! Az erdélyi román népet jobb boldogulása fűzi hozzánk és e meggyőződé­se irányítja érzelmeit is. Évtizedek óta nyugodt fejlődést, bizton­ságot és jólétet élvezett az erdélyi székelyek és szászok között. MegValósithatlan utópiák és korrupt emberek 'jelszavai helyett a be­csületes munka látható eredménye intett fe­léje. Elhelyezkedésében sok jó magyar föld jutott osztályrészéül. Mindene meg volt te­hát, amiért hazájához hü maradhatott, ami­DÉLMAGYAKORSZÁG ért az ingadozás legcsekélyebb jele nélkül fordulhatott el bestiális fajrokonaitól. Romániára ínég sok keserű csalódás vár. A 'háború méreg-poharát fenékig fogja üríteni; lenyűgözve, megverve és megtépáz­va fog még szánakozni saját balgaságán. aacgaBaaaaaaaaaaeanaaaaBBaaisaBaaeaaaKaQBaava. urasai BUDAPEST, szeptember 11. (Közli a minisZteirelllnöki sajtóosztály.) Az Etsch és az Aschpaoh völgy közti harcvonalon az ellenség fokozottabb tevékenységet fejtett ki. Ezen a területen levő magaslati állásaink tegnap erös tüzérségi és aknatüz alatt ál­lottak. A Monté SpH—Monté Tesló közti sza­kaszon több ellenséges zászlóalj elötörését vertük vissza. A Pasuhion levő vonalaink­A bolgárok harc nélkül Szófia, szeptember 11. A bolgár vezér­kar jelenti szeptember 10-én: A Duna men­ten nyugalom van. Dobrudzsában elönyo­mulásiink eredményesen és megszakítás nél­kül tovább tart. Az clliinség megverve és demoralizálva gyors menákülésben van. Csapíttuink ltálaimas előnyomulása köyet­kéziében az ellcftség kiürítette a rég meg­erősített szil isztriai hídfőt. Csapataink teg­nap este kilenc órakár harc nélkül elfoglal­ták Szilisztriát. Lovasjárőreink előnyomulva Arabaázilárnál négy nehéz, 15 centiméteres Görögország Athén, szeptember 11. (Reuter-ügynök­ség.) Zaimisz miniszterelnök hosszabb ta­nácskozási folytatok a királylyal; később minisztertanács váll: — Hivatalosan még semmit sem közöltek, de biztos, hogy az antant követeléseit teljes mértékben elfogad­ják. A tartalékos szövetség feloszlatását megkezdték. Lugano, szeptember 11. Az Echó de Pa­ris jelenti: Athénből érkezett jelentések sze­rint u görög király aláirta,az általános moz­gósítást elrendelő királyi dekrétumot. Mos­kopulősz vezérkari főnök utasítására a had­tiWpuAuncsnokdk a saját hatáskörükben már előbb intézkedtek, hogy minden egyes ez­redet hadilétszámod emeljen&k. Berlin, szeptember 11. A Reuter ügy­nökség jelenti Athénből: Szombaton este ismeretlen zajongó csapatok á fráncia követ­ség pajotáiéja lövöldöztek, amikor az an­tdnkkihietek megbeszélést folytattak. Zai­imisz miniszterelnök az eset fölött Sajttálkor zását fejezte ki. A frénctfi követ ezt elfogad­ta, uz ügyet Ózonban nem tekinti befejezett­nek. Stockholm, szeptember 11. A Rjecs je­lenti: Pétervári diplomáciai körök kimerítő, de egymásnak ellentmondó 'híreket kapnak a görögországi helyzetről. Igy egyebek közt azt jelentik, hogy a szövetségesek követei a görög kormánynak kijelentették, hogy területüknek egy részét ia békekötés után a többi balkáni álldfnmk fogják átadni, ha Görögorjszág tovább is semlágCs marad. Pétervári diplomaták véleménye szerint a bizonytalan helyzet Görögországban még sokáig el fog tartani, mivel a kormány nem hajtandó a semlegességéről lemondani. Kedd, 191(6. szeptember 12. — A keserű csalódás első stációihoz már is megérkezett; ezek között van a magyaror­szági románság állhatatossága. A többi stá; ció Dobrudzsa felől Ígérkezik olyan katonai vereségek alakjában, amelyek gyorsan meg' ássák a román ábrándok sirját. ....... aaaa*»" ba az ellenség két Jhelyen behatolt, de ellen* támadásunkkal nyomban kiűztük; 68 fogly0' ejtettünk. A Monté Ma jón Is meglhiusult az ellenség támadása. A délnyugati harcvonal többi részén 82 ágyuharc 'több szakaszon többnyire mérsé­kelt hevességgel tart. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. foglalták el Szíliszt&iát. ágyút találtuk, amelyeket az ellenség Sdf' santar vidékén harc után szeptémbér 6-if$ visszahagyott. Macedóniai front: Az egész arcvonalo# gyönge tüzérségi tiiz, helyenként puslatih és járörharcOk. Tegnap egy zuávezred M iiteggi l megerősítve luz Ostréyoó- tótól i'éW előnyomulni igyekezett, dó ellentámadás mk m rendetlen menekülésben vidOMvonultS és körülbelül háromszáz hall testet hagy (A a csaüMércn. Nagyszámú puska, hát ízt $ és más hadifölszerelés moáadt kezünkön. a döntés előtt. Lugano, szeptember 11. 'Olasz jelentése szerint a görög kormány a kiuta­sított, avagy elutazni szándékozó osztrák, magyar, német, bolgár és török alattvalók elszállítására csütörtökön hajót rendelt p'" reuszba. r • Rotterdam, szeptember 11. A Daily Te* legraph-nak jelentik Athénből: Annak aí optimisztikus várakozásnak, hogy Görög' ország csatlakozni fog a-z natanthoz, nincs már jogosultsága. Stockholm, szeptember 11. Péter várról jelentik: A Djen szerint az antant diplomá­ciai kara belátta, hogy a görög vezét'kaf főnöki állásában történt változásnak nirrcs jelentősége, mert az egész vezérkart német­burát szellem hatja át. A román hadsereg egy része folytathat csak offenzívát. Zürich, szeptember 11. A Petit Journal ban Berthaut tábornok a következőket irja az erdélyi hadjáratról: Az 1. sz. román hadsereg jobbszárny8 átkelt a Palánka-szoroson, amely a bukovi­nai határ közvetlen, közelében van és az Olt völgyébe vezet. A második hadsereg, a cert trum, a predeáli szoroson haladt keresztül, amely Brassóba visz, továbbá benyomult 8 Vöröstorony-szoroson Nagyszeben felé. á román haderő balszárnya, a harmadik had' sereg, a Vöröstorouy-szoros és a Duna kö­zött operál. Brassó és Nagyszeben csakh8' mar a románok kezére jutott. Palánkától Predeálig százhatvan kil°' méter a távolság, a Vöröstorony-szorostól a Dunáig száznyolcvan kilométer. Igy tehát Meghiusult olasz támadások.

Next

/
Thumbnails
Contents